Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Apa gondok
Létrehozva: 2012. augusztus 5. 11:26
Szinte végső elkeseredésemben indítom ezt a topicot, hátha valaki tud valami építő javaslatot tenni a problémám megoldására.
A problémám édesapámmal kapcsolatos, akivel nagyon nehéz kijönni. Anyukámmal élnek, én rég nem lakom velük. Sosem lehetett vele kijönni, mert ő az aki mindenkinél okosabb, mindenki más hülye és ez a jelző a legszalonképesebb verzió az összes általa használatos közül (a legvadabb fantáziátokra bízom a jelzők kitalálását...).
Szóval a mostani helyzet az, hogy nekem van egy féléves kislányom, akinek elvileg ő lehetne a példaképe, de totálisan az antipélda.
Ordítva káromkodik beszélgetésképpen, ráadásul a kertesházunk teraszán, ahol a szomszédaink is hallják az egész "beszélgetést". Szólok, hogy legyen szíves nem ordítani, különösen nem a trágárságokat, és a gyerek előtt meg majd végképp moderálja magát, nem szeretném ha ilyen lenne a gyerek szókincse.
Mindezt szépen, kúltúráltan kértük a párommal, bár nehéz az ő stílusát más, normális stílusban tükrözni, de mégis.
De nem érti meg.
A kérdés, miért? Amit a felnőttnek lehet, a gyereknek nem, meg úgyis hallja majd az oviban, meg itt ott.
A másik gond, hogy a stílusa bicskanyitogató és anyós-apóssal összeengedni egy veszélyzóna, étterembe már nem megyünk vele, mert a stílusa vállalhatatlan, barátai már rég nincsenek épp amiatt. Ja és a családban is (testvér, más rokonok) mindenkivel rosszban van, aki még elviseli, az csak édesanyámra való tekintettel teszi.
Én úgy érzem a tűréshatárom végén vagyok.
Próbáltam szép szóval, próbáltam erélyesebben, de 35 évem alatt egyszer jutottam el oda, hogy sírva-kiabálva kiosztottam (épp a babámat vártam).
De semmi sem segített, sehogy nem jut el az agyáig, szívéig, lelkivilágáig, hogy változtatnia kéne valamit.
Tudom, hogy a másik embert nem lehet megváltoztatni, csak magamat. Ezért próbáltam én változni, halkabban beszélni hozzá, türelmesnek lenni, elfogadónak lenni, de lepereg róla, a stílusa semmilyen hatásra nem változik.
Ha csak egy ismerős lenne, egyszerűen nem keresném a társaságát, de az apám.
Mit tudok még tenni, hogy valami változzon?
Lehet, hogy semmit nem tudtok javasolni, akkor is jó volt kiírni magamból...
Semiramis, írtam neked egy hosszú privit.
Ennek a rendnek, amit említettél, nincs sajnos háza itt Hollandiában, de majd utánanézek, hogy milyen lehetőségek vannak itt.
Köszi a tippet mindenesetre!
akkor még nem volt ilyen
utána kezdte ,mikor már itt laktam,felvettem a hitelt,és nőtt a hasam..
utána kezdte
de főleg a szülés után fokozta
mondom, hogy nezz utana annak a rendnek, amit irtam. nem szamit neki, hol laksz, söt.
(a C-ket ne hagyd ki. meg fogod talalni, honnan. ;-)
a pszichozis leginkabb a skizofren jellegü zavarokra ES a depressziokra jellemzö, de kkivülallok szamara önnyen keverhetö a devians szemelyisegzavar agressziojaval.
ami fontos, az nem az, hogy te diagnosztizald", hanem hogy elkerülhess a közeleböl. ill. hogy öt tartsak töled szamon.
a gyerek mennyire serült?
Legalább nevetni lehet rajta.Vagy sírni?
Tudom, hogy mire jó a gyógyszer, szakmám...
Hát, nála állandó a pszihózis, sajnos.
Egy a háziorvosunk, mikor említettem neki, hogy szerintem valamilyen személyiségzavara van, nem lepődött meg, nem torkollt le, hogy én ne találjak ki ilyeneket. Persze köti az orvosi titoktartás, nem mondhatta, hogy igazam van, de az arca mindent elárult.
Több, mint 8 éve ő a háziorvosa az exemnek, ismeri a kórtörténetét.
