Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Vers kedvelők :)
Létrehozva: 2014. május 4. 18:44
Sziasztok ! :)
Mit szólnátok egy verses, idézetes fórumhoz? :)
-Kibeszélhetnénk kedvenc , ismert verseinket,költőinket.
-Aki szokott saját verset írni, megmutathatná,kérhet véleményt stb. :)
Én nagyon szeretem a verseket, mindig elgondolkodtatnak. 
Én is szoktam néha verseket írni, de persze azok meg sem közelítik a híres költőink műveinek szintjét.
-Tündérlány-
Kedvenc verseitek?
Üdvözletem!
Én egy blogban teszem közzé verseim, ha valakit érdekel :)
https://verseimtolem.blogspot.com/2018/07/
A szerelem most nálam eléggé bonyolult. :S
Nem nagyon lehet erőltetni , vagy jön vagy nem, csak nem értem,hogy miért nem jön az ihlet többször .
Köszönöm :)
És hogy állsz a szerelemmel?
Ha megjött az igazi, meglátod, ontani fogod a lírát.
Nem tudom, lehet-e az ihletet. Azért csak próbáld meg, érdemes.Tehetséges kislány vagy.
Azóta nincs sajnos új művem. Az a baj velem,hogy nem tudok bármikor, bármiről verset írni. Ha valami úgy bánt, vagy fontos nekem, akkor arról egyszerűen jönnek a gondolatok, de nem nem sűrűn.
Ezt próbálom kicsit javítani,hogy több témában is tudjak írni, és akármikor.:)
20 éves vagyok .
Van-e új műved, Tündérlány?
Hány verset írtál a topik indítása óta, és mit olvastál?
Lehetne inkább Heltai Szabadság verse a kedvenced? Nehéz ügy! De ha végigküzdöd, aztán talán még egyszer, nagyon szeretni fogod! És vannak benne rímek is, nagyon természetesen következők.
Heltai sok verset írt újságok számára pénzkeresés okán. Ilyen dalocskákat, mint a kutyás, amely valóban aranyos a maga módján. Ám nagyon jó versnek aligha lehet nevezni. Ne ebből tanulj. Mert nekem úgy tűnik, nagyon fiatal vagy...
Ez nagyon-nagyon jó!
Mostantól a kedvenceim közé tartozik !
Az én kutyám
-
Van egy kutyám, közönséges fajta,
Semmi úri, semmi szép nincs rajta,
Farka lompos, tekintete mérges,
Nem konyít az előkelőséghez.
-
Nem tudom már, hogy kerültünk össze,
Rossz sorsát az enyémhez kötözte,
És azóta igaz szeretetben
Együtt élünk boldogan mi ketten.
-
Egy a mással megférünk mi szépen,
Cigány lélek ő is, mint én éppen,
Lusta, léha, könnyelmű is, mint én,
S gyűlöli a szájkosarat szintén.
-
Éjjelente, amikor a hold süt,
Elkószálunk az utcákon együtt,
Én hallgatok, ő se ugat közbe,
Nem is veszünk soha, soha össze.
-
Mikor aztán ágyba dőlök reggel,
Odasimul hozzám szeretettel,
Szemembe néz, azt kérdezi aztán:
"Miért is vagyunk oly bolondok, gazdám?"
-
Kicsiny asztal magányos sarokban,
Szőke szép lány arcképe van ottan,
Szőke szép lány, édes tavasz-álom --
Látod kutyám ez az ideálom!"
-
Rá se nézek, csak titokba néha,
Nem kell neki a szegény poéta...
De ez a tárgy elkoptatott, régi,
Ugye, kutyám, ne is szóljak néki?
-
Továbbra is hadd szeressem lopva
Azt a képet abba a sarokba,
De annak a képnek az adója,
Ugye, kutyám, sohse tudjon róla?
-
Már én, kutyám, megmaradok véled,
Hiszen oly szép ez a cigányélet,
Gyakorta bús, néha-néha víg is,
Ugye, kutyám, meg leszünk mi így is?
Szabadság
Tudd meg: szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg,
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolni valója.
-
Tudd meg: szabad csak az, kinek
Ajkát hazugság nem fertőzi meg,
Aki üres jelszókat nem visít,
Nem áltat, nem ígér, nem hamisít.
Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,
Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.
Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,
Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,
Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre
S embernek nézi azt is, aki pőre.
-
Tudd meg: szabad csak az, aki
Ha neve nincs is, mégis valaki,
Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos,
Tüzet fölöslegesen nem harangoz,
Van mindene, ha nincs is semmije,
Mert nem szorul rá soha senkire.
Nem áll szemébe húzott vaskalappal,
Mindég kevélyen szembenéz a Nappal,
Vállalja azt, amit jó társa vállal,
És győzi szívvel, győzi vállal.
Helyét megállja mindég, mindenütt,
Többször cirógat, mint ahányszor üt,
De megmutatja olykor, hogy van ökle...
