Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Féltékenység házasságban
Létrehozva: 2019. január 25. 13:15
Kedves Fórumozók!
Tanácsot, megnyugtatást szeretnék kérni elsősorban most tőletek!
Férjemmel idén 19 éve élünk boldog párkapcsolatban (én 17, ő 19 éves volt amikor összejöttünk), ebből 10 éve házasságban. 3 gyermekünk van (10, 8 és 4 évesek). Szeretjük egymást, harmonikus életünk van. Nyilván vannak néha nézeteltérések, de hol nincs :).
Azért ragadtam most "tollat", mert egy ideje a munkájából kifolyólag nagyon sokat együtt van egy 44 éves elvált nővel, férjem főnökének a volt társa. Sokat kell neki segítenie lakásfelújításban, festés, felszerel eztazt, bútort összerak stb. Ez a munkája, tehát ebből nem is lenne gond, csak egy ideje elkezdtem féltékenykedni. Férjem mindig jókedéllyel mesél róla, a beszélgetéseikről. Többször hívják egymást napközben telefonon. Utalt már a férjemnek arra, hogy jó pasi, meg mennyi mindenhez ért stb. Ez nyilván jól esett a férjemnek, kinek nem esne jól. Volt tavaly példa arra is, hogy egy közeli kisvendéglőbe ebédelni mentek (a nő fizetett, mivel ő a "megbízó"). Férjem elbeszélései alapján egy jókedélyű, életvidám nő, társkeresőn próbál ismerkedni, de nem talált még komoly kapcsolatot. Ad magára, csinos, független, de azért látszik rajta hogy lassan, de közelít az 50hez. Férjem 39 lesz idén. Én 36 vagyok. Férjem mondta, hogy valószinüleg a nő intelligenciája miatt nem csapott még le rá, mivel házas. Na ez sem nyugtatott meg, hisz ha én a helyében lennék, régóta egyedül és egy megbízható társra vágynék, akkor egy idő után már nem zavarna a férfi családja (magamat helyezném előre). Véletlenül tavaly decemberben összefutottunk egy bevásárlóközpontba vele és a nő a férjem elé állt (közelebb mint én álltam) és szemébe nézve kérdezte, hogy mikor tud menni neki segíteni..
. Én csak pillogtam és ha jól emlékszem a reakciómra én is közelebb léptem.
Engem ez az egész nagyon frusztrál, mondtam is, beszélgettünk is erről férjemmel, hogy miket érzek. Ő biztosított róla, hogy semmi nincs köztük. Kedveli, de nem fordult meg a fejében ettől komolyabb soha vele kapcsolatban. Azt mondja boldog velem, szeret, mindent megkap tőlem és nem érzi úgy hogy másra szüksége lenne. Tényleg működik a szex is (a beszélgetéseink óta talán még jobban igykszik ő is).
Ettől függetlenül bennem van a félsz és borzasztóan féltékeny vagyok, amit tud a férjem, de próbálom viccesen felhozni néha a témát.
Mit tehetnék hogy leküzdjem magamban ezt a féltékenységet? Vagy mit tehetnék, hogy leállítsam a nőt?
Köszönöm, ha megpróbáltok segíteni.
Szép hétvégét! 
Mondjuk rad fert volna, hogy elolvasd, hogy muvelodj. De hat az ilyesmit sem lehet eroltetni.
Igazad van, mindenki kepessege szerint. Te beszelni szeretsz, odafigyelni masra nem.
Én ebből csak pár mondatot olvastam el.
Kapkodd ossze magad, es ne hazudgalj rolam. Csak apro morzsakat szedegettel fel rolam, ugy latod, es hagymazas elmed szerint rakosgattad osze.
A Titanicrol is azt mondtak, soha nem sullyed el.
En mindenkinek kivanom a boldogsagot, hiszen ezert szulettunk volna erre a foldre. Csakhogy, az egyiknek sikerul, a masiknak nem.
Az egyik eltephetetlen szal, amit emlitgetsz iranyomban, eppen megemlekezett rolam a szuletesnapomon, olyan rettenetes sok ev utan is. Csak elsodort bennunket az elet. Mit tudod te, miert. A szal meg megvan.
