Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mérésen sosem vettem még részt, a mi iskolánkban ilyet nem csináltak anno. A Mensa HungarIQa online próbatesztjét próbáltam kitölteni, az többé-kevésbé értelmesnek tűnt. Kár, hogy időre ment, így eljött a pont, ami után már csak tippmixeltem. Amennyire lassú vagyok, nem tudtam néhány perc alatt végiggondolni a komolyabb feladatokat (ez is elég árulkodó egyébként...).
Mindegy, kijött valami 102-es(!) érték, ha jól emlékszem. Valóban nagyon "magas"... Épp 30-cal több a debil kategóriától és pont ennyivel kevesebb a kicsit is okosabbakétól. Szóval már nem fogyatékos, de még nem is valami értelmes...
Hivatalosan úgy szokták meghatározni: "átlagos". Nos, ha átlagos alatt csekély értelmi képességekkel megáldottat értünk, akkor nyilván. De a valóban értelmes, ha nagyon-nagyon megengedőek vagyunk, minimum a 110-115-ös szintnél kezdődik szvsz. Bár tapasztalataim alapján - ismerve több igazán értelmes embert - én kapásból 125-nél húznám meg az alsó határt. Az átlagos kategóriáét meg inkább 110-nél. A 100-as szint még bőven egy nagy nulla, ahogy a 90-es is
(Ne az nlc-s cikkek jelentsék a mércét, azt a szintet egy óvodás kissrác is gond nélkül übereli.)
Foglalkozás: jelenleg újra tanulok (számvitel), előtte egy nyomorék érettségivel gyártósoron, pénztárban, árufeltöltőként és hasonló helyeken/munkakörökben dolgoztam. Valószínűleg oda is fogok visszakerülni egyébként, és az még a jobbik eset lesz, de ez más téma.
Szabadidő: örülök, ha itthon lehetek, elszöszmötölök, olvasgatok. Vagyis mostanság már csak tájékozódom, mi történik itthon meg a nagyvilágban. Néha becsúszik egy-egy történelmi, politikai témájú vagy társadalommal kapcsolatos publicisztika. De valahogy egyik sem tesz színesebbé... Amikor olyan formában vagyok fizikailag, hogy bírom, akkor bringázok egy keveset. Nagyjából ennyi. Ha esetleg az merült fel benned: a kimozdulós társasági lény nem én vagyok. Elég távol áll tőlem ez az életmód, nem tudok mit kezdeni vele, ezért kellemetlen számomra. Inkább csak elvegetálok, mint egy szobanövény - az legalább megy...
"külsőn bizonyos határokon belül lehet változtatni. Hogyne lehetne? Ha meggazdagszik az ember lánya, akkor főleg. Egy kis műtét itt, egy kis műtét ott (nem plasztikai!), ilyen kezelés, olyan kezelés."
mintha én is ezt írtam volna.
"A személyiség az, amin nem lehet változtatni."- mert eldöntötted hogy ilyen vagy és kész, ezen változtatni nem tudsz.
az alapvető jegyeken nem is fogsz, de némileg tudnál csak így kényelmesebb.
"És nem, nem fogom csendesen tűrni, hogy ilyen sors jutott. Akárhányszor csak úgy tartja kedvem, kiadom magamból a fájdalmat, mert nekem csak ez jutott."
Az oké hogy nem tűröd, de attól hogy kiírogatod magadból még ugyanolyan maradsz, legfeljebb lesz aki veled kesereg.
"ehet sírni a moderátoroknak, hogy dobjanak ki, ha jól benyaltok nekik, akkor nem fog számítani, hogy semmi szabálysértőt nem teszek, ki fognak dobni, nyugi. "
Nem tudom hol említettem hogy dobjanak ki. Felőlem azt csinálsz amit akarsz, de nyilván reagálni fognak rá az emberek, gondolom én azért is írtál ide.
"Egy dolgot nem lehet: baszogatni, rugdosni. "
Már miért ne lehetne? Ha leírsz valamit arra válaszolni fognak, valószínűleg páran baszogatni is.
