Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Minden szerelem elmúlik??
Sziasztok!!
Nagy az én szívemnek bánata..3éve párkapcsolatban élő nőci vagyok,mindketten közelebb állunk már a 30hoz,mint a 20.hoz,bár ez talán most annyira nem fontos..
Minap párommal kicsit összekaptunk,és közölte Velem,hogy Ő már nem szerelmes...iszonyatos volt az érzés!!Szeret nagyon,ragaszkodik,de a lángolás már elmúlt..
Kérdem én hogy ez normális??Vagy tehetnék valamit,hogy a lángunk újra lobogjon,vagy hagyjam??
Barátnőm szerint a Szerelem egy múló állapot,és inkább az újdonság,a pillangók a gyomorban érzés,amit így hívunk,de ez előbb vagy utóbb elmúlik Mindenkinél...
Más szerint fontosabb a kölcsönös szereteten,ragaszkodáson,tiszteleten alapuló kapcsolat...
Lassan gyermeket szerettem volna,de most elbizonytalanodtam Én mindig olyan férfinak szerettem volna szülni,aki SZERELMES Belém,(sajnos azt tudni kell,ha nem is mindig egyformán érzek,azt azért tudom,hogy Én Szerelmes vagyok még mindig...)
Mit tegyek??Ezen már nem változtathatok??
Előre is köszi a hozzászólásokatgy szomrú szív
Szia Szaffi0924! Ti egyutt vagytok azota? Nálatok 5 évig tartott a szerelem...aztan most eltelt jo sok ev. Mi van Veletek?
Szia!
Azt hiszem egy cipőben járunk.Én is a nagybetűs Szerelmet kerestem mindig,hiszen olyan jó a föld felett járni....Imádom az érzést,de időközben rájöttem,hogy sajnos a szerelem elmúlik és ez törvényszerű. Viszont egy hosszú kapcsolat éppen ezért nem alapozható csak a szerelemre.A sors iróniája,hogy erre egy nős ember oldalán jöttem rá (6 éve szeretem,már nem szerelemmel) aki - nagyon helyesen egyébként - nem hajlandó felrúgni a házasságát elsősorban a gyerekek miatt.Hát ilyen is van...
Akkor is, ha égig emel.
Hogy tudd, hogy mennyit ér,
míg tart, míg él.
Ezt persze nem én találtam ki, de nagyon igaz. A szerelem egy idő után átalakul óvó, féltő szeretetté, amely mást ad, mint a szerelem, de attól még lehet nagy is jó benne élni.
Veled van...
tehát szeret.
Ennyi.
Hello
szeretném ha segítenétek én egy pesti lány avgyok és tavaly nagyon szeretett 1 fiú:D..... jo ez égő... =) de aztán otthagytam másért ( de mindig tetszett csak túl félénk volt és azt hittem jobb ha nem kezdek vele.ugyis van más. de párszor találkoztunk suli után. ) de utána is szeretett és még 4 honapig mindig irt és mondta hogy szeret stb... de utána lett 1 bnője miközbe járt a lánnyal addig is írt nekem csak nem olyan "kedves" dolgokat hanem átment ilyen perverz társalgásba a beszélgetés és úgy éreztem nem is jelentenék neki semmit. utána szakított a lánnyal de gazábol valahogy mindig udta mi történik velem és volt hogy tetszett egy fiú és rögtön írt hogy "hallom ő tetszik". szóval szoktunkk beszélgetni meg smsezni de nagyjábol csak perverz dolgokat írt szóval nem tudtam igazán mi van vele hogy van + ilyesmi. és utána összevesztünk oktoberbe de nagyon lekurvázott meg soksok rondát mondott rám h elhúzhatoka picsába meg hasonlok. és nagyon rossz kedvem lett. nem beszéltünk és valóában aikor tetszettem neki élőben akkor is alig mert odajönni nagyjából csak nézett és néha szólt pár szót. mióta volt az a barátnője direkt nem néz rám suliba se (oszttársak vagyunk). és írt msnen novmberbe de nagyon bunkó voltam vele mert ő olyan lekezelő a suliban is mindenkinek beszólogat szinte csak pár embernek nem(engem kb. semmibe vesz). és h smst ír az is annyira perverz és bunkó is hogy nem értem. aztán most megint elkezdett írni smsnen és nem akartm megint bunkó lenni egész joba lettünk suliba is ugy mint tavaly (leszámítva hogy bámul :D). aztán megint jöttek az smsei és mondtam neki hogy nekem ez így nem jo meg minden hogy csak írja és ő ír mindig msnen de most letiltott pedig én sosem írntam neki és nem értem miért... és nagyon tetszik és nem tudom mit kéne csinálnom hogy olyan legyen minden mint volt, vagy hasonló és nem csak olyn smseket írna hanem tudnánk normálisan is beszélgetni. és az érdekelne tetszem-e még neki vagy miért ír mindig? és miért viselkedik velem ilyen bunkón? lehet az hogy csak le akarunk feküdni valakivel és utána nem jelentene semmit? mert én csak olyannal tudnék aki tetszik 16 éves vagk és ő is annyi és szűz szóval nem nagyon értem miért ilyen...