Hogy en kit miert repitettem, halovany gozod sincs rola. Teged pl azert repitettelek, mert ilyen szemet vagy velem. De van hatalmam, eltephetetlen szal van kozottunk, mert mindig visszajossz, mint a bumerang. Tapadsz ram, mint a legy a legyfogora. Ha mar szemelyeskedsz, adj te is tanacsot, az elso hazassagodbol, ahonnan kimenekitettek teged, mikor teveorszagban eltel a gyermekeddel bezarva szuk falak koze. Te meselted. Ugye, azt is megette a fene.
A baratnom nem en vagyok. Nala a testi huseg alap. Van, akinel se atesti se aleki nem az. Nem vagyunk egyformak, es ez nem ok arra, hogy masok errol peldat vegyenek, vagy ennek alapjan itelkezzenek masok folott, vagy ezt oktatasi anyagkent hasznaljak.
O legalabb oszinten bevallotta, hogy egy embert abszolute egy eleten at nem leet kiismerni. Jo is, ha marad mindenkiben egy darab, ami az o maganszferaja, ahova soha senki nem lephet be. Meg hazassag eseten sem.
Ha annyira igaz lenne ez az emberre adott garancia, nem valnanak el olyan sokan. Hany meg hany dicsekedo, meg hozongo feleseg jott ide vissza valaha az nlc-re kesobb, hogy na, megcsalta ot is a ferje, valnak, vege a szerelemnek, segitsunk atveszelni. Valaha, a regi szep idokben, amikor meg nivo volt az enelcen.
Nem tartom rossznak az ultimatumot, ha az egyik meg/ ill. a masik fel megmondja, hogy kedvesem, meddig mehetsz el, hol a hatar.
Mindenkimoyan emberrel el, akit 100% soha nem is fog kiismerni.
Hogy en szakitottam azzal, aki ferde szemmel nezett ram, vagy valami kellemetlent mondott, es mar szakitottam is vele, te osszetevesztesz engem sajat magaddal. Javaslom, kevesebbet igyal, es nem lesznek ilyen illuzioid. Na, bemondtad a sot, ez az ev eddigi legjobb vicce, kacagnom kell rajtad.
Nagy tudos vagy te az en eletem tortenetebol, jobban tudod talan, mint en sajat magam. Meselj meg rolam, hadd tudjam en is. 
Nem feltetlenul romlik el minden hazassag, de sajnos, eleg sok van, ami igen. Tudod ezt te sajat magadrol. En meg azts em mondom, hogy te kozben hibat kovettel el. Rossz volt az itelo, emberismero kepessged, es egy szornyetegbe vitt bele teged is a lila kod, mint oly sok mas embert. Sajnos, en sem voltam ez alol kivetel. De ahogy neked, nekem is megadatott a kilepes lehetosege belole. En ezt igy mondanam, ilyen stilusban es nem a te szemetkedo rosszindulatu stilusodban. Most ennyi, majd meg tobb is, ha ujra ramkattansz. Egyebkent felolem nyugodtan okoskodhatsz.
Tökéletes meglátás!
A sármot én ki is felejtettem volna. Csak leirod helyettem, és remélhetőleg a kedvenc "seriffem" ki lesz elégitve.
No, akkor "ráérsz".
Isten adjon neked még sok-sok egészségben, boldogságban eltöltött időt ... és türelmet is ... azt pedig miattam.
Koszonom a kerek egesz megfogalmazast.
Valoban az lehet hogy tovabb jaratom az agyam, mint kene.
Megprobalom es igyekszem a pillanatot megelni ☺ es nem moge kepzelni barmit.
Ne hagyd, hogy az elméd uralja az életedet, mert úgy érzelmeid válaszreakciók lesznek. Légy mindig jelen, légy a gondolataid megfigyelője, és az érzelmeid valódi tartalommal töltődnek fel. Lemállik róluk a félelem, nem szennyezed környezetedet negativitással, önmagad körül olyan teret hozol létre, ami az elmén túli létből fakad. Az élet rajtad keresztül áramlik a világba. Nincs az az elme, az a manipulatív érzelmi sablon, ami összemérhető lenne a megnyilvánult élettel, az ellentétek nélküli szeretettel.
