Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mostohaszülő lettem
Létrehozva: 2018. október 3. 11:45
A páromnak van egy 10 éves kisfia, a gyerek anyjával 6 évvel ezelőtt szétmentek, azóta az édesanyjánál lakott a gyermek, az édesapját is láthatta rendszeresen. Most az történt, hogy az édesanyja hirtelen elhunyt, így a gyermek hozzánk fog kerülni. Van-e bárkinek bármi jó tanácsa, hogy hogyan kezeljem ezt a helyzetet, hogy a kisfiúnak is könnyebb legyen. Ez egyébként mindannyiunknak nehéz helyzet, nekem még nincs gyermekem. Köszönöm a válaszokat! (25L)
Sziasztok.
Nekem volt ismerősöm, aki igaz 6 éves kisgyerekkel, de szintén mostohaszülő lett egyik napról a másikra. Az elején nem tudta, mit és hogyan csináljon, hogy a gyerek jól érezze magát. Próbált mindenféle weboldalakról bevásárolni mindent, amiről csak úgy gondolta, hogy igenis szüksége van rá a gyereknek, boldogabb lesz tőle stb.
Végül sikerült erről az ámokfutásról lebeszélnünk, nagy nehézségek árán és tudatni vele, hogy hülyeséget csinál. Végül azt mondta, hogy rájött, hogy a gyereknek kell elfogadni őt abban a közegben, amibe került. Nem kell mindennek a régi életére emlékeztetnie például, vagy neked sem kell az igazi anyjaként viselkedned, ha a gyerek nem úgy áll hozzád, hogy igenis te vagy az anyja, mert nem.
Szerintem elég ha csak magadat adod, odafigyelsz rá és beleszoktatod ebbe az új helyzetbe. Ki fog alakulni idővel, hogy hogyan működik köztetek a dolog, meg közösen ez az egész. De ha nem vagy biztos magadban, vagy tényleg félsz, tényleg felkereshettek egy pszichológust, nagyon sokat fog tudni neked / nektek segíteni ebben a helyzetben, biztos, hogy sokkal több hasznos tanáccsal is képes lesz ellátni, mint itt a fórumon vagy bárhol egy úgymond tapasztalatlan személy, mint például én.
Sziasztok.
Nekem volt ismerősöm, aki igaz 6 éves kisgyerekkel, de szintén mostohaszülő lett egyik napról a másikra. Az elején nem tudta, mit és hogyan csináljon, hogy a gyerek jól érezze magát. Próbált mindenféle weboldalakról bevásárolni mindent, amiről csak úgy gondolta, hogy igenis szüksége van rá a gyereknek, boldogabb lesz tőle stb.
Végül sikerült erről az ámokfutásról lebeszélnünk, nagy nehézségek árán és tudatni vele, hogy hülyeséget csinál. Végül azt mondta, hogy rájött, hogy a gyereknek kell elfogadni őt abban a közegben, amibe került. Nem kell mindennek a régi életére emlékeztetnie például, vagy neked sem kell az igazi anyjaként viselkedned, ha a gyerek nem úgy áll hozzád, hogy igenis te vagy az anyja, mert nem.
Szerintem elég ha csak magadat adod, odafigyelsz rá és beleszoktatod ebbe az új helyzetbe. Ki fog alakulni idővel, hogy hogyan működik köztetek a dolog, meg közösen ez az egész. De ha nem vagy biztos magadban, vagy tényleg félsz, tényleg felkereshettek egy pszichológust, nagyon sokat fog tudni neked / nektek segíteni ebben a helyzetben, biztos, hogy sokkal több hasznos tanáccsal is képes lesz ellátni, mint itt a fórumon vagy bárhol egy úgymond tapasztalatlan személy, mint például én.
A két eset nem ugyanolyan, de mégcsak nem is hasonló. A te esetedben - szerencsére - nem halt meg az édesanya. Itt viszont igen, ami egy hatalmas trauma. Ezt még egy felnőttnek is nehéz feldolgozni, nemhogy egy 10 év körüli gyereknek.
