Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem tudom elfelejteni.((
Torolt_felhasznalo_863856
Létrehozva: 2012. január 8. 13:01
Mindent megpróbáltam már, hogy elfelejtsem az exemet, de nem megy. Az eszemmel tudom, hogy nem működött, de a szívem megszakad most is. Több hónap már eltelt és nem hogy jobb lenne, egyre rosszabb!:( Reggel kinyitom a szemem és bőgök, egész nap levert vagyok csak nézek, mint aki nem is ezen a földön van. Egy ismerős szerint akivel 10 éve jó a viszonyom azt mondja nem látott soha ennyire padlón és teljesen tönkrementem. Este lefekvéskor, mikor már 5 perce be vagyok takarózva remegés jön rám, akkor kezdek el vacogni amikor már nem kéne. És csak Rá tudok gondolni, nem tudok elvonatkoztatni. Már arra gondoltam direkt kínozom magam. Amit kötelező megcsinálni vagy aminek régen örültem, az se érdekel már. HOgy lehet így tönkremenni? Mikor múlik már ez el? :(
Kulonben rohadt dolog ez valakibol kiszeretni. Persze, ha az ember belelovallja magat, annal rohadtabb a helyzet. Egy szep napom el fog mulni, magatol az egesz, pikk pakk, es az ember csak nez, bambul, hogy mindez hova lett, ezt nevezem en felszabadulasnak. Sot, te joszagu Uristen, hogy lehettem olyan hulye hogy ebbe a silany peldanyba bambultam igy bele??? Ez a szrelem, a kiszeretes a rohadt resze, amig nem megy.
Igen, ha mar szakitottatok, attol a perctol, mit perctol, masodperctol semmi kozod ohozza. Ha oszerinte jo az a korkulonbseg, neked mi kozod? Ideje lenne magaddal foglalkozni, ahogy o is teszi.
Legtobbszor nem is a masik utan nyigas, hanem a sertett onerzet, a sertett ego beszel az emberbol.
Errol ez jut eszembe:Engem nem lehet elfelejteni,ertem konnyeket illik ejteni.....
Arra gondolj, amikor nekikeseredsz, hogy okos ember nem fut olyan szekér után, ami nem veszi fel.
Régen is tudták, ma is érvényes a bölcselet.
es most egyutt van egy sraccal aki sztem nagyon idős hozza exem 16 baratja 25
es o kb 1-2 hónapra a szakításra mar egyutt volt a sraccal
en is megpróbáltam mindent ismerkedni mas lanyokkal es valahogy nem sikerult ki verni a fejemből vagy tul lepni nincs nap hogy ne gondoljak ra ezzel tudna valaki segiteni?
Kezembe vettem a dolgokat... azaz nem is annyira kellett, mert Ő tett egy kezdő lépést, kis lépés, egy kis üdvözlet, de erre én :) úgy gondoltam, nincs vesztenivalóm, tudnia kell, hogy szándékaim vannak Vele :) szóval adtam az egyértelmű jeleket, és azóta szinte minden nap kommunikálunk valamilyen formában, van, hogy órákat esténként, illetve megbeszéltük, hogy hamarosan találkoztunk, ami napokig fog tartani :)
Kockázatos volt, persze az elutasítás veszélye mindig fennálll... de azért "nyomultam " egy picit, azaz aktív szerepet vállaltam az elején abban, hogy én is kerestem Őt, sőt eleinte én többször, mint Ő engem, de rájöttem, ha egyszer ezt érzem, ennyire vágyom rá, akkor meg kell lépnem, majd lesz valami.
Szóval azt mondom: a határok tágabbak, csajok, nyugodtan ki lehet mutatni a szándékot, teljesen egyértelműen a pasi felé, sőt jobb is ha valaki kimutatja, mert ha nem, akkor a kérdés örökre ott marad: mi lett volna, ha?
Jótanács:
Szeretünk birtokolni,szeretjük birtokolni amit megszereztünk,szeretnénk, ha úgy viselkedne,úgy (működne) ahogy mi szeretjük.
