Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A telefon, mint játék?
Létrehozva: 2019. Április 5. 13:34
Mint minden anyuka, én is szeretnék majd mindent megadni a hamarosan születendő gyermekemnek. Viszont a tényleges kérdés, hogy vajon mit lehet, és mit nem lehet játékként adni egy kisgyermeknek? Ahhoz, hogy egészséges, boldog és intelligens kisgyermek, fiatal majd felnőtt lehessen, pontosan a szülőnek hogyan is kellene viselkednie?
Nemrégiben ugyanis felfedeztem azt, hogy barátnőm 2,5 éves kisfia úgy nyomkodja az okos telefont, mint én 23 évesen. Annak ellenére, hogy írni és olvasni még értelemszerűen nem tud, könnyedén feloldja a telefont, felismeri az ikonokat, tudja, hogy mikor hova kell kattintani és mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, akár hosszú perceken, vagy akár félórákon-órákon át képes vele/rajta játszani. Ha jól tudom, akkor egy ennyi idős gyermek akár már 40-50 szót is ismer, amiket már akár mondatokba is képes foglalni, de mivel ez a kisfiú sokszor inkább telefonozik és sajnos sokszor akár idegen nyelvű gyermek videókat néz az interneten, sokkal kevesebb szót tud, amiket mondatokba alig foglal. Sokszor tényleg alig lehet érteni, hogy mit is szeretne pontosan.
Volt olyan alkalom, mikor az én telefonommal szeretett volna játszani, s mikor közöltem vele, hogy nem, iszonyatosan elszomorodott az arca. (A telefonomat kb. 1,5-2 hónapja hoztam ki a Telekomtól, részletre. Ára meghaladja a 100.000ft-ot) Sajnos többször láttam a kisfiú kezében az édesanyja mobilját is.
Sőt, ami engem a legjobban elszomorít az a tudat, hogy a pár hónapos kistestvére mellett is felfedeztem egy használaton kívüli Samsung típusú okos telefont.
Kicsit utána jártam már a témának, és a "szakemberek" szerint egy ennyi idős korban nem szabad telefont adni a kezébe. Szerintem lemarad a gyerekkor szépségeiről, örömeiről, egy virtuális világban fog felnőni, ahol nincsenek érzelmek, empátia, se semmi olyan, amit esetleg a későbbiekben tudna használni.
Ti mit gondoltok erről? Szerintetek mikor érdemes telefont adni egy gyermek kezébe?
Abszolút hibás gondolat, hogy egy 1-2-3 éves gyereknek telefonnal kellene játszania. Valóban sokaknál előfordul a fejlődés belassulása és a beszédkészség kialakulásának az elhúzódása. Eleve nem szabad rá szoktatni őket a használatára, mert később leszoktatni vagy megvonni az eszközt csak nagyon sok konfliktus árán lehet. Ha hasznos játékot szeretnénk a kicsiknek adni ami le is köti a figyelmét, akkor érdemes a fejlesztő játékok közül válogatni. Viszont ezek a gyerekjátékok se úgy működnek, hogy csak oda tesszük a gyerek elé aztán játssz vele hanem eleinte meg kell mutatni nekik a használatát, ebben a korban a gyerekek másolnak minket. Jó példával kell előttük járni.
Idáig csak olvastam. Megjegyzésem a témához, hogy nem a telefon a hibás.
A telefon, elektromos kütyü tényleg veszélyes, olyan, mint a drog, a saját gyerekeimen látom, elkövettem én is hibákat ezen a téren. Viszont a megkésett beszédfejlődés nem hinném, hogy csak ezzel függ össze. Az én 3 évesem is prímán kezeli az okostelefont, 2 évesen angol gyerekdalokat hallgatott folyamatosan, a szókincse 5-6 évesnek megfelelő, nagyon választékosan beszél, és angolul tud 10-ig számolni és ismeri az alapszíneket, úgy, hogy erre sosem tanítottuk. Vannak értelmes játékok is, de alapvetően függőséget tud okozni a belőle jövő inger, ezért tényleg veszélyes.
https://figyelo.hu/szoveg/v/digitalis-heroin-a-kutyuk-ton kreteszik-a-gyerekeket/
szia!
