Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hogyan képzeled el Istent?
Torolt_felhasznalo_615948
Létrehozva: 2012. december 7. 21:37
Elmélkedős téma következik:
Ki hogyan képzeli el Istent? Ha fogalomként, akkor milyen tulajdonságokkal tudnád jellemezni, ha körül kellene írni? Jóság, becsület, szeretet? Ezek szerint Isten egy (vagy több) emberi tulajdonság, jelző? Aki azt mondja, hogy jár ugyan templomba, de neki egyfajta saját, egyedi hite van (és nem istenhit), az mit ért ezalatt (olvastam ilyet itt az nlc-n régebbi topikban, de nem fejtette ki az illető, hogy ez mit jelent.) Ismertek-e olyan műalkotást, legyen az festmény, szobor vagy akármi, ami Istent jeleníti meg? Ha az elmédben meg kellene jeleníteni, Te milyen materiális tulajdonságokat adnál neki? Egyáltalán van neme? Volt egy könyv, melyben nőként beszél az író róla. Elgondolkodtató ez is. Egyáltalán miért kell nemet adni neki? Szerintetek egy nézetütközés esetén kinek kell (vagy lehet) bizonyítani a saját igazát: bizonyítsa be Isten létét, az, aki hisz benne, vagy igazolja a nemlétezését az, aki alapból cáfolja, tehát ateista?
Most ezek a kérdések azok, melyek felmerültek bennem egy érdekes beszélgetés során, gondoltam, megkérdezem itt is a véleményeket. Természetesen, a témával kapcsolatos egyéb kérdések is jöhetnek, ha valakiben felmerülnének még.
Nem parázs vitát akarok, hanem kulturált beszélgetést, mintha mondjuk családi körben vagy egy kávézóban elmélkednének intelligens emberek, barátok a fenti kérdésekről.
Einsteinnek, mint oly sok híres embernek rengeteg olyan dolgot tulajdonítanak, ami nem igaz. Mivel szabadalmi hivatalban dolgozott, ráadásul erőteljesen antiklerikális légkörben, hiszen ott az „Isten” a tudomány és azok vívmányai voltak, ezért valószínűsíthető, hogy a vallással szemben nagy valószínűséggel érdektelen, semleges lehetett.
Valamint sokan keverik bizonyos szempontból a felfedezéseit Galileiével, hiszen bár Galilei bár még némileg vallásos volt (a Mediciek mellett maga a pápa és sok más magasrangú egyházi személy a támogatója volt), de mégis geometriát, mechanikát és csillagászatot tanított. Ő volt az, aki foglalkozott a klasszikus (akkor még máshogyan hívott) relativitáselmélettel, ő volt aki legelőszőr megpróbálta megmérni a fény sebességét, különféle gépeket konstruált, a klasszikus (Newton által később felfedezett) mechanika úttörője volt, rájött, hogy a hangnak és a fénynek van frekvenciája, valamint hogy az ár-apály jelenségekért a hold a felelős. Mondjuk perbe a geocentrikus elmélet elvetése, és a heliocentrikus világkép kimondása miatt fogták. Ami ugyebár Kopernikusz…
Olyan, hogy „Isten”, NINCS”
Tehát nem létezik.
Legalábbis olyan, hogy jóságos, gonosz, keresztény, muszlim stb… Egy kreált fogalom az ismeretlentől való félelem tárgyiasítására, megfoghatóvá tételére. Ősi hiedelem, hogy aminek ismerjük a nevét, az felett bizonyos szintig uralkodhatunk, az kevésbé árthat nekünk.
DE MÉGIS! Isten igenis létezik, mert Mi magunk vagyunk, Mi emberek.
Mi sem bizonyítja jobban, hogy mindenre képesek vagyunk, ha úgy „isten igazából” nekiduráljuk magunkat. Ez igaz jóra és rosszra is.
Mindenkinek olyan az „Istene”, amilyen Ő maga. Erre jó példa a történelemből az, hogy kegyetlen társadalmaknak kegyetlen Istenei voltak… Amikor az inkvizíció embereket kínzott, gyilkolt halálra, akkoriban a keresztények istene kegyetlen volt a „bűnösökkel”, és nem megbocsátó és nem jóságos…
A befejező részt átenném egy másik környezetbe:
Felség: Ne sajnálkozz, csak tanulj meg bízni bennem! Jóban és rosszban egyaránt.
