Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Idősödő szülő segítése
Létrehozva: 2018. Április 29. 18:54
Anyám a hatvanas évei végén jár, nyugdíjas, jópár éve özvegy, egy vidéki városban él, tőlem cirka 200 km-re. Annyira nem idős, hogy gondozásra szoruljon, teljesen önellátó, de van egy nagy hétvégi telke, amit egyedül már nem képes annyira szépen rendben tartani, amennyire szeretné. Itt jönnék a képbe én, úgy érzi, hogy nekem kutya kötelességem lenne az ő kertjét gondozni. Nagyjából negyedévente elmegyek a szőlőjébe dolgozni, néha kicsit többször, de terhemre van, én ezt nem érzem feladatomnak.
Hogy miért? Nekem erre nincs sem időm, sem erőm. Negyvenes, egyedülálló nő vagyok, 2 kamaszt nevelek. Középvezetőként dolgozom egy multicégnél, az ezzel együttjáró "rugalmas munkaidőben". Ez ugye a gyakorlatban annyit tesz, hogy nem heti 40 órát, hanem esetenként sokkal többet dolgozom. Van egy családi házam egy nem nagy, de nem is kicsi kerttel. A kevéske szabadidőmet gyakorlatilag kitöltik a házi- és a ház körüli munkák, a saját kertem rendben tartása, és a gyerekeim, valamint némi sport, az ülőmunka miatt ezt fontosnak tartom.
A másik ok, hogy amikor a gyerekeim kicsik voltak, és nekem lett volna rá szükségem, akkor bizony ő sem volt sehol. A gyerekeim úgy nőttek föl, hogy gyakorlatilag semmilyen kapcsolatuk nem volt vele. Soha,egyetlenegyszer sem vitte el őket még a játszótérre sem. De az életem más szakaszaiban sem segített nekem (talán a válásomat kivéve, na akkor az egyszer azért odatette magát), a testvéreim valahogy mindig fontosabbak voltak. "Te olyan talpraesett vagy, majd úgyis megoldod" - ezt hallottam tőle folyton....
Emiatt időnként anyám és köztem elég feszült a helyzet, folyamatosan megjegyzéseket tesz, célozgat, munkám közben hívogat...
Ti mit gondoltok? Elsősorban a hozzám hasonló helyzetben lévők véleménye érdekelne.
Szia Panni!
Edesanyad nem varhatja, hogy 200 km-rol jarj kapalni hozza, fuggetlenul attol, hogy o annak idejen segitett rajtad, vagy sem. Ez nem egy olyan dolog, amit kizarolag csak te vagy kepes megtenni. Barki el tudja vegezni, akinek szuksege van mellekkeresetre es van egy kis gyakorlata kerti munkakban. Ugy hangzik, hogy te is a jo kislany szindromaban szenvedsz, aki meg akar felelni a szulei elvarasainak (nem a te hibad, igy programoztak, mint ahogy a kislanyok tobbseget a szulok igy nevelik), de meg ha nehezedre esik is, tudd, hogy nem kell minden szuloi elvarast, kerest teljesitened. A szuloi manipulaciok neha nem ismernek hatart.
Van TI kertje... csak azért, hogy "zöldben" legyen, nem biztos, hogy megéri.
Nem értelek..láthattad, ahogy írta, éjjel nappal dolgozik, van családja, neki is kertje..nem létszükséglet az anyukának az a telek..el kell adni..Mi is jártunk ebben a cipőben, és nem mondom hogy nem jó a friss zöldség-gyümölcs, össze sem lehet hasonlítani a szar boltival, (ha lementünk, mindig felpakolva jöttünk haza), de olyan embereknek, akik a hétköznapokon melóznak(nem is keveset) főleg ha van gyerek, annak teher a plusz gazdaságban gürizni hétvégente.Még ha havi egy, akkor is..Hol marad a pihi, hol marad a szórakozás..Más lenne a helyzet ha anyuka egyedül élne, és nem tudna önállóan élni, akkor természe5tes hogy segítsen neki a gyereke, de az hogy neki a telek a hobbija, nem kényszerítheti rá a gyerekekre..
ez egy idiota szerintem itt eli ki az elegedetlenseget a vilaggal. nem erdemes reagalni ra az egyetlen ami hasznalhat ha mindenki ignoralja.
ha anyukad nem tudja ugy gondozni a kertet ahogy szeretne fogadjon fel segitseget vagy adja el a kertet. semmikeppen sem varhato el egy elfoglalt egyedulallo dolgozo anyatol akinek sajat kertje is van hogy 200 km rol gondozza az anyja kertjet.
raadasul a viszonyotok sem indokolna et az aldozatvallalast a reszedrol. en nem mennek ilyen tavolasagra kapalni senkinek.