"Azt pedig itt a kutya nem kérte, én meg pláne, hogy bárki is győzködjön vagy megpróbáljon "segíteni" "
Oké, de akkor szerintem inkább blogot indíts, és a félreértések elkerülése végett írd ki hogy senki ne reagáljon rá. Továbbá hogy csak előnytelen külsejű emberek olvashatják és véletlenül se bántsák meg a lelkivilágodat.
"Tessék megpróbálni úgy, hogy az adottságokat nagyrészt kispórolják belőled, az a vajmi kevés meg, amit véletlenül mégsem, abszolút értékelhetetlen, teljesen rossz úgy, ahogy van, kukába való. "
szerinted erre lehet írni valami értelmeset?
Amúgy meg mindenkinek megvan a maga nyomora, nekem is. Lehet hogy nem a külsőm miatt, hát más miatt. Én is voltam padlón, elég mélyen, de felálltam. Sokáig csak sajnáltattam magam mint Te, az emberek meg elfordultak tőlem, utáltam az egész világot. Aztán egyszercsak egyedül maradtam mint a kisujjam, egy szétesett, romhalmaz, nulla élettel, akkor döntöttem el hogy igenis változtatni fogok, ugyanis csak rajtam múlik az egész. Rohadt nehéz volt fokozatosan átállni a pozitív életszemléletre, de képzeld sikerült. És azóta kicsit más lett a világ.
Már megint az IQ-d...
Nem olvastam az egész topikot, de a te hozzászólásaidat mind végigolvastam, és abból nekem az jön le, hogy biztos, hogy az átlagnál magasabb az IQ-d, szerintem nem is kevéssel. Egyébként meg úgy írsz, hogy azzal kenterbe versz az nlc cikkírói közül sokat. Továbbá türelmes is vagy, csak néha bazdmegolsz. :) Ez csak kapásból pár jó tulajdonság. De nézzük az IQ-t az elég egyértelműen mérhető valami, nem? Mert igaz, hogy pszichológiai fogalom, de mégiscsak hivatkozol rá, tehát talán az IQ-mérést elfogadod valamennyire, ha a pszichológia mint olyan nem is a szíved csücske.
Azt mondod, nagyon reálisan látod magadat. Biztos, hogy az IQ-dat is? Szóval: mikor vettél részt mérésen és mennyi lett?
Egyébként mi a foglalkozásod? És mit csinálsz a szabadidődben? (Ahhoz, hogy konkrét tippeket kaphass, amiket hiányolsz, talán ezeket sem árt tudni.)
"nem egy, nem is kettő, hanem elég sok előnytelen külsejű nő képes találni magának normális férfit. ... Pozitív személyiségek, akik társaságát szeretik az emberek."
Anyááám!
Nem ezt magyaráztam eddig is? De, igen. Hogy aki külsőleg nem "nyerő", annak kompenzálja a személyisége és/vagy a temperamentuma. Amik VELESZÜLETETT(!!!!!!!!!!) dolgok, MEGMÁSÍTHATATLANOK (!!!!!!!!!!).
Nagyon tévedsz: a külsőn bizonyos határokon belül lehet változtatni. Hogyne lehetne? Ha meggazdagszik az ember lánya, akkor főleg. Egy kis műtét itt, egy kis műtét ott (nem plasztikai!), ilyen kezelés, olyan kezelés. A személyiség az, amin nem lehet változtatni.
És nem, nem fogom csendesen tűrni, hogy ilyen sors jutott. Akárhányszor csak úgy tartja kedvem, kiadom magamból a fájdalmat, mert nekem csak ez jutott. Ennyi jogom meg hadd legyen már, még ha nem is tetszik. Lehet sírni a moderátoroknak, hogy dobjanak ki, ha jól benyaltok nekik, akkor nem fog számítani, hogy semmi szabálysértőt nem teszek, ki fognak dobni, nyugi. Egy dolgot nem lehet: baszogatni, rugdosni.
Azt pedig itt a kutya nem kérte, én meg pláne, hogy bárki is győzködjön vagy megpróbáljon "segíteni". Ugyanis talán hihetetlen, de a gyökkettes iq-mal azért azt még fel tudom fogni, hogy amire nincs megoldás, ami megváltoztathatalan, azzal kapcsolatban teljesen fölösleges lenne jajveszékelni, hogy valaki segítsen már.