A családsegítő most kezdett el intézkedni az ügyemben, pszihológusi segítséget is kapok majd, várnom kell egyenlőre.
Egyházi anyaotthon ebben a városban, ahol lakunk, nincs, a legközelebbi Utrechtben van, de mivel nem ottani lakos vagyok, nem segítenek.
Mondom, a holland bürokrácia őrjítő!
Na ne monddddd!
meghozza "Klinikai fejleces papiron...."
:-))))
Micsoda fenyuzes van mar manapsag ott nalatok!!
Na, so wass!!!
;-))))
Toled fugg minden!
Ha nem szeretsz ott lenni veluk, miert allsz egyaltalan szoba veluk???????
0aaaaaaaaaa.....
semmi kozod a szuleid privat eletehez!
Felneveltek Teged, azert halas lehetsz, de most mar SLUSSSSZZZ!
az emlitett gyogyszer szorongasoldo, gyakorlatilag barmely diagnozisnal adhato.
a narzisztikus szemelyisegzavar nagyon kellemetlen a kivülalloknak, de pszichotikus szakaszokat nem feltetelez automatikusan (attol meg lehetnek!)
azt javaslom, fordulj
a) a kezelöorvosahoz. eppugy kötelessege neked segiteni, mint a paciensenek (a csaladgondozas benne van a pakliban!). termeszetesen orvosi titoktartas köti.
b) te magad pszichologushoz. ö minden tovabbi nelkül (HA igaz) leirja, hoyg traumatizalt, ami törtent. meg felsz meg mindenfele.
ez aztan nem kell, hoyg a rendörseg kezen menjen keresztül, meget diret a birosagra ill. az ügyvededhez.
az opferhilfe-nek vannak anyaotthonai, SÖT, egyhazi otthonok is vannak, ök is az opferhilfevel dolgoznak együtt.
nekik is, a csaladsegitöknek is vannak tanacsadoi, akik 1-1 ügyet vegigvisznek. termeszetesen a te meghatalmazasodra (teljes körü felhatalmazast kell alairnod) irjak a leveleiket, DE az intezmeny keretei közt. ui. nagyon nem mindegy, hogy maganemberkent vagy intezetkent jön a bejelentes. ha en valamit bejelentek, bizony klinikai fejleces papiron, hivatalosan teszem. maganszemelykent ui. en is azt kapom, hoyg "elöre nem büntethetnek senkit" (ami igaz es jogos).
nezz utana, hogy ott is vannak-e az Ingenbohler-Schwestern-nek hazai!
Figyeltem volna? Mire, édes kicsi szívem?
Ja, hogy a párodat nem Te választottad? Háááát? Talán apád kényszerített hozzá?
Jézusom, Zsuzsika! Ha valaki így bánik velem, az a kezemet sem foghatná meg, nemhogy együtt éljek vele! Noch dazu, nem szülök neki/tőle gyereket!!!
Köszönöm!
A legjobb az lenne, a jóra fordulna.
Én nem várom el, hogy megváltozzon, beérném annyival, hogy normálisan el tudunk beszélgetni, amúgy meg az életével azt csinál, amit akar, olya nézeteket vall, amilyet akar.
Talán nem óriási kérés... Meglátjuk.
Köszönöm szépen!
semmi stabil kiút?
se szülök, se barátok, se ismerös?
már ha jól számolom kétésfél éve tart ez kb. falun sosem lehet tudni mi történik, én is falun élek. onnan a zárt ajtók mögül nem derül ki semmi.
de ilyen szempontból a város se jobb, én is futottam már bele agressziv férfibe, amint négyszemközt lettünk, alig tudtam kijutni a lakásából épen.
de minden nap ezzel együtt élni...
Ha nem vették fel a látleletet, ombudsmanhoz fordulhatsz, én is oda fogok, mivel az én feljelentésemet sem vették fel.
És ha anyaotthonba tudnál menni, de ő igérget, meg fenyeget, ne riadj vissza! Az igéretekből nem fog semmit betartani, a fenyegetés miatt pedig szintén feljelentheted.
Ne hagyd magad, harcolj!!!!
Sajnálom, hogy ilyet kell megélned apukád által, de talán nem lesz hiába. Ki tudja.. ?
Remélem sikerül rendeznetek, akármilyen módon is, de forduljon jóra.
Nem a gyerek apja, hál'Istennek.
