Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Baba szórakoztatása
Létrehozva: 2019. január 28. 17:24
Nemrég született kisbabám, már öt hónapos, és egy hetes. Az a kérdésem,(és most kizárólag anyukák válaszára vagyok kíváncsi) hogy mivel kötöttétek le a kicsit egész nap? A mi napunk így néz ki: Sajnos hajnali 4-kor még meg szokott ébredni, eszik, aztán ált. 20 percen belül elalszik.7-8 körül felkel, próbálom még altatgatni,de a nyolc a maximum. Felkelés, átöltözés, beleteszem a ringatószékébe (kiságyba addig van el, amíg pörög az ágya feletti zenélő bizbasz.Ezt kb háromszor felhúzom, de utána ki kell vennem, mert hiszti van.Szóval ringatószék, mese tv,addig amíg elmosogatok, beteszem a gépet, beágyazok, magam is rendbe teszem, és kávét főzök.Ez kb.30 perc. Van mikor a végén már szintén hiszti. Kiveszem, játszok vele, zenélgetünk, mondókázok, ringatgatom, van mikor szépen elvan megint fél órát, de utána megint hiszti..és addig amíg el nem altatom.Megébred kb.30-90 perc között(ez változó) de van mikor szintén sírva ébred.Most mondjuk jön a fogacskája, lehet ezért is ilyen nyűgös, de ma pl.egész nap sírdogál, ha ölbe van akkor is, ha visszateszem akkor még jobban üvölt.Ti mit csináltatok? Ha minden ok, evett ivott, tisztába van téve, játék is megvolt.Ha hagynám sírni, meddig sír? Létezik hogy öt hónaposan ennyire unatkozik?(ja, állandóan állna, tehát ha úgy fogom hogy áll, akkor elhallgat)Még sosem hagytam, de semmit nem tudok nyugodtan csinálni, egy telefon, egy kajafőzés, semmi..Várom a tippeket.. Köszönöm
Az én időmben - elég régen....volt kiságy -aludni, járóka - játszani, és ha nagyon ráértem a szoba közepén egy nagy plédet kiterítettem és ott játszottunk...mászott-gurult-mindenféle játék után....., úgy 1éves koráig. Rendszeresen levegőztünk délelőtt-déután, - akkor kocsiban aludt egy jót, vagy nézelődött....Mikor aludt - a kiágyában , akkor csináltam a mosást -főzést....A járókát . tele nekivaló játékkal, odahúztam, ahova akartam, hogy lásson, ha tennivalóm volt....
Igen..:D Augusztus 31.-én..köszönöm..Már jövő hét pénteken hat hónapos..
Jaj cica , gratulalok, en nem is tudtam hogy szuletett babatok! legyetek nagyon boldogok es egeszsegek!
Ja és még arra, hogy miért van ennyi lelkibeteg kamasz. Miből gondolod, hogy pont azok a kamaszok lesznek lelkibetegek, akiket nem ütöttek meg? Bár nem végeztem közvéleménykutatást a témában, de én úgy látom, hogy sajnos még mindig többen vannak azok a szülők, akik szerint simán belefér, sőt kell is egy-egy "makarenkói" pofon a gyereknek. Szóval ez alapján nem helytálló ezt a két dolgot összefüggésbe hozni.
A jelenség pedig, hogy mostanában több a problémás kamasz, mint régebben, sok mindenre visszavezethető. Például arra, hogy a legtöbb családban sajnos egyre kevesebb idő jut arra, hogy időt töltsenek együtt a családtagok, hogy valóban oda tudjanak figyelni a gyerekre, tudjanak a dolgairól, legyen idő és energia minden felmerülő kérdést és problémát alaposan átbeszélni, stb. Ez csak egy dolog, nyilván hosszasan lehetne még boncolgatni ezt a témát, de nem erről szól a topic.
Jaj, most megint kezdjük a régi nótát?
Hát legyen... Az, hogy nem ütjük meg a gyereket, az nem azt jelenti, hogy soha nem emeljük fel a hangunkat, hogy soha nem kell fegyelmezni, hogy a gyerek magától tudja a szabályokat és rögtön minden körülmények között betartja őket. Miért mindig csak végletekben tudsz gondolkozni? A fegyelmezés és a nevelés nem egyenlő az erőszakkal.
