Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Vesebeteg cica
Sziasztok !
Sajnos múlt héten el kellett altatni a 12 éves ivartalanított kandúr cicámat. :((((
A rutin injekciójára vittuk el, amikor az állatorvos azt mondta h gond van a veséjével. Vettek vért tole, bent tartották két éjszakára hogy infúzión legyen, azzal engedték haza, hogy speciális diétával még eléldegél 1-2 évig. Másfél hét telt el, utána 2 nap alatt annyira rosszul lett hogy el kellett altatni.
A kérdésem az lenne hogy hogy tévedhet ekkorát egy állatorvos...??? Egy-két év helyett egy hét!!! :(((((
Koszonom a segítségeteket... ha valakinek volt hasonló bajú cicája annak megkoszonom a hozzászólást!
Csillag
Sziasztok Kedves Cicabarátok!
5 éves vesebeteg cicámnak adhatok-e cicatejet?
Volt már hasonló esete valakinek? Köszi a választ.
Sajnos, az én 5 éves, ivartalanított kandúr cicámnál ( rendes házimacska, bent is- kint is van ) is vesebetegséget mutatott ki a laboreredmény.
Az orvos csökkentett fehérjetartalmú étrendet meg gyógyszert rendelt neki, normál cicakaját nem ehet. Az ajánlott száraztápot nem hajlandó megenni, vettem neki másikat, kimondottan vesebeteg cicáknak valót, azt megeszi. Mivel van egy másik, 14 éves cicám is, így nagy gond az etetés, hogy ő nem ehet a diétásból, a másik meg nem ehet a normál kajából.
1 hónap múlva kell kontrollra visszamenni, akkor meglátjuk, mi lesz. Azt mondta a doki, ha nem eszi meg a diétás kaját, nem éli túl. Hát nagyon bízom benne,hogy segít neki az új ropi meg nedves kaja . Nem szeretném elveszíteni. De élete végégi ezt kell ennie? Ennek a beszerzése sem egyszerű, meg drágább is.
sziasztok!
Sajnos velünk is megtörtént az, amitől legjobban féltem.
Tegnap este elvesztettem a legkedvesebb kis társam:(
Bogyó vesebeteg volt, 14 évet élt. Már két éve vesetápon él, konkrétan
nem is ebbe halt bele, mert az értékei jók voltak, hanem folyadék(savó) került a tüdejébe.
Hiába szívták ki, ahogy felébredt, kétségbeesetten rugdalózott, majd rövidesen nem mozdult többé :(
Az orvos szerint ez is a vesebetegségtől volt, vérszegénység társult hozzá,és ő sem számított rá, hogy összeomlik ilyen hirtelen a cica.
Sovány volt az igaz, de azért evett.
Most nagyon magam alatt vagyok, egyszerűen nem bírom elviselni!
Azóta csak sírok, nem alszom, nem eszem.
Nem tudom mi nyújthatna vigaszt:( Borzasztó az üres lakás:(
Szia Csíkosborz,
nagyon orulok hogy a Te cicódnak sikerult...remélem még sok boldog éved lesz vele! xxxxx
Szia Dnanga,
koszonom a kedves soraidat, a torténeted konnyeket csalt a szemembe.... :(((
Hihetetlen mennyire tud az ember ragaszkodni egy kis állatkához, soha nem gondoltam volna hogy ilyen nehéz elveszteni oket....
És még egy történet a családból: nagymamám nőstény sziámi cicája kb 6-8 éves lehetett amikor labor alapján szintén vesebajt diagnosztizáltak nála. A részleteket sajnos nem tudom, akkor kapott gyógyszereket, és az is felmerült, hogy el kell altatni. De meggyógyult, jobban lett. Persze a nagymamám nem vásárolt neki semmi speciális tápot. Sőt, szinte a legolcsóbb vackokat szokta, néha én veszek neki jobbakat (az enyémek Royal Canint esznek általában, bár a szaftosból mást is). Mondjuk elég finnyás a macskája, nem sok mindent eszik meg. Ennek ellenére még most is él és virul, jól van és kifejezetten kövérke. Közben kétszer volt csúnya tályog rajta, meg volt valami fertőzése is mert egy másik macska megtámadta. Ennek ellenére felépült mindenből. Szóval a fene tudja mi van a veséjével, mostmár szintén legalább 15 éves pedig.