Az egészséges egyensúlyt kell megtalálni ,mert megmérgezheti a kapcsolatokat.
Köszi :) kezembe is veszem... :D érdekes, elgondolkodtam, hogy igen, abból is látszik, hogy az ember nem tette túl magát az exén, hogy csak olyanokat vesz észre, akik az exre emlékeztetik, és mind külső jegyeikben, mind pedig egyébként hasonlók hozzá.
Akit most kipécéztem magamnak, Ő teljesen más, mint az exem volt, külsőleg is, amúgy is, és ez nagyon jó. Persze, nem az alapján néztem ki, hogy NE olyan legyen, mint az exem, hanem ami a lényeg, tőle, extől teljesen függetlenül, és végre eljutottam arra a pontra, hogy nyitott szívvel tudnék párkapcsolatot létesíteni.
A másik meg, ami fontos, a közöny. Ha totál objektíve, kívülállóként veszem tudomásul, hogy az ex összejött mással, és ez nem vált ki belőlem semmilyen érzést, és szikrányi harag, bosszúvágy, rosszkívánság sincs bennem. Most szerencsére ez a helyzet.
Ezen kívül igazad van, át kell értékelni a dolgokat, és ehhez a múltbeli kapcsolatok nagyban hozzájárulnak, és az idő, amit egyedül töltök. Magát azt értékeltem át, milyen partnert keresek, mi legyen fontos szempont a párválasztásban és erről nagyon - nagyon megváltozott a véleményem.
.....hát igen a felejtéshez nem nézegetünk képeket,nem olvasunk mail-okat,nem nézzük az elmentett kedves sms-üzeneteket,találni kell elfoglaltságot,hogy agyunkat kikapcsolhassuk,sőt át kell értékelni dolgokat,mert Oshó is megmondta,ameddig nem fogjuk,addig mindig olyat választunk,amilyen az elöző volt,hisz őt keressük benne.
Sőt, te is igazoltál,mikor azt mondtad,mindig olyan pasikkal foglalkoztál,akik rá emlékeztettek,szóval nem az új pasi értékeit kerested.
Így nem leszünk boldogok..
Vedd kézbe a kezdeményezést,amúgy is a nő választ... :)
A vizsgáidhoz pedig egy nagy szekérrel kivánok... :D
Egyetértek, az idő tényleg mindent megold. Nekem már kb. egy év két hónapja ért véget egy elég "komoly" kapcsolatom, ahol voltak problémák ugyan, de én nem akartam, hogy vége legyen, engem hagyott el az illető. Utána közvetlenül volt egy rövid, viharos románcom, pár találkozás mindössze, de Róla meg kiderült, hogy az exemhez hasonlóan több vasat tart a tűzben, szóval azt meg én zártam le véglegesen, majd elegem lett bárminemű kapcsolatépítésből, és mivel elég ragaszkodó típus vagyok, nehezen, nagyon nehezen, így kb. egy évvel a legutolsó lezárása után érzem úgy, hogy nem érdekel, hogy az utolsó exem kivel van, mit csinál, és mostmár úgy gondolom, valóban jobb nélküle, mint vele volt.
Most, azaz kb. két hónapja jutottam el arra a szintre, hogy nem Őt keresem mindenkiben és tényleg bele tudnék szeretni másba, tudnék nyitni valaki felé érzelmileg 100% - osan.
A szakítás után persze elkezdtem intenzívebben sportolni, konditerembe járni, amikor magam alatt voltam, tudatosan emberek közé menni. A tanulás is sokat segített, nem hagytam időt magamnak agyalni, és azt nézegetni a facebook - on, hogy az exem kivel van kapcsolatban.
Szerintem a barátok, sport és valami új elfoglaltság segíthet ezt az időszakot átvészelni.
Szóval. Én,mi novemberben mentünk szét a párommal,5 év után. Nagy szerelem ("vén" fejjel) ,minden tökéletes volt....De vége lett,egy hülyeség miatt.
Én is azt hittem,ezt az embert soha nem tudom elfelejteni. Ok, elfejteni nem is szeretném,és nem is tudom,de....