légyszi segítsen valaki tudom hogy ygerekes meg minden amit írtam de légyszi
köszönöm...
Szerintem ebből a szempontból két típusra oszthatók az emberek: vannak a "szerelemfüggők", na ők azok, akik néhány évente párt váltanak, mert mindig érezniük kell azt a bizonyos bizsergést, gyomorremegést stb... Aztán mások meg éppen ellenkezőleg: többre becsülik az egyre mélyülő, tartós érzelmeket, s nem zavarja őket, ha a hajdani lángolás összetartozás érzéssé szelidül.
Én mostanában tanulom ezt a 2. félét, mert zsigerileg az első tipusba tartozom.
Amúgy erre engem is egy a párommal történt beszélgetés ébresztett rá. Éppúgy, mint a topikindítónál, a barátom közölte, hogy nem szerelmes... Én kiborultam, szarul esett. Aztán sokat beszélgettünk, s azt mondta, hogy az, hogy nem szerelmes, számára azt jelenti, hogy bár nagyon várja, hogy találkozzunk, nézi az órát, de azért nem remeg a gyomra... ha találkozunk, vagy hogy nyíltan mer már beszélni velem bármiről... És hogy a szerelem szitufüggő: egyik pillanatban a szerelmének érez, a másikban a legjobb barátjának, a harmadikban a társának: szóval, nem is értette, hogy mi a bajom. Főleg azért nem, mert nem sokkal korábban fejtette ki, hogy én vagyok neki az a lány, aki mind külső, mind belső tekintetében a legjobb, s a lehető legjobb dolog, hogy együtt vagyunk, a vitáink ellenére is.
Aztán megdumáltuk, hogy csupán arról van szó, hogy mást nevezünk szerelemnek. Vagyis én ezt a gyomorremegés, lilaköd-érzés nélküli összetartozásérzést szerelemnek definiálom, ő pedig a kapcsolat kezdetét, amikor még sok az ismeretlen a másikban, azt nevezi úgy.
Ettől persze még én sem nyugodtam meg teljesen... s értem a topikindító problémáját. Azt látom, hogy nem mai topik, jó lenne tudni, mi lett velük.
A szerelem bizalommá, ragaszkodássá, szeretetté alakul. És ez így rendjén is van. De, aki szereti a másikat, tiszteli, az ilyet nem tesz, nem tehet...
Ha most ilyen nyílt ez a tény, akkor mi várható később? 15-20 vagy tudja Isten hány év múlva...
És ha holnap azt vágja oda, hogy nem vágyik rá?
Ezen szerintem érdemes lenne elgondolkodni, ha (igen)hosszú távra tervezitek a közös életeket.
Tudod, te is nagyon szépen fogalmaztál!!
Én másfél éve vagyok együtt a párommal, de amiket irtál, a mélyülő érzések, a bizalom, a biztonság, a tudat, hogy érzed a szeretetét, ezek csodálatos érzések, nem kellene heves szerelem, ez a nyugodt boldogság a legjobb a világon.
Az én szerelmem biztosabb most, mint az elején volt, és tudom, hogy a párom is igy érzi.
Sose értettem, miért és főleg hogyan szed valaki elő egy féléves beszélgetést ...
És főleg minek?
A többiek meg, akik nem nézik meg, hogy az indítás 2007-ben volt, úgy válaszolgatnak, mintha ma tették volna fel a kérdést. Nem fél éve!