Amúgy pedig nem tudom, hogy valaha is diagnosztizálva volt-e. Azt tudom, hogy állt már kezelés alatt, hogy nárcisztikus, onnan tudom, hogy az összes tünet jellemző rá.
De hogy miért járt annak idején pszihológushoz és szedett oxazepamot, soha nem vallotta be, ami egy patologikus hazudozótól nem is csoda.
Kártérítést követelhetnék, ha feljelentettem volna.
Meg is próbáltam, de a rendőrségen azt mondták, hogy a holland törvények szerint a szellemi erőszak nem büntetendő!
Rendben van, mondom én, de a pasinak nem én vagyok az első és nem is az utolsó áldozata, ő egy pszihopata.
Nem baj, mondta az egyébként kedves rendőrnő, mivel azt is mondtam, hogy szerintem egy pár hónap múlva ugyanezekkel a panaszokkal, ugyanemiatt a férfi miatt egy másik nő fog majd itt ülni, az volt a válasz, hogy a rendőrség nem büntethet meg senkit azért, amit a jövőben fog elkövetni.
Ezért mondtam, ha kell, Brüsszelig megyek, mert néha olyan érzésem van, mikor a bürokrácia falaiba ütközök, mintha én lennék büntetve azért, mert eljöttem tőle, így feladva mindent, bejelentett lakcímet, biztos fedelet a fejünk fölül, stb...
Egyébként holnap megyek az ingyenes jogi tanácsadó irodába, a fellebezés meg a feljelentés miatt is...
A családsegítő megtesz, amit tud, de ez egy olyan ország, hogy mindent magadnak kell intézned, utánajárnod.
Nekem legalább annyi előnyöm van, hogy a nyelvet beszélem valamennyire, de mi van azokkal, akik nem?
a gyerek miatt kitartó vagyok
meg alapból vidám a természetem
élettársak vagyunk..az após jelöltöt azért hívom így.valahogy meg kell hogy nevezzem őt
nem élünk házas életet,pont a leírtak miatt
a feljelentésem alatt ott rám oltották a villanyt és felvétel készült
ezt kijátszani,letagadni nem lehet..volt látlelet vagy sem
a nyomokat ott látták,akikkel beszéltem
van különbség
ez nem hollandia,hanem magyarország
itt az orvos lát leletet sem vett,pedig lett volna miről
kaptam egy 5000 forintos csekket hogy fizessem ki a feljelentésem,költségét!!!
itt nincs lakokocsipark
sajnos az én gyerekem nem kamasz
pici babával,vagy terhesen,netán a hóban pl karácsonykor főleg esti órákban,egy faluban nem sok esély van hová menni
amikor el akartam költözni,anya otthonba,akkor megy az igérgetés-plussz fenyegetés
most megint csönd van egy ideje..
ez ilyen
d.zsuzsának nem nincs ereje
hanem semerre nem látom a stabil kiutat
csak akkor érdemes mozdulni ha van hová,és miből,és van energia a balhés különköltözést végigcsinálni
márpedig balhés lesz,sajnos
sok nő ugyanezért nem lép..szóban minden szépen hangzik,otthonok,segítő programok,támogatások..csak a gyakorlatban futva a köröket ebből semmi nem valós..ezek csak szép szövegek
senki nem tesz semmit
igaz, hogy ott a kisgyerek, de...
megnéztem a képedet. egy nagyon helyes nö vagy... miért kellene hozzámenned? nem lehet max élettársi viszony, ha már kilépni nem tudsz? és éltek házas életet is, igy?
bocs, ha indiszkrét voltam, csak amiket leirtál és a kép rólad valahogy nem összeegyeztethetö...
Bocsánat, aludtam a gyerekkel, most tudok írni, mert ő még alszik.
Judy546 (308-as hsz):
Nem, apám nem ennyire durva. (Úgy látszik van akkor nála rosszabb is.)
Ő max. hülyének nevezett, de a k.. anyámba nem küldött el, meg most sem. Ő a "jó, csak menj a TV elől" kategória volt sokszor, meg egyszerűen nem vihető társaságba, mert minősíthetetlen a viselkedése.
Nem direktben konfrontálódik (csak anyuval), hanem kinyilatkoztatja, hogy mindenki más milyen gyökér és stb. ráadásul ezt kiabálva.
Egyszerűen nem jó a társaságában lenni.
Céljai eléréséről: nincsenek céljai. :-) Célja az őt érdeklő TV műsor megnézése.
