Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Visszatérő szerelem
Létrehozva: 2018. május 1. 19:40
Sziasztok!
Az Én történetem elég zavaros. De kezdeném az elején.
Még az Óvodában kezdődött. Már akkor szerelmes lettem egy fiúba és Ő is belém. Ez elkísért minket egészen általános iskola 8. osztályáig. Utána elkerültünk másik iskolába megszakadt köztünk a kapcsolat. Neki lett barátnője nekem barátom, ahogy ez a tiniknél lenni szokott.. pár év múlva újra találkoztunk. Ő is és Én is szinglik voltunk. Igazából nem is foglalkoztam vele igazán, közös baráti társaságunk lett, így sokszor összefutottunk. Mindig vibrált köztünk a levegő, de soha nem izgatott a dolog, hogy bármi is legyen köztünk, úgyis gyerekszerelem volt a miénk. Ha elmentünk bulizni a haverokkal egy idő után mindig félrevonultunk és órákig beszélgettünk, de csak általános dolgokról. Sokszor a barátaink is azt hitték van köztünk valami, de nem. Meg sem fordult a fejemben. Majd jött a 20. szülinapom... Ahol vette a bátorságot és odajött hozzám. Egész este kavartunk, kizártuk a külvilágot és egymással foglalkoztunk. Úgy voltam vele, a gyerekkori vágyam teljesült, mert hát miért is foglalkozna velem, azt gondoltam csak sokat ivott.. Másnap írt.. Napokig beszélgettünk, majd elmondta, hogy Ő teljesen odáig van értem, nem is gondolta volna, hogy ez lesz... Nem mondtuk ki, hogy együtt vagyunk, de a barátaink közt is nyílt titok volt mi történik köztünk. Majd hirtelen barátnője lett, de ugyanúgy keresett engem. Kicsit ettől besokalltam, nem akartam második lenni, így nekem is lett barátom. Megszűnt köztünk minden kapcsolat. Évekig nem beszéltünk, éppen csak köszöntünk egymásnak, de ha megláttuk egymást mindketten zavarban voltunk. 4 év után nekem vége lett a kapcsolatomnak és visszaköltöztem abba a városba, ahol Ő is lakik. Ahogy megtudta, hogy szakítottunk írt. Olyan, mintha nem lett volna ez a 4 év megszakítás, ugyanúgy mindennap beszélünk, annyi különbséggel, hogy felnőttünk. Úgy érzem magam néha, mintha visszacsöppentem volna abba az időbe, mintha nem is 25 éves lennék, hanem 20. Először, mint barátok úgy beszéltünk, elmeséltük mi történt velünk a 4 év alatt. Majd feljött a múlt, hogy mi volt köztünk.A vonzalom még ugyanúgy meg van közöttünk. Elmondta, hiába keresi az igazit senkiben nem találja.
Létezik, hogy mégis Mi vagyunk egymásnak az igazi?
(Oviban azt mondta Én leszek egyszer a felesége, lehet tényleg igazat mondott 
)
ne etesd ezt a szerencsétlent ezzel a marhasággal.
Magyarul az ilyen balfékeket hülyének hívják.
Értem, amit mondasz. Szerintem te nem "lábtörlő" voltál, hanem az az ember, aki képes tettekben élni. Nagyon erős személyiség lehetsz. Szerintem nem is azért dolgoztál, hogy neki dolgozz, hanem magad miatt. Te nem engedhetted meg magadnak azt, hogy ne legyen főtt étel vacsorára, tiszta vasalt ruha... a szerelmednek. Neki ez mind fontos volt, abban biztos lehetsz, de valami más is hiányzott. Mindkettőtöknek. És ne úgy fogd fel, hogy "ki járt jobban", mert akkor egyiktek sem. El kell engedni azt, aki menni akar, és lehet a fejet a falba verni, de nem hiába csináltad, hidd el.
Vicc vóóóóóót.
Mert általánosságban beszélve az emberek nem azok amit mutatnak,hanem sokkal inkább azok amit titkolnak.Természetesen nem általánosak vagyunk,hanem mindenki más.
Ha van rá lehetőség ne azzal éljünk akivel meg tudunk lenni,hanem aki nélkül nem tudunk élni.
~~~~~~~~~~~~~~~~~
Addig igyál amig már szépnek tűnik,de még nem akarsz össze házasodni.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
"(Oviban azt mondta Én leszek egyszer a felesége, lehet tényleg igazat mondott
)"
Mert az ovodás már tudja hogy mit hoz a jövő.......
PRÓBÁLD KI......Látod, lakva ismerni meg az embert...
Egész biztos, hogy Te jártál jobban, engem azért érdekelne, hogy hogyan tűrhetted el ezt a "munka megosztást", mi volt neked ebben a jó?
/Azt szokták erre felelni, hogy "nem tehetek róla, szeretem" de ez így nem igaz. Szerintem érzelmi kötődés van a szülő-gyermek jellegű kapcsolatok mögött, az alárendeltebb fél a biztonságot keresi. A kisgyerek is szereti a szüleit, bár - nem tudatosan - ő is a biztonságot keresi. Ha leragad a személyiség fejlődése, vagy valamilyen szempontból rá vagyunk szorulva erre a biztonságérzetre - nos talán ekkor állhat elő a vázolt helyzet. Ezt persze fel kell ismerni, és mindent el kell követni a "szabadulás" érdekében./
Püff neki!!!!!!!!!!!!!
