Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.

Van még esély??

m_szinti
Létrehozva: 2018. Április 8. 23:31

Segítséget szeretnék kérni! Párommal 5 hónapja vagyunk együtt, ő 19 éves fiú, dolgozik, én 22 éves lány vagyok, egyetemre járok, mellette dolgozok. Az elmúlt 5 hónap tökéletes volt, a szerelem mellett olyan barátra leltünk egymásban, amiről álmodni sem mertem. Mindig egymás mellett álltunk, jóban-rosszban, terelgettünk egymást a jó felé. Ez előtt egyszer volt komolyabb vitánk, melyet sikeresen megoldottunk, megbeszéltünk. Tegnap azonban minden megváltozott. Szórakozni voltunk, párom pedig féltékeny lett egyik ismerősömre (akivel 5 szót beszéltem kb), majd ma közölte velem, hogy nem tud tovább velem lenni. Értetlenül álltam a dolgok előtt, hisz eddig semmi probléma nem volt, azonban most 5 hónap összes sérelmét a nyakamba zúdította. Önző vagyok, uralkodó, senkivel nem törődök, fél tőlem, nem mer őszinte lenni velem-ezeket mondta. Nem tudtam mit mondhatnék, hisz eddig semmi jel nem utalt arra, hogy boldogtalan lenne velem. Miután mindent elmondott, hazament, azóta fél órát beszéltünk, melyben először kijelentette, hogy velem akar lenni, majd elköszönt, hogy inkább gondolkozni akar, mert nem tudja, velem akar e lenni. Ezután átgondoltam a dolgokat, és félve, nehezen, de beismertem, hogy valóban igaza van, nem mindig mutatom ki, mennyire szeretem, sokszor van az, amit én szeretnék, de mindezt nem vettem észre korábban, mert soha semmit nem említett, én pedig vak voltam, és nem vettem észre, mert mindig nevetett, minden nap elmondta, alig várja, hogy együtt lakjunk, neki én vagyok a minden és nem tud nélkülem élni. Tudom, most hagynom kéne őt, de egyszerűen annyira hiányzik, nem megy, nem tudok nélküle élni. Előtte nekem is, és előttem neki is elég zűrös életünk volt, de ahogyan egymásra találtunk, ahogy szép, tisztán kialakult köztünk minden, most úgy zúdult rám minden rossz. Nem tudom, mit tegyek. Írtam neki egy levelet, melyben elmondtam mindent, mit gondolok kettőnkről, és hogy mennyire sajnálom hogy vak voltam. Nem tudom mi fog történni, de kérlek, ha tudtok tanácsot adni, vagy tapasztalatokat írni, írjatok! Köszönöm! 

  1. 2018. május 5. 22:195.

    Most mi a helyzet?


     


    A párkapcsolatban nagyon fontos az őszinteség. A problémákat lehetőleg azonnal - de semmiképp nem hónapokkal később - tisztázni kell. Az, ami nekem teljesen világos, és magától értetődő, a másiknak nem biztos, hogy az, így mindig fel kell készülni egy esetleges súrlódásra, tisztázó beszélgetésre. 


    A /volt?/ párod tehát hibázott, semmiképpen nincs így igaza, függetlenül attól, hogy a tények vonatkozásában esetleg igaza van. 


  2. 2018. Április 9. 20:464.

     


    "Van még esély??"

    ajajjj de meg mennyi ha nem vele majd massal.


     


    Nem kell ilyen fiatalon lecovekelni .

  3. 2018. Április 9. 18:463.

    Szerintem is annyira fiatalok vagytok, hogy ebből a kapcsolatból  "bármi lehet"....van időtök kivárni, hogy lehiggadjatok...Legalább egy jót beszélgettetek az érzéseitekről....van min elgondolkodni....Türelem!

  4. 2018. Április 8. 23:582.

    A párkapcsolatot tanulni kell, főként kis hazánkban, mert - bár most nem tudom, hogy mi a helyzet az oktatással - régebben egyáltalán nem foglalkoztak ezzel.


    Egy 19 éves srác még messzemenően nem érett. Nincs tisztában azzal, hogy mit vállal, mik a határai, a teherbíróképessége. Főként ösztöneire bízza magát, fogalma sincs arról, hogy a kapcsolatok sorsa főként nem az ágyban dől el. Bármilyen kapcsolat alfája és omegája a saját teljesítményünk ismerete /és itt nem a testi kapcsolatra gondolok./ Tudnunk kell, hogy mi az, amit el tudok fogadni, mi az, ami tetszik, és mi az, ami semmiképpen nem megy. Szóból ért az ember - óriási hibát követett el, hogy a problémákat a szőnyeg alá söpörte, és nem azonnal igyekezett azokat tisztázni. A lángoló érzelmekbe ideig-óráig belefér ez, de hosszabb távon semmiképpen nem. Én - közel ötven /!/ év együttéléssel a hátam mögött - ki merem jelenteni, hogy ez a 19 éves fiú jelenleg komoly párkapcsolat létesítésére alkalmatlan. /Pontosan az előbbiek miatt - arra pedig főként alkalmatlan, hogy esetleg a távolabbi célként apa legyen./


    Sajnos, szerintem egyértelmű, hogy Te "csak" tapasztalatokban gazdagodtál - és ez azért nem semmi. Tudni kell ugyanis felmérni, gondolkozni, és dönteni kis jelekből is. Ezt csak a tapasztalat hozza meg. 

Címlap

top