Szabad akar maradni mindörökre.
-
Szabadság! Ezt a megszentelt nevet
Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd!
Tudd meg: szabad csak az, aki
Oly áhítattal mondja ki,
Mint istenének szent nevét a jó pap.
Szabad csak az, kit nem rettent a holnap.
Ínség, veszély, kín meg nem tántorít
És lelki béklyó többé nem szorít.
Hiába őrzi porkoláb s lakat,
Az sose rab, ki lélekben szabad.
Az akkor is, ha koldus, nincstelen,
Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.
Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják,
Hol áldozat nincs, nincs szabadság.
Ott van csupán, ahol szavát megértve
Meghalni tudnak s élni mernek érte.
-
De nem azért dúlt érte harc,
Hogy azt csináld, amit akarsz,
S mindazt, miért más robotolt,
Magad javára letarold,
Mert szabadabb szeretnél lenni másnál.
A szabadság nem perzsavásár.
Nem a te árud. Milliók kincse az,
Mint a reménység, napsugár, tavasz,
Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva
Ráönti illatát a szomjazó világra,
Hogy abból jó testvéri jusson
Minden szegénynek ugyanannyi jusson.
Míg több jut egynek, másnak kevesebb,
Nincs még szabadság, éget még a seb.
Amíg te is csak másnál szabadabb vagy,
Te sem vagy még szabad, te is csak... Gyáva rab vagy.
1945. május 1.
Általános iskolás koromban találtam Heltai Jenő verseire, ez a kedvencem azóta is tőle, nagyon gyakran szavaltam anno.
Szabadság - Tudd meg: szabad csak az, akit Szó nem butít, fény nem vakít, Se rang, se kincs nem veszteget meg, Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet, A látszatot lenézi, meg nem óvja, Nincs letagadni, titkolni valója. Tudd meg: szabad csak az, kinek Ajkát hazugság nem fertőzi meg, Aki üres jelszókat nem visít, Nem áltat, nem ígér, nem hamisít. Nem alkuszik meg, hű becsületéhez, Bátran kimondja, mit gondol, mit érez. Nem nézi azt, hogy tetszetős-e, Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse, Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre S embernek nézi azt is, aki pőre. Tudd meg: szabad csak az, aki Ha neve nincs is, mégis valaki, Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos, Tüzet fölöslegesen nem harangoz, Van mindene, ha nincs is semmije, Mert nem szorul rá soha senkire. Nem áll szemébe húzott vaskalappal, Mindég kevélyen szembenéz a Nappal, Vállalja azt, amit jó társa vállal, És győzi szívvel, győzi vállal. Helyét megállja mindég, mindenütt, Többször cirógat, mint ahányszor üt, De megmutatja olykor, hogy van ökle... Szabad akar maradni mindörökre. Szabadság! Ezt a megszentelt nevet Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd! Tudd meg: szabad csak az, aki Oly áhítattal mondja ki, Mint istenének szent nevét a jó pap. Szabad csak az, kit nem rettent a holnap. Ínség, veszély, kín meg nem tántorít És lelki béklyó többé nem szorít. Hiába őrzi porkoláb s lakat, Az sose rab, ki lélekben szabad. Az akkor is, ha koldus, nincstelen, Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen. Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják, Hol áldozat nincs, nincs szabadság. Ott van csupán, ahol szavát megértve Meghalni tudnak s élni mernek érte. De nem azért dúlt érte harc, Hogy azt csináld, amit akarsz, S mindazt, miért más robotolt, Magad javára letarold, Mert szabadabb szeretnél lenni másnál. A szabadság nem perzsavásár. Nem a te árud. Milliók kincse az, Mint a reménység, napsugár, tavasz, Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva Ráönti illatát a szomjazó világra, Hogy abból jó testvéri jusson Minden szegénynek ugyanannyi jusson. Míg több jut egynek, másnak kevesebb, Nincs még szabadság, éget még a seb. Amíg te is csak másnál szabadabb vagy, Te sem vagy még szabad, te is csak... Gyáva rab vagy. 1945. május 1.Köszönöm :)
Mindenképp olvasgatni fogom őket!
Na igen, azt sikerült rosszul írnom, és mire feleszméltem, már nem tudtam kijavítani...
Nagyon jól látod, persze, hogy ezért hiányoznak. Kassák verseit megtalálod a MEK jóvoltából, érdemes elmélyülnöd bennük. Meglátod, milyen jól jársz vele! Feleslegessé válik, hogy fülénél farkánál fogva előrángass valamit, ami rímnek megfelel.
Salvatore Quasimodo kedvenc költőmet is figyelmedbe ajánlom.
Képes Géza fordítása:
ÉS HIRTELEN LESZÁLL AZ ESTE
Mindenki egyedül áll a föld szívén,
mit átdöfött a nap egy sugara,
és hirtelen leszáll az este.