El kell fogadni,és élni kell tovább az életet.
Adtam magamnak időt "gyászolni",és kiszeretni... Sikerült. Elkezdtem újra azokat a dolgokat csinálni,amit logikusan,egy kapcsolat alatt nem tesz meg az ember folyamatosan egyedül. És hagytam magam kicsit sodorni az élettel is...
Most megismertem új embereket - igaz,egyet kitörölnék - régi barátok is felbukkantak...és fogytam 8 kg :)
Közhely,de igaz...az idő mindent megold!
Ok, úgy néz ki, március környékére írnak ki vizsgázni, (még kétszer kell mennem) remélem, akkor éppen itthon lesz :) megpróbálom mindenképpen, nagyon bánnám, ha nem tenném. Meg kell tennem a kezdő lépést, nem várhatom ölbe tett kézzel, hogy más tegye meg helyettem. Valahogy pontot kell tenni a végére, így vagy úgy, ennek le kell tisztulnia bennem.
Amúgy meg a fene gondolta volna, hogy ilyen régi érzések újra feltámadhatnak...
Legyél öszinte !! :)
Bátran mond el neki, amit most érzel iránta és ne kerülgesd különböző praktikákkal,lehet egymásra vártok.
Mint egy jó sakkban a kezdeményezéseddel te leszel lépéselőnyben a többi rajta múlik,neki kell majd elgondolkozni..
Ha visszautasít tudni fogod hányadán állsz, talán utána megnyugszol.
Sok sikert és szerencsét ! ;)
Lehet, hogy túlbonyolítod, egy hapsinak mondhatni bőven elég egy kedves levél, pont így ahogy leírtad. Ha hazautazik, összefuthatnátok egy beszélgetésre, szívesen látnád újra annyi év után!
A szállásos levél kicsit sem átlátszó
Ha most fogsz végezni egy egyetemmel, gondolom van már tipped és tapasztalatod szállással kapcsolatban is, mert az elmúlt pár évben is volt rá szükséged.
Bocsi, hogy beleírom a saját "problémámat" a más által nyitott topikba, de új vagyok és még nem nyithatok új témát.
Egyébként valamilyen szinten passzol a téma: ex - pasi. Csak kissé más jellegű, de totál tanácstalan vagyok, mit tegyek, és nem tudom senkivel megbeszélni, illetve lehet, hogy tök hülyeség az egész, mindenesetre egy gondolat nagyon foglalkoztat.
Szóval a helyzet a következő: volt egy csodálatos szerelem az életemben, nagyon - nagyon régen, már van vagy 8 - 9 éve. Az érzés kölcsönös volt, a srác tőlem kb. 500 km - re élt, és egy nyáron találkoztunk. (egyidősek vagyunk, 32 évesek) Akkor, egy munka során együtt töltöttünk két hónapot, majd hazament, és utána még eljött hozzám néhányszor, hetekre, amennyire csak tudott, illetve szépen tartottuk a kapcsolatot. ( levelek, telefonok, szerelmi vallomások
)
Ami miatt megszakadt, az az volt, hogy engem felvettek itthon fősulira, Ő meg nem talált normális munkát Magyarországon, így kiment külföldre dolgozni, és csak félévente tudott hazajönni.
Egy ideig tartottuk a kapcsolatot, majd kezdett furán viselkedni, meg nem keresni, szóval ez ahhoz vezetett, hogy szakítottam vele, persze hatalmas sírás közepette, írásban.
A következő évben olyan pasikkal találkozgattam, akik rá emlékeztettek így utólag visszagondolva. Ki is alakult egy akkor komolynak gondolt kapcsolatom, bár később rájöttem, csak fellángolás volt, nem igaz szerelem. Szóval, amikor ezzel a pasival együtt voltam, akivel fellángoltunk, a régi szerelmem megjelent, eljött személyesen (egy haverjával), és mondta, hogy találkozzunk, mire én elküldtem, mondván, van valakim. Huhhh, utólag ezt nagyon megbántam, mert a másik megcsalt, és később rájöttem, Őt nem is szerettem annyira.
