Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Plátói szerelmek
Létrehozva: 2018. január 18. 15:05
Szerintetek a titkolt, plátói szerelmeink valóban rájönnek, hogy vonzódunk hozzájuk, még ha ezt igyekszünk is jól titkolni? én úgy érzem, hogy mindig megsejtik és ez elég kellemetlen érzés. Biztosan más a viselkedésünk a társaságukban, vannak jelek, amikből kitalál(hat)ják. Most épp több időm van és ez a téma már régebb foglalkoztat, mert már előfordult, hogy valaki megtetszett (és nem kellett volna) és én minden erőmmel azon igyekeztem, hogy ezt leküzdjem/eltitkoljam (különböző okok miatt), de soha nem voltam biztos benne, hogy ez sikerült.
Biztosan nem véletlen, hogy nem jön össze egy szerelem... Az valszeg sosem lenne az igazi valami miatt... Amikor két ember összetartozik, akkor mindkettő rámozdul a másikra, és abból lehet valami hosszűtávon...
Szia!
Nagyon jó a felvetés..... Voltak plátói szerelmeim. Az én értelmezésemben a "plátói" azt jelenti, hogy bár jó volna ha valós kapcsolattá alakulna (fejben elképzeli az ember a normális párkapcsolatot az illetővel, eljátszik a gondolattal, szeretné ha valóssá válna), de valami miatt még sem alakulhat valóssá. Vagy mert kapcsolatban élsz te is, ő is, és tudod, hogy nem hagyod el a párod, vagy tudod, hogy ő se hagyná el a saját párját. Vagy egyszerűen valóságban nem működhetne. Pl. mert a beosztottja/főnöke vagy, vagy bármilyen más függőségi viszonyban vagytok, vagy pl. ő egy elérhetetlen sztár, vagy a baráti körből valaki, vagy a rokonod valakije....szóval nagyon "gáz" lenne, ha kiderülne....ezért se te se ő nem merné felvállalni a kapcsolatot. Így ugye marad plátói.
A kérdés, hogy megérezheti-e a szeretett fél a vonzódást?.....Ezen már én is sokszor elgondolkoztam. Szerintem, ha el tudod kerülni a találkozást, a beszélgetést, az egymásra nézést....akkor nem érzi meg. Ha kell beszélnetek, esetleg együtt kell dolgoznotok stb. szituációk vannak, akkor megérezheti. Bár én volt, hogy bíztam abban is, hogy ha csak elmegyünk egymás mellett a folyóson és a szemébe nézek, abból is megérzi, hogy vonzódom hozzá. De ez valószínűleg hiú ábránd.
Kösz a válaszodat a topikra, Rob.
Csak remélni szeretném, de az interneten végzett kutatásaim alapján, mégiscsak sok az árulkodó jel, amit a vonzalmunk tárgya felé küldünk, még ha nem is vagyunk tudatában. Müge szerint nagyfokú intuicióra lenne szükség mégis a férfiak részéről, hogy ezt észrevegyék, úgyhogy van remény (már ha titokban akarod tartani valami miatt, azért a többség nem igazán titkolja, hogy tetszik neki valaki).
Szia Szállófelhő!
Kösz, hogy megosztottad a történetedet, érdekes megközelitése a kérdésnek, hogy a másik személy, ha megérzi az egyirányú vonzalmat, akár vissza is élhet vele, kihasználhatja valamilyen formában. Ezért is olyan nehéz kitalálni jelekből, hogy a másik mit érez, mert sokan titkolják az érzéseiket, hogy védjék magukat.
Remélem, jól végződik számodra ez az "érzelmi kaland".
Nem biztos, h rájönnek és csak egy szívszorítás az egész - a burkolt elvárások miatt. Legalábbis szerintem. (Topiknyitóra válaszoltam.)
Nekem mindegy. Topiknyitó kérdezett tőled, nem én.
