Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Az együttalvásról őszintén
Torolt_felhasznalo_650781
Létrehozva: 2007. szeptember 7. 10:19
Sziasztok! Sok dolgot elolvastam már erről a témáról, de sok dolgot mégsem értek.
Vannak szülők, akik ragaszkodnak a külön ágyhoz, külön szobához, míg mások szívesen alszanak együtt a csemetékkel. Mi az első csoporthoz tartoznánk, de a nyár eleje óta nem működik. A lányom 1-én volt 20 hónapos, júniusban volt egy kis megfázása, amikor is beszokott közénk a hálóba. Modnanom sem kell, azóta sem sikerült kiköltöztetni a kisasszonyt, pedig előtte nagyon szerette a saját kis kuckóját.
Előre mondom, hogy nem szeretnék veszekedést, láttam, hogy elég sok helyen kemény vitát gerjeszt a téma, csak néhány választ kérnék azoktól, akiknél ez működik.
Hogyan oldjátok meg, hogy az együttalvás ne menjen a párkapcsolat rovására? Őszintén nagyon érdekel, mert nálunk már sajnos kezd rámenni a kapcsolatunk a férjemmel.
Nem kimondottan a szex, de az is! Minden fórumban csak annyit írnak, hogy megoldják, fantázia kérdése, de hogyan? Esküszöm, nem provokálni akarok, de nálunk már minden kísérlet kudarcba fulladt, már alig kommunikálunk emiatt a férjemmel és azóta szigorúan elvetette a kistestvér kérdését, hallani sem akar róla, pedig előtte már megbeszéltük, hogy lesz.
Ő este 7 körül ér haza, fél óra játék, 8-kor fürdés, utána pedig egyikünknek a kislányunk mellett kell feküdni, másképp nem alszik el. Felváltva, lopakodva megyünk tusolni. Ha mindketten eltűnünk mellőle, valahogy megérzi, felébred és azonnal keservesen sírni kezd. Még beszélgetni sem tudunk, egyebekről nem is beszélve. Volt néhány próbálkozásunk a szex terén a másik szobában, de a kisasszony mindig bejött közben és kudarcba fulladt az egész, így már bele sem kezdünk és ez megy 3 hónapja. A kiságyában nem marad meg, könnyedén kimászik belőle. Reggel fél 7-kor a férjem indul dolgozni, majd este 7-kor haza és ez így megy a végtelenségig. Hétvégén nem alszik nappal a lányunk, talán mert itthon van az apja is és inkább játszana alvás helyett. Hétköznap alszik minden nap 2 órát, de ilyenkor is el kell altatni és sokszor felébred, ha rájön, hogy én közben kijöttem. A nagyszülők kivétel nélkül messze laknak, másik megyében, így rájuk sem számíthatunk.
Sok helyen olvastam, ahogy egymásra licitálgatnak az anyukák, hogy az ő gyerekük x éves, de még nem töltött nélküle egy órát sem, tudom, amit ilyenkor mondani szoktak, hogy biztonságra van szüksége, azt is tudom, hogy ilyenkor már félhetnek is, azt is, hogy a gyerek a legfontosabb, de számomra a férjem is az lenne és azt is, hogy 18 évesen már nem fog velünk aludni, de ez most engem nem vigasztal. Cseszhetem, hogy mi lesz akkor, ha addig rámegy a házasságunk.
Tényleg nem szeretnék veszekedést, megértek én mindenkit, csak árulják el, hogy szervezik a dolgokat, ne csak burkoltan fogalmazzon mindenki, hogy megoldják és kész.
Minden ötletenek, tapasztalatnak nagyon örülnék!
Vannak szülők, akik ragaszkodnak a külön ágyhoz, külön szobához, míg mások szívesen alszanak együtt a csemetékkel. Mi az első csoporthoz tartoznánk, de a nyár eleje óta nem működik. A lányom 1-én volt 20 hónapos, júniusban volt egy kis megfázása, amikor is beszokott közénk a hálóba. Modnanom sem kell, azóta sem sikerült kiköltöztetni a kisasszonyt, pedig előtte nagyon szerette a saját kis kuckóját.
Előre mondom, hogy nem szeretnék veszekedést, láttam, hogy elég sok helyen kemény vitát gerjeszt a téma, csak néhány választ kérnék azoktól, akiknél ez működik.