És most pedig, néhány hónappal ezelőtt bejelölt a régi szerelmem mindkét népszerű közösségi oldalon. Jelenleg is külföldön él, és egyedülálló, annyit tudok róla (mert régen nézegettem azért az adatlapját), hogy volt egy menyasszonya. Gőzöm nincs, mikor szakítottak, és semmiről sincs.
Szóval, nézegettem a képeit, a megnyilvánulásait stb, és teljesen a hatása alá kerültem, még helyesebb lett, mint volt, intelligens, és egy olyan igazi férfit látok benne, akit nagyon tudnék tisztelni, becsülni.
Gondoltam, felveszem vele a kapcsolatot, írtam neki a névnapjára egy rövid levélkét, annyit, hogy boldog névnapot, hogy van? Erre annyit válaszolt, hogy külföldön dolgozik, a jobb fizu miatt, ilyesmi.
Én még röviden reagáltam, annyit, hogy nekem is van egy kis hitelem sajnos. És itt megszakadt a kommunikáció.
Közben egyébként nekem is volt egy vőlegényem, a 8 év alatt, elvégeztem a fősulit, most pedig tavasszal államvizsgázom egyetemen.
No és a lényeg: ahova járok egyetemre, Ő onnan származik, abból a városból, haza szokott oda menni kb. két havonta (amúgy ez a város az, amelyik tőlem vagy 500 km - re van.) Amit szeretnék elérni, hogy találkozzunk újra, mindketten egyedül vagyunk, miért is ne? Szeretném újra látni, persze gőzöm sincs, hogy utána mi lenne, de nagyon szeretnék esélyt adni a szerelemnek, annyira ritkán jön el az életembe. Ki tudja? Lehet, hogy csak egy kellemes beszélgetés lenne. De ha mindketten egyedül vagyunk, és ennyire szerettük egymást, nem akarok egy esélyt elszalasztani.
Lehet, hogy túlbonyolítom. Ő nem hív chatelni meg semmi. Hogyan érjem el hogy talizzunk? Másnál nem csinálnék ebből ekkora ügyet, hívnám chatelni, esetleg kezdeményeznék egy kávézást, de Ő valahogy más volt.
Valamit ki kellene találnom, hogy kommunikáljunk, és arra gondoltam, írni kellene neki mielőtt megyek vizsgázni, hogy nem találok a környéken szállást, tud - e valami megbízható helyet.
Mi erről a véleményetek? :)
engem pl legkevesbe nem erdekel hogy egy nick mit hisz vagy mit nem rolam. "
Na ne mondd!Akkor a masik topikban nem veregetted volna ugy a melledet,hogy ilyen meg olyan diplomad van,sot,tanitasz.
Nemi uton (is) terjedo betegség,de NEM a nemi szervek betegsége.Oriasi kulonbség!
Kulonben meg nem tudom,mit irogatsz itt angolul,ez egy magyar nyelvu forum,ha nem vetted volna észre.Vagy mar annyira elfelejtetted a sajat anyanyelvedet,hogy magyarul mar nem is tudod kifejezni magad?
OFF.
Szerinted az AIDS nemi betegség?
azert orulok hogy egy jovobeli mikrobiologus felfigyelt arra hogy
a Acquired Immune Deficiency Syndrom
egy
Human Immunodeficiency Viru
altal keletkezett akar nemi uton is beszerezheto
Latod milyen jo oktatoprogram az NLC
Kulonben meg az eletben mindenki az marad ami engem pl legkevesbe nem erdekel hogy egy nick mit hisz vagy mit nem rolam. Az eletben az O hite nelkul is az vagyok maradok ami.
Mindenesetre koszonet mert igy pontosithattam.
az én elméletem az hogy a búszlakodás után jön a "kurválkodás" idôszak
az elözô pasim úgy lépett lett, hogy a melóhelyemen a kezembe adta a lakáskulcsot. elég kemény szakítás volt, minden elôjel nélkül.(és a mocsadék lepucolt minden közös emléket a számítógépemrôl)
azt mondom mozdulj ki, akkor is, ha marhára nincs kedved.