HUH, Müge...Most aztán jól megmondtam Nekem! Befejeztem veletek a társalgást - elbeszélünk egymás mellett, ...nem értjük egymást....
HUH, Müge...Most aztán jól megmondtam Nekem! Befejeztem veletek a társalgást - elbeszélünk egymás mellett, ...nem értjük egymást....
Tudok ilyen történetet, de már a vége felé jár. Nem jöttem rá, pontosan mi az akadálya, többféle is lehet egy komplikált helyzetben. De nagyon nehéz végigélni. Főleg hogy a másik a kezdeti jó viszony után kifejezetten aljas módon viselkedett. És még nem lehet teljesen megszüntetni a kommunikációt, mert a kapcsolat nem személyes eredetű. Rettenet nehéz. Sok
volt. Életemben nem álltam bosszút senkin, de most igen, és felismertem, hogy igen édes íze van 
Valahogy muszáj vigasztalódni...
Hja, a tinilányom egy alkalmi kapcsolatból van, és volt olyan, hogy több évig szerelmes voltam egy internetes ismerősbe, akiről még csak egy fotót sem láttam soha. Csak hogy teljes legyen a kép...
Egyébként 38 vagyok. volt már tapasztalatom rendes kapcsolattal, több rövid kapcsolattal/kapcsolatkezdeménnyel és csak szex kapcsolattal is. Meg a sok plátóival. Szóval úgy gondolom, tudom, miről beszélek.
Óh, értem, a korod jogán próbálsz okoskodni némi tapasztalattal, csak épp a plátói szerelem terén nincs tapasztalatod.
Totál hülyeségeket írsz, egyáltalán nem így működnek a dolgok. Mégis milyen valóságos embert érezzen? NINCS valóságos ember - nem értem, mit nem lehet ezen felfogni?! A "valóságos emberek" nem akarnak kapcsolatra lépni a plátói szerelmessel, és ő sem akar velük. A plátói szerelmével szeretne kapcsolatra lépni, vagy nem szeretne - attól függően, hogy milyenek az egyéb körülmények, meg a saját személyisége. De ehhez mi köze a "valóságos" embereknek? A plátói szerelmes számára a plátói szerelem éppen elég valóságos. Az általad valóságosnak mondott emberek pedig csak az unalmas háttér: ha kapcsolatba lépne velük, az katasztrófa lenne - ahogy írtam én is, a valóságos kapcsolataimban nem éreztem elég jól magamat.
Egyébként az én nevem is mutatja, hogy nő vagyok, nem én tehetek róla, ha számodra nem derül ki.
Ági, kösz, hogy megmagyaráztad, igy mar teljesen érvényes az álláspontod, esetleg azon "vitáznék" még, hogy hogyan érezzen másképp, ha egyszer igy érez? Bár az érzelmek szüntelen változnak (ahogy az ember maga is), úgy látszik, van, ami alig. Ezek itt mind reális szituációk (az egyik az enyém), te hogyan kezelnéd őket? kösz, hogy elolvasod es egyátlalán foglalkozol ezzel a kérdéssel.
1) Osztálytársak voltak és bár neki végig tetszett a fiú, érettségi előtt derült ki, hogy a fiúnak is, ami őszintén megdöbbentette, mert nagyon félénk, gátlásos lány volt, nem hitte, hogy bárki is észrevette még a létezését is, pláne nem pont ez a fiú. A lényeg, hogy a gátlásai miatt nem viszonozta a fiú közeledését és az élet jó messzire sodorta őket egymástól. Családja van, de ő azóta is erről a "szerelméről" álmodik.