Kukacapja (320-as hsz):
Igen, nekem kell lépnem, bár a szülőkről val leszakadást nem úgy értették azt gondolom, hogy szakítsunk meg minden kapcsolatot.
A klasszikus értelemben (saját lakás, külön család, külön kassza, külön élet) már régen, 19 éves koromban megtettem.
Megint leesett valami, ahogy ezt írom:
mikor tini voltam apám mindig azt hajtogatta anyámnak, hogy ahogy 18 leszek otthagyom majd őket a francba, rájuk se fogok nézni.
Azt hiszem egész életemben azt bizonygattam a tetteimmel, hogy én nem ilyen vagyok... (Most vagyok 36).
Lehet mégis ilyennek kellett volna lennem, nem tudom..
Steel!
Igazad van, hülyeség azt gondolni, hogy egy gyerek miatt valaki megváltozik. POntosabban nem törvényszerű.
Mikor én születtem sem változott meg...
Semiramis!
Természetesen nem azért teszek majd bármit, mert itt valaki ezt írta.
Csak olyat tudok majd megcselekedni, amihez van affinitásom. Így csak letisztulnak a dolgok...
Ez az írásban dolog jó ötlet!
Szinte mindent leírok, erre is alkalmazom majd!
Judy (333hsz)!
Le a kalappal az erőd előtt!!!
Kitartást neked!!!
ha az apa diagnosztizaltan pszichotikus, a gyermekvedelem vagy egy pszichologus siman megirja neked a tamogatast (en is irtam mar ilyet, istenem, hanyat... :-(( )!
egyebkent gondolom, ott is vannak csaladvedö szervezetek, opferhilfe-k. hozzajuk kellene elmenni (talan voltal mar), nemcsak lakhatasi lehetöseget, hanem jogi segitseget is nyujtanak.
a kerdes neki szolt, nem veletlenül provokativ fogalmazva.
jol csonaltad!
akkor is, ha cudar nehez, JOL CSINALTAD! 
tul leszel ezen a nagyon nehez idöszakon, meglatod. kitartas!
(barmikor irhatsz privit!)
mennem kell, paciensem van mindjart.
tovabbi kellemes beszelgetest nektek. :-)
Dehogy kényszerítették, ő választotta, aztán mikor kiderült, hogy milyen ember valójában, már késő volt, a gyerek úton volt.
Most pedig úgy érzi, hogy patthelyzetben van, a gyerek miatt nem tud elmenni, fél a bizonytalantól, inkább tűr, meg lehet, hogy reméli, hogy a pasi meg fog változni.
Tudom, milyen ez, egészen a közelmúltig ebben éltem én is, azzal a különbséggel, hogy az én volt párom nem a gyerekem apja.
De ugyanúgy ki voltunk neki szolgáltatva, amit ő maximálisan ki is használt.
Azt hitte, azt tehet velünk, amit akar, nem merek majd lépni, egy idegen országban, teljes munkaidős állás, pénz hiányában, egy kamaszgyerekkel ugyan hova mehetnék?
Hát én elmentem! Igaz, csak a város széléig egy lakókocsiparkba, de nyugalmam van és a lányom is nyugalomban lehet, ha visszajön a nyári szünet után.
Még mindig nincs teljes idős állásom, de keresek és bízom benne, hogy minden jó lesz majd.
De ehhez, hogy valaki ezt a lépést megtegye, az kell, hogy felismerje:minden jobb annál, mint amiben most van és merjen lépni, még akkor is, ha az elején nagyon nehéz.
Nekem is nap mint nap meg kell küzdenem a holland bürokráciával, a lakássürgősségi kérelmemet már másodszor utasították el, most a bíróságra kell fellebeznem a döntés ellen.
De még egy egyszerű lakcímbejelentés sem megy zökkenőmentesen, ehhez is mindenféle organizációk papírjait, igazolásait kérik, pl. a házon belüli erőszak áldozatait segítő szervezet, vagy a gyermekvédelem kell, hogy ajánlólevelet írjon, miért is van szükségem a bejelentett lakcímre.
Ami nélkül elvesztem minden jogomat, családi pótlékot, gyermekvédelmi támogatást, stb...
Egyszóval, nem egyszerű, de nem adom fel, hiába szeretné az exem, hogy minden ajtó bezáródjon előttem és visszamenjek hozzá, hogy tovább élhesse ki rajtam a pszihózisát, nem fog megtörténni!