Hogyan oldjátok meg, hogy az együttalvás ne menjen a párkapcsolat rovására? Őszintén nagyon érdekel, mert nálunk már sajnos kezd rámenni a kapcsolatunk a férjemmel.
Nem kimondottan a szex, de az is! Minden fórumban csak annyit írnak, hogy megoldják, fantázia kérdése, de hogyan? Esküszöm, nem provokálni akarok, de nálunk már minden kísérlet kudarcba fulladt, már alig kommunikálunk emiatt a férjemmel és azóta szigorúan elvetette a kistestvér kérdését, hallani sem akar róla, pedig előtte már megbeszéltük, hogy lesz. Ő este 7 körül ér haza, fél óra játék, 8-kor fürdés, utána pedig egyikünknek a kislányunk mellett kell feküdni, másképp nem alszik el. Felváltva, lopakodva megyünk tusolni. Ha mindketten eltűnünk mellőle, valahogy megérzi, felébred és azonnal keservesen sírni kezd. Még beszélgetni sem tudunk, egyebekről nem is beszélve. Volt néhány próbálkozásunk a szex terén a másik szobában, de a kisasszony mindig bejött közben és kudarcba fulladt az egész, így már bele sem kezdünk és ez megy 3 hónapja.
A kiságyában nem marad meg, könnyedén kimászik belőle. Reggel fél 7-kor a férjem indul dolgozni, majd este 7-kor haza és ez így megy a végtelenségig. Hétvégén nem alszik nappal a lányunk, talán mert itthon van az apja is és inkább játszana alvás helyett. Hétköznap alszik minden nap 2 órát, de ilyenkor is el kell altatni és sokszor felébred, ha rájön, hogy én közben kijöttem. A nagyszülők kivétel nélkül messze laknak, másik megyében, így rájuk sem számíthatunk.Sok helyen olvastam, ahogy egymásra licitálgatnak az anyukák, hogy az ő gyerekük x éves, de még nem töltött nélküle egy órát sem, tudom, amit ilyenkor mondani szoktak, hogy biztonságra van szüksége, azt is tudom, hogy ilyenkor már félhetnek is, azt is, hogy a gyerek a legfontosabb, de számomra a férjem is az lenne és azt is, hogy 18 évesen már nem fog velünk aludni, de ez most engem nem vigasztal.
Cseszhetem, hogy mi lesz akkor, ha addig rámegy a házasságunk. Tényleg nem szeretnék veszekedést, megértek én mindenkit, csak árulják el, hogy szervezik a dolgokat, ne csak burkoltan fogalmazzon mindenki, hogy megoldják és kész.
Minden ötletenek, tapasztalatnak nagyon örülnék!
erdekes ember vagy te. nem latod hogy mar a topicindito regen nem letezik? TOROLTE MAGAT. TEHAT NEM FOG VALASZOLNI .
erre nem birtal rajonni? jezusom.....
Szia! Ez egy nagyon regi kerdes de vegul mi tortent Nalatok? Hogy oldottazok meg? Nalunk is ez van most.
Most olvasgattam egy ingyenesen letölthető e-book-ot. Egy pszichológussal készítettek riportot. Olyan jó dolgokat találtam benne. Meg is nyugodtam néhány kérdéssel kapcsolatban, mert nekem is sokszor fejtörést okozott az alvás. Együtt? Külön? De ha külön, akkor mikortól, és hogyan? …
Én nagyon ajánlom Mindannyiótoknak!
Itt tudjátok letölteni: www.kolyokvar.hu
Sziasztok,
kicsit olvasgattam csak vissza...
azzal a hozzászólóval értek egyet, aki szakembert javasol.
úgy tűnik, neked és a férjednek , és talán a kisbabátopknak is szüksége van több megértésre és új megoldások kipróbálására.
amit házilag tehetsz, szerintem:
az én tanácsom: ne hagyd sirni sosem.
a gyerek nem ok nélkül sir.