2) Találkozik egy nála idősebb férfivel, egy amerikai ügyvéddel, akivel az első pillanattól kezdve mindenben egy hullámhosszon vannak. DE, épp a találkozás előtt jegyezte el magát élete szerelmével! az amerikaival igazi barátság alakul ki, naponta leveleznek, a párja is tud róla, de teljesen veszélytelennek tartja, az amerikai is tudja és elfogadja, hogy a férj a nagy szerelem, mégis éveken át naponta többször is emailek, telefonok, kártyák jönnek-mennek, személyesen ritkán találkoznak, pár órára, akkor is a párja mindig jelen van, no és persze a több ezer km köztük. Lelkitársak, de ennél valamivel több is, van köztük egy bizonyos kémia.
3) A főnöke és 10 évvel fiatalabb. Mindent megbeszélnek, imádja a fiút, valósággal idealizálja, minden jót, amit a férfiakról valaha is gondolt, mind rávetiti. A fiú rendkivül jóképi, hihetetlenül vonzódik a nő hozzá. A fiú megosztja vele a legtitkosabb gondjait is, tanácsot kér tőle, fontosabb döntés előtt kikéri a véleményét és átlalában nem tesz semmit nélküle. Olyan iroda-feleség féle szerepben van. Fontos! a fiú nem tesz semmi félremagyarázhatót, mindig százszázalékosan korrekt. Mindkettőnek párja van és tudják, hogy a párjukat mindketten szeretik. A nő soha nem hagyná el a párját és a fiú sem az övét.
Nos, ez a három helyzet nem igazán nevezhető szerelemnek, mégis több, mint barátság, lehet, a plátói szerelem nem is a legtalálóbb kifejezés err? Te mit tennél ezekben a helyzetekben?
Arra már egyszer válaszoltam....ha van köztük KÉMIA -feltehetően észreveszi....ha nincs - akkor vacak lehet....,ill. jöhet a "plátói szerelem" passzív állapota!
De ha egy "passzív állapoton" annyit filózik valaki......az nem passzív....Ha valaki ennyit ÉREZ...az érezzen már valós embert....
Müge - Te nő vagy? Én nő - a nevem mutatja....69éves...némi tapasztalattal a hátam mögött----
Haha, kösz, hogy megnevettettél ...ezen a fórumon mindenkit azzal vádolnak, hogy új nickneve van?
Hiaba valtoztattal nevet,radismerek.........mar egy masik topikodban megirtad,hogy a sex nem erdekel,igy alakulhat ki a platoi nalad,na sok szerencset,az ujabb nickig.....
Müge: ,,... a plátói legalább sokáig eltarthat, és nincs vele annyi gond - kell ennél jobb?"
Igazad van, gond abszolút semmi vele, sőt, lehet, aki iránt érzik, annak még tetszik is kezdetben. Úgy azért én nem szeretném tudni, hogy kinek vagyok a titkos vonzalma tárgya, ez valahogy annyira magánügy, nincs is semmi közöm hozzá.
Olvastam, hogy van, aki még évtizedek múlva sem felejti el és felkutatja gyerekkori rajongásának tárgyát. Különösen most, a facebookon, ha valaki csak úgy felbukkan 20-30 év múlva, lehet sejteni, hogy azért nem először gondolt ránk.
Pontosan, csak ennyiről van szó, se szenvedésről, se sóhajokról, semmi másról, csak arról, amit már mindenki más egyszer-kétszer megtapasztalt az életében.
Aranyos vagy, de nem bántottál meg, csak túl sokat belemagyarázol egy egyszerű kérdésbe/ helyzetbe.
Mindent ennyire elkomplikálsz ?
Engem pl. a valódi kapcsolatokban annyira hajtott az a valami, hogy egy-két hónapon belül általában ki is léptem/lépett a partner belőlük.
Amikor benne maradtam, pont hogy attól szenvedtem, hogy nem vagyok szabad!
Vagy eleve olyan volt a kapcsolat, hogy szerelemről szó se volt.
Igen, a plátói legalább sokáig eltarthat, és nincs vele annyi gond - kell ennél jobb?