Jó éjt!
Na, további szép estét mindenkinek!
Ráadásul...
Azt írja, hogy ez is a terhére van. Azok alapján, amit leírt, nem csodálom.
és adót fizetni rá.
Nekem az egész történettel az a bajom, hogy Ti anyukája valamiféle romantikus érzelmektől vezérelve elvárja a lányától, hogy folytassa az ő élete értelmét. Csak hát jó lenne, ha ezt meg tudnák beszélni.
PONT elmegy 3 havonta..
a mama többet követel tőle
és ezzel van a TInek problémája... a többet követeléssel.
Az én kertemben 3 óránként van munka.
Nekünk is van (férjem családja révén), de mi szeretjük. Igaz, amikor az "öregek" már nem tudták gondozni, mi mondtuk, hogy mi sem fogjuk, szóval szüntessük meg rajta azt, amivel dolog van. Nincs is ott más, mint fű, meg néhány gyümölcsfa. Kicsit dzsungeles, de mi szeretjük. Igaz, hogy egy egész helyre kis ház is áll rajta, azért az nagy előnye. Mi nagyon szeretjük, évente egyszer-kétszer igazi kikapcsolódás. Pedig nekünk aztán tényleg az egész országot át kell szelnünk érte, ami nem 200 km. És tömegközlekedéssel :)
Szerencsére anyámnak volt esze eladni az alföldön lévő földjét, eszébe se jutott romantikázni rajta. Persze illendőségből megkérdezett minket, gyerekeit, hogy esetleg valamelyikünk szeretne-e vele kezdeni valamit, de nyilván tudta, hogy nem. Mi a francot csináltunk volna vele 250 km-ről?
Egy ilyen, amiről szó lehet Ti elmondása alapján szimplán teher.
Igen, ez lenne a helyes döntés. Természetesen mindezt kulturáltan, és próbálja meg az anyját észérvekkel meggyőzni arról, hogy neki is ez a jobb hosszú távon. Még nem olyan idős asszony, hogy ne tudná aktív pihenéssel tölteni a hátralévő éveit.
Erről van szó, pontosan
Nekünk is ott van anyám -apám öröksége.. a nagyszüleim telke- háza... és nem egyedüli örökösök.. ott áll... én már morgok velük hogy beszéljék már meg a többiekkel, hogy adják el végre.. . - annyiért amennyiért elviszik..
mert nekem ugyan nem kell és szerintem a többi unokatesómnak sem. Vagy akinek kell, az vegye meg a többiektől. ..
De nem nagyon hiszem hogy pl pestről majd világvége vasmegyébe fognak lefutkosni..
Ahogy én sem Győrből.
és ezért gondolom, hogy még időben kell eladni.. ne legyen ez az egész átok az unokáknak.
Sokszor láttam csihuhu megjegyzéseit,hogy megy egy másik topikba az amerikai elnököt szidni,feltételezem hogy élvezi,vagy nincs jobb szórakozása.
Akkor vágja el a gordiuszi csomót, és közölje, hogy ezentúl nem megy, és kész.
Ti-nek az Óperenciás tengeren túl van, 200 km-re a lakhelyétől. És rohadtul nem akar szőlőt kapálni. Sem most, sem később.
Nem azt mondtam, hogy semmiképpen ne adja el, csak hogy talán érdemes egy kicsit tovább látni annál, hogy "most háromhavonta dolgoznom kell vele". És semmiképpen nem indulatból dönteni.
Ti-nek kertes háza van, heti több, mint 40 órát dolgozik és egyedül neveli a gyerekeit. De, rohadt nagy meló, idő, pénz 3 havonta elutazni 200 km-t szőlőt kapálni.
Egyébként ezért is írtam, hogy nem mindegy, milyen "szőlő", mert nincs két egyforma telek. És nem minden szőlőskert van az Óperenciás tengeren túl. Önmagában az, hogy "kimegyek" a szőlőbe", nem feltétlenül jelent konkurenciát Robinson Crusoe-nak.
Ti-nek vannak testvérei. Szerinted?
Rohadtul nincs akkora értéke egy akkora teleknek, amit a mama ezidáig egyedül művelgetett, hogy megérje azért melózni vele még 15-20 évig, majd kifizetni a tesókat, ha egyáltalán hagyják, hogy egyszer a gyerekei hátha akarnak vele valamit kezdeni. Vagy nem.
Mivel én nem vagyok érintett,csak olvasgatás közben láttam hogy a házhelyek sok helyen nagyon értéktelenek.
ingyen házhely - Google Search