Férj: Bízni fogok benned, szerelmem!
Feleség: És ne kételkedj. Mindig jobb lesz az általam tervezett nap számodra, mint amilyen a tiéd lenne.
Férj: Nem fogok kételkedni. Engedd meg, hogy megköszönjek mindent, amit értem tettél.
Feleség: Nincs mit megköszönnöd, szerelmem. Ez csak egy újabb nap volt, hogy társad voltam, és nagyon szívesen törődöm a családommal.
Úgy gondolom, amikor egy ember igaz társra talál, lelkében istenné vagy istennővé képes válni a másik. Azt, hogy ez bárkivel megtörténhet, nem kell bizonygatni a világnak; csupán elég hinni abban, hogy van igaz szerelem.
Szerintem, aki semmiben sem hisz, annak semmi sem fog beteljesülni.
Aki magában hisz, magára találhat; aki másokban is hisz, az igaz barátokra és családra lelhet; aki Istenben hisz.....
Most olvastam, egész érdekes, nem? Olvassátok:
ÉN: Uram, kérdezhetek Tőled valamit?
ISTEN: Ezt hogy érted?ISTEN: Természetesen.
ÉN: Ígérd meg, hogy nem leszel mérges rám...
ISTEN: Ígérem.
ÉN: Miért zúdítottál ma annyi mindent a fejemre?
ÉN: Hát, reggel elaludtam.
ISTEN: Igen...
ÉN: Egy örökkévalóságig tartott, míg beindult az autóm.
ISTEN: Aha...
ÉN: Ebédre nem olyan szendvicset kaptam, amilyet rendeltem - így várnom kellett.
ISTEN: És?
ÉN: Hazafelé lemerült a mobilom épp mikor valaki hívott...
ISTEN: Értem.
ÉN: És mintha ez még nem lett volna elég, mikor hazaértem és pihenni szerettem volna, beleültem az új masszázsfotelomba az pedig nem akart bekapcsolni.
Ma nem jött össze semmi! Miért engedted, hogy minden így alakuljon?
ISTEN: Engedd meg, hogy megmagyarázzam: hajnalban a Halál Angyala állt ágyad mellett én pedig egyik angyalom küldtem, hogy küzdjön meg vele az életedért. Hagytalak aludni ez idő alatt.
ÉN: (szégyenkezve) Áh...
ISTEN: Azért nem engedtem, hogy az autód beinduljon, mert ha elindulsz, épp egy részeg sofőrrel találkozol utadon, aki belédhajtott volna.
ÉN: (megalázkodva) Ó...
ISTEN: Az, aki a szedvicsed készítette beteg volt, így nem akartam, hogy tőle kapd az ebéded. Tudtam, hogy nem késhetsz munkából.
ÉN: (zavarban) Aha...
ISTEN: A telefonod pedig azért merült le, mert az a személy, aki hívott csak hazugságokkal tömte volna a fejed és Te hittél volna neki. Így védtelek meg tőle.
ÉN: Értem, Uram.
ISTEN: Ó, és az a masszázsfotel pedig hibás volt és tönkretette volna az áramellátást a házadban.
ÉN: Úgy sajnálom, Uram...
ISTEN: Ne sajnálkozz, csak tanulj meg bízni bennem! Jóban és rosszban egyaránt.
ÉN: Bízni fogok benned, Uram!
ISTEN: És ne kételkedj. Mindig jobb lesz az általam tervezett nap számodra, mint amilyen a tiéd lenne.
ÉN: Nem fogok kételkedni. Engedd meg, hogy megköszönjek mindent, amit értem tettél.
ISTEN: Nincs mit megköszönnöd, gyermekem. Ez csak egy újabb nap volt, hogy Istened voltam és nagyon szívesen törődöm a gyermekeimmel.
Szia! :)
Csak egy kicsit. :)
Ez egy butuska kis történet. Gondolatébresztőnek azért még jó lehet. Nem ártana valami elfogadható forrás arról, hogy Einstein valóban részt vett egy ilyen beszélgetésben, de attól tartok, hogy ilyen forrást senki sem fog tudni mutatni.