Amúgy nagyon bírom ezt... Itt van egy csomó ember, akik annak rendje és módja szerint nagyon jó, klassz, használható kis (külső + belső) adottságokkal rendelkeznek. Ja, és lehetőségeik is adódtak az életben. Mit kellett tehát tenniük? Az adottságaikat kihasználva, abból kihozva a maximumot élni a lehetőségeikkel. Hát hasra ne essek, így rohadtul könnyű ám!!!
Tessék megpróbálni úgy, hogy az adottságokat nagyrészt kispórolják belőled, az a vajmi kevés meg, amit véletlenül mégsem, abszolút értékelhetetlen, teljesen rossz úgy, ahogy van, kukába való. Ha ez nem elég, a szerencse mellett a lehetőségek is kerüljenek el messzire, még akkor is, ha utánuk jársz. Nos, ha valakinek így sikerül bármi érdemlegeset összehoznia, sikereket, boldogságot elérni, annak megcsókolom a talpát, és azt mondom: oké, igazad van, taníts, mester!
De amíg az első típusba tartozva osztja valaki az észt, hát, az abszolút nevetséges meg hiteltelen. Ez pontosan olyan, mintha egy tökéletesen egészséges ember a vak, végtagok nélküli embertársának azt hajtogatná megállás nélkül, hogy ó, te is meg tudod ám mászni a Himaláját, nagyon simán, bármikor, csak akarni kell meg tenni érte. Abszurd!
Ja, és hogy megnyugodj, sőt, örülhess: nem is fogom sokáig elviselni ezt a pocsék sorsot, az biztos. Néhány évet még adok az életnek meg a szerencsének, hogy végre engem is a pártfogásába vegyen, mint a többi embert, de ha nem fog (és valószínűleg nem fog, ahogy eddig sem tette), akkor vége, ennyi. Nem fogom én ezt a rakás trágyát 80 éves koromig elviselni. Egy olyan életnek, ami csak szenvedésből, pórul járásból áll, semmi értelme, fölösleges még sok-sok évtizeden keresztül folytatni. Örüljetek neki, hogy a Tiétek nem ilyen, bombanők!
Még annyit, hogy nem egy, nem is kettő, hanem elég sok előnytelen külsejű nő képes találni magának normális férfit. Jééééé. És bizos nem azért, mert úgy állnak hozzá ahogy Te itt. Pozitív személyiségek, akik társaságát szeretik az emberek. A negatív embereket inkább kerülik, ahogy Te is tapasztaltad. Szóval csak rajtad múlik, hogy változtatsz-e és próbálsz kissé pozitívabb lenni, vagy továbbra is ezt folytatod, és akkor már a legutolsó alkeszek is nagy ívben el fognak kerülni, de végeredményben legalább beigazolódik a kis elméleted hogy senkinek sem kellesz.
A külsődön (ha valóban ilyen szörnyű) változtatni nem igazán tudsz, max. sok pénzért. A gondolkodásodon viszont igen, és hidd el, megérné. De mivel nem akarsz, mert szerinted úgyse sikerülne, hát fogadd el hogy tényleg egyedül fogsz megöregedni és ne picsogj, vegyél egy macskát. Ennyi.
Tisztában vagyok vele, hogy így a kutyának nem kellek, ezt magyaráztam eddig is, tehát nem szükséges külön tájékoztatni róla.
Csakhogy: a legtöbb, amit ki tudok hozni magamból, sajnos ugyanúgy jócskán alulmúlja a tűrhető, elfogadható szint minimumát, mint a jelenlegi állapotom. Tehát erőlködhetek, de attól még ugyanaz lesz, mint most: nem történik semmi, szökőévben 1x csöppen bele az életembe valaki, de az sem engem akar igazán. Hát, ezért valóban megéri!
Meg kellene érteni lassan az 500. hozzászólás után, hogy az én problémámra egyetlen megoldás létezhetne: újra megszületni egy teljesen más bőrben, és ezúttal már legalább valami haloványka kis egyéniséggel, temperamentummal.