Amikor a férjed mesél, legyen benned csend és béke, hallgasd őt szeretettel! Csak a pillanat létezzen, amiben ketten vagytok jelen! Minden más illúzió, az elme terméke. Ne csinálj belőle hamis valóságot! Ha ez sikerül, többé nem akarsz beszélni a problémádról... hiszen megszűnik problémának lenni. Szurkolok neked!
Kulonosebben nem akarok belefolyni a mely ideologiai vitakba, de leirnam egyszeruen no letemre, hogy a FERFI szerintem lehet gyerekes vagy gyerektelen is, nem ettol fugg. Lehet hazas/elvalt/fuggetlen/megrogzott agglegeny. Belso tulajdonsagait tekintve pedig: a nokben meglatja a not, tiszteli oket majdnem minden korulmeny kozott es segiti a segitsegre szorulot a korulmenyeihez kepest. Azthiszem szamomra ez kulonbozteti meg a FERFIT a ferfitol. A megjelenes meg mar csak hab a tortan, ha mindez egy sarmos kulsovel parosul.
Sokat lehet tőled tanulni.
Haha..
Nyugdíjas vagyok.Azok a szerencsés fickók közé tartozok,akik meg tudták engedni fiatalon hogy nyugdíjba menjenek.
Időtök végtelen ...
Várjatok. 
Szükségtelen mindig mindenért bocsánatot kérni, főleg egy olyan beszélgetésért nem aminek a tartalma hozzátartozik a mindennapjainkhoz.
... ti tényleg úgy ismertetek meg hogy magyarázkodni fogok?...
Lehet. Talán. Ha fenséges kedvem úgy tartja majd. 
Szóval nem kizárt.
Meg persze vagyunk itt páran akik várjuk a magyarázatot a kis és nagybetűs férfira is.Majd bocsánatot kérünk a topic indítótól az off-ért.
Teljesen egyetertek hogy ki kell zarnom magambol a not... igyekszem, de nyilvan nehez. Minden nap egyutt vannak. Este meseli mi volt napkozben es minden harmadik mondata a no nevevel kezdodik. Aki meselt pl egyik nap az 50 eves baratnojerol neki, akinek 30 eves pasija volt.... 😂.
Remek...
De valoban igyekszem kitorolni a rossz erzeseimet es tovabblepni.
Még valami, ha már sztorizgattok. Ebben csak az lesz a más, hogy a feleség megfogadta a tanácsomat, és pozitiv kimenetelű lett a dolog vége.
Egy ismerősömről van szó, a nő érett, a férfi éretlen volt a házasságra, de érezni lehetett benne azt hogy beérik. Megvolt a kisbaba, a férj szó szerint bármelyik kapható és kellemes külsejű nővel több mint gyanúba keveredett. Amikor a feleség rájött, nem is tagadta habár szánta-bánta. A feleségben ugyanúgy felmerült az ultimátum, hogy vagy ő és a gyerek, vagy a nők. Elbeszélgettem vele, és megértette. Megértette azt, hogy az ő ultimátuma nem a férj önálló döntése, hanem egy kikényszerités. A feleségnek mondtam hogy költözzön el a gyerekkel, de ne haraggal váljanak el, és ha a férj úgy akarja, bármikor találkozzanak. Ezek a találkák sűrűsödtek, a férj végül úgy döntött hogy felnő, neki a felesége kellett igazán, őt szerette szerelemmel, a többi nőt csak vonzalommal. Megtanult különbséget tenni. Újra összeköltöztek, második baba már megszületett. A feleségnek abban az időben természetesen fájt amit a férje tett, de egy igen kulturált nőről van szó, felérte ésszel hogy ha negativ energiát küldözget szerte a világba, gyűlöli a "vetélytársait", akkor örök vesztesként fog élni szerelem nélkül. Vissza akarta kapni a férjét, ami meg is történt, és az a férj már nem az a "gyerek" volt akihez ő hozzáment.
