Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Segítség, vélemény?!?
Létrehozva: 2018. Április 22. 20:47
Sziasztok!
A munkahelyemen alakult ki egy érdekes szituáció és kíváncsi lennék mások véleményére. Nem tudom volt e valaki hasonló cipőben, nekem zavaros a helyzet már. A történetet megpróbálom röviden leírni.
Van egy házas férfi kollégám, akin már régebben kb. tavaly tavasz tájékán már kicsit érződött, hogy másként viszonyul hozzám, mint a többi kolléganőmhöz, semmi konkrét lépest nem tett felém, amire azt mondhattam volna akkor, hogy na hoppá, tetszem neki,de az, hogy a legtöbbször tőlem kért segítséget, az egy idő után feltűnt, nem is értettem, de nem akartam ezt túl kombinálni, hiszen házas ember, csak segítséget kért, semmi extra- gondoltam magamban. Már akkor is érződött rajta, hogy szomorkás, kedvetlen, be van fásulva,kissé zárkózott is volt. Egy kolléganőmnek panaszkodott a házasságára,hogy rengeteget veszekedtek a feleségével a gyerekek miatt, napi 10-12 órákat húzott le, akkor is az érződött rajta,hogy nem igazán siet haza, mostanában hétvégente is dolgozik. Boldogtalan- ez érződik rajta a mai napig.
Egy nap mikor beköszöntem(ez év januárja), ott volt ő is és felnézett rám szerelmes tekintettel, mosolygott közben. Ekkor hosszan nézett/néztük egymást. Ledöbbentem, mert mindig is szimpatikus volt,de munkán kívül nem beszélgettünk soha másról, maximum megkérdeztük,hogy van a másik és nem gondoltam, hogy így érezhet irántam és, hogy nekem sem közömbös. Úgy éreztem és érzem, hogy szívesen megismerném jobban, mint embert, de nem tudom van e értelme ebbe jobban belemenni. Ezután felpörögtek az események: szemeztünk, erre felbátorodott kissé és elkezdett körülöttem nyüzsögni, próbálta minél többször felvenni velem a szemkontaktust, felvirult az arca, ha meglátott, boldog lett, tollászkodott, igazgatta a ruháját, zavarban volt a jelenlétemben, de munkán kívül és a hogy vagyon kívül nem nyitott jobban felém. Először megvallom őszintén, hogy hagytam, hogy közeledjen, majd behúztam a féket és hol észrevettem, hol nem. Ez egy idő után összezavarta, láttam rajta és úgy voltam vele, hogy jobb lenne ezt megbeszélni akkor, ezt a se veled, se nélküled helyzetet. Félrehívtam és mondtam neki,hogy észrevettem, hogy szeretne felém közeledni és ne haragudjon, hogy össze-vissza viselkedtem vele szemben. Erre a válasza az volt, hogy ő nem akart közeledni felém, csak én vagyok itt a legnormálisabb nő a munkahelyen és mivel kezdetben durván viselkedett a kollégákkal a főnök helyreigazította és azért viselkedett velem kedvesen, de ő nem akart közeledni felém, valamit félreértettem. A beszélgetés közben nem is igazán nézett a szemembe, meg hadonászott a kezeivel, vigyorgott kínosan, a végére zavarban volt. Nem erre a reakcióra számítottam megvallom őszintén, mert elég konkrétan közeledett felém,de nyilván elfogadtam a dolgot. Ezután kínos volt bejárni dolgozni. Majd a beszélgetés után közömbösen viselkedtem vele, tettem a dolgomat és egyszer csak ismét próbálta velem felvenni a szemkontaktust, de nem viszonoztam, elsétáltam mellette. Ekkor szomorú lett és szótlan. Meglepődtem rajta, mert igazából ő utasított el és akkor most újra kezdi? Majd eltelt pár nap és újra nézett, de most ilyen szomorú, szenvedős tekintettel. Ekkor ránéztem és elmosolyogtam magam, mert valamiért vonz ez a férfi, pedig lehet meg sem érdemli a figyelmemet. Ez újabb lendületet adott neki, most ismét próbálja felvenni velem a szemkontaktust minél többször, ha ez meg van, elkezd nyüzsögni körülöttem, munka kapcsán jön oda hozzám,hogy beszéljünk, múltkor egy kollégám telefonszámát kérte el tőlem, de igazából egyszerűbb lett volna az illetőtől elkérnie, de gondolom kellett valamilyen ürügy, hogy a közelemben lehessen, közben zavarban van(pedig komoly és határozott ember), bár próbál higgadtnak látszani, a szemei csillognak, és van, hogy igazgatja a ruháját meg mikor mondok valamit munka kapcsán lefagy és késleltetve reagál,néz nagyra nyitott szemekkel.
Ugyan ott vagyunk, ahol a part szakad. Nem tudom, hogy ez mi a részéről: akar valamit vagy csak annyi elég neki, ha érzi és látja, hogy nekem sem közömbös. Nem értem ezt az egészet. Most félénk, extra félénk vagy csak játszadozik? Mi a véleményeteket? Köszönöm előre is a válaszotokat!
Sehol semmi???
Még nem történt változás....senki nem bíztat, hogy " belebonyolódj" ebbe a kapcsolatba...Házi nyúlra nem lövünk....,Ha jó a munkahelyed keress pasit máshol...
Miért, amúgy mennyire hajtasz? :P
Jól értem, hogy a "közeledés" abban nyilvánul meg, hogy a szemedbe néz és néha kérdez tőled valamit...?
Te jó isten, mennyi kollégám hiheti, hogy hajtok rájuk...