Tudom, hogy nem azt írtad, hogy nem az 5 hónapost ütötted meg, hanem a 2 évest. Most mondanám, hogy mindegy, de nem, tényleg nem mindegy, ettől még mindkettőt helytelennek tartom. És igen, a popsira ütés is bántalmazásnak minősül. Ebben is vannak fokozatok, nyilván nem mindegy, hogy véresre vered nadrágszíjjal, vagy ráütsz egyet a fenekére, de ettől még az utóbbi is bűn a törvény szerint is. Nézz utána nyugodtan.
Nekem is írtad annó évekkel ezelőtt, hogy majd megnézel pár év múlva, hogy sikerült-e betartanom, hogy nem ütöm meg a gyerekemet. Hát most megnézhetsz nyugodtan, lassan 7 éves lesz, és jelentem, eddig megúsztuk pofozkodás nélkül, pedig nem éppen könnyű eset a fiam, finoman szólva :) Nem egyszerű, valóban, bevallom, hogy sokszor felment a pumpa, igen, volt hangfelemelés, büntetés ha kellett, duzzogás, hisztizés, amit csak el tudsz képzelni. De megoldottuk és meg is fogjuk oldani ezután is. A szülő a felnőtt, uralkodnia kell az indulatain és meg kell tudnia oldani a nehéz helyzeteket is erőszak nélkül. Már csak azért is, hogy példát mutasson a gyereknek, hogy mondjuk a konfliktusokat nem pofozkodással oldjuk meg.
Tudom, rajtam kivül egy anya sem üt rá a gyerekére, gondolatban sem.
Soha, egyik sem kiabál a gyerekével, mert minden gyerek ért a szóból.
A világon (rajtam kivül) minden anya állandóan simizgeti a gyerekét, két évestől megkérdezi hogy mit egyen, mit öltözzön, merre menjen sétálni, hová költözzenek, milyen filmet nézzenek ...
De azon néha csodálkozom, ha minden anya türelmes, nyugodt, a hangját soha nem emeli fel, a gyerek popsijára isten őrizz hogy ráüssön, fegyelmezni nem mernek, vajon miért van ennyi lelkibeteg kamasz, akiknek fogalmuk sincs arról hogy mi a tisztelet?
A törvény egyébként a gyerekverésre vonatkozik. Az, hogy egy szülő néha ráüt a gyerekre, nem azonos a veréssel. Akadnak gyerekek akik nagyon is tisztában vannak a jogaikkal(???), és fenyegetik, zsarolják a szüleiket. Megtehetik. A szülő még rájuk kiabálni sem mer. Rettegnek sokan a saját gyereküktől.
No, ez most kitérő volt. Megmutattam, hogy nem csak a simi lehetséges. De megnézném topic inditót 15 év múlva, amikor lendülne a keze, csak visszafogja magát.
De megnézném 1 év múlva is, amikor ugyanezzel a problémával küzd. Na, akkor majd mit tanácsoltok?
És hogy a félreértéseket elkerüljük, egyetlen szóval nem irtam, nem is gondoltam hogy egy 5 hónapos gyerekre bárki is kezet emeljen. Értő olvasást kérnék, nem pedig emocionális felháborodást. Senki (!!!) ne magyarázzon a hozzászólásomba olyasmit, ami nincs ott. Én azt javasoltam, tűrjön, aludjon. Ez ugye elkerülte a figyelmeteket? Sajnálom. Pedig a gyerek neveléshez a figyelem is hozzátartozik.
Pont ezčrt nem hagyom én sem sírni, hogy érezze hogy mindig számíthat rám..nem is bírnám hallgatni annyira sajnŕlom akkor..persze ha zuhanyzok vagy épp olyan főzčsi folyamatot csinŕlok amit nem tudok abbahagyni akkor nem črek oda rögtön..de az max öt perc..
Ez még nem hiszti, majd megtudod, hogy milyen a hiszti 1-2 éven belül :) Persze minden időszaknak megvan a maga nehézsége, és semmi sem törvényszerű, gyerek és családfüggő, hogy ki melyik időszakot éli meg a legnehezebben. Én állítom, hogy ezerszer könnyebb volt nekem a gyerekemmel, mikor pár hónapos volt, mint most, lassan 7 évesen, szóval nincs két egyforma eset. Majd ez is elmúlik előbb vagy utóbb, nyilván egy pár perces üvöltéstől nem lesz komolyabb baja, de direktben én nem hagynám sírni ebben a korban, mert lehet, hogy abbahagyja, de azt tanulja meg belőle, hogy nem számíthat rád. Később, ha már megérti, amit mondasz neki, és el tudod magyarázni, hogy éppen miért nem tudsz azonnal a kedvére tenni, akkor könnyebb lesz ilyen szempontból. Persze lehet, hogy akkor is üvölteni fog, de ha érti, hogy nem magára hagytad, csak éppen nem érsz rá azonnal vele foglalkozni, akkor az úgy teljesen más helyzet.
