Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
mi a csodálkozás tárgya?
régen is volt ilyen. tesóm akart összehozni egy kollegájával, az esküvöjén mellé ültetett, hogy "jó fej". A srácot meg túlságosan emlékeztettem a tesómra, nem jött össze.
Unokatesómék is próbáltak keiteni nekem, "jó parti" saját házzal jó munkával egyedülálló és "szereti a kerek idomokat". Mondanom sem kell, nem jött össze, nem tetszett, pedig kedves volt.
egy idö után zavaró volt ez az összehozósdi, de most valahogy vicces, jól szórakozom. és ez lenne a lényeg, nem?
jó, azt sem tudom, milyen a természetes és fesztelen, mert minden első randi izgulás ez tény.
Inkább arra gondolok, hogyha először meglátsz egy lányt/fiút és amikor ránézel valami megfog benne, odamész hozzá, small talk-oztok egy kicsit és ezután mentek randira, akkor már valahogy sínen van a dolog. Tudod, hogy tetszel neki, tudod, hogy ő tetszik neked.
Viszont mondjuk egy netrandin kimarad ez az egész és megpróbálsz úgy csinálni, sőt esetleg magadra erőltetni, hogy "persze, tetszik nekem és a mozdulataiért/hangjáért/két szép szeméért is odavagyok, stb", holott lehet, hogy ez nincs is így, de megpróbálod megmagyarázni, hogy bejön neked, hiszen olyan jókat chateltetek/e-maileztetek. Szerintem az ilyen randik sokszor inkább "agyban" játszódnak le, nem ösztönből, zsigerből. Ami nem baj, mert az agy sokszor okosabb, minta szív, az ösztönökről nem is beszélve, csak... csak fura tud lenni egyik-másik szitu.
Oké, beismerem, én talán még nem vagyok elég felnőtt az ilyesmihez és azért zavar. Túlélhető, és tényleg volt pozitív tapasztalatom is, de azt hiszem, én kényszerítem bele magam abba, hogy furán érezzem magam ilyenkor. Á, dilis vagyok.
Kicsit mindegyik mesterkélt, hiszen direktbe Téged szeretne megszólítani az illető.
Szeretem a jó blogokat, a tiéd is megy kedvencbe, +1 olvasó neked :)
Köszi :)
Munkahelyen ismerkedtem meg a férjemmel. Nem azért, mert onnan akartam választani, egyszerűen csak ehgymásba szerettünk, és mivel ezen a kétségkívül kényelmetlen tényezőn kívül minden jó volt köztünk, úgy döntöttünk, hogy így is érdemes bevállalni. És nem is bántuk meg, mert nyolc éve együtt vagyunk, és nagyon szeretjük egymást.
Amúgy meg szerencse dolga, én részemről mindig ott és akkor találkoztam valaki fontossal, ahol és amikor nem számítottam rá. Nekem a célirányos vadászat sosem vált be.
jó, azért a többség nem csak leinformált emberrel találkozik, csak... csak úgy kényelmesebb. Nem is a leinformáltság miatt, hanem talán kevésbé mesterkélt egy randiszitu. Mondjuk egy társkeresős elsőrandi szerintem olyan fura lehet. volt már netes levelezős randim (nem társkereső, hanem fórum, blogvilág, fb csoport, stb). Volt köztük jó is, nagyon gázos is, olyan is, ami az elment kategória volt, de összesen kettő volt, ahol nem éreztem mesterkéltnek a szitut. És ha mesterkéltnek érzem, akkor nem tudok feloldódni, tehát nem érzem jól magam, nem tudok önmagam lenni és aztán indul is az ördögi kör :D
De igen, a helyszínnél az tuti nem árt, ha hallod a másik hangját :D Nekem például menő orrhangom van, ez eleve egy szűrő
A taktikám az, hogy miután megnéztem magamnak és látom rajta hogy nem zárkozik el meghívom valamire vagy elhívom kicsit odébb. Perszekapok visszautasításokat és így elég lutri is az egész de időnként össze lehet akadni egész normális nőkkel is. A hely pedig kizárólag olyan, ahol lehet hallani a másik hangját.
" veled úgysem lehet értelmes eszmecserét folytatni."
Ha nem akarok veled "eszmecserét folytatni, akkor nem is
A többire meg: csak legyinted, magyarázod a bizit-csak nem tudod.
Remélem kicsit segít inkrementálni a látogatószámot.
ez az utolsó válaszom neked, mert tudom, hogy veled úgysem lehet értelmes eszmecserét folytatni.