Az, hogy esetleg tetszel neki, vagy akar is tőled valamit az két különböző dolog. Ha akart volna, akkor akár tutyimutyi, akár nem jelzett volna akkor, amikor tisztázni akartad vele a helyzetet. Lehet, hogy tényleg csak szimpi vagy neki, esetleg (mivel a feleségével rossz a kapcsolata) neki is jól esett egy kis flört, vagy hogy ÚÚÚÚGY nézel rá. Szerintem kár a fáradságért és fölösleges neked futnod utána, de te tudod. Az meg hogy csillog a szeme, vagy szomorú az arca...háát azért azt nem biztos, hogy te váltod ki belőle, és nem is biztos, hogy jól érzékeled.
Figyuzz[ahogy hofi mondana]nem felenk ,hanem menekul........a kolleginat nem lehet lerazni....es a frasz kitori,hogy hogy lehetne elkuldeni.....oda.....
Kedveskem,ez a pasi menekul eloled,nem tudom hany eves vagy,de azert tobb 16-nal
en sose ertettem meg mit kell a munkahelyen kacerkodni,oda az ember es a lanya dolgozni jar,nem?????
A vegen ki leszel rugva,se pasi se allas,probalj a minkadra koncentralni...amiert fizetnek
Ma már semmi nem tabu, csak valaki megpiszkálja.....
Megérintett téged ez a pasi, aha.
Hogyha majd nagy nehezen - a mentalitásod miatt mégiscsak - kifogsz egy pasit, akkor azt érintőlegesen vigye el tőled valaki....
Csak az érzés miatt, hogy milyen is amikor szar kerül a palacsintádba.
Jó étvágyat hozzá!
Kedves CarolaKennicott és rockcica!
Köszönöm nektek is a véleményeteket és pár évvel ezelőtt még én is ugyanígy gondolkoztam, mint ti. Nős férfi=tabu. Ne értsetek félre, nem sértegetésnek szánom ezt, nyilván én voltam kíváncsi mások véleményére és ti is elmondtátok ezt és nyilván nemcsak a szépet és a jót kell meglátni és meghallani... Nekem az évek folyamán változott meg a gondolkodásom ezzel kapcsolatban, mert a környezetemben ,,több" olyan párt is ismerek, akik rossz házasságból léptek ki egy harmadik személy miatt(nők-férfiak egyaránt) és van, akik még a mai napig együtt vannak, vannak akik szétmentek. Tehát van ,akinek bejött,hogy kilépett a taposómalomból, van aki így se találta meg a hőn áhított boldogságot. Sokféle történet van. Az, hogy egy férfi bizonytalan, vagy szégyenlős, vagy nem olyan határozott, mint azt elvárnánk tőle, vagy nem ő teszi meg az első lépést, attól még nem kell leírni, egy megfelelő nő mellett lehet tök jól ki tud teljesedni. Minden ember más, minden párkapcsolat más. Van, ami az egyik kapcsolatban tök jól működik,de a másikban már nem működne olyan jól... Nem vagyok férfiak/nős férfiak után futkosó nő, félreértés ne essék, de megérintett ez a férfi. Nyilván, ha megütöm a bokám, csak magamat okolhatom senki mást. Ez is benne van a pakliban.
Kedves Kövesdiági!
Nem minden helyzetben vagyok határozott,de itt úgy éreztem,hogy ezt a beszélgetést ,,jó",ha megejtjük. Ezzel lehet imponáltam vagy éppenséggel eltaszítottam magamtól a férfit,de nem vagyunk egyformák. Köszönöm neked is az észrevételedet!
Kedves castaneasativa46!
Köszönöm, hogy elmondtad a véleményedet, hogy vetted a fáradságot, hogy elolvasd, amit írtam, majd reagálj is rá. :) Van benne igazság, amiket írtál. ,,Hogyan fog bármit - vagy bárkit - felvállalni ilyen bizonytalan lelkivilággal?"- ez így van, be kell látni. Bizonytalannak érzem én is a közeledése ellenére.
Elöször is: hazinyulra nem lövünk.
Masodszor: nös pasira meg plane nem.
Harmadszor: ne fuss egy ferfi utan sem. Az, aki nem vallalja fel az erzeseit, az nem ferfi. Arrol nem is szolva, hogy ha egy tutyimutyi alak, s nem mer lepni, akkor mindig Te leszel az, akinek kezdemenyeznie kell. En regivagasu nö vagyok, s azt vallom, hogy igenis a ferfi kell, hogy tegye meg az elsö lepest.
Ket szoval: felejtsd el.
Figyelj már..ha tudod hogy házas, mi a f..t foglalkozol vele hogy néz rád? Oldja meg a problémáját az asszonnyal, ne egy idegennel a munkahelyén..Persze örülj neki hogy tetszel valakinek, feldobja az ember hangulatát, de ennyi és nem több.. Amúgy egy csomó facér férfi várja epekedve hogy legyen partnere, ne a házas palikra hajtsunk már...
Tipikus FÉRFI....., KELL,hogy Ő kezdeményezzen....
DE TE erős NŐ vagy.....ill. annak tűnsz.....
KÉT DUDÁS EGY CSÁRDÁBAN ???
A véleményem az, hogy a pasinak tetszel ugyan, de nem meri vállalni az érzelmeit. A helyzet egyértelmű: még nem jutott el odáig, hogy felvállalja magát, pedig a legegyszerűbb, hogy nyilatkozik a kérdésről. Nem érzem kiegyensúlyozottnak az illetőt. Vagy nyiltan beszélünk a problémáról - különösen, ha rákérdeznek - vagy nem, de minden esetben a következményeket vállalni kell. Te mindent megtettél, semmiféle furdalást ne érezz - a bizonytalan érzelmű embereket nagy ívben el kell kerülni! /Hogyan fog bármit - vagy bárkit - felvállalni ilyen bizonytalan lelkivilággal?/