Salvatore Quasimodo haiku-szerű versei
Itt igazi kincsekre lelsz. További sikeres alkotómunkát kívánok.
Kár, hogy külön írtad a verskedvelőt. Persze nem annyira nagy baj.
A nagymama reszketeg,
De fogja a kezedet,
S elvezet a gondon át
Minden félős unokát.
A nagymama rosszul lát,
De visel egy okulát,
Pulcsit köt, és verset szaval,
A rézüstben lekvárt kavar.
A nagymama lába fáj,
Mégis veled szaladgál,
Versenyt fut az idővel-
Majd megérted idővel.
A nagymama elringat,
Simogat és puszilgat,
Hallgasd meg, hogy mit mesél,
S az ő álma te legyél.
A nagymama szíve nagy,
Neki „jobbsincs” gyerek vagy.
Néha-néha öleld át
A nagymamát, a nagymamát!
Tetszik igen, csak nekem valahogy hiányoznak a rímek, nem értem miért. Lehet csak azért, mert azokhoz a versekhez vagyok "hozzászokva",melyekben a sorok végén vagy közepén ott vannak a rímek.
Ez nagyon aranyos, Tündérlány. Akár azt mondhatom, hogy tündéri.
Ha lemondanál a rímekről, azaz inkább szabad verset írnál, az nagyon felszabadítana. Kassáktól lehet nagyon tanulni ezen a téren is. Kár, hogy valahogy eltűnt a süllyesztőben, nekem legalább is úgy tűnik, bár tévedhetek. Kissé szürreális, amit lehet megszeretni, és nagyon zenei, nagyon fegyelmezett a lírája.
Íme, egy részlet A ló meghal, a madarak kirepülnek versfolyamából:
Ritkán megyek emberek közé szomoru
vagyok néha egészen szememre huzom
a kalapom
esztendők homokot csikorognak a fo-
gaim között
ki kergeti szét alólam egyszer az összekigyó-
zott utakat
a pusztulás fekete angyalai keringnek a városok
felett
itt becsukódtak a kapuk hidak ájultan le-
szakadtak
esténként felgyujtottam magamban a szegény-
ség kristályait
csak ülök a sárgaréz hold alatt ugy érzem
nincs senki a világosságban akit meleg
tenyeremmel megsimogathatnék
valaki fölszedte mögöttem a sineket most egye-
dül vagyok az uj dolgok kezdeténél
de mégis azt mondom ime a nagy gyüjtőlencse
is én vagyok
én vagyok az elveszett füzfasip és a mezitelen
állatszeliditő is én vagyok
csak akarnom kellene és árnyékommal letakar-
hatnám a világot
Tetszik-e, Tündér?
Válaszul én egy saját verset hoztam ( remélem nem baj ) :)
amatőr szintű vers, tudom :S
Az ész és a szív vitája
Látszólag olyan vagyok, mint egy kisgyerek,
Aki minden gondot csak kinevet,
De belül olyan , mint egy idős,
Nem szárnyaló mesehős.
A szárnyaláshoz valami hiányzik,
Valami apró dolog hibázik.
Az apró dolog meg-megdobban,
Olykor-olykor megtorpan.
És csak kételyeket sugall,
Lesz-e valaki aki örök szeretet vall?!
Kétségbeesetten várja a választ...
Az ész nyugtatja: lesz aki csak téged választ.
Az apró dolog még aggódó,
Hogy nem lesz vörös rózsa, csak elszáradt kóró.
Mi lesz vele ha nem lesz szerelmes?
Ha neki senki nem lesz olyan kedves?
Egyedül fog tán elhervadni mint a virág?
Bonyolult neki ez a világ...
Ez nagyon jó, nagyon tetszik ! :) Kár,hogy még csak most olvasom először.
Én azt hittem, hogy mindig kék,
ragyogó tükör a tenger,
s hogy rejtett aranyszemecskék
kincsével tele az ember.
Hogy járva a tengert, szembe kell
szállni merészen a széllel,
s akkor a hajós csodákra lel,
az idő nagy titkokat érlel.
Szálltam hát, Végtelen, feléd:
hullámok pörölye paskolt.
Ég s víz határa s a tengerfenék
derengett: messzi, deres folt.
S akkor megtudtam, hogy csak néha,
nagyritkán kék a tenger,
és hogy üres és szürke, még ha
csillog is sokszor, az ember.
Láttam földet, hol nincs tó, se folyó-
por és rög, semmi más:
nincs aranyszem a porban, melyből ott
gyúrják az ember fiát.
De tudtam: Nincs szebb feladat,
mint vágyva előre törni:
keresni, kutatni, hol rejlik a mag,
s szeretni, és gyűlölni.
És látni, hogy néha szürke homályon,
átragyog kéken a tenger,
s tudni: tisztább öröm nincs a világon
mint az, ha ember az ember.
Fordította: Képes Géza