Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Te is egyedül vagy, gyere ide! 
Igen igy kellene, de ez a legritkabb esetekben mukodik igy sajnos.
Ezert megfontolando hogy valaki olyan kapcsolatba kezdjen ahol gyereke van valamelyik felnek.
Köszönöm Kedves!
*
Más téma: most ippeg azon ,,agyalok" mi a csudit csináljak? Úgy fáj a bal vállam, kezem. Most bevegyem-e a Movalis tablettát, avagy nem? Mert reggel bevettem az Aspirin100-ast - mert sűrű a vérem.... - aztán még a vérkeringés javítót is 3 db-ot, s ilyenkor nem lehet a Movalist... De úgy fáj a vállam, kezem. De mégis inkább úgy gondolom, inkább szenvedek, mint rettegjek...
Mert a Movalis - mindent üt! - Egy csodálatos gyógyszer, nemcsak fájdalmat szűntet, de gyulladást is. Igazándiból a gerincemre kaptam (Bechterev kórban szenvedek), de csak napi 1 tabletta, s ezt sem folyamatosan, csak időnként! A sportolók - akik szívbajban, -megállásban meghaltak- bizony ők is ezt szedték, de idétlen-hülye módon nemcsak napi 1-et, hanem akár többet is. S, bizony infarktust, szívmegállást stb. szörnyűséget okoz(hat). Tehát őrületesen jó gyógyszer, de nagyon kell tudni vele bánni, tudni kell, hogy iszonyatosan visszaüthet! - Képzeld, a múltkor fájt a gerincem, jó, bevettem. De időközben, már előtte való napon a fogam is. Már be is irányoztam a fogorvost. A foggyökér disznólkodott velem. Bevettem a Movalis-t a gerincemre, s másnap is az 1 db-ot (napi 1 szem!) - s képzeld másnap estére a fogam is meggyógyult. Tehát ilyen erő van ebben a bogyóban... nem is hinné az ember. S, azóta sincs gondom.
*
Mégegyszer köszönöm elismerésed. Hülye reményem, hogy mindenki legyen boldog. Ez tudom akkora ,,baromság" - hogy ilyen nincs... Mert az emberek is különbözőek, a vágyaik is - a tetteikről nem is énekelek...
Azért megjöhetne már az eszem végre, s lemondhatnék a hiú, gyerekes ábrándjaimról... - Bojana *
Meghajlok előtted, igazad van. Egy életet nem lehet végig színészkedni. De gondoltam, felvázolom, hogy azért annak a ,,kis krapeknak" - sem fülig tejjel-vajjal folyó kánaán az élete. Mert bizony vannak anyák, akik a gyerekkel torpedózzák párjukat. Hogy azért ne legyen már olyan nagyon boldog. S, az nem is érdekli őket, hogy közben a gyerekük sérül.
Tanmese, de igaz.
Nagyon közelről ismerek egy családot. A leányzó 24 volt, a fiú 30 amikor esküdtek. Boldogan éltek, 2 fiúk is született - apás szüléssel. De időközben rádöbbentek, hogy képtelenek együtt élni, mert nem passzolnak össze. Egyik sem ment se jobbra- sem balra. Egyszerűen képtelenek voltak összehangolódni a hétköznapokban, s az ünnepen is. Megbeszélték, s barátsággal elváltak. A gyerekek - mindkét fiúnak - itt is, ott is külön szobájuk volt. Soha nem vitatkoztak, hogy ki mikor és ki hogyan. A gyerekek szabták meg, hol akarnak lenni.A szülői értekezletekre is felváltva mentek el. Érdekes módon a karácsonyt együtt töltötték, máig. Időközben mindketten újra házasodtak. A gyerekek mindkét helyen biztonságot kapnak és szeretetet. Mindketten arra törekedtek, az új párjuk nemcsak elviselje, de szeresse meg a gyerekeiket. S, mivel ők nem kéredzkedtek erre a világra, így nem is büntethetőek!