Ugyanis szarból sajnos nem lehet várat építeni vagy mondhatnám úgy is, hogy a nagy büdös semmiből soha nem lehet valamit teremteni. Ez lehetetlen, fizikailag is képtelenség! Ahogy alapanyagok nélkül, illetve szemétdombra való alapanyagokból nem lehet még moslékot sem nagyon főzni, nemhogy normális kaját, úgy adottságok nélkül, illetve kritikán aluli adottságokkal sem lehet elérni a világon semmit, de semmit, legalábbis pozitív eredményeket, sikereket biztosan nem.
Nem tudom, mi ebben olyan felfoghatatlan még mindig, de látom, hogy néhányaknak ezerrel tiltakozik az agya annak "befogadása" ellen, hogy ilyen létezik, még ha ők nem is tapasztalták a saját bőrükön vagy az általuk ismert emberek körében. Amiről valaki nem tud vagy nem látott, az bizony még simán létezhet!
Kedves Mary-Ann!
Olvastam pár hsz-edet itt is és más topikban is. Szerintem Te teljesen feladtad a dolgot, úgy tűnik még élvezed is hogy ennyire lekicsinyled saját magadat. Ezzel a hozzáállással, ami soraidból kitűnik, már bocs de száz km-eres hátrányba kerülsz minden egyes párkapcsolati lehetőséggel szemben. Nem tudom hogy nézhetsz ki, de az, ahogy saját magadról vélekedsz, plusz a hatalmas negativitás ami süt az irományaidból, alapból taszító lehet a férfiak 90%-nak. Mégis, ki akarna egy besavanyodott, cinikus, totálisan negatív nővel együtt lenni?! Megfordítva, Te szívesen keresed olyan férfi társaságát aki az ismerkedési kedvedet lenullázza a pesszimista, világfájdalmas hozzáállásával amit ő realistának nevez?Gondold végig, valaki végre megpróbálna közel kerülni hozzád,őszintén mond egy bókot, erre Te meg támadóállást veszel fel és csípőből hülyének nézed hogy ő, neked, ilyet mond, amikor Te egy ronda, béna, vén banya vagy? Írod hogy már csak kb az alkeszeknek kellesz, hát lehet hogy ehhez a viselkedésedhez kell egy-két üveg rövid...Szóval, szerintem gyorsan próbálj meg irányt váltani, mert én sem ismerkednék olyan emberrel, akitől az életkedvem is elmegy...Te pontosan ilyennek fested le itt magadat.
Persze csak ha végig bírja olvasni!
De tényleg sok a szöveg!
Én nem tartom magam nagy szépségnek, sőt.
Szerencsém van azonban, mert a párom (nem tuddom miért) annak tart. Én az ő elismerésétől tartom magam nőisnek.
10 éve vagyunk együtt, azóta a 170 cm-hez voltam 55 kilótól 68 kilóig mindenféle. De neki minidig tetszettem.
Sőt most terhesen is kíván.
És ez arra öszötnöz, hogy kihozzam magamból a maximumot, hogy adjak magamra, hogy megfeleljek annak, amilyennek ő lát.
Kedves topikindító, nagyon sajnállak....Ebből aztán csak azt tudtad meg, hogy mitől nem érzi magát nőnek valaki, de azt aztán teljes mélységében...
.....és én is....
Kitérő válasz.
Na mindegy, a továbbiakban úgy érzem ez felesleges szócséplés. Tényleg remélem, hogy jobb lesz neked idővel...
De nem az értékeit vonom kétségbe, hanem az érdeklődését. Nagyon nem mindegy.
És nem azért, mert rossz tapasztalatok értek, hanem, mert látom rajta, hogy mondjuk irreális.
Ha valakin azt látom, hogy igen, felmérte, hogy nem vagyok jó nő, sem intelligens, sem szórakoztató stb., és tökéletesen tisztában van azzal, hogy ebből kifolyólag velem nem fog tudni megjelenni, jókat beszélgetni, nagyokat nevetni, sem semmi mást, és valamilyen okból kifolyólag még így is engem akar, nem csak rám fanyalodik, akkor oké, nem küldöm el. Nem fogom megérteni, hogy miért ekkora mazochista vagy ízlésficamos, de hát ő tudja...
Viszont ilyenre semmi esély. Alapvetően rám sem hederítenek, az az egy-két kivétel meg olyan, mint amilyenről beszámoltam.