és ha okos és kitartó és kreativ vagy, megtalálod a megoldásokat.
légy nagyon türelmes szerintem - tudom, nehéz - és bizzál magadban és benne is. és figyelj rá nagyon érzékenyen.
ha pedig tényleg ilyen görcsösen ragaszkodik, amögött szerintem az húzódik meg, hogyf érzi: le akarjátok passzolni.
szegényke annál jobban ragaszkodik.
ha nem érezné, hogy már elég belőle, és semmi másra nem vágysz, mint hogy ő már aludjon, akkor jobban el tudna talán aludni.
szóval, itt nem csak egy felszini problémáról van szó, legalábbis szerintem.
a kisbabák nagyon érzékenyek, és szinte olvasnak a gondolatainkban.
nálam az vált be, hogy iszonyú türelmes vagyok, és ELKEZDTEM ÉLVEZNI AZ ALTATÁST, AZ INTIM EGYÜTTLÉTEKET.
HOGY NEM LESZ EZ MINDIG IGY. EL KEZDTEM ÉRTÉKELNI AZT, OHGY ÉNEKELEK NEKI, ÉS HOGY Ő SZEMLÁTOMÁST ÉLVEZI, HOGY ÉNEKELEK.
MÉLYEN KELLENE SZERINTEM ÁTPROGRAMOZNOD MAGAD...
Másképpen szólva, praktikusabb megközeltésben:
egész konkrétan: nálam az vált be, hogy egész szériám van már naná megoldásokra, hogy vajon miért sirhat.
éhes, szomjas, melege van, hidege van, pisis, kakis, engem akar, stb. stb. stb. minden anyának megvan a listája, nyilván neked is.
nálam az vált be, hogy nem csak egyszer meggyek végig a listán, és állok ott a végén, hogy na, semmi sem jó, nem tudom kitalálni, hogy mi baja van, hanem másodszor , sőt, néha még harmadszor is nekifutok.
és valamelyik mindig működik.
az is, ami előtte kétszer nem működött.
és abszolúte nem idegeskedem közben. várok. türelmesen. és végtelen türelemmel szeretem és EMPATIKUS VAGYOK VELE. MERT SZEGÉNYKE SZERETNE ALUDNI, CSAK VALAMIÉRT NEM TUD.
ÉS HA MEGKAPJA AZT, AMI HIÁNYZOTT NEKI, HIRTELEN ELNYOMJA A MÉLY ÁLOM ÉS BOLDOGSÁG ÉS ELÉGEDETTSÉG.
a legmeglepőbb az volt, hogy egy pici gyerek sokszor már igenis akar egyedül alduni.
legalábbis az én kisfiam.
már nem csak azért sir, hogy vegyem fel és szoptassam, hanem azért is, hogy tegyem vissza a kiságyába.
Na, remélem, nem hargaszol ennyi okoskodásért, tudom, minden gyerek más, sok sikert és kitartást.
és ha ennyire nehéz a helyzet, szerintem nyugodtan keressetek vagy keress fel egy szakembert.
üdv,
ama
en tobbeves nannys tapasztalattal a hatam mogott, lattam egyet s mast. de a legfontossabb szerintem is a kovetkezetesseg meg a rendszeresseg. az elso honaptol kezdve. meloztam olyan csaladnal ahol a gyerekek par honapos kortol kulon szobaban kulon agyban aludtak. 2-3 evesen is az altatas annyibol allt, hogy mese, be az agyba es aludtak mint a bunda. soha nem volt baj, nem kellett konyorogni, nem kellet sirasra, hisztire szamitani. persze gyerekfuggo is az egesz, minden gyerek mast karakter, DE ha egy anya tudja mit csinal es ki is tart mellette akkor a gyerek is megszokja a rutint es nem ellenkezik. persze ha beteg vagy ha van valami extrem helyzet (pl. volt gyerek aki rohadtul felt a villamlastol) akkor lehet engedni, meg kell is, de mar akkor meg kell neki is mondani hogy ez nem lesz innentol igy, csak ma este mert beteg vagy vagy mittomen.
sokkal egyszerubb egy gyereket raszoktatni valamire mint utanna miutan rajottunk hogy elszurtuk atszoktatni valami masra...
szoval elore gondolkodjunk ha lehet.