Nem értek egyet veled. Nem tartom magam betegnek azért, mert nem onnan voltak a pasijaim, hogy kiírtam a homlokomra, hogy pasit akarok és így járkáltam az utcán, hanem mondjuk olyan barátaim vannak, akikkel mindig igyekszünk segíteni egymásnak és mindig van némi fluktuáció a kibővített körben (ismered a haveri és a baráti kör közötti különbséget?), mert mindig beinvitálunk a szokásos körbe másik körből is fiúkat és lányokat, hátha egymásra talál egy-két ember. De igazad van, tényleg betegek vagyunk mind.
ha pedig valaki "csak" a haveri körből kell valakinek, az tényleg nagyon szánalmas és gáz lehet, mert a legrosszabb tulajdonságait is ismerik és még így is kell nekik az adott nő/férfi. Undorító, igazad van!
a haveri körröl tudnék mesélni... volt részem ilyenben, 8évig együtt (kisebb nagyobb szünetekkel) egy haveri körben.
mondanom sem kell, az évek öt igazolták: egy lány tartja velem onnan a kapcsolatot összesen, de ö is csak félig titokban mert a férje ezen exem legjobb barátja (ök együtt maradtak, összeházasodtak és már 2gyerekük is van). nem is mond róla semmit, pedig érdekelne
és abból a haveri körböl nem lehetett mást választani, annak már gang filingje van, "csak onnan lehet, körbeadják a lányokat, másokkal tilos" én nem akartam a közös levesben landolni
jaigen, ami szerintem érdekes:
szerintem tartani kell a kapcsolatot annyi emberrel amennyivel csak tudod, akár haverit, barátit. erre a fb kiváló. friss ismeretséget is bejelölni, ha érdekel, még akkor is ha foglalt... onnan elég gyorsan le lehet vágni, ha szakitott véletlenül (elég gyakori) meg azt is kivel van együtt, ha vállalja (manapság egyre többen kiirják).
és néha valami kedveset irni, csak úgy, akár annyit, boldog szülinapot. kulturált is, nem nyomulós és ha szalma lett az illetö, akár többet is lehet, ráirni hogy van...
nekem beválik. igaz, most nagyon nem is keresek senkit, de semmi rossznak nem vagyok az elrontója sem. épp szalma lett az egyik ismerösöm, megyek is vele ebédelni
12éve ismerem.
eddig soha semmilyen problémám nem származott belőle. Nem a legjobb barátnőm férjét takarja a "haveri körből".
Jót akarok magamnak, ezért onnan választok, ahol van olyan férfi, akivel el tudom képzelni az életemet. Ennyi.
... hát igen...
és 40 felett?
" Minden korábbi pasim eddig haveri körből "
Haveri körből, melóhelyről sose válasz-már ha jót akarsz magadnak:)
a barátnöm 7évvel idösebb, egyedülálló. én is az.
én öt a mozissal akarom összehozni, jó pasi, intelligens értelmes (ez csak a mellékállása, amúgy ig.helyettes a müvházban) de a barátnöm még shoa nem találkozott vele, úgyhogy elviszem moziba és bemutatom neki.
ö meg a múltkor telefonált, van egy kollegája, szintén rendör, akinek megadta a számomat, elmondta hogy néz ki mi a végzettsége (olyan mint az enyém, tehát elvileg passzol) és majd felhiv és randizunk.
igy mindketten nyitott szemmel járunk, másokat nem csak magunk mellé képzeljük, hanem ö mellé is és nagyon mókás
köszi :)
Hát, az egyik barátnőmön kívül senki nem olvassa a blogot, úgyhogy nem :) Senki nem próbálkozott ebből kifolyólag :D
Persze talán ha gyakrabban írnék... most is lóg a levegőben három bejegyzésem, csak sosem jut időm megírni.
A blogodon keresztól még senki sem próbált ismerkedni veled?
nálunk most az a menö, faluhelyen, hogy összehozunk embereket. én ismerek valakit, aki szimpatikus és illene a másikhoz és összehozom vele.
és forditva.
keritünk
mókás!
nade viccet félretéve (legalábbis félig) én az okos tanácsok alapján összegyűjtöttem pár lehetséges helyet, módot, szelektáltam a butábbnál butább ötleteket, de így sem találtam túl sok használhatót.
Azt hiszem, én egyszerűen képtelen vagyok ismerkedni párkapcsolati céllal. Minden korábbi pasim eddig haveri körből (egy-két közös buli legalább akadt mindenkivel az első randi előtt), sulis csoporttársból, munkahelyről került ki. Szerintem én más forrásból nem is tudok "dolgozni" :D