Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szülés után depresszó????
Létrehozva: 2018. november 30. 13:54
Nem,nem rólam van szó..😀aki olvasta a Megtartsam vagy ne tartsam meg című topicomat,az tudja hogy nálam parásabb,borúlátóbb terhes kismama nem nagyon volt..kaptam is az ívet rendesen,és most hogy már egy 13 hetes szépséges-cuki kisfiú BOLDOG anyukája vagyok visszaolvasva az írományaimat röhögéssel vegyített lelkifurdalást érzek ..A retek klubon ragadtam le egy gagyi Segítség bajban vagyok című műsoron ahol erről a témáról volt szó. Ki is akadtam..tudom hogy létezik a jelenség(legalábbis olvastam róla a neten,tartottam is tőle nehogy nekem is legyen)de abban a pillanatban amikor kivették belőlem a Cseppfalatot,olyan földöntúli boldogság és erő járt át,ami azóta is tart.nemhogy depis nem letem,de az összes problémba szinte tojok bele,annyira ő az első..ha rámmosolyog(és már egyre többet) szinte elolvadok annyira édes..💜💛💚nem is tudom megérteni ezt a depressziót szülés után. Én a félelmeimet kimondtam,leírtam,nem érdekelt elítélnek e érte,de véleményem szerint aki beleesik ebbe az állapotba az nem is akart igazán gyereket(vagy csak nem merte a társadalmi elvárások miatt kimondani mitől fél...és nem tud mit kezdeni a helyzettel,és vagy megteheti ,mert van helyette aki ellássa a gyerekét (anyu,anyós stb)az anyai ösztön szetintem nem engedi ezt ha őszinte az öröm...Vélemények?
Talan ha leszallnal a foldre es megprobalnal nalad kevesbe szerencsesebb embereket megerteni, vagy legalabb toleralni. Es tanulni, tajekozodni, mielott orszag-vilag elott nyilvanos topikot nyitsz egy temaban. Egyebkent orulok, hogy ilyen szerencses vagy, egy egeszseges szep kisgyermek boldog anyukaja. Se neked, se a babadnak semmi baja nem esett. Nem mindenki ilyen szerencses.
Én értem, hogy mit akarsz mondani, csak azt nem , hogy ha felfogod, hogy egy agyi folyamat (kevés az ingerületátvivő anyag) a depresszió, amire a hajlamot még örökölni is lehet, akkor miért gondolod, hogy ez irányítható. Régen is mondták, hogy a kutya is jó dolgában vész meg, igen biztos vannak emberek, akiknek nincs más dolguk és unalmukban kreálnak maguknak egy "depressziót" hogy foglalkozzanak velük, de az NEM AZ AMIT AZ ORVOSOK DEPRESSZIÓNAK HÍVNAK. A szomorúság, unalom, életuntság, céltalanság amit saját hülyeségüknek köszönhetnek, az tudatos, de egyébként lehet, hogy ez a 3 ember tényleg beteg és a betegségnek semmi köze a vagyoni helyzethez, csak a szegények nem jutnak el orvoshoz, max a hírekbe kerülnek bele, ha kinyírják a családot.
Elismétlem: tisztába vagyok vele, hogy egy betegség, ugyanúgy mint egy skizofrénia, egy mániás depresszió, stb(sok ilyen könyvem van a témában, az exférjem sajnos skizofrén volt..) DE a lényeg az hogy akkor is az a meglátásom, hogy általában azoknál jön ki, akiknél nem kellene hogy kijöjjön..ezen mit nem lehet felfogni..