Ha kell, Brüsszelig elmegyek, de nem hagyom magam!
De ehhez a küzdelemhez erő kell, lehet, hogy Zsuzsannából hiányzik és ez nem biztos, hogy az ő hibája. Én is mindig erős voltam, amíg nem lettem egy nárcisztikus ember, egy energiavámpír áldozata.
7 hónapomba tellett, hogy a sarokban szükölő kutyából végre megint embert faragjak magamból és kiálljak magamért, magunkért.
Van, akinél ez hosszabb ideig tart, van, akinél soha nem jön el...
ez mar kezd jol hangzani. :-)
lenyeges pont, hoyg NE AZERT tegy barmit, mert mi itt ezt javasoltuk, hanem azert, mert alaposan elemezted a szituaciot, vegigjatszottad a variaciokat (papiron! irasban egeszen mas a hatas!) ES
TE MAGAD meggyözödtel rola, hoyg van/nincs mas jo megoldas, ill. melyik megoldas a legjobb.
mert ha TE jössz ra, akkor teljesen konzekvensen es HITELESEN! ki tudsz tartani a döntesed mellett.
ha csak mas javaslatara "probalod ki", belsö meggyözödes nelkül, az (bocsanat) "erösebb kutya dug"-alapon alulmaradsz.
tehat jatszd vegig az altalam javasolt puzzle-t IRASBAN.
Te eleg sokszor leirtad mar milyen szemet alak a gyereked apja. Akkor mitol a parod es miert nem hagytad el mar regen?
Es te ehhez meg hozza is akarsz menni? az "apsojeloltbol" gondolom.
Igy igaz.
Egyebkent pedig az csak egy fellengzos duma hogy a gyerek orokre osszekoti az embereket.
Errol szo sincs.
Ha a kapcsolat tonkrement vagy eleve rossz volt akkor a gyerekre valo hivatkozas csak porhintes.
El lehet valni es teljesen meg lehet szakitani a kapcsolatot a gyerek apjaval meg ugy is ha a gyerek latogatja az apjat.
Ettol meg nem kell se beszelgetni se erintkezni a masik fellel.
Nem kell, hogy az utcára menj a gyerekkel, de van más megoldás is. Én pl. most egy lakókocsiban élek, a lányom is ide fog visszajönni Magyarországról, ha az iskola kezdődik. Mielőtt felszállt a repülőre, azt mondta: mama, gondoskodj róla, hogy ne ide kelljen visszajönnöm a vakáció után, mert még egy sátorban is jobb lakni, mint a Hanssal egy fedél alatt.
Itt, Hollandiában is vannak anyaotthonok, de szinte mindenhol telt ház van, így nem maradt más választásom, csak a lakókocsipark. Nem a legideálisabb, de átmenetileg minden jobb, most keresek más megoldást, de az exemmel egyre veszélyesebb lett a helyzet, tényleg, szó szerint menekülnöm kellett tőle.
Ezt akarod megvárni Te is? Meddig hagyod, hogy fajuljon a helyzet?
Nézz szét, hogy mik a lehetőségek és lépj, nem csak magad, hanem a gyereked miatt is, mielőtt túl késő lenne!
Egyébként, nem tudom, hogy tudod-e, de a családon belüli erőszakot látó, megélő gyerekek nagy része később maga is agresszív lesz, ugyanazt fogja tenni a párjával, amit otthon látott, vagy áldozatává válik egy ilyen partnernek, tudat alatt olyat választ, aki ugyanolyan erőszakos jellem, mint a szülője volt.
Az, hogy már gyerekkorban kialakulnak náluk a különböző viselkedési problémák, tanulási zavarok, szintén bizonyított tény,de a legtöbb sorozatgyilkos pl. ilyen családban nőtt fel.
Nem azt mondom, hogy a Te gyereked lesz a magyar Ted Bundy, de szerintem azt sem szeretnéd, hogy mondjuk figyelemzavarral küszködjön az iskolában, vagy folyton verekedésbe keveredjen, esetleg bolti lopáson kapják 12 évesen.
Gondold meg, hogy tényleg megéri-e a pároddal maradni, annak tudatában, hogy a gyereked issza meg a levét?
Most azt hiszed, hogy az ő érdekében választod a biztos rosszat a bizonytalan rosszért, de hidd el, ő a legnagyobb áldozata a gyávaságodnak!