Ő csak annyit kérdezett, hogy szerintünk a másik észrevesz-e valamit az ő érzelmeiből. Amit írt, abból nekem az jött le, hogy nem szeretné, ha észrevenné, mert megvan rá a jó oka, hogy miért nem akarja a kapcsolatot. Lehet, hogy ez nem egy ideális állapot, de nyilván majd ha elege lesz belőle, akkor változtat rajta, valszeg egy másik kapcsolatba megy majd bele.
Nem akartalak megbántani....csak így tudtam kifejezni, hogy szerintem rossz úton jársz....ha gyakran esel plátói szerelembe...ahelyett, hogy hús-vér emberre hajtanál....Megérdemelnéd, ha ennyi érzelem szorult beléd!
Utána néztem : Míg a szerelemben valami hajt, a plátói szerelem esetében megelégszünk azzal, hogy VAN! Egy passzív állapot---a SZERELEM az ÉRTÉK, ne a SZEMÉLY - egy békés állapot...A plátói szerelmes nem érzi szükségét,hogy szerelmével érintkezzen....
De Te -az én olvasatomban nem BÉKÉS szerelmes vagy, szenvedsz miatta----észre ne vegye....,mardosod magad ...túl sokat foglalkoztat....Ez nem boldog, passzív ....állapot....
Kövesdiági, szükségtelenül használsz erős szavakat...beteges, TE - csupa nagybetűvel, magányos, emberi-játék..., uh, miért is?
A plátói szerelmet úgy határozod meg, mint az elérhetetlen személy iránti vonzódás, nos, valós ember nem lehet elérhetetlen? Nem a helyzet, életkörülmények adják szerinted, hogy ki az elérhető és ki nem, hanem valami beteges érzés? mitől magányos emberi játék az, ha mérlegelve a helyzetet, úgy döntesz, hogy ennek a vonzalomnak (ami lehet egyoldalú is) nem adsz esélyt? azontúl már nem a te kötelességed, hogy ne zavard a másikat szimpátia megnyilvánulásaiddal?
Olyan meg, hogy elméleti alapon párkapcsolat, hát az oxiomoron
Te csak "elméleti alapon" gondolod a párkapcsolatot???? A plátói vonzódás/szerelem valóban az elérhetetlen személy felé irányul...,ahhoz nem KELL EGY LÉGTÉR.....DE TE itt mindig valós helyzeteket forszírozod....Vagy Te kifejezetten betegesen TITKOLOD az érzéseidet valós ember iránt...?????akkor ez nem plátói szerelem, hanem a TE magányos emberi-játékod....
Három a magyar igazság, a pasiknak is háromszor kell bepróbálkozniuk, hogy egyszer komolyan vegyük őket! Csak kár, hogy ők ezt nem tudják?!
Hát ki tudja, hogy a barátnő mit érzett meg ebből és mit tett szóvá, de azért ez nem miattam volt... azért annyira nagy vizet nem kavartam - volt ott más is, akire jobban hajtott az illető!
Nem is tudom, rémlik, hogy mások mondták magukról, hogy ők inkább nyominak érezték magukat és azt gondolták, hogy beléjük nem lehet szerelmes senki - de lehet, hogy ez csak valami városi legenda...
Örvendek, hogy jó kedvre derítettelek (ez is csak vicc).
Az intuíció valóban hiánycikk, de ki nem veszi biztosra, hogy a félvilág bele van zúgva?
Neki is van nagyon sok plátói szerelme, hogy tudja-e azt nem tudom, de biztos vagyok benne hogy gondolja.Mind más.
Alizée - La Isla Bonita - YouTube
Nem bánt kesztyüskézzel a barátnőjével, mert közben rólad álmodozott.
(ez is vicc vóóóóóóóóót)
Mivel 3x ismételted, mostmár elhoszem.
(vicc volt)
A kérdésre: szerintem ehhez nagyfokú intuícióra lenne szükség, és ez általában hiányzik az emberekből. Még ha meg is érzi, nem lehet biztos benne. Nagyon ritka, hogy megérzi és biztos is benne - ehhez vagy nagyon magabiztos intuíció (más területeken is jó megérzések pl.), vagy némi nárcizmus (na tutira belém van zúgva! életérzés) kell.