Oké, ilyen "adottságokkal" mondjuk nem is jár jobb, még ennyi sem, de nem, ettől függetlenül én nem tudok őszintén örülni a rossznak. Pedig kéne, tudom, sőt... Mea culpa.
A nyomor kiadásával kapcsolatban: szerintem te nem kiadod a nyomorodat. Kiadni olyant lehet, ami nyomasztott és bent tartottad. Te nem tartod bent. Az elmúlt hetekben a fórumon számtalanszor olvastam a magadról alkotott véleményedet. Te dagonyázol a saját szerencsétlenségedben. Bárki megpróbálna vigasztalni, hárítasz. Ez nem megkönnyebbülés. Ezzel egyre mélyebbre nyomod magad. A sportolással többet érnél: több endorfin, szebb alak, kevesebb nyomor.
Akkor jól sejtettem, a pszichológiával kapcsolatban valóban előítéleteid és tévhiteid vannak. Bár nem vagyok pszicho (neurobiológus vagyok), azt azért hadd mondjam el, hogy MINDEN ember agya ALAPVETŐEN ugyanolyan alapokon működik (sőt, általánosságban minden emlősállat agya). Az érzelmek kialakulásának alapjai is ugyanazok minden embernél. És annak ellenére, hogy az emberek élete és tapasztalásaik is mások, jól működnek a sablonok és a modellek, mint minden egyéb tudományágban. Természetesen nem lehet azt mondani, hogy egy terápiás módszer minden ember mindenféle problémájára hatásos, de nem is egy terápiás módszer létezik.
A pszichológia, bár nem egzakt tudomány (mint mondjuk a matematika, és azt hiszem, ezzel véget is ér a totálisan egzakt tudományok sora :D ), de nem egyenlő az olyan tudománytalan sarlatánságokkal, mint pl. a homeopátia és tsai. Elég csak pár normális, referált folyóiratban megjelent tanulmányt elolvasni.
Szóval én a helyedben a (tév)hitem ellenére csak rászánnék pár petákot, ha már ilyen nyomorultul érzem magam. Ui. eddig látni valólag vagy nem próbáltál magadon segíteni, vagy minden egyéb módszer csődöt mondott.
Az érték kétségbe vonásán azt értem, hogy egyből hiteltelennek nevezed az irántad érdeklődő embert, csak azért, mert rossz tapasztalatok értek.
- addig van velem, amíg a jobb nő nem elérhető
- más nő tulajdonságait vetíti rám
Sorolhatnád napestig a példákat, oké. Akkor mindenki ilyen, és ha az érdeklődés szikrája megjelenik, automatikusan hiteltelen? Hát, erre a hozzáállásra nem lehet kapcsolatot alapozni, mert mindenki számára kellemetlen, ha az exekkel hasonlítják össze.
Bocsiiiiii..... tényleg annyira siettem az ebéddel, hogy még előtted......
Persze, hát épp ez az ....A cseppet sem unalmas stílust abszolút jó irányban is lehetne kamatoztatni...Kár érte, de hát ettől színes a lét...
én még ilyet nem láttam, most csak pillogok és tanulok.... 
" Tehát, hogy adott XY, aki hibákból és hiányosságokból áll, és ennyi. Nincs benne semmi vonzó, amire fel lehetne figyelni, amit meg lehetne szeretni. Nem jó a társaságában lenni. Ilyesmi."
Saját magadat csapod be ha igy gondolkozol.
Hányszor látunk olyan nőt, aki ott megy előttünk férjjel, gyerekekkel és épp ismét várandósan, hogy azt mondjuk magunkban , hogy ...."Jesszusom, ennek is csinált valaki gyereket !! " ...és igen valóban, pedig színtelen, kimondottan csúnya, semmi szép nincs rajta, de szó szerint semmi és ezt az öltözködésével még ki is hangsúlyozza.....
....vagy olyat is láttam ahol a nagyon is jóképű férje a tenyerén hordozta a lusta, koszos, hatalmas tepsi méretű feleségét...Bocsi ezt csak hallottam, mert Anyósom legjobb barátnőjének a családjában van ilyen...és még a család sem érti, hogy mit eszik a pasi a nőn...