Sok múlik a feleségek viselkedésén, és gondolkodásmódján. Egy hirtelen haragú nő "páros lábbal rugta volna ki" a férjet, ehelyett ez a feleség saját magának kért gondolkodási időt, nem foglalkozva azzal hogy addig mit tesz a férj.
Most olvasd vissza a legelső hozzászólásomat. Eljött az ideje, most már érteni fogod.
Ultimátumot egyetlen egyszer sem kell adni, hiszen két felnőtt, érett ember köt házasságot. (remélhetőleg) Márpedig egy felnőtt ember pontosan fel tudja mérni hogy mit szeretne megkapni még az élettől, és azzal mit veszithet. Egy szerelmes férfire bárki "rámászhat", bárki pucérkodhat előtte, ha igazán szerelmes akkor még meg sem inog.
Most hagyd, ő tegye helyre a dolgokat, és azt a hölgyet. Nem hinném hogy választania kellene, hiszen ha akarná azt a nőt, akkor már régen megtette volna. Ez az a helyzet amikor a feleségek nagyobb feneket keritenek a dolognak, sirnak, hisztiznek, szomorkodnak, ultimátumot adnak, gyerekkel zsarolnak, és naná hogy az egésszel az ellenkezőjét érik el. Azok a nők akik nős férfit néznek ki maguknak mind erre számitanak, egyszerű taktikai húzás az, hogy a feleség előtt zajlik a kokettálás. Ha egy feleség másképp viselkedik mint amire számitanak, azt a helyzetet nem tudják kezelni.
Az hogy egy férfinek van-e gyereke, szinte lényegtelen mind a csábitó, mind a férfi szempontjából. A családos kollégád nem veszitette el a gyerekeit, csak nem vele élnek. Bizonyos szempontból nyert, másfelől veszitett. Nem csak a kivülállóak gondolnak igen sokszor jónak egy vacak házasságot, hanem abban a házasságban élőek is. Ha nincs ordibálás, képesek beszélgetni, nevetni együtt, békében élnek, a nő nem az utcán lófrál hanem ellátja a családot, a férfi nem örömlányokra költi a pénzét és nem iszik, nem kártyázik, nem veri a feleségét, ellátja a gyerekeit, akkor ők azt gondolják a házasság tökéletesnek mondható. A legtöbb jó házasság igy működik amivel nem is lenne baj, ha a legfontosabb nem hiányozna a boldogsághoz, az a bizonyos tűz, szikra, ami soha nem alszik ki.
Ha te mostantól képes leszel arra hogy ama hölgyet kizárjad a gondolataidból és csakis magadra, magatokra koncentrálj, akkor nem lesz baj. De ha továbbra is rajta jár az agyad, akkor bizony a házasságodban képletesen hárman lesztek. Nem lesz egyetlen őszinte cselekedeted, kérdésed, válaszod, mozdulatod sem. Mindegyikben ott lesz gondolati szinten az a nő, márpedig ezt félelmet a férfiak megérzik. A feleségek akaratukon kivül bevonzzák a bajt. Félnek, féltenek, és az Univerzum egy idő után küld is nekik olyasmit, ami a félelmük tárgya. Nem baj ha ez a nő ráhajt a férjedre. Legyen az az ő problémája, hibázzon ő.
Szerintem érted amiket mondok.
Igen, az ultimatumban valoban nem lehet bizni.
Azt egyetlen egyszer lehet elmondani neki es ha az nem eleg, akkor tenyleg megette a fene.
Egy ismerosunk esete kapcsan beszelgettunk regebben ilyesmirol itthon.... a kollegano rahajtott egy kollegara aki gyerekes csalados volt. Akkor beszeltuk azt higy a kolleganonek nincs vesziteni valoja, viszont a pasinak igen.... el is veszitette kesobb... bar ott kiderult aztan hogy nem is volt olyan jo hazassag mint kivulrol gondoltuk.
Hmm. Szomoru tortenet... 😦
Resen vagyok, mert erzem a not.... de a ferjemen is erzem hogy hudegen hagyja.