Ha akkor elaltatjuk amikor a doki mondta, hogy nem sok esélye van, megfosztottuk volna az elmúlt kb 8 évtől őt is meg magunkat is. Ennek ellenére nem gondolom, hogy az a doki is hibázott volna, ő nyilván így látta, meg a statisztikai esélyek...
Kedves csillag88, részvétem a cicád miatt, én is szinte megsiratok minden macskát még ismeretlenül is. A dokit ne hibáztasd, biztosan nem akart rosszat, akkor bizonyára úgy látta, hogy ez a helyzet. Nálam szerencsére pont az ellenkezője volt.
Az én cicám már majdnem 18 éves, szintén ivartalanított kandúr. Már egy ideje sejtettem, hogy nincs teljesen rendben a veséje, túl sokat ivott. De más tünete nem volt, és korához képest teljesen normális életet élt. Aztán november körül vettük észre, mennyire fogy, de először nem tudtuk, mi a gond, és mivel akkor került ide harmadiknak egy kiscica, azt hittük, esetleg azt vette a szívére. Karácsony körül már a mi dokink is azt mondta, talán 1-2 hónapot adna neki. Próbálkoztunk mindennel, speciális tápok - amiket sose akart megenni - injekciók, vitaminok. Neki mondjuk labort nem néztek, de nem is akartam kínozni ezzel, ha már annyira rosszul lett volna, akkor talán inkább nem gyötörjük tovább, bár biztosan majd megszakadt volna a szívem. Így is sokszor itt zokogtam mellette, hogy ne halj meg, ne halj meg... :( Azt mondta a doki, fehérjét ne adjak, fűszereset ne adjak, stb. Dehát akkor meg nem evett semmit! Gondolkodtam, mi a jobb, ha a vesebajba hal bele, vagy ha egyszerűen éhenhal? Így aztán úgy döntöttem, egye csak amit szeret meg hajlandó, 17 éves elmúlt, mit várok már, csodát? Hadd legyen boldog az utolsó időszaka ha már így van, ne kínozzam a diétával. Aztán a csoda megtörtént, egyre többet kezdett enni, mostmár majdnem olyan lelkes mint rég volt. Adok neki bármiből amit szeretne, még akkor is ha a doki szerint nem szabad. Mert akkor ha 1-2 napig nem annyira enne, nagyon hamar leromlana megint, tartalékai nincsenek. Persze vissza a régi méretére (nem volt túl nagy kandúr) már nem hízott de már nem hálni jár bele a lélek. A kiscica azóta túlnőtte, de együtt birkóznak, és néha nyalogatják egymást. A harmadik cicámmal aki 16 éves nőstény, (a "felesége") is olyan a viszonya mint rég.
A doki csodálkozott is eléggé. Persze nem tudom, meddig tartható fenn ez az állapot, de örülök minden napnak. Amíg úgy néz ki, hogy jól van, és jó az életminősége, nem foglalkozom a betegségével, csak arra ügyelek, hogy egyen rendesen.
Persze nem biztos, hogy az én példám a követendő bárkinek, de eddig bevált. :) Nyilván ugyanekkora eséllyel vagy nagyobbal meg is halhatott volna. :(
Sajnálom a macsekot.
Az állatorvos nem tévedett.
Úgy érthette, hogy valószínűleg 1-2 évet élhet még.
Az állatok nem gépek, nem lehet biztosan tudni, hogyan fognak reagálni.
Minden szervezet más. Semmi sem biztos.
Őszinte részvétem. Megsirattam a cicádat.
A mi cicánk most 9 éves ivartalanitott kandur. Rettegek tőle nehogy beteg legyen, idáig nincs semmi probléma a pisiléssel. Ha csak tehetem megyek is leskelődni hogy normálisan pisil-e.
Pórázon hordjuk ki mindennap sétálni hogy a szag ingerek meg legyenek neki. Érdekes mert 6 hónaposan lett ivartalanítva és kb 2 éve kezdett kint jelölgetni a bokroknál. A környéken sok kinti cica van, némelyiket el is zavarja ha teheti, védi a területét. Remélem sokat segít neki megelőzni a húgyuti problémákat a spriccelése is.
A most elment cicádat nem fogja pótolni egy sem, de biztos hogy előbb utóbb befogadsz egy vagy két másik cicát és szeretni fogod, az elmentre pedig örökké emlékezni fogsz.