A baba/kisgyerek megütését már kiveséztük párszor itt, bele se kezdek most inkább mert lehet nem tudnék szalonképes maradni. Szerencsére már nálunk is büntetendő az ilyesmi, bár hogy mennyire lehet ezt a törvényt betartatni és ellenőrizni, már más kérdés.
Eszembe sem jutna megütni...még gondolni is rossz rá..de még kiabálni sem szoktam vele,max annyit ha már nagyon hisztizik, és a nevęt mondom hangosan..tudom hogy hamar felnő..ez az öt hónap is nagyon hamar elment..čs ha hisztizik is imádom..
Nehogy megüsd a gyermeked! Nem azért lett! Soha.Elhiszem hogy mérgükben ben sokan megtennék, de ezt el kell kerülni, te ne vetemedj arra,hogy megüsd.
Nem tudhatjuk hogy mi baja a kicsinek.Biztosan nem szórakozik és nem viccből sirdogál.
Foga miatt meg szinte biztos hogy nyűgös, gondolj csak bele hogy nekek már kinőtt fogakkal is mennyi bajod van :)
Nyugodt légkörre,biztonságra van szüksége és persze anyai simire is.Szép szóval,bizalommal később is csodálatos kapcsolatot lehet kialakítani anya és gyermek között.Élvezd ki, pillanatok alatt felnő
Hát ez nagyon ismerős, az enyém két évig sirt ha letettem. Kézben elaludt, leraktam, és bármilyen óvatosan tettem le én, vagy valaki más, azonnal felébredt és orditott. Hulla voltam. Sógornők megnyugtattak, hogy két, két és fél évesen ez abbamarad. Az összes vélt és hallott taktikát kipróbáltam, zéró eredménnyel. A doki megnézte, semmi baja. El van kényeztetve talán? Nincs, ez a gyerek ilyen, birjam ki. Oké. A megváltás a sógor képében jött aki a két éves gyerekre azt mondta már elég nagy, ha éjszaka ordit, adjak a popsijára. Ja igen, éjszakám sem volt, egy sem. A 20 perc nyugi semmire nem volt elég. Kipróbáltam, kapott a popsira, és pár nap alatt leszokott az üvöltésről, láttam éjjel hogy felébredt, de csak nézelődött, utána visszaaludt. Tudom, ez szinte minden anyának Sátántól való dolog, de én nem gondoltam azt hogy ettől sérül az egója. És amikor 14 éves kora körül rákérdeztem hogy mi a jó bánatért üvöltöttél, csak vállat vont és röhögött. Emlékezett rá...
Ha a tiéd is ilyen, nem nagyon tudsz mit tenni. Nincs az a biszbasz játék, ami két percnél tovább lekötné. Nekem is osztogatták a jótanácsokat, főleg a szomszéd nők, de azt senki nem merte mondani a sógornőimen kivül hogy hát van ilyen, amikor minden hiába.
4 éves korára viszont egy tök normális, és valószinűleg a sok kézben tartástól egy totál kiegyensúlyozott kölyök lett belőle. Anyás nagyon, de nem anyuci szoknyáján ülő.
Nézd, ha nálatok sem használ semmi, akkor időnként passzold át valakinek a kicsit, és te aludd ki magad. A házvezetés sajnos bukik, de az alvás a legfontosabb. És sajnos a magaddal való, helységből helységbe való hurcolászáson kivül semmi más nincs. De nyugi, ez az időszak is el fog múlni. Sőt, kamaszkorában vissza fogod nosztalgiázni ezt az időszakot.
5 hónaposan még bűbáj mindegyik, az anya azt keresi hogy mit tehetne kedvére. De másfél évesnél anyukán átsiklik a gondolat, hogy de az anyád p...át, maradj már meg egy percig magadban is!
Szia.
Nálunk is hasonló helyzet volt, megvettünk, megrendeltünk neki szinte mindent, amiben csak egy kis reményt láttunk, hogy képes lekötni, de nem jártunk sok sikerrel.
A babakarám vált be nekünk később a legjobban, igaz az is csak egy ideig. El kellett telnie egy időnek, mire úgymond kinőtte ezt az egészet, addig viszont szenvedés volt. Sajnos a babakarámnál jobbat nem tudok tanácsolni én sem, ilyenkor egy harc a gyereknevelés, amikor semmi nem képes lekötni. De idővel csillapodtak ezek a dolgok és nyugi volt.