*
Továbbra is szoros telefon-összeköttetésben élnek. Mindent megbeszélnek a gyerekekkel és egymással. Az új párjuk egyik oldalon sem féltékenykedik, mert tudják, hogy ez egy olyan szövetség, amit a két gyermek köttetett és Isten. Szó szerint. S, ha már rádöbbentek, hogy nem tudnak együtt élni, akármiért - mert az egyik felül- a másikuk alul nyomja ki a fogkrém tubusát, s széjjelhagyja a dolgait, a másik rendmániás... stb. stb. Tehát biztosan nem kutyulódnak össze, csak azért, hogy aztán ne tudjanak az érzelmi viharból kikecmeregni. Mit nyújtanak? Biztonságot a két közös gyermeküknek és még elváltan is - más párral az oldalukon - egymásnak is, mert számíthatnak egymásra nevelési és gyerek gondokban, örömökben. Igen, valahogy így kellene élni! Nekem ez a példa nagyon tetszik! - Ha már együtt nem tudnak élni, miért kellene haragudni, fújni, féltékenykedni, bekavarni és gyűlölködni. A csemeték főiskolára járnak, jól tanulnak, s boldogok! Igen, erre kérem a Teremtőt, hogy világosítsa meg az emberek gondolkodását. Ha válás van, nem kell mindenképpen hamut és parazsat hagyni magunk után. Csak ennyi. - Bojana *
Ez most biztos nagyon nem fog tetszeni, de gondolom abban a hat évben senki nem kényszerített arra, hogy a pasival légy.... És hogy ennyi idő alatt folyton a gyereket választotta, arról meg pláne nem a gyerek tehet.... Gondolom már az első évben eléggé feltűnhetett a dolog, hogy apuci minden egyes hétvégét a gyerekkel tölt, miért nem beszéltél vele erről? Egyáltalán tudott arról hogy téged ez zavar? és ha tudott róla és mégse tett semmit, akkor meg mi a francért maradtál vele hat évig ha ennyire semmibe vett téged? Erről meg pláne nem a gyerek tehet.... az hogy ennyire megkeseredtél ettől a kapcsolattól, csak magadnak köszönheted, mert szerintem már sokkal korábban kiléphettél volna, ha tudtad hogy a pasi milyen és azzal is tisztában voltál hogy ez neked így nem jó.... vagy mit hittél, x év után megváltozik? pasiból van, nem fog.... és mint látod, tényleg nem változott semmi.... Úgyhogy inkább a pasira haragudj, meg magadra és a felnőttek "játékába" ne keverd bele a gyereket..... Nem tudom mennyi idős a gyerek és hogy esetleg mit "vétett" ellened, lehet ő se egy szent, de mégis elviselted hat évig.
Tényleg, esetleg mondtad a pasinak, hogy a gyerekes hétvégéken esetleg te is szívesen csatlakoztál volna hozzájuk? Mert ha már a kezdetektől ilyen elutasító voltál, akkor egyáltalán nem csodálkozom a pasi viselkedésén....
Sok mindenben igazad van, de en pl. sosem tudnek egy ferfit gyerekkel elfogadni. Magamat ismerve tuti hogy alapbol feltekeny lennek ra, ha meg rossz termeszete lenne meg gyulolnem is.
Viszont nem az a megoldas hogy csibe tonkretegye barki eletet, hanem az hogy szakitson es keressen olyat akinek nincs utanfutoja.
En valahol megertem az indulatodat es a fajdalmat is nem lehet konnyu helyzet. Azt is megertem hogy nem szereted a gyereket, tobb okbol kifolyolag es tenyleg idegen marad mindig.
En ezert nem tudtam volna soha olyan ferfivel osszejonni akinek gyereke van mert nem tudnam elfogadni a mas gyereket. Hany eves a gyerek?
Szerintem neked az egyeduli megoldas ha keresel valakit akinek te leszel a fontos es foleg ne legyen gyereke, mert ha 6 eve igy megy akkor ezutan is igy fog menni.
Nyugodj meg es probald sinre tenni az eletedet, remelem a 2011 jobb ev lesz neked is mint az eddigiek.
Szeretned biztosan nem kéne. De! el kellene fogadnod. Ahhoz az emberhez tartozik, elszakíthatatlanul, akit szeretsz/szerettél. Amikor összekerültetek-költöztetek (nem ismerem a helyzetet), nyilván tudtál róla, hogy ő létezik. És hat évig tartott a kapcsolat, hat ünnepekkel teli évig. Ennyi idő alatt talán fel kellett volna ismerdned a helyzetet.
A gyerek nem oka semminek, ha mindenáron hibást akarsz keresni, akkor inkább a pasi az, főleg, ha jelezted neki, hogy neked ez a helyzet nem jó, hogy bánt téged, hogy mellőzöttnek érzed magad. De gondolom, vártál, hogy majd magától rájön. Sajnos, a férfiak többsége nem jön rá, főleg, ha neki egy szituáció kényelmes (maradhatott jó apa és téged is meg tudott tartani.)