Állat nékül lehet élni, de akinek volt már annak csak szenvedés lenne nélkülük.
jajistenem :( szegény kis cicák! az enyém pár hete beteg volt...de már jól van. volt nekem is ivartalanított fiúcicám, aki 2 évesen szintén vese-és húgyvezeték baj miatt halt meg :(
Rozim 12 éves, és hála a gondos állatorvosnak, jól van megint.
ez édes, kis villámhárító farkú :) de tényleg, pont olyan, hosszabb a farkincája, mint az egész macsek, amikor kicsik :)
Csillag bocs az off miatt, de....
Remélem hogy valahol ott botladozik egy kis villámhárító farkú rád várva.
Igen, én is remélem hogy van cicamenyország. Kis mancsos barátaink megérdemlik hogy legyen!
vizuális vagyok - sikerült is elsírnom magamat....
Cila cicám gazdának választott egy nyáron - egyszerűen hozzánk költözött:) Sok év múlva figyelmetlenül közlekedett az úton, elütötte egy autó, megsérült az egyensúlyszerve, azt az éjszakát amit együtt virrasztottunk, soha nem fogom elfelejteni...el kellett altatni, sokszor eszembe jut az a segítségkérő pillantás ahogyan nézett rám a gyönyörű szemeivel, ahogy próbált egyensúlyozni, de nem ment én pedig nem tudtam segíteni neki. Borzalmas volt. 2 kis kölykéhez akart menni mindenáron - megetetni őket. A picik még szoptak, de önállóan is tudtak enni.... azóta sem értem, mi történt, ugyanis amikor anyukájuk már nem volt többé, ők is elmentek a cicamenyországba váratlanul.
Most van cicám - Cila volt az anyukája.... pár hétig néhány utcával arrébb lakott ismerősöknél, amikor anyukáját el kellett altatni, 10 napig nem látta senki....MOST ITT SZUNDIKÁL KORMIKA AZ ÁRNYÉKBAN, hazajött, hozzánk.
A természete nagyon hasonlít az anyukájáéra, küllemre teljesen más....
Van cicamenyország szerintem.
Nem múlik el.
De lesz egy másik cicád, nagyon fogod szeretni őt is.
A másik a szívedben él tovább.
Szerintem nem múlik el, de majd idővel az utadba akad egy másik kis cica, akinél azt fogod érezni, hogy a te szeretetedre van szüksége, és ő az, akit be szeretnél engedni az életedbe.
Én mostanában kezdtem cicákkal álmodni, de még félek az érzéstől. Cicabarátom még mindig, szinte napi szinten ott van a gondolataimban.
6 éve is van talán, de nem emlékszem pontosan, mondta az állatorvos a cicabarátomra, hogy májrákos, legfeljebb hónapjai vannak hátra. A szemem is kibőgtem akkor, de valami úton módon aztán mégis csak rendbe jött. Idén Február elején kezdett rohamosan fogyni, majd el is hagyott bennünket. Akkor írtam ezeket a sorokat róla.
"
Már napok óta csak lézeng. Nem kell neki a cicafinomság sem, amit felváltva szereztünk be a párommal. Ölbe veszem, simogatom és elcsodálkozom, hogy cirmos tarka bundája mennyire elszürkült. Azt mondják, hogy az állatok nem őszülnek. Dehogynem!Már nem tud felugrani az ágyra, hanem úgy húzza fel magát a karmocskáival. Segítek neki, megemelem a sovány hátsóját. A fürdőben üldögél, amikor fürdünk, nagy nehezen feláll és kiballag. Aztán csak fekszik. Már hangja sincs csak valami halvány suttogás hagyja el a torkát. Néz rám a smaragd szemeivel és én tehetetlennek érzem magam. Annyira szeretnék neki segíteni!
Ma már tudtam, hogy elmegy. Már nem néz rám, csak néha mozdítja a mancsocskáját. Felemelem a fejecskéjét, suttog valamit, talán azt, hogy hagyj most békén, mennem kell.
Simogatom, mást nem tudok csinálni. Megmozdul, befészkeli magát az ölembe, ahogy szokta. Hallgatunk, nekem potyognak a könnyeim. Aztán kettőt rándul a lába, akadozva szívja be a levegőt, majd egyszer csak azt veszem észre, hogy már nem mozdul. Tágra nyitott szemeire homály borul. Elment. Cicabarátom 17 év után elhagyott. "
És igen, hatalmas a csend amit hagynak magunk után. 16 éven keresztül jött elém, amikor hazaértem. Most rossz hazamenni. Még mindig rossz hazamenni.