Elvileg a sótlanság, a csúnyaság, a szürkeség, az unalmasság, az mind nem akadály egy párkapcsolat kialakításánál, viszont amikor direkt lebeszéli az ember magáról a többi embert, bármilyen kapcsolattartásról legyen is szó az már komoly gátja lehet a bárminemű emberi, vagy párkapcsolat kialakulásának..
"Az hiteltelen, ami mögött nincs semmi."
Pontosan! És az bizony elég nagy semminek számít, amikor pl. az illető belém lát nem létező pozitív tulajdonságokat, és ezek alapján "rajong" értem. De azt se kelljen már a semminél többre értékelnem, ha valaki csak addig akar tőlem valamit, addig vagyok "szívszerelme", amíg nem elérhető számára a jobb nő, akire igazán vágyik. Vagy sorolhatnám még napestig a jobbnál jobb példákat.
Ahhoz, hogy ezeket kiszúrja az ember, csak két éles szemre, önmaga tökéletes ismeretére és egy kis észre van szükség, teljesen fölösleges és értelmetlen odacitálni az előző delikvensek dolgait.
"Hogy vársz el kapcsolatot egy értékes emberrel, ha azzal indítasz, hogy az értékeit kétségbe vonod, mert teszem azt, az előző szemét volt?"
Ez viszont megint nem tudom, honnan jött, én a másik értékeiről szót sem ejtettem, végig az enyéimről, illetve azok hiányáról volt szó. Tehát akkor most ez mi is?
Leírtad amit szerettem volna... és ne fújoljááá
! 
Ahogy, leírta az tetszett...
Az jó volt...de amit, ott van eltérés...de mint írtam, végül is beelőztél... 
"Ha olyan viszonyulást tapasztal a másik fél részéről, ami pont ellentétes azzal, amiket ezen tulajdonságok alapján "érdemelne", az gyanús, hiteltelen."
Gyanús valami, ha gyanúsnak véled. Hiteltelen? Az hiteltelen, ami mögött nincs semmi. Saját előfeltevéseid alapján minősíted hiteltelennek egy másik ember érzéseit? Hogy vársz el kapcsolatot egy értékes emberrel, ha azzal indítasz, hogy az értékeit kétségbe vonod, mert teszem azt, az előző szemét volt?
"És rendre ki is derült, hogy tényleg... Pl. volt, aki egy nagy szerelme mását, az ő pozitív tulajdonságait látta belém"
Ha egy embernek problémája adódott azzal, hogy az adott helyzetben ne magadért közeledjen, hanem pótlékra volt szüksége, akkor minden ember ilyen?
A pszichológust is azért utasítod el egyébként, mert találkoztál egy szakértelem nélkülivel?
Jav.:
"
lelkivilága" = lelkiviláguk"
egyes" = egyJó, most kérjek elnézést, hogy ki merem adni magamból a "nyomoromat"? Ha már legalja alaknak születtél, akkor legalább kussolj, lapíts, "élvezd" csendben ennek minden következményét, azt' kész? Még az a szerencse, hogy ez nem kötelező.
Ha most kifejtem, mire alapozom ezt a meggyőződést a pszichológiáról, az még lesz vagy 2-3 oldal. Röviden csak abba gondolj bele logikailag, hogy minden ember más, és saját magán kívül senki más nem ismerheti meg igazán egy ember lelkét, a benne zajló folyamatokat... Erre jön a pszichológia a maga "okosságaival", sablonjaival, miegyebekkel. És úgy, hogy amiket állít, soha nem lesznek bizonyíthatóak (ellentétben pl. a gravitáció létezésével), viszont nagyon is cáfolhatóak.
Ezt persze most nagyon leegyszerűsítettem, és csak az eleje az egész gondolatmenetnek, szóval gondolom, félre lesz értve, hülyének leszek érte nézve. Nem baj.
Az ún. "szakemberekről" pedig annyit, hogy némelyiknek, igen sokuknak pszichológia szakra járni maga a folyamatos önterápia, annyira "ép" a lelkivilága... (és ez egyes számomra hiteles forrásból származó megfigyelés) Majd nyilván egy ilyen fog segíteni bárkin is, ne vicceljünk már!