Az ateista-hívő vitákban gyakran előkerülő érv, hogy Einstein hitt Istenben, de ezt még nem igazán sikerült senkinek sem alátámasztania. Ilyen hamis történetecskék persze keringenek és lényegük Einstein, a vitathatatlan tudományos tekintély, aki az "ateista" tudománnyal szembeszáll. Ez inkább a humor kategóriája.
Ok nélkül miért lennék szomorú vagy vidám?
Ok nélkül miért lennék boldog vagy boldogtalan?
Szerintem nincs ok nélküli boldogság. Szerintem az ok nélküli boldogság a tudatalatti vágy beteljesülése.
Bennem van a tudatalattim, és mégsem rendelkezem felette.
Ő rendelkezik felettem?
Talán nem is kell keresnem a tudatalattim, csak hagynom kell, hogy ő találjon rám.
Mi van akkor, ha soha nem ismerhetem meg a tudatalattimat? Bennem van, de nem az enyém?
Talán azért, mert a tudatalattim nem is az enyém, hanem Istené.
Az ok nélküli szeret és boldogság, talán, Isten ajándéka; a tudatalatti pedig az a hely és út, ahol ezt megkaphatjuk.
Jó ez a topik!
Először is köszönet Hallevesnek, hogy megnyitotta. Szerintem igenis lehet Istenről, hitről beszélgetni, ahogy minden másról is. Csak néhány dologra törekedni kell, pl. hogy az ember kicsit visszafogja az egóját. És persze nem árt figyelembe venni a beszélgetőpartnerek lelki alkatát és vitakultúráját sem.
Szerintem a legkényelmesebb annak az álláspontja, aki azt mondja: nem tudja, hogy létezik-e Isten. Mert így teljesen szabadon beszélgethet róla. Engem Istennél sokkal inkább érdekel az, hogy az emberek mit gondolnak róla.
Isten iránti tiszteletemet és szeretetemet a lelkemben hordom. Egy olyan helyet, és egy olyan közösséget sem találtam, ahol őszintébben „gyakorolhattam” volna vallásomat, mint saját lelkemben, bárhol és bármikor.
Egy vallást sem érzek teljesen magaménak, csak a sajátomat, és hiszek Istenben.
Jelenlétét akkor éreztem először, amikor a kisfiam megszületett, és a kezemben tartottam. Azóta érzem, hogy Isten jelen van.
A mindennél erősebb szeretet és megnyilvánulása jelenti a bizonyosságot számomra: Isten létezik. Szerintem Isteni szándék megnyilvánulása volt, amikor ráébredtem korábbi életem céltalanságára, és arra: a családom jelenti életem értelmét.
Épp hogy nem tette egy szintre, de ezt szemmel láthatóan nehéz felfognod.
És mi a baj ezzel a témával? Látod, hogy lehet róla beszélgetni, és nem sújt le isten ránk.
Igen, erről Bonitanna.
Annyi értelme biztos van, mint a századik barnázós, vagy nyilvános szoptatós témának, topiknak.
nem is kell.
illetve:
de, kell. egy bizonyos szellemi szinten kell.
csakhogy az ezen is tulmutato következö tovabblepesekben rajön - persze megsokszorozodott tartalommal es sokkal melyebb összefüggesekkel -, hoyg a kettö egy es ugyanaz.
Én meg nem is választottam ketté. Aki például vakcinát fejleszt, az is javarészt szellemi síkon végzi a kutatást. Folyton mérlegel, számol, célt tűz ki, meghatározza az anyagot és a módszert, majd belefog a kísérletbe. Az adatokat papírra veti, majd kihozza az eredményt. Ez vagy megvalósul vagy nem. Számtalan (valóban alig megszámlálható) olyan kísérleti eredmény van, ami csak papíron létezik, anyagi valóságában nem alkalmazzák.
ez a valasz spec. celzottan neki ment, ui. az ö felvetesere reagalt, az ö tudasahoz kapcsolodott. tehat NEKI szolt.
a többire: nem erzem szükseget a barkivel szembeni bizonyitgatasnak, magyarazkodasnak. nem is teszem. te igy gondolod. tedd, ha neked ez igy jo.
A tudós mindig anyagi dolgokkal foglalkozik.
A filozófus az, aki a "szellemi kutatásokat" végzi.
Tehát nem tudom egy lapra helyezni a két "tudóst".