Payne: Egyszerűbb gyermekkor c. könyvét tudom ajánlani, abban nagyon jó útmutatások vannak arra vonatkozóan, hogy mit (ne) adjunk meg a gyerekeinknek, ha igazán jót akarunk nekik :)
No látod, ugyanarról beszélünk.
És ha egy gyerek ezt látja, ezt a példát sajátitja el akkor nincs baj a kütyühasználattal.
Igen, valahogy így. Még a vadidegennel való pötyögés sem gáz, ha az ember azonnal ki tud szállni, amikor a helyzet úgy kívánja.
Én nem vagyok fent közösségi oldalakon, engem az ilyesmi idegesít. Fórumozni szoktam időnként.
A férjem pl. tegnap megnézett a neten valamit az ő érdeklődésének megfelelően, én egy kicsit fórumoztam, aztán amikor vége lett annak, amit nézett, kérdeztem, tervez-e megnézni egy másikat is (ezek ilyen kis 20-30 perces előadások), mondta, hogy nem, így fórum kikapcs, és együtt megnéztünk egy filmet.
Akkor van baj, ha az ember valamiért úgy érzi, hogy a pötyögés állati fontos, és a másik legyen megértő, neki is kell a magánszféra. Csak nem veszik észre, hogy ezek akár órákat is elvehetnek egy nap egymástól. És ez a gáz, nem az időnkénti, szükséges egyedüllét (már akinek szükséges, nem mindenkinek az).
Nekem mondjuk olyan nő nem példakép, aki egymás után többször házasodott. Igaz szerelemből...
Az igaz szerelemtől nem szoktak elválni. Az igaz szerelemben élő szereti érzékelni a társának a kisugárzását, nincs szüksége másik szobára hogy kellemesen érezze magát, mert szüksége van az egyedüllétre.
Nincs ezzel gond.
Lehet együtt is lenni egyedül. Lehet csendben is lenni kellemesen. Az érzés viszont megvan, ott a másik, bármikor rám figyelhet és nem egy vadidegennel pötyög. Velem néz filmet, velem hallgat zenét, kihangositja, és nem füldugasszal mászkál.
Szerintem érted a különbséget.
Így van.
Persze , mindenkinek kell a "magánszféra"...., a házasságban is főleg ötven felett - Esztergályos Cili szerint is "jár a külön szoba"!Csak mi mást-mást nézünk a TVben...., másképp lógunk a neten.... - de nem ÁLLANDÓAN!!!
Hát, nem tudom, de szerintem tök normális az is, hogy ha valaki szeretne egyedül is lenni és magával foglalkozni. Én szeretek olvasni, és a párom is, szóval igen, van olyan hogy nem lógunk egymás nyakán, mert magunkban lenni IS jó.
Nem hiszem, hogy ez fefibetegség. Sok nő is mobilozik.
Nem hiszem hogy ez olyan nagy bűn. Regen meg a házaspárok külön vonultak olvasni egyik könyvet, másik újságot. Nem ugyanaz?
Tizen-huszonéves együttélése után nem biztos hogy annyi megbeszélésünk van a pároknak. Néha jól esik csak ülni egymás mellett és nem szólni egy szót se.
Beszélj velük.
Rengeteg nő panaszkodik, hogy a férje állandóan a mobilt nyúzza. Mi hazajövünk, és rá sem nézünk a mobilra. Nem is értem, amikor valaki szerelmes a társába, az miért nem vele foglalkozik? Rövid az az idő amit együtt lehet tölteni, jó esetben 40-60 év. A másik ember olyan keveset érne, hogy egy géppel jobban érezzük magunkat? Furcsák az emberek. És mielőtt megkérdezed, én olyankor gépezek mint például most is, amikor a párom nincs itthon, sőt, olyan dolgot végez hogy nem is elérhető. Neki is van ilyen ideje. De amikor együtt vagyunk, akkor együtt vagyunk, mert jó.