(Egyébként igen, minden szerelem elmúlik. Fél évig, max. két évig tart: ha együtt élnek, még hamarabb vége ... )
Tényleg múló ÁLLAPOT, és természetes.
A szerelem érzést a fenil-etil-amin (PEA) nevű kémiai anyag okozza. A kedélyjavító amfetaminhoz hasonló hatású hormon.
Ha valaki szerelmes lesz, az agyban emelkedik a PEA szintje, és nem kevesebb, mint 18 hónapig magasabb is marad. A "nagy szakítások" utáni depressziót a PEA csökkent vérbeli szintjével magyarázzák.
Egyébként szerintem a kedvesed csak meg akart bántani ezzel, és ugye azt tudjuk megbántani a leginkább, akit a legjobban szeretünk...hogy miért? Lehet, hogy ez is biológia...
Persze, hogy elmúlik.. Bár mi még "csak" az ötödik évet tapossuk, de nyilván a szürke hétköznapok, a "minden nap ugyanolyan" érzés sokat kivehet a kapcsolatból... Dehát azért választottuk egymást, hogy ezeket megoldjuk, nem? Annál szebb egy közös hétvége, annál izgisabb minden közös program, és egyébként is... ha 11 óra meló után rohanok haza hozzá, és ahelyett, hogy letegyem a valagam, az az első, hogy még csinálok neki valami fini vacsit, vagy kelek vele fél ötkor (mint pl ma is) hogy friss kávét és friss reggelit készítsek neki, vagy ő bejön értem kocsival este fél 9re hogy ne kelljen buszoznom, pedig hajnalban kelt és mondjuk hulla fáradt ő is, és minden nap a kedvenc csokim vár az asztalon, na akkor mi ez, ha nem erősebb érzés a szerelemnél... pedig nyilván ő is tudna magának kávét főzni, én is tudnék magamnak csokit venni... Ezeket értékelni kell, nem szabad elfásulni, kettőn múlik.
De azt sem értem, hogy egyáltalán minek ilyeneken gondolkodni? Csak bonyolít mindent! Őszintének, nyíltnak, egyenesnek kell lenni... túlfilózni valamit meg fölösleges. Én sosem gondolkodtam azon, hogy most vajon szerelmes vagyok-e, vagy csak megszoktam, hogy itt van velem. Minek?! Jó vele, azt kész!
Mindenkinek szép hétvégét kívánok!
Olyan visszataszitonelkem mikor azt mondja valaki szulok neki egy gyereket. Talan csak tole. Tole szeretnek gyereket, mert szeretem.
A szerelem tenyleg elmulik, ha huzamosabb kapcsolatban elsz valakivel. Ezt en sem akartam elhinni es mindig arra gondoltam, akkor minek eljek vele. vagyoni kozosseg miatt?
Tobb evi hazassag utan elvaltam, mert nagyon megromlott az eletunk. Mar nem szerettem a ferjem. Ne erts felre, mas ferfi sem volt az eletemben,
En egy huseges tipusu no vagyok. Sokan nem is hiszik el, hogy valasom ota nem volt kozelebbi kapcsolatom senkivel. Pedig igy igaz
Nos visszaterve az eredeti temara: miota egyedul elek, csak egy nagy szerelmem van a gondolataimban, aki meg a hazassag elott volt akivel vegulis szakitottunk, de a szerelem megmaradt sok ev utan is. Ha hazassagot kotottem volna vele, most nem lenne kire visszagondolnom.
elmúlik bizony
és újjáéled bizony
és át is alakul
és vissza is tér
és megint kialszik
és megint lángra lobban
és szunnyad is néha
néha meg perzsel
aztán megint elveszíted
majd ismét megtalálod
őt, ki még mindig ő, de már nem ő
de újra ő
nyilván örök ő
kezét fogod majd elveszíted
aztán ismét megleled
és benne magadat
nyilván örök te
persze, hogy el
nem tudom, mért kell mesében élni?
Ha át is alakul majd, akkor is ez a mély szerelem jó alap lesz.....
Bezony elmúlik, de ha jól sáfárkodtatok vele, akkor valami sokkal több lesz belőle, mély szeretet, ragaszkodás, biztonság, boldogság!
Ha viszont a párod ezt így odavágta, annak oka van!