en minden nonek javasolnam amugy hogy mielott babat vallal, menjen el nannynek, nagyon sokat lehet tanulni. jot is rosszat is latni. en pl. orulok neki hogy van fogalmam arrol mibe is vagok bele, meg lattam a kovetkezmenyet sok dolognak esha tehetem nem ugy fogom csinalni
amugy sosem keso, szoval kezdjel bele alakits ki egy uj rutint a csemetednek. es ne add fel!!! siras, hiszti ide vagy oda te vagy a fonok! gondolj arra barmilyen keservesen sir is semmi baja nincs meg nem is lesz. az a siras arrol szol hogy elerje amit akar. mondd el neki tobbszor hogy mennyire szereted de itt az ido hogy a sajat kis agyaba aludjon. KOVETKEZETESSEG es RENDSZERESSEG! csak az elejen nehez, de hidd el megeri! mindenki sokkal boldogabb lesz.
attol mert anya vagy nem kell elasnod magad! megjo hogy kettesben akarsz lenni a ferjeddel. a gyerekek nagyon okosak es pontosan tudjak hogy kit mivel lehet "zsarolni"
ne hagyd magad.
Szia Szelima,
A lanyod mar 20 honapos, nem egy magatehetetlen kisbaba. Szamara sokkal fontosabb az, hogy egy boldog csaladban eljen, mint hogy valaki mindig orizze az almat. Keressetek neki egy allatkat aki majd helyettesit titeket az agyaban (vagy barmi mast amit szeret), aki majd vigyaz ra amig alszik a SAJAT agyaban. Persze a lanyod tiltakozni fog, sir, ordit, akar orakig, napokig (max. egy het pokol, de utanna helyre all a csaladi beke es a ferjed is vegre meg lesz elegedve). De Neked hatarozottnak kell lenned es add tudtara a lanyodnak, hogy Ti azert nagyon szeretitek ot, de ez az elet rendje, hogy a gyerekek a sajat agyukban alszanak, hiszen ti sem alusztok egyutt a szuleitekkel. Hidd el elobb utobb megerti es elfogadja. Sajna az apukak megfutamodnak az effajta cirkuszok elol es ezt a harcot az anyara hagyjak, de kerd meg a parodat, hogy o is legyen hatarozott ha a lanyod majd hozza fordul segitsegert. Kitartas!
Egy 5 eves kislany anyukaja,
Mano
Fürdés,utána testápolózás,attól már nagyokat pislog,közben halkan énekelek neki,mindegy mit,ami eszembe jut,majd 2 dl. meleg tejecske,pici mézzel ízesítve,és mire az üvege kifogy már alszik.
Most 19 hónapos a picilány,és 13 hónapig,míg szopizott,veünk aludt.
Nagyon nehéz volt külön szobába szoktatni,rengetegszer ébredt sírva éjjel,mert nem talált.Aztán kitaláltam egy ilen sírós éjjelen,hogy ott helyben,kibújtam a pizsi felsőmből,és oda tettem az arcához,és láss csodát.... megnyugodott.
Nem könnyű,én is tudom.
Kitartás!!!!!!!!!
Ez nálunk is így van. Kilenckor fürdés és utánna egyből jön a tápszer, majd alvás.
Mi egy éves koráig egy szobában aludtunk, de Ő a saját ágyában. Hetente kétszer-háromszor mellettünk aludt el, de aztán átkerült a helyére /ilyenkor nem hisztizett, érthető oka volt a sírásnak/.
Egy éves kora körül többször is megébredt éjszakánként /ez rá sosem volt jellemző/ és arra jutottam, hogy zavarjuk már /mindketten sokat olvasunk, stb.../. Ekkor kezdtem el átszoktatni a saját szobájába /a nappali alvásokat addig is ott bonyolítottuk/. Már az első éjszakát átaludta.
Persze a reggeli nagy családi bujás megmaradt.
topikindító: próbálj ki több módszert is. Biztos, hogy nem lehet most könnyű Nektek.
ja és még vmi.Pici korától arra volt szokatva,hogy fürdés után márcsak minimális fény a szobában,nincs játék,tv,hangoskodás.Nekem az nem tetszik,hogy megfürdetem 7-kor és utána még mondjuk 9-ig tévé vagy játék.A gyerek nem érti ugyse,hogy most ma miért 8-kor megyünk aludni,holnap 9-kor rak le anya stb.Szokja meg,hogy fürdés után jön az alvás.Míg öltözetjük,törölgetjük addig már rá tud hangolódni az alvásra.
Sok gyerek igényli például a meseolvasást.Az enyém nem.Lehet Szelima próbáljátok meg,hogy leteszitek az ágyba és mesét olvasol neki.