Nem, nem dobok ki egyetlen ft-ot sem az ablakon fölöslegesen. Márpedig pszichológusra költeni az én szememben egy a fölösleges, haszontalan dolgok közül.
Akkor így jártál.
Ok. Tegyük fel, hogy így van. Akkor szerinted az jó stratégia, hogy napi x órát ezzel a témával töltesz?
A pszichológiáról: honnan ez a meggyőződés? Mivel támasztod alá magad számára?
Csak úgy bővelkedem bennük, már nem győzöm hová tenni őket...
Hát nem attól, hogy olyan ffi van mellettem, aki mellett nőnek érezhetem magam...
gondolom valaki okos megint beírta ezt a marhaságot.
Azt felejted el gyönyörűen, hogy mi van akkor, ha ezeket a hibákat nem kompenzálja semmi pozitívum, érték.
Tehát, hogy adott XY, aki hibákból és hiányosságokból áll, és ennyi. Nincs benne semmi vonzó, amire fel lehetne figyelni, amit meg lehetne szeretni. Nem jó a társaságában lenni. Ilyesmi.
Tudom, hogy nagyon kevesen vagyunk ilyenek, ez az itteni hitetlenkedésből is tökéletesen látszik. De attól még vagyunk.
Ezen mit kéne elfogadni? Közönséges leszek, de eléd nyújtanak egy tálca fekáliát, elfogadod-e mosolyogva? Szerintem nem fogod! Na, ez kb. egy ilyen helyzet. Értelmes ember azt fogadja el, ami elfogadható. Ami pedig nem az, azt természetesen nem, ez így logikus.
Az nem elfogadható, hogy belőle ez is hiányzik, az is hiányzik, ez is rossz, az is rossz, és nincs benne semmi, ami miatt kicsit is kellene. Ez elfogadhatatlan.
De jó, tegyük fel elfogadom. És??? Cigánygyerekek fognak potyogni az égből ennek örömére vagy mégis mi fog változni? Vedd már észre, hogy semmi!
Elfogadhatom, hogy ilyen vagyok, de attól még ugyanúgy nem leszek vonzóbb, és ugyanúgy nem fogok kelleni a kutyának sem. Ezért tökéletesen mindegy, mit gondol az ember saját magáról. Ha kapcsolatot akar kialakítani a többi emberrel (legyen szó barátságról, párkapcsolatról, akármiről), akkor egyedül, kizárólagosan csak az számít, hogy azok mit gondolnak róla. Azt pedig nem az fogja meghatározni, hogy ő mit gondol magáról, hanem a különféle külső-belső tulajdonságai, amelyekkel rendelkezik, amelyekkel született. Nem tudom, hogy ebben mi nem világos, holott olyan egyszerű és érthető ez, mint az 1x1.
Ami pedig a pszichológiát illeti, az egy áltudomány. A művelői, az ún. "szakemberek" pedig jobban tennék, ha a saját házuk táján söprögetnének, mert bizony a legtöbbnek bőven van mit... Sokuknak még többet is, mint nekem.
És nem, nem vagyok szcientológus, sem semmilyen egyéb ostoba szekta tagja, még mielőtt megint megkapnám ezt.
Nem érted, amit mondok. Mindenkinek vannak szar tulajdonságai és hibái is. Egyeseknek nagyon sok van. Egyeseknek olyan hibáik vannak, amelyek SZERINTÜK/mások szerint nem fontosak, másoknak nem ilyenek. Lehet állandóan ezekkel foglalkozni, meg nyígni miattuk, meg elfogadni, hogy így van és együtt élni velük. Ezek szerint te a., megoldást választottad. Én azt mondom, a., megoldás nem vezet sehová. Ha úgy tetszik, ésszerűtlen. Ahelyett, hogy mindenféle fórumon részletesen leírod, mekkora kalap szar vagy, foglalkozhatnál olyan dolgokkal, amik kevésbé deprimálóak.
A pszichológus-témára nem válaszoltál. Én tartom a véleményemet, a helyedben egy esélyt adnék neki. Rontani nem fog a helyzeten.
Viszont, amit itt kifejtettél az imént, azok alapján nem fér a fejembe, mit akarsz hallani...