És ebben van a te felelősséged, ha nem tettél azért, hogy ne így legyen, hogy hármasban ünnepeljetek, vagy amikor a pasi a gyerekkel van, akkor ne egyedül legyél... család, barátok, munka, bármi jobb, mint örlődni és átkozódni és felelőst keresni.
Ha megtetted, ha lezártad, magadban főleg, de persze vele is, akkor jól tetted, jó úton haladsz. Fogd fel ezt a hat évet tanulóidőnek, bár elég hosszúnak tűnik, de legalább vége. A keserűséget meg elmossa az idő, elcsépelt mondás, de tényleg így van.
Nem kívánok neked jövő ilyenkorra párt, mert hat évet ki kell heverni. Jövő ilyenkrra azt kívánom neked, hogy önmagaddal legyél békében és harmóniában. Remélem, nem veszed okoskodásnak.
Mármint ilyen "PÁR SOR" alapján:
"Egyedül vagyok, mert a pasim azt a mocskos kölykét választotta már megint!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Hogy dögöljön meg az a mocskos,rohadt fattyú!! Tönkreteszem az életét annak a zabigyereknek,kikészitem, mindennek az az átokfajzat az oka, mindig közénk áll!
-Amúgy nekem tök mindegy, mit művelsz magaddal...???!!!
Én nem ítélkezem, csak véleményem van... nem ismerem a történetet, nem mondtad el, csak kirobbant belőled valami elemi feszültség és keserűség, amikor az ember nem néz se Istent, se embert, csak mondja... volt már részem benne.
Nem akarlak bántani, inkább csak megérteni, mert mindenki megérdemli.
Megér az a férfi annyit, hogy ezt tedd magaddal? Mert leginkább magadnak ártasz ezzel.
A másik... a szülő-gyerek kapcsolat mindig magasabb rendű szerintem, mint a férfi-nő kapcsolat. Szülő vagyok, tudom, érzem. Ezt neked is el kell fogadnod. Ha pedig nem tudod, akkor sem hibás senki, főlg nem a gyerek. Olyankor tudni kell tovább lépni.
Köszönöm
! De előfordulok rendszeresen a www.monddmeg.hu-n is. Itt természetesen kritizálok, hozzászólok, Georgina néven. Mivel (Georgina Bojana) a nevem, méghozzá az igazi, nem költött.
*
Köszönöm a kritikát, rákattantam az ajánlott oldalra, még elég kevesen vannak ott, de majd belemélyedek.
*
FONTOS! Akinek csemetéje, unokája van, kérem látogassa meg a www.teveclub.hu oldalt. Ott kiválaszthat magának tevét akár többet is, elnevezheti, s mindenféle mókás dologra be is taníthatja. Csemete jókat fog szórakozni, s vele mi is. Nekem 3 tevém van( Gülüke Lüke, Lüke Gülüke, Pupák0725), természetesen uncsim is (unokám olyan vérből még nincs) - de ,,loptam" magamnak egy kisfiút. Krisztiánnak hívják, 6. osztályos és el vagyok vele telve - nyakig. Úgy szeretem, ha átjön hozzám, s minden nap együtt készítjük a leckét, szeretettel, türelemmel nyesegetem. Mindent meg- és átbeszélünk, mindenféle iskolai dolgot, a szüleit is becsülöm, szeretem, de ők nagyon elfoglaltak, én pedig nyögdíjas ,,nagyiként" ráérek szeretgetni. Tehát ,,loptam" magamnak egy uncsit. De loptam egy másikat is, akit Máténak hívnak és Ő már felnőtt fiatalember, nős, csodálatosan tehetséges - Dömötör díjas! - színész, rendszeresen levelezünk, s büszke vagyok Rá. No, Ő a felnőtt ,,uncsim". Az Ő Nyanyusa is vagyok! Még szerencse, hogy a gyerekeim nem féltékenyek. Beletörődtek, hogy nagy a szívem, sokan beleférnek, s ettől ők nem kaptank kevesebb szeretetet, sem kevesebb süteményt...