én is teljesen így gondolom.
én a szopcsiban is betartottam a 3 órát és azzal sem volt soha gond.De tényleg az alvás a legnehezebb.Ha egy kicsit engedékenyebb az ember,azt egyből kihasználják a kis ördögfiókák.
Nekünk is úgy kezdődött,hogy hirtelen felkelt 6-kor és már nem akart visszaaludni.Vagy 2-3 korai kelés után,egy hétvégén a párom behozta közénk és láss csodát visszaaludt 9-ig.Ó örültünk mint majom a farkának,nem kell végre korán kelni.Aztán legközelebb 5-kor kelt,majd 3-kor és végül eljutottunk oda,hogy 9-kor leraktuk,mire kijöttem a fürdőből fürdés után,hogy megnézzük a kikölcsönzött dvd-t,már sötét szoba fogadott,kisaszony ott durmolt az ágyunkban.
Akkor mondtam azt,hogy elég,nekem is jár egy kis magánélet,olvasás,tvnézés stb.És megkezdődött az átszokatás.
Nem volt könnyű,de mindenképpen ez volt a megoldás.
Köszi, még van mit tökéletesíteni, de én már ennek is nagyon örülök. És még azért is volt jó ez a könyv, mert ráébresztett arra, hogy mennyire fontos a rendszeresség, úgyhogy azóta sokkal jobban odafigyelek arra, hogy lehetőleg mindig mindent ugyanabban az időben csináljunk. És ez tényleg nagyon FONTOS!
tudom, kicsit off, ugyan is (személyesen) nem találkoztam ilyen problémával....
Nem azért, mert nincs, hanem azért mert egyszerre kettő, így fel sem merült az együttalvás kérdése... És Ők soha nem egyszerre aludtak el, nem egyszerre ettek (akkor) nem egyszerre voltak betegek, stb, stb.
A rendszer, következetesség segített, pedig ez egy állandó "küzdelem", a szó nemesebb értelmében, hisz az egésszéges gyerek mindig feszengeti a korlátokat:-)
/aki pedig még nem próbálta a "néma és mozdulatlan" szexet, az kimaradt valamiből..... szerintem/
Szia!
nem olvastam minden hozzászólást, úgyhogy bocs, ha már írta vki. Erről a dologról nagy elhatározással tudod leszoktatni a kislányodat és szívből ajánlom a Minden gyerek megtanul aludni című könyvet.
Mi is hasonló cipőben jártunk. Én egyáltalán nem vagyok ellene az együtt alvásnak, bizonyos ideig. Szerencsére mi le tudtunk lépni mellőle, így aztán a kapcsolatunk nem szenvedett hiányt semmiben. Aztán egyszer úgy döntöttem, hogy itt az ideje a különalvásnak (8 hónapos volt). nagyon nehéz volt, nagyon üvöltött, nagyon sokáig, de valamennyi eredmény azért már van. Elalszik a kiságyban, igaz, hogy valamennyi időt ott kell tölteni mellette, de sikerül. Napközben egyszer alszik, hol a kiságyban, hol a babakocsiban.
Ebben a könyvben a nagyobb gyerekek alvásához is van útmutató. És szerintem mindneképpen próbáld meg hétvégén is altatni, biztosan jól jönnek nektek az a 2-3 óra.
Sok sikert és kitartást kívánok, ja és kérd meg a férjed, hogy segítsen ebben, legyen szilárd az elhatározás.
amúgy nekünk mindenben volt únevezett "rendünk" amit betartottunk ezáltal kiszámíthatóvá vált neki a nap.Körülbelül mindig akkor eszünk,fürdünk,fekszünk.Persze +/- félóra,óra belefér.
Sokan mondják,hogy óó egyszer-kétszer velünk alszik,nem szokja azt meg.Nem a fenét.Amióta "visszaköltözött" az ágyába ,azóta nem ébred fel éjszaka.Azelőtt mindig felébredt 1*2 éjjel és be kellett közénk rakni.És nem a foga jött!!!Csak vágyott hozzánk.És igenis képes azért felkelni éjjel!!