Szia Eda,
sajnálom a cicódat..ezek szerint az enyém elég szép kort ért meg....
Bárcsak tudtam volna hogy erre figyelni kellene jobban, hogy mit eszik!!! :(((
Talan megprobalhatnad az Ignatia Amata-t a ferjednek. Vagy nem ilyen tipus? Tenyleg jobb. Nem annyira eles a fajdalom.
Hat, sajnos, nekem is voltak ilyen erzeseim a szomszedos allatkakkal kapcsolatban, de szerencsere csak 1-2 napig. Most a heten mar azon kaptam magam, hogy lesetalva a falusi boltba, minden letezo macskahoz, kutyahoz leguggoltam, hogy megsimogassam. Azert elkotelezni meg nem fogom magam, az teny.
Olyan furcsa, iden annyira sok veseproblemas cicarol hallottam, sorban jottek.
Eda, nem tudom, osszel, vagy mikor... Megvarom, amig belulrol jon valami kesztetes... Cica most is lenne, akit kinalnak.
Nem tévedhet.
A cicusoknál ez elég jellemző és gyakran előforduló betegség.
Az én cicám is ebben halt meg, a kezeim között.Én zártam le a szemeit.
Az utolsó heteiben már csak nézett rám nagy szemekkel és csak pihent.
enni sem akart.
Soha nem felejtem el.
Enyém 8 évesen ment el.Az orvos pedig szerintem nem hibázott, mert az, ha azt mondja elélhet x ideig, az sajnos nem azt jelenti, hogy el is él odáig...(((
Cathleen: úgy tippelem, az ősszel már ha teheted, keress magatoknak egy kiscicát. A másik, a pótolhatatlan továbbra is hiányozni fog, de a dorombolásra szükséged lesz. Sokkal nehezebb cica nélkül, én két éve nem pótolhatom és egy darabig még nem is lehet. Rettenetesen hiányzik és most már duplán: hiányzik az elment és hiányzik az, aki még nem lehet...(((
Szia!
Én is itt vagyok Angliában, a hajam kihullott a speckó tápszerek árától, de ha ezen múlott volna, természetesen megvettem volna a cicónak... :(
Igazából a páromat sokkal jobban megrázta hogy el kellett altatni a kiskedvencet, szornyu egy férfit sírni látni.. :'(
O meg a szomszéd macskáját sem bírja látni per pillanat, nem hogy a pótlásra gondolni, de nekem is nagy a csend...
Meg valami: bar a gyasz folyamatanak gyakran resze lehet a bunbak-kereses, valaki mas hibaztatasa, en ugy erzem, ez nem igazan jofele viszi a folyamatot. Nem segit az elengedesben. Inkabb probald meg arrafele terelni a gondolataidat, hogy a cicadnak is az a jo, ha te bekeben elengeded ot, es nem keverednek negativ, rossz gondoltatok, erzesek ebbe. Persze, hogy faj, es nagyon nehez, ezen tenyleg csak az ido fog segiteni, barmekkora kozhely is.
Csillag, megvigasztalhatlak, bar csak reszben: a mi cicank nem volt ivartalanitva, es a legdragabb Angliaban elerheto specialis tapot kapta... Most ment el a nyar kozepen, 5 evesen:-(( Veseelegtelenseg.
Az teny, hogy kb egy eve mar mutatkoztak jelek, amik nagyon enyhek voltak, akarmi lehetett volna, mert felesleges vizsgalatokkal nem kinoztuk. Es mindig jobban lett, teljes eletet elt. Aztan aprilisban volt egy komolyabb betegsege, korhaz is, es akkorra mar eszrevettuk, hogy nagyon sokat iszik, tobbet, mint elotte, tobbet mint normalis... Aprilis ota nem lett 100%osan jobban sajnos. Visszagondolva az elmult egy evre, szerintem mi is a szeretetunkkel, extra gondoskodassal tartottuk itt ennyi ideig is...