Nem tudom, hogy ez mi akart lenni, mert nem én vagyok a "mostoha" én csak javasoltam, hogy kérjenek segítséget pszichológustól
Szia, hát nem lesz egyszerű, az már biztos. A pszichológus jó ötlet szerintem.. elég kicsi még ahhoz, hogy ezt feldolgozza.. Az én páromnak van két gyerkőce.. akik minden második hetet nálunk töltenek.. vagyis 4-5 éve "kaptam" 2 gyerkőcöt.. sajátom nincs.. akkor a lány 11, a fiú 7 éves volt.. ez a tizenéves kor a legrosszabb.. én legalábbis ezt tapasztaltam.. akkor a fiúval volt könnyebb és a leányzóval nehezebb... mostanában pedig pont megcserélődött..
soha nem próbáltam anyáskodni felettük.. ez fontos! inkább a barátjuk próbáltam lenni... ami szerintem sikerült is.. legalábbis most a leányzón így érzem.. szívesebben megbeszél velem pasis dolgokat, mint az anyjával vagy az apjával..
nem egyszerű megtalálni azt a középutat, hogy barát is legyél, de tiszteljen is.. mert könnyű átesni a túloldalra.. letudjon ülni veled megbeszélni dolgokat, de eltudjatok eszetlenkedni is, ha épp arról van szó..
ne erőltess rá semmit.. ne akard, hogy beszéljen a dolgokról.. persze, ha látod, hogy sír, kérdezd meg mi a baj..? akar e róla beszélni? próbáld úgy kezelni, mint egy kis felnőttet.. ahogy te viszonyulsz hozzá, ő is úgy fog hozzád..
tiszteld a fájdalmát.. és ne akarj belőle kierőszakolni olyat, amit nem akar.. idő! idő! idő! és rengeted türelem!! ez utóbbi főleg Neked!
Nehéz lesz, tiszta szívből óriási kitartást kívánok
A magyar nyelvben nem egy szégyellni való szó a "mostoha"...Van egy szép kisregény AZ ÉDES MOSTOHA címmel...., persze van "gonosz mostoha is".....Szerintem meg lehetne beszélni a gyerekkel, hogy hívjon téged, a keresztneveden kívül...pl. XY MAMA...., a jó tanítónőket is szólítják néha a gyerekek Anyának, Anyunak...önkéntelenül....Te is rászolgálhatsz erre a névre...
Én biztos szakemberhez fordulnék (pszichológus). Annyi sok dolog van, amit meg kell oldani (gyász, új környezet, új család, új helyzet - és nemcsak a gyereknek, hanem az egész "új" családnak), hogy ezt laikusként nem tudom, lehet-e jól csinálni.
Én a helyedben nem görcsölnék ennyire. A gyerek részben önszabályzó alkatuak, ha baj van automatikusan a rá figyelő szülőre koncentrálnak. /A "mostoha" kifejezést én kerülném/ Természetes, hogy mostantól Te vagy az anyukája.
Keresgélj itt a nenet a gyermekneveléssel kapcsolatos írásokat. Ha van Nevelési Tanácsadó a városodban - az ottani vagy másutt -gyermekpszichológus segítségét is kérheted a gyászfeldolgozáshoz. Nagy szerepe van az APÁNAK, ő támogassa sokat a fiát, beszélgessetek hármasban - ismerjétek meg a szokásait , mit szeret, mit nem szeret....Játssz vele társasjátékot....
Ne siettesd, ne sürgess semmit.....rengeteg időtök van...., ha kell segítsd a tanulásban, olvass neki -amit szeret....
Én az ő helyzetét szeretném könnyebbé tenni. Azért neveztem magam mostoha szülőnek, mivel nem szeretném ha bármikor azt hinné hogy pótolni szeretném az anyukáját. Abban kérném a tanácsokat hogy lehet segíteni egy 10 éves gyerek gyászán, illetve egy ilyen radikális változáson hogy tudna a legkönnyebben átesni.
Nyisd meg a szíved felé is.
Ne a hibákat keresd,mert az neked is van.
Nézd úgy,hogy egy csodálatos ajándékot kaptál és nevelj belőle egy szerető saját gyermeket.
Nekem van tanácsom,pedig nem ismerem a helyzetet.
Feltételezem hogy igaz amit írtál,és tényleg mostoha vagy,aminek valószínű hogy megvan az oka.....
De...
Ha csak azért nevezted mostohának mert nem vérszerinti a kapcsolat,akkor téged hibáztatlak.Nézd a helyzetet úgy,hogy új családtag.Kerűld ki az említett szót/kifejezést.