Azt gondolom megereznem ha a ferjem valtozna az iranyaba.
Illetve azt is gondolom, hogy raernenk akkor beszelgetni a kalap kabatrol ha en ereznem a ferjem valtozasat... akkor meg idoben lennenk es atgondolhatna a jovojet.
Aztan mas kerdes hogy a 3 gyerekkel valoban mernem e kirugni hogy a laba se erne a foldet.... ezt jelen esetben nem tudom. De szerencsere tenyleg nem vagyunk meg ezen a szinten.
Amire te, és sokan mások akik azt mondják hogy legyen résen nem gondolnak az az, hogy megette a fene azt a házasságot ahol ultimátum tartja vissza a férjet a félrelépéstől.
Az pedig ha egy nő több évi házasság után sem ismeri a férjét, az a nőre nézve szégyen. Normális ember nem él olyasvalakivel, akit nem ismer.
Ne beszélj eltéphetetlen szálról, ha a pasijaid múlt időben vannak. Te előszeretettel "repitettél" bárkit, aki ferdén nézett vagy olyasmit mondott ami neked nem tetszik. Ezt már sokszor leirtad a fórumon, és előszeretettel tanácsoltad mindenkinek.
Ferjedet nem ismerem, de a szitut igen. Ugyanez a baratnom meselte, volt egy alomszep szoke gyogyszeresz no, es felsegul vette egy magas, barna, nagyon helyes orvos. Lett ket gyonyoru szoke kislanyuk. Minden abszolut jo, 100% boldogsag, szerelem, bizalom. Egeszen addig, amig… Amig egy toluk joval idosebb, csunya, de apolt, jomodu no is kivetette a halojat a pasira. A doki csak mosolygott, kinevette a no probalkozasait, aki nem adta fel. Egyszer aztan a dokinak el kellett utaznia egy orvosi konferenciara. Ott is a feleseg mosott, vasalt, pakolta a ferje borondjet, mint te is, mint egy rabszolga. Nem is lett volna semmi baj, ha az egyik kislany be nem lazasodik, korhazba kellett vinni. Az asszony nem erte el telefonon a ferjet, felhivta hat a ferje munkahelyet, hogy ertesitsek a ferjet a konferencian, hogy nagyon beteg lett az egyik kislanya. A munkahely valasza, hogy nincs is semmi konferencia. A ferj az idosebb nonel toltotte a hetyepetye konferenciat, hat csak kiprobal mar megis o is egy masik not a felesege mellett, de semmi komoly az o reszerol. A feleseg reakcioja, hogy minden osszetort, mindennek vege. O megbocsajtani nem tud, nem valtak el, de az eletuk ettol kezdve pokol lett. Mindennapos orjongo veszekedesek, ordibalasok, ennyi. A no egyre fogyott, majd megcsunyult, a vegen meg is halt. O ezt se kiheverni, se megbocsajtani nem volt kepes, a pasi hiaba magyarazkodott. Most odajar a pasi a ket kislanyaval a temetobe az anyjuk sirjahoz. Nesze neked orok szerelem.
Mosolyogj egesz batran. De semi mosolyogni valo nincs. Azert mereszkedtem ezt leirni, mert volt egy baratnom teljesen hasonlo szituban. Persze, hogy ismertem a ferjet. Rettenetesen intelligens ferfi, jo ferj, jo apa. Egy alom minden no szamara. Nos, a baratnom mondta, hogy 25 eves hazasok, de nehogy azt higgyem, hogy ennyi ido alatt is sikerult teljesen kiismerni a ferjet. Ezert mondjak itt tobben, hogy legy resen, es te valaszoltad is, hogy resen vagy. Azt is jo tisztazni, amit a baratnom mondott a ferjenek, ha megtudja, hogy megcsalta ot, o azonnal elkoltozik, de orokre, visszaut nincs. Az ilyesmit is jo az urasagok orrara kotni, hogy tudja, esetleg mit kockaztat. A no reszerol csak annyi, neki teljesen mindegy, a pasi hazas vagy nem, sot talan jobb, ha hazas, mert akkor az asszony sut, foz, mos, takarit a pasira, neki meg csupan a szorakozas jut. Te is irtad, hogy ebedet, uzsonnat is pakoltal, foztel a ferjedre, nehogy etterembe menjen szorakozni a masik novel. Tehat soha nem lehet 100%-ra biztosra menni. Vagy probald meg. Az en kapcsolataimban mindig ott volt az eltephetetlen szal kozottunk, ezt erezni kell. Ha mar engem nem erdekelt a pasi, felolem mehetett szellel versenyt, kit erdekelt? Visszaut ilyenkor mar nincs, legalabbis nalam. En nem jatszom huzd meg ereszd meg-et, es nem megyek le labtorlobe. Feltekeny nem vagyok, ha valaki megnyerte, hadd vigye, mert akit el lehet vinni, az sosem volt az enyem.