- Bojana *
Hja, mondtam, írtam? - A www.nosalty.hu-n pedig őrületesen jó recepteket olvashattok! Ha bejelentkeztek, akár saját virtuális szakácskönyvbe lementhetitek a megtetszett recepteket. No, onnan szoktam ám vadászgatni! De van, hogy csak úgy - szenvedélyből! - olvasgatom. Nagyon jó, megnyugtató hatásu és még hasznos is!
azért hagyott magadra, mert a gyerek fontosabb neki mint te
ez van
Könnyen itélkeztek, ti erkölcsös, intelligens, művelt kis- és nagyasszonyok anélkül, hogy teljes részletességében ismernétek a körülményeket. De nem, nem fogok veletek mindent megosztani, nyugodtan szidjatok és mondjatok el mindennek. Az nem számit, hogy 6 éve vagyok azzal az emberrel, és eltűrtem, hogy minden hétvégén, minden karácsonykor, minden szilveszterkor, minden húsvétkor, minden államünnepkor, minden iskolaszünetben vele van és engem "hagyott magamra", én sirtam utána minden karácsonykor, én szenvedtem, hogy nem lehetek vele, és mikor 6 év után már megint nincs velem, annyit már hadd engedjek meg magamnak, hogy kiakadok és az indulattól elborul az agyam!
Könnyen beszél az, akinek tökéletes családi élete van, a párja vele van a szeretet ünnepén. De mindegy, nem várok senkitől megértést, és nem is fogom mentegetni magam, gyűlölöm azt az átkozottat, aki évek óta elveszi tőlem ezeket a napokat!
Elgondolkoztam Csibén. Ha nekünk így leírta, kiadta magából a gondolatait, akkor miket mondhatott szerencsétlen ,,Pasinak"!??? S, még abban reménykedik, hogy lesz belőlük egy pár? Hihetetlen. Tudom, álcázni, meg színészkedni nem egyenes dolog. Ha nem szívből jönnek az érzések, akkor kár bele is kezdeni. De azon csak elgondolkoznék, miről tehet az a szerencsétlen gyerek, akinek a feje felett felégett egy házasság.
Higgye el már nekem Csibe, hogy elég tragédia ez annak a gyereknek. Gondolom, az anyuka zsarolja az apukát, hogy ne viheti el a gyereket, mert ez meg a hülye anyukák stratégiája. De arra nem gondolnak, hogy ebből is csak a gyerek jön ki vesztesen.
Miért nem lehet engedni, hogy legyen egy boldog napja, akár egy állatkerti látogatás, akár egy hadtörténeti múzeum, akár egy vidám park, akár egy erdei kisvasút, egy közös fagyizás, egy ,,pasis nap". Ez a szomorú, amikor a gyereket használják fegyvernek...
Pedig Ő (mármint a csemete) nem kiabált anno' az ,,apukánál" hogy - ki akarok jönni, meg oda be, - meg 9 hónap múlva ismét ki... - aztán majd csak összedől felettem a világ...
Mert összedőlt.
Én tudom, érzem.
Csibének segíteniek kellene a gyereknek (aki nem lesz hálátlan, végre egy szövetségest találhatna Csibében, mert biztos, hogy az anyuka nem komplett!) de a ,,Pasinak" is jót tehetne ezzel, - Őt pedig megnyeri a szerelmének. S, ez az igazi győzelem... De tartani is kell a színvonalat, nem ám egyszer fent, egyszer meg lent...
*
Hallottam olyan házasságról, ahol megszületett a saját kisbaba és az apuka elhagyta az anyukát, mert, hogy nem ért rá. Nem foglalkozott vele, a ,,felnőtt bébyvel"!!!! Majd lenyeltem a saját nyelvemet, úgy csodálkoztam, féltékeny volt a saját gyerekére és máshol keresett és talált vígaszt... ahol ismételten csak ő volt a porondon, persze csak addig, amíg ott is megcsinál majd egy trónörököst... aztán ismételten tovább lécel? Egyik meleg ágyból a másikba... s közben potyogtatja a csemetéket, sorra maga után hagyja az egyedülálló édesanyákat?! Pocsék és lelkiismeretlen egy dolog, de az élet produkál ám ilyesmiket is! Égbekiáltó, de nem én találtam ki, megtörtént... Tehát vigyázzon ki-ki az életére, s csak akkor, csak annak - aki megérdemli, s valóban párja lesz az életében, betegségében, boldogságában - szűkebb és gazdagabb napjaiban. Mindenkinek azt kívánom szívből, találja meg az IGAZIT! - Bojana * - S, boldogság legyen kis hazánkban, s nemcsak itt - az egész földgolyón!