Élből három példát is fel tudok hozni.( sima depresszióról beszélek most nem a szülés utániról) 1. Jól szituált, gazdag család, normális férj, jól működő szépségszalon, 25 éves"gyerekkel" gyerek vett magénak az anyjáéktól öt percnyire lakást, anyuka azóta full bekattant.. Másik szintén. .gazdag család, menő vállalkozás, ott a háztartásbeli anyuka(ő nem akar dolgozni de a férje se nagyon erőlteti, minden megvan, ) orrba szájba nyaralnak, rendes (szintén felnőtt gyerek, jó férj) és a nő ott is antidepresszánst szed..pánikbeteg.. 3.(ez a családomban van). most ment nyugdíjba anyuka, 100 év után, jó nyugdíjat kap. Lánya jól keres, szinte ő tartja el a szülőket. rendezett kis lakás, mehetne a nő egész nap a volt melóhelyére wellnesezni, csavizni, ehelyett paranoiás lett.. Azt nézi mikor figyelik a szomszéd házból..MITŐL? Egy csomó nehéz életű ember van szintén a környezetemben, de egyik sem lett pszichológiai eset. Tehát újra elmondom:tudom hogy létezik, de magyarázza már meg valaki, illetve nem tartjátok érdekesnek ezt? Hogy akinek ok minden az beleesik, akinél meg nem, annál nem jön elő.. Amúgy hülye vagy te, mert nem érted a mondanivalóm..
Már megbocsáss, de mekkora fogalmatlan hülye vagy....
Örülök, hogy nincs bajod és boldog vagy, de eszed is lehetne. A szülés utáni depresszió nem döntés vagy boldogság kérdése, egy betegség, amit a hormonok, a test szülés utáni változása, az agyban lejátszódó fiziológiás folyamatok stb. okoznak.
cica?
Ez "betegség" - nem hiszti! Szerencsére segítséggel elmúlik!
Kicsit olvass utána a dolognak, mert lehet, hogy a biokémiával tisztában vagy (?), de a szülés utáni élettani folyamatokkal nem.
A szülés utáni depresszió élettani jelenség. 4-6 hét múlva jelentkezik, aztán elmúlik, és nem is mindenkinél egyforma. Vagy észre se veszik, mert nem érnek rá a baba mellett a saját lelkükkel foglalkozni. Hormonváltozás lehet a háttérben, de hajlam is kell hozzá.
Pont ez a lényege a depressziós állapotnak. Ha rosszul megy a sorod, sok a bánat az életedben, és ez megvisel, akkor okkal vagy Szomorú. Szomorú, nem pedig depressziós.
Ha pedig minden rendben van, és örülnöd kellene, mert nincs okod a szomorkodásra, de mégis örömtelen az életed, na az a depresszió. Így, dióhéjban.
Így van az is az..de egy pici babával kapcsolatban még nem érvényes hiszen ott a pici csüng 24 órában az anyján.
Értem én csak furcsa hogy megszületik egy cuki baba és nem örömet érez hanem depit. Ugyanúgy nem értem azokat sem akiknek mindene megvan,pénz,család ,gondtalan élet,és függővé válik valamitől,vagy szintén pszichiátriai betegsége lesz. Tisztában vagyok a biokémával de akkor is nekem az jön le mindig az a depressziós akinek 100 szor okébb az élete mint sok más embernek..ez tapasztalat elég sok ilyennel taliztam már életemben. Ha valaki elveszít valakit,vagy megszűnik a munkája,vagy elhagyják , lecsórósodik átverik annak van oka..de akinek minden rendben..
A véleményeddel sikerült eléggé lejáratnod magad. A depresszió betegség/diagnózis és nem vélemény kérdése. És semmi köze ahhoz, hogy valaki szereti-e a gyerekét vagy nem, örül-e neki vagy nem. Ha már olyan "okos" vagy, hogy ennek utána olvastál anno, akkor talán ez az apró tényecske elkerülte a figyelmedet.
Csak megsúgom: az is lehet beteges, amikor valaki rajongásig csüng valakin és foggal-körömmel ragaszkodik hozzá....
Most ezért nyitsz topikot, hogy TE nem érted a depressziót? Mert TE boldog vagy és minden kerek számodra? Akinek, meg nem az érthetetlen, sőt, nem is akarta a gyereket? Ha érdekel a véleményem, hiszen azt kértél a nyitó hsz-ben, akkor leírom, hogy ez rendkívül szűk látókörű gondolkodásra vall.
De nem baj, szerencsére vannak nálad sokkal tanultabb emberek, akiknek van tudomásuk az agy biokémiai zavarairól, (mert a depresszió az) elég ha ők értik.