Biztos vagyok abban, hogy semmiféle románc nincs köztük és max azért kezdhette érezni a nő rezgéseit, mert felnyitottam a szemét. Lehet hogy nyeregben érzi magát, de abban is biztos vagyok, hogy csak engem lát a lóról... A viaskodást én érzem. Vagyis én érzem azt, hogy nekem kell viaskodnom mással, de ez talán nem is baj, nem hagyom el magam. A férjem meg azért nem, mert látja rajtam, hogy zavar a kialakult helyzet és ezáltal ő is bizonyítani akarja nekem, hogy csakis én vagyok az életében.
Azt elismerem, hogy jól esik neki, hogy képbe került rajtam kívül másnál is, de ez kinek nem esne jól...
.
Nem tart ott a házasságunk, hogy "őuraságának" bármiféle alternatívát fel kellene állítanom vagy válaszút elé kellene állítanom. Ez még azért nem ez a helyzet ahogy leírtad.
Szimplán csak zavar, hogy a nő támaszkodik rá... érzéseim szerint jobban, mint egy házas emberre lehetne.
A ferjed dehogynem erzi a no rezgeseit. A ferjednek jo helyzete van, o elvezi a helyzetet, tulajdonkeppen ket no viaskodik erte. Nyeregben van. Ha nem lenne gyerek, en megmondanam neki, hogy valasszon, megy vagy marad, de 100% valasszon, en nem szorakozok. De kepbe hoztatok 3 kiskoru gyermeket, akiket meg fel kell nevelnetek. Igy meg azt se band, ha tanyert csapkodtal, ha veszekedtel, akkor sem vittel semmit tulzasba. Remelem, felallitottad ourasaganak az alternativat. Hadd tudja, hogy veled nem lehet szorakozni, es nem turod az etyepetyet. Masreszt, mint mondtam, persze, hogy van valamifele romanc kozottuk, meg ha ferjed reszerol nem is komoly, ezt at kell veszelned, amig elmulik. Biztos hogy hizik a ferjed maja, hogy egy masik no meg ot ennyire akarja. Csakhogy mi lenne, ha meg is kapna, haha!!! A feleseg oldja meg a problemajat. A masik no meg, ha az helyzet, ha megnyerte, hadd vigye, akkor sosem volt a tied. Egy embert nem lehet birtokolni. Ha marad, onszantabol marad.
Mindenképp
Azért légy résen.
Igen, a nő felől mindenképp van valami. Érzem én is. Biztos vagyok benne hogy a férjem nem akarja, nincs kétségem. Csak ő nem érzi a nő rezgéseit, ezért nem érzi hogy le kellene állítania. Néha amúgy túlzásba vittem sajnos :(, de igyekszem leállni és tényleg nem foglalkozni vele.
Mondtam en neked, hogy itt szikrazik a levego. A no egye inkabb szarnyra kapott. A ferjed meg szerencsere lelohadt. Remeljuk, igy is van, hiszen konnyu Katit tancba vinni. De remelhetolega ferjed nem akarja. Szerintem hala a te kozremukodesednek. Idoben jeleztel, de nem vitted tulzasba. Valahogy eltalaltad az aranyt, hogy ezt hogy kell kezelni. Gratula!!!