Nekem volt olyan, hogy egy nem kimutatott szimpátia és pont az a valaki szemezni próbált velem, de én megijedtem és elfordultam - de nem tudom, hogy
1. megérezte-e a vonzalmamat
2. csak úgy véletlenül én is megtetszettem neki
3. valaki esetleg elkottyintotta - bár ennek elég kevés esélye van, mert nem voltunk annyira egy társaság része, csak érintőlegesen, és talán alkalom se nagyon volt rá
Nem lett belőle semmi, mert én nagyon nyuszi voltam, és talán jobb is, mert állítólag nem bánt kesztyűs kézzel a barátnőjével az illető...
Bizony ...
Bizony ...
Bizony ...
A plátói addig plátói,ameddig csak gondolatban marad.
Hmmm.....a külömbség= különbség akart lenni.
De,
Elméletileg az elmélet és gyakorlat közözzött nincs külömbség,de gyakorlatilag van.
Pl. ossztálytársak között más a kapcsolat, mint főnök és beosztott.
Érdekes az elméleted és ez néha valóban így is működik.
Ezek a nem keresett, nem akart, rosszul időzített vonzalmak, amelyeknél nem az érzelmek viszonzás, inkább az elfojtása lenne a logikus következmény . Mert ha csak a kémiát vesszük alapul, ez többféle kombinációhoz vezet:
1) Mindkét részről van kémia, tudunk is róla, de rossz időben történik a találkozás (ő foglalt, vagy én, vagy mindketten, vagy más egyéb zavaró tényezők, munka, tanulás, gyerek, idős szülők gondozása, stb) - egyiknek sem kell ez a vonzalom
2) Mindkettőnél van kémia, de nem tudunk róla, mert mindketten ügyesen titkoljuk, ezért mindketten inkább úgy teszünk, mintha nem vennénk tudomást a másikról
3) Csak az egyik részről van kémia, a másik nem adja semmi jelét az érdeklődésnek, ezért a másik titkolja, hogy ne hozza magát (vagy a másikat) kényelmetlen helyzetbe.
És így tovább ....
Végülis a kérdés az, hogy ha a másik előtt titkolom a vonzalmam, képes mégis megérezni, hogy többet jelenthet puszta ismerősnél, barátnál, munkatársnál?
Tudtok ilyen történetről?
Még olyan is lehet szerintem, hogy az az illető is elkezd irántad érezni valamit, de nem tudja, hogy azért érzi, mert ez belőled fakad/tőled vette át, tehát úgy értékeli, mintha a saját érzése lenne. Viszont ha ezt sikerül elcsípned és jól regálnod rá, akkor lehet, hogy még össze is jöhettek...
Szerintem nem feltétlenül, attól függ, mennyire jól titkolod. Igazából ha a szemkontaktust kerülöd, próbálsz távolabb maradni az illetőtől, akkor szerintem nem sejt meg belőle semmit.
De hosszútávon azért nem jó, ha titkolod az érzelmeidet, esetleg később nehéz lesz kimutatni azt is, amit szeretnél! Én sajnos tipikus érzelem-titkolózó vagyok a való életben, de ez nem jó így. Jobb, ha kijön, aminek ki kell jönnie (nyilván módjával, ami már nagyon kikívánkozik), aztán tisztázódhat a helyzet, és akkor túl lehet lépni rajta, ha mégsincs realitása. Plátói szerelmekkel viszont évtizedekig lehet kábítani leginkább saját magadat.
Érdekes téma....
Ha VALAKINEK jók az "antennái"....az szerintem megérezheti a vonzalmat...., mert ugye a kémia...DE ha nem ...akkor nem érdemli meg, hogy vonzódj hozzá....