Kitartás nektek!!!
nálunk 18 hónaposan volt uez a probléma.Amit tettünk:beraktuk a kiságyba ( ő még nem tudott kijönni),mondogattuk,hogy Molli idefekszik a kiságyába,itt alszik barika is,aztán kijöttünk.Persze ment az ordítás.Időnként bementünk hozzá,visszafektettem,megsimogattam,kijöttem.Az első pár napban ez beletelt akár 1,5 órába is.aztán 1-1,5 hét alatt eljutottunk oda,hogy nem sírt amikor kijöttünk.
Persze ezt eljátszottuk éjszaka is,volt,hogy akkor is ordított 1,5 órát.Emberrel veszekedtünk a másik szobába,mert én már azt mondtam,hogy hozzuk át,ne ordítson,de ő azt mondta,ha már ennyit ordított akkor még várjunk egy picit.És megérte,mert akárhol alszik,idegen helyen is ,lerakjuk és elalszik egyedül.
Erősnek kell lenni.Nekem intő példa volt unokatesómék,akik 7 éves fiukkal és 4 éves lányukkal aludtak egy ágyban.
Tudom kegyetlennek tűnik a 1,5 óra ordítás,de inkább hallgattam pár napig és azóta mindenki a helyén alszik.
helló
lehet hogy erről már volt szó de apa kicsit szigorúan kezeli ezt a helyzetet nem? azért lehetne kicsit megértőbb, és igen ott a fürdőszoba, konyha és zár be
szerintem apával előbb kéne jól elbeszélgetni hogy miért is ilyen ellenséges és csak utána a gyerkőcöt regcumolni, amúgy én is hasonló cipőben járok a fiammal, most megy a külön ágyba szoktatás és már elmúlt két éves, szóval tudom milyen helyzetben vagy de apa kicsit túlspriázza sztem
Köszönjük Nebáncsvirág!
Még utoljára elmondanám, hogy a szóhasználatod nem árulkodik túl magas intelligenciáról.
Én azért ezt is felmérném, mielőtt hozzászólok egy témához.
Szép napot!
Természetesen. Én is tanulok pszichológiát. Nyugodtan ellenezzen, meg lázadjon, ez rendben is van. Csak miért pattog egy ellentétes sugallmú topikban? Erre voltam kíváncsi. Dehát a lényeg, hogy ez szórakoztatja őt, mert itt komoly korlátoltság van.Egy ilyen magasabb rendű, aki aztán nem áldozna semmit egy gyerekért, meg senkiért, de még egy kutyáért sem (úgyhogy ne javasoljatok nekik háziállatot!), az úgy tűnik, a normálisat tartja korlátoltnak. De hát így szokott ez lenni.
Mindenestre én nem égetném magam, hogy pattogok egy olyan topikban, ahol senkit nem érdeklek, mert semmi közöm a témához.
Van rengeteg olyan téma, ahol az a kérdés, hogy gyere vagy nem gyerek... miért nem ott lázadozik?
Mi lenne, ha pár napig hagynád, hogy hisztizzen az "igazáért", aztán észreveszi-a "terrorja" nem segít - hát befejezi.
Ha "hisztivel" célt ér el, alkalmazni is fogja.
Kérdés csak az, hogy a gyerek bírja tovább vagy Te....
Te mekkora hülye vagy...eszem-faszom megáll...kedves többiek, köszönjétek nebáncsvirágnak, hogy elhúztam innen, ezt már ép ésszel sajnos nem lehet elviselni.
Ennek örülök. Csak az a baj, hogy ha vki itt korlátolt , akkor az Te vagy, ráadásul olyan szinten, ami abszolúte nem szórakoztató.
Szóval sztem keress megadnak olyan szórakozást, amivel másokat nem zavarsz!
Ne haragudj, de mit keresel még itt? Úgy látom, hogy senkit nem érdekel, hogy akarsz-e gyereket vagy nem... csak csodálkoznak ezen a hozzálláson, amit ráadásul egy topikban bizonygatsz, ahol olyan emberek beszélgetnek, akik homolokegyenest ellenkezőek, mint Te.
Tehát nem értem, hogy miután sikerült megértened, hogy mi a téma (gondolom, ezzel egyidőben felismerted, hogy neked ehhez semmi közöd), akkor miért puffogsz itt még mindig az irígy dögök között?
Nem veszek, pedig nagyon szeretnék.
Persze sokan közületek azt is bevállalják, kislakásba, ahl szenved a szerencsétlen...aztán meg kidobálják az ablakon...