Amúgy, megérdemelted. Legközelebb is csinálj magadból lábtörlőt!
A 4 éves kapcsolatomban Én voltam a Férfi és a Nő is egyben. Minden Én csináltam, főztem mostam takarítottam, de a férfi munkát is Én csináltam a lakásban. Szerencse, hogy tömbben laktunk, lehet a kinti munkát is nekem kellett volna végeznem. Lehet pont azt szerette, hogy mindent megcsinálok nem volt piszkos a munka. Munkából hazaértem gyors főztem, elé raktam a vacsorát, elmosogattam, másnapra odaraktam neki az ennivalót, a ruháit szépen kiraktam, neki annyi dolga volt, hogy egyen, zuhanyozzon és aludjon. De ha nem az volt a kaja amit Ő annyira szeret lehordott mindennek. A pénz meg nálunk mindig vita téma volt, mert azt mondta, hogy nem adok haza semmit. Kifizettem az albérlet felét minden hónapban, a maradék pénzemből pedig mindig bevásároltam kaját vagy tisztítószereket, vagy éppen ami kellett otthonra és mindig azt mondta elköltöm a pénzt nem megyünk semmire. A végén már úgy csináltam minden este a kezébe adtam a szatyrot, hogy lássa nem hülyeséget veszek, hanem ételt a szájába. Majd összejött a kolléganőjével és mire munkából hazaértem üres volt a lakás, mert Ő összeköltözött a másik csajjal. Ezt érdemeltem. Lehet Én jártam jobban...
Megette a fene azt a kapcsolatot, ahol valamelyik félnek azért van igaza, mert ő az erősebb. Senkinek nem szabad úgy éreznie magát, hogy az együttélésben ő a lábtörlő /illetve alárendelt szerepe van/ Persze elég nehéz kiegyensúlyozni a szerepeket /hozzászámolva azt, hogy a gyerekneveléshez természetesen az anyáknak, a táplálékszerzéshez, illetve a pénzkereséshez a férfiaknak van nagyobb genetikai hajlandóságuk./ A jó kapcsolat kiépítéséhez évek kellenek. Azoknak a pároknak van nehezebb dolguk, akiknél nincs "szerelem első látásra".Azoknak sokkal könnyebb, akiknek nem kell a szavakat, szerepeket keresgélni, ahol nem játszmáznak, természetes a munkamegosztás és a másik szempontjainak a figyelembe vétele. Persze ők sokkal kevesebben vannak - ezeken az oldalakon 300 - 500 körülire becsülik a párkeresők a megfelelő partner megtalálásáig a meddő próbálkozások számát.
benn is vagy meg kinn is vagy.
Azt szokták mondani hogy lakva lehet legjobban megismerni valakit.Mi még mindíg ismerkedünk lassan 44 év házasság után.Az én életem nagyon egyszerű,csak 2 szabályt kell betartanom.
Első szabály----a feleségnek mindíg igaza van.
Második szabály-----ha a feleségnek nincs igaza,olvasd el az első szabályt megint.
Nálunk az utolsó szó mindíg is az enyém,amikor kijelentem hogy igenis értettem Nagysága.
Nekem úgy tűnik, hogy a vonzalommal nincs baj, de az együttélés azért egy kissé más. Csak a gyakorlatban derül ki, hogy két ember hogyan érti meg egymást a mindennapi életben. Itt nem kell nagy dolgokra gondolni. Olyasmikre, hogy kinek milyen az életritmusa, hogyan horkol, vannak-e allűrjei, mik az elvárások, milyen környezetben nevelkedett....ezer dolog, amiket az együttélés során kell összecsiszolni.
A szerelem, a vonzalom sokáig eltakarja az emberek szemét, de hosszabb távon minden kiderül. Igen, nincs más hátra, mint kipróbálni, hogy hogyan működik a párkapcsolat a gyakorlatban. Az ugyanis könnyen előfordulhat, hogy sehogy, de ha vonzalom nincs - ami alapfeltétel - akkor biztosan nem fog működni.
Nálatok a vonzalom megvan, tehát hajrá.
Nagyon könnyen előfordulhat,mint bármi más.Azt tarsd szemelőtt,hogy soha semmi nem végleges.A kutyák is sokszor jóba vannak a macskákkal.Néha együtt vagytok,néha külön,semmi különös.
Aztán van a rengeteg kivétel.Általánosságban beszélve,az állatok eszik a növényeket,mégis az a bizonyos kivétel,amikor fordítva van.
Az első gondolatunk amikor valaki megjegyzi hogy ott repűl valami,madárra gondolunk,pedig vannak repűlő halak is.
Kivánom hogy ezután évtizedekben tudjátok kifejezni a együttlétet,vagy..........
Vannak itt akik okosabbak mint és,olyanok is csak okoskodnak,remélem tovább folytatódik a beszélgetés mint kilenc és fél hozzászólás.Nekem dolgom van,de
....