Én ugye nem mai csirke vagyok, nekem az Anyám tyúkja, meg az Öreg néne őzikéje,és a János vitéz első éneke meg egy csomó dalocska ,mese van a fejembe - az unokáim ezen nőttek fel, ha itt voltak nálunk. Mindig hozták nekik a tabletet, de sosem vették elő, mert nem értek rá....palacsintát sütöttünk...., bicajoztunk, mentünk az Tanusziba....stb...
A gyerekeim is ezen nőttek fel......aztán mégis egyszer csak "átkattantak"....le sem teszik azt a nyavalyás telefont!!!
Én is.
Jut eszembe, ez igy kézzelfogható. De ha a gyerekek csak egy dologgal érintkeznek, a klaviaturával, az vajon milyen hatással lesz később a nemi érésükre? Nekem úgy tűnik hogy a régen a fiatal nők arcán és mozgásán ott volt a kielégültség érzése, most pedig a fiatal lányoknál valami idegbeteg vibrálás van. Ha egy fiú megszokja hogy "egy kattintással nőt szerez", akkor minek is törje magát, ha pedig mégis mert hogy az ember társas lény, akkor nem tud mit kezdeni az érintéssel, a női testtel.
A gépek világa torz világ, az élő soha nem lesz kompatibilis az élettelennel.
Öreg néne őzikéje ... a félvér gyerekem hibátlanul elmondja. Csak tőlem tanult magyarul, iskolában soha, és ez az egyik kedvence volt. Magyar fiatalok közül alig néhány tudna belőle csak pár versszakot.
Amikor megkapta élete első drága mobilját anno, akkor 2 évig szenvedtem vele mire elértem, hogy a mobilja ne helyettesitse az emberi kapcsolatait, ne bambulja, ne mutogasson belőle dolgokat, ne fotózgasson állandóan semmiségeket, ne irogasson folyamatosan. gyönyörűen leállt vele. A tesójával könnyebb volt, tudta hogy ha feleslegesen látom meg nála akkor repül, nem érdekel mennyibe került. Érdekes volt látni hogy a két gyerek mennyire másra használja a telefont. A szg. is az egyiknek meló miatt kell, a másiknak tanuláshoz. Ahogy végeznek, rohannak sétálni, edzeni. Ezt minden szülő el tudná érni, csak oda kellene figyelni hogy mit csinál a gyerek, és merni kell rájuk szólni.
Helyettem szóltál....
És aztán mindenki meg van lepve, mennyi a beszédhibás gyerek.
Azért ez valahol szomorú is, hiszen egy óvónőnek azért tudnia kellene.. hogy mennyire fontos, egy kisgyerek számára az élőbeszéd, a dalok, versek.
Tudod én még min vagyok elképedve?
Amikor valami digitális izével akarják a gyereket beszélni tanítani. Valamit megnyom . mire egy géphang bemondja az állatka nevét. Szerintem ez borzasztó.
De ezért nem az eszköz a hibás.
Hanem a szülő, aki saját magát helyettesíti a kütyüvel.
Igen, az oviban is gépi zenére táncoltak a gyerekek tavaly az évzárón...ahelyett, hogy énekeltek volna ....
Sokféle ötletet írtam
Telefonnal kézben?
Harmincféle dolgot tudnék írni amit az ember el tud intézni a telóján
Külső szemlélőként nem ítélném meg.. hogy a közlekedési eszközön telefonjátbámuló éppen mit csinál-
Ami tuti.. hogy egy ovis még semmi hasznosat. Az ovisnak ott a szülő- aki a telefonbámulás helyett.. pl mesélhet. A közlekedésről, a kresz-táblákról meg akármiről ami épp az utcán történik.