Mi is gyaszolunk, meg homeos szert is szedek ra (gyereknek is adom), es en most nagyon ugy erzem, mint te: nem lehet potolni. De ez idovel, mint minden gyasz csillapodni fog, szerintem fontos, hogy megelje az ember a kulonbozo fazisait. A gyerekem mar beszel uj allatkarol (ugyanakkor persze a regirol is, napi szinten felemlegetjuk, szinte hazavarjuk...), o igy probalja potolni az urt, en nem hiszem, hogy jodarabig kesz tudnek lenni erre.
Igen. Van akinek már pár hét alatt muszáj új állatot befogadnia, van akinek hónapok/évek telnek el. De ha valakinél már egyszer volt állat, akkor lesz később is.
Mi februárban veszítettük el 4 éves kutyusunkat (teljes veseleállás, menthetetlen volt a millió gyógyszer ellenére). Májusig bírtuk a nagy csendet.....
Gondolod elmúlik majd ez az érzés hogy Ot nem lehet pótolni/helyettesíteni...?
Mi a cicát egy menhelyrol fogadtuk orokbe amikor 5 éves volt, akkor már ivartalanítva volt, de megmondom oszintén én nem tudtam hogy ok hajlamosabbak vesebetegségre.
Ha tudtam volna, biztos elobb szerezzuk be a speckó vesekímélo kaját neki..:((((
Szeretném azt gondolni hogy volt 6 boldog éve... :'(((((
És azt is hogy van cicamennyország! :)
Ugyanígy volt nálunk is, csak picit több napig tartott a leépülés. Nem is tudom melyik a kevésbé rosszabb.
Sajnálom a cicádat. Én próbálok arra gondolni, hogy biztos van valami cicamenyországféle, ahol jól elvannak a cicáink. :)
Nem könnyű ez, tudom...de ez a betegség tényleg elég gyakori, és felkészülni nem lehet sose egy szerettünk elvesztésére. Nekünk most az egyik kutyánk lett rossz állapotban, ő is már 14 éves. Nála is nekünk kell döntenünk, én úgy sejtem. :(
Ne gondolkodj szerintem azon, hogy a doki béna volt e. Nekünk ugyan azt mondta, hogy nem tudni. Szóval ez nem jó sehogy sem.
Szia Leppeni,
nálunk két nap alatt annyira rosszul lett, hogy nem tudott felugrani a kredencre a kiságyába...nem evett semmit, csak ivott, de iszonytosan nézett ki, a szívem szakadt meg ha ránéztem... :'(
Szia Frubia,
koszonom az egyuttérzést... :((( nagyon hiányzik a kis szorcsomóm.. :(
Szia Mondonj,
azért vagyok mérges mert így azt reméltem hogy még velunk marad egy ideig, nem pedig csak egy hétig.. :(((((
Nekünk májusban kellett vesebetegség miatt elaltatni a cicánkat. 14 éves volt, és elkezdett nem enni, rosszul kinézni, stb. Elvittük az állatorvoshoz, és kapott injekciót. Az orvos szerint vagy segít vagy nem..sajnos ez egy ilyen dolog. Volt cica-betege, aki utána hónapokig jól volt, a miénk nem. :(
Azt mondta, hogy ha már jelen mutatkozik a vesebajnak, már több, mint a fele veséje nem működik. Nálunk olyan 2-3 hét alatt futott le a betegség. Teljesen jól volt, majd hirtelen nagyon rosszul, az injekciótól picit jobban kb. 1 napig. Szóval nem hiszem, hogy nálatok az orvos hibázott volna.
Azt mondta az állatorvosunk, hogy nem fog egyedül meghalni valószínűleg, így nekünk kellett kimondani, hogy nem méltó hozzá ez az állapot...
Sajnos az ivartalanított kandúr cicáknál nagyon gyakori a vesebetegség. Ezért találták ki a spec.tápokat. Mivel nem lát bele, a cica meg nem tudja megmondani mije fáj, így sajnos tévedhet. A laborok viszont a frankót mutatták, tehát ott volt kész diagnózis.
Nagyon sajnálom a cicádat!
Nem hiszem , hogy a vizsgalatokat annyira pontosan vegzik allatoknal , mint embernel.... azt mondhatta az allatorvos , amit az eddig nala latott/kezelt ugyanebben a betegsegben szenvedo macskaknal eszlelt. Lehet , hogy olyan gazdakkal volt dolga eddig , akik Nalad korabban vettek eszre , hogy a haziallatuk beteg....
Se O , se Te nem vagytok hibasak semmiben : sajnos a beteg allat elobb-utobb belepusztult volna...