Viszont a babakarámnál mindenképp valami stabil dolgot javasolnék, nekünk volt olcsó, rossz minőségű, amibe belekapaszkodott és megpróbált felállni, a karámnak pedig sikerült szétesnie, pedig jól össze volt rakva, de azért éreztük, hogy nem a legjobb minőség. Meg is ütötte magát szegénykém. Szóval mindenképpen jó minőségűt vagy legalábbis elég strapabírót javasolnék.
Azt szoktam, még fürdeni is viszem magammal..folyamatosan beszélek hozzá, és játszószőnyege is van..ma már háromszor aludt volna el a kezembe, de ahogy leteszem az ágyba, megébred és sír..kis manóm..Az állásról annyit hogy ő húzza fel magát ha fogom a kezecskéjét:D
Játszó szőnyeget akartam én is írni, olyan, amin van felül egy vagy két ív, amiről lelógnak ilyen kis biszbaszok, amiket tud piszkálni, lökdösni. Ezzel általában elvannak egy ideig ebben a korban, persze nem a végtelenségig és nem feltétlenül nyűgösen.
Ahogy írták, ha nem rendszeres ez az egész napos nyűgösség, akkor normális, lehet a fogai miatt, lehet a frontok miatt, vagy csak egyszerűen bal lábbal kelt, van ilyen.
Ami még hasznos lehet, bár inkább a későbbiekben, ha már tud helyet változtatni, az a babakarám, nekünk nagyon bevált annó a járóka alternatívájaként. Elkerítesz vele egy részt a lakásban, olyan helyen ahol semmi nem tehet kárt benne és ő sem tehet kárt semmiben, lehetőleg abban a helyiségben ahol te is a legtöbbet tartózkodsz a nap folyamán. Szét szórsz a földön ezt-azt, amivel játszhat és ha szerencséd van, elvan vele. Nagyobb tér és szabadság jut neki, mintha járókába lenne téve, de mégsincs teljesen szabadon eresztve :)
Állítgatni, járatni tényleg nem szabad, amíg magától nem csinálja. Nem tesz jót sem a gerincének, sem a talpának. Ugyanúgy, ahogy ültetni sem szabad, amíg magától nem ül.
Ez csak eseti, hogy nyűgös egész nap? Mert pl. lehet, hogy frontos. Ha frontos, akkor meg ki kell bírni, nemigazán leeht tenni ellene. Ha fogzik, próbáld ki a Dologelt (de bevallom, olyan nagy csodára nem képes...). Szeret hason lenni? Le lehet tényleg tenni játszószőnyegre, vagy nem tudom milyen a lakásotok, de esetleg járókát tenni olyan helyiségbe, ahol legtöbbet tartózkodsz, és akkor látja, mit csinálsz...
és csupán ennyi
játsztószőnyeg... mindenféle játékkal.. baba középre és szépen eljátszik egyedül is..
ha meg nyűglődik.. hát.. anyu bemegy.. kicsit megsimizi.. elmondja.. hogy most épp ezt vagy azt csinál..
és ennyi..
Szia!
A ringatószéket vidd magaddal a konyhába, nappaliba, ahol éppen vagy. Beszélj hozzá, akkor is ha nem érti, úgy értem, mondd el neki, hogy éppen mit csinálsz stb, kb mintha magadban beszélnél :)
Kenguru esetleg? Hordozókendő? Nem kell szerintem folyamatosan szórakoztatni, fejleszteni, csak locsogj, csacsogj, az megnyugtatja. Ja, és inkább ne álltasd! Majd ha magától fog tudni, inkább várd ki.
Szép napot!
Szia,
Szerintem a gyereked teljesen normálisan működik. 🙂
Enyémek jobban elvoltak "szabadon": nagy pokróc, játszószőnyeg, gyerek körül játékok, amiket némi munkával meg tud közelíteni. Meg lehet próbálni egy nagyobb járókát, ott a felkapaszkodás is könnyebb. Enyémek akkor álltak, amikor egyedül fel tudtak kapaszkodni (7 hó), addig hiába nyígtak érte.
Szia,
Szerintem a gyereked teljesen normálisan működik. 🙂
Enyémek jobban elvoltak "szabadon": nagy pokróc, játszószőnyeg, gyerek körül játékok, amiket némi munkával meg tud közelíteni. Meg lehet próbálni egy nagyobb járókát, ott a felkapaszkodás is könnyebb. Enyémek akkor álltak, amikor egyedül fel tudtak kapaszkodni (7 hó), addig hiába nyígtak érte.