A Szülőn múlik. A telefon csak egy eszköz.
Őskori kövület vagyok
én kézzel készitettem a memóriakártyát és leültünk a szőnyegre memórizáni.
Tudod mi a vicc? Hogy már oviban is használják a számítógépet/laptopot. Barátnőm mondta, hogy a gyerekének az óvodájában egyik évben az alapítványi pénzből (ma már csaknem minden ovinak, iskolának van alapítványa) 2 laptopot vásároltak (ráadásul pici óvoda, két csoporttal), amit használtak is. Olyasmi játékok voltak, mint pl. a memóriakártya, meg a formabedobó.... És időnként gyerekdalokat, mesét hallgattak róla...És sajna, a gyerekek meg voltak őrülve a laptopért. És az óvónők is azzal indokolták, hogy 1. úgyis csak az 5 + évesek használhatják játéra, 2. az iskolában már rutinszerűen tudni kell használni... Szóval tilthatom én itthon, ha az oviban meg ezt látja.
Nem azt mondom-mondtam, hogy "vissza a mosóteknőhöz"!!! A verérkérdés az volt, kell e ennyi időt tölteni a neten, telfonnal a kézben -az utcán , a buszon...fél éjszaka...
Persze, hogy ismerje a technikai eszközöket a gyerek, mert nem tud majd lépést tartani a társaival......, de azért el lehet vele olvastatni az ÖREG NÉNE ŐZIKÉJÉT....vagy valami modernebbet ....arra a szülő tudja ösztönözni.....
Nem a másikat földbedöngölni - az ifjíúságnak, a szülőknek adandó használható ötletekkel kell brillirozni....
Meséld el mitől lenne ez megkattanás!!
Te mivel mostál?? mivel mosol?
ugye nem kézzel teknőben!! - hanem mosógéppel
Miért is probléma az, ha telefonon intéznek mindent.. vagy a neten.
A technológia fejlődik.. - lehet te már elvagy nélküle.. De az unokáid és a gyerekeidnek már csak egy választása van... és ha nem tudják kezelni gyakorlatilag sem tanulni, sem állást vállalni nem tudnak majd.
Az élet minden területén kötelező már a szg- tudás.. ebbe beletartozik az okoseszközök használata és minden ami még ezután jön.
Aki lemarad akár el is áshatja magát. - ja még azt sem... ahhoz is kell a virtuális tudás.
Nem tudom hol kattant meg a világ!
Én a gyerekeimnek még 10éves koruk körül is olvastam minden este - még AZ EGRI CSILLAGOK c. örökbecsüt is végighallgatták........15év felett voltak, mikor vonalas telefonunk lett, csak 1 TV volt a nappaliban....,nem voltunk/voltak függők... Nekem 60körül lett mobilom...csak egyszerű- telefonálok vele, ha kell---
A gyerekeimnél tele a ház TVvel /minden szobában, mindenkinek van okostelefonja...már 5évesen használták-kezelték a gyerekek/ unokáim a számítógépet, a tabletet, a telefont........már mind iskolás...Mindent telefonon intéznek....Még jó, hogy az unokáimat nem kattintással rendelték.....
szerintem
az értelmes elfoglaltságot is a szülő tanítja...
pl.. már a 8-10 hónapossal is leül építőkockázni... a szülő épít a pici rombol.. először. aztán a kicsi is megpróbálja egymásra rakni a kockákat..
Vagy ha már konyházni kell... a kicsinek is a kezébe lehet adni egy műanyag tányért és egy fakanalat. vagy akár több műanyag tányért...szétszórja? - igen. egymáshoz üti a kettőt? igen.
az egész lakás épitőkockával- duploval lesz tele? igen. itt még sokmindent lehetne írni..
Közben a gyerek fejlődik... fejlődik a mozgása, a nagy és a finommotorika..