és amit minden nô csinál ilyenkor: új haj, új ruhák, új élet.
én személy szerint spinning órákra kezdtem el járni egy barátnômmel. versenyt fogyóztunk, és olyanokat csináltam amit a pasi mellett nem. ( csajos napok, póker party-k, hatalmas bulik)
Szerinted az AIDS nemi betegség?
(ismét sikerult valami jo nagyzoldséget leirnod.Most mar kivancsi vagyok,hol szerezted azt a hires diplomadat,amivel annyira dicsekedsz.Orvos nem vagy,annyi kiderult)
Igen, minden veszteseg gyasz. A gyaszidot le lehet am nagyon roviditeni. Ugyes edzessel pl egy 3 honapos gyaszt 2 hetesre. Szemelyes tapasztalat.
Mindenkeppen megfontolando,amit Jezus Krisztus mondott, akar vallasos, akar nem valaki, megpedig: Kelj fel es jarj. Tehat ne bujj a takaro ala es ne ott zizegj. Akkor bujj a takaro ala, ha mar kellokeppen faradt vagy es garantaltan elalszol. Kenyszeritsd magad, fizikai munkara, sportra, elfoglaltsagra. Figyelj oda es segits masok igazi bajan. Igazi bajon ertem pl a sulyos betegsegeket. Igyekezz munkara koncentralni, ha mas nem megy, akkor automatikus munkafolyamatokra, lenyeg, hogy allandoan legy elfoglalt. Menj emberek koze, egy apro bok, ha nem is tesz helyre, de legalabb az ember friss levegot vesz, fellelegzik. Ilyesmi.
Nincs is szutyok idő! Hétágra süt a nap egész télen...
Vagy nagyon máshol lakunk...
A vesztesegelmeny/
gyaszfolyamat resze a memoriazavar am
lehet hogy mar akkor is factitiosus syndromas
/Munchausen szindroma/
volt ?
A fórum életed szerint november 18-án még napi 3x dugtatok.
Sehogy sem jön ki a 3 hónap.
Nem igazán értem, miért kell szopatni a társaságot.
Kicsit olyan érzésem van, hogy direkt kínozod magad. Lazíts már! Tudom, szar dolog egy szakítás, főleg ha volt annyi idő, hogy a másik teljesen a részévé legyen az életednek, de sajnos az elszakadást nem tudod megspórolni.
Ilyenkor tényleg közhelyes dolgok segítenek: barátok, eljárkálás otthonról, ha megteheted akkor magad kényeztetése, lazítás, csokievés. Fogd fel úgy, mint egy betegséget, aminek megvannak az előbb felsorolt ellenszerei. Vess be ezekből minél többet! A lényeg azt hiszem, hogy tegyél valamit a hónapok óta tartó búbánat ellen.
Vélemányem szerint nem akarod Te igzán "elfelejteni", csak bemeséled magadnak, de kapaszkodsz belé, csüngesz az emlékeiteken..
Elelve rosszul kezded, mert nem kell elfelejteni, hanem el kell fogadni, hogy vége, elmúlt. Szerintem a fázisok barámságok, egy séma, amit valaki felhúzott. Megspórolhatsz magadnak időt, ha magadba nézel, és felteszel magadnak pár kérdést. Pl azt, hogy miért is nyavalygok ennyit? Mi az ami miatt tönkre ment a kapcsolat, ki miért volt benne felelős? Ha ezt következetesen megteszed, és elfogadod azt amire jutsz ezáltal, akkor szeirntem túllépsz ezen.
De tényleg, csak akarni kell. Pótcselevkés is jó, hogy lefoglalod magad, más dolgokban lelj örömöt..
"akkor esik ki a szakrenybol a csontvaz amikor senki nem szamit/tana ra."
Ez viszont igaz.
visszatérve a lányomra:
A lányom néha elsirta magát, akár milyen szituációba-de tudtam(mivel olyan mint én vagyok) hogy ez még közelébe nincs annak, hogy elkezdje egyáltalán feldolgozni...aztán elkezdte..