Mostanában sok panaszt olvasok, hogy a gyerekek nem iskolaérettek.. mert nem tudják fogni a ceruzát, nem ismerik az irányokat, nem képesek koncentrálni. stb
Gyógypedagógusok is évek óta kongatják a vészharangot.
Mit tesz a szülő?
Foglalkoztató füzetet vásárol és leülteti a 6 évest cicafarkat meg fecskefület rajzoltatni..
és eszébe sem jut hogy ő cseszte el, amikor a gyerek életéből az ő tevékenysége következtében kimaradt a nagymozgások fejlődése... amit a kisgyerek ösztönösen csinált volna-- de a szülő nem hagyta... mert lusta volt kimenni vele a levegőre a játszótérre.. akárhová.
Ha most lennének kicsik a gyerekeim én nem tiltanám nekik a telefont..
Nem tiltanám, mert a tiltás felesleges. A gyerek példából tanul . Ha mutatunk neki sokféle mást is.. ha időt szánunk rá akkor a telefon csak egy eszköz lesz számára... amin lehet ugyan játszani... vagy sok mást is.. de azonkivül még ezernyi érdekes dolgot lehet csinálni.
Tuuuudom, nem értelmetlen hanem készségfejlesztő, meg tanulós játékokat játszik mind...
(Aztán meg pofára esik, ha el kell futni A-ból B-be...)
Az esztelen nyomkodástól nem tudják készség szinten használni.
Jó példa volt erre gyerekeim iskolájában a téma hét. Ilyenkor kis csoportokban dolgoznak 1-1 témán, amit pénteken bemutatnak. Hát nem azoknak volt színvonalas az előadásuk, akik deklaráltan a gép előtt töltik minden szabadidejüket. Sőt, legtöbb egy értékelhető prezentációt sem tudott összerakni.
Hamis illúzió ez gyereknek és felnőttnek is, amikor azt hiszik, hogy ha a kezébe adom, akkor majd készség szinten tudja használni... Már ha készség szint alatt nem a chat appokat és az értelmetlen játékokat értjük.
Ez szerintem is így van.
De nézzünk körül, hány kisgyerek használja az okos eszközt információ szerzésre...Nem sok.
És miért csak egy telefonnal "leszedált" gyerek mellett lehet házimunkázni?
Engem az sem zavar, ha valamelyik épp véresre unja magát teló hiányában. Majd ha megunja az unatkozást, akkor nekiindul értelmes elfoglaltságot keresni. :-)
Igazad van
De a szülőknek egyszerűbb
Nehezen emelik fel a hátsót és mennek ki a kicsivel szaladgálni, játszani homokvárat építeni...
Az áltsulikban meg egyenesen felvételi van... - a jobb helyekre azokat veszik fel, akik már tudnak olvasni. - hogy akkor mit fognak csinálni elsőben.. azt nem tudom.
Én másképp mondanám.
Akiknek a "modern" cuccok egy létforma, azok LEMARADNAK az életről.
Ha valaki iskolakezdésre még nem tud a kütyükkel bánni az még nem baj, majd megtanulja. Erre való az iskola. Régen (?) az ABC-t az első betűtől tanitották. Most elvárják hogy a kis 6 évesnek legyen egy szg.-es alapismerete?
Ez elég bizarr.
A kis 3 éves két darab nyomorult LEGO kockát nem tud egymáshoz illeszteni, de már telefonnal játszik? Milyen világ ez, merre tart az emberiség? Egy kisgyerekkel sétálni, szaladni kell, beszélgetni, homokvárat épiteni, labdázni, autózni és babázni, ezektől fejlődik az agya nem pedig attól, hogy kész dolgokat tálalunk elé. Sok szülő amikor a gyereke eléri a felnőttkort, nyugodtan vehet a kölyöknek műpéniszt vagy művaginát, mert a gyereke soha nem fogja megtanulni hogy hogyan alakitson ki egy épkézláb párkapcsolatot.