Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Írtam választ: az NLC. MEGETTE.
NEM KÍNLÓDOM EGY ILYEN ÁSATAG EGYRE POCSÉKABB SZOLGÁLTATÁSSAL!
Először még ki is tiltott, pedig ugyancsak 'pár perce' már tagja vagyok ennek az NLC. - nek!!
Ha te nem jössz , mi sem ! Gyere szólíts meg bennünket, mi is jelentkezünk. Bezárt ajtajú kávézóba ritkán tér be valaki.
Kiszabadultál börtönödből, fájdalmas az emlék, de neki- ha él -még fájdalmasabb, mert bántja a lelkiismerete.
De az is lehet, hogy ha Juhász Gyula és a szőke Anna közelebb kerülnek egymáshoz, együtt élnek, nem írta volna a szép verset, szőkesége helyett a rendetlen lakás, mosatlan edény jut eszébe.
Látom, hosszú ideje sehol, senki.
Köszönöm, hogy hoztad ezt a verset.
Mélységesen igaz, minden sora!
Ebben a mai, kíméletlen, törtető világban, még különösen: nagyonis időszerű!...
Szép verseket találtatok ! Nekem ez is tetszik !
Baranyi Ferenc:Porvers
Akit egyszer porig aláztak:
porig kell azért lehajolni,
a méltósága-vesztett sorshoz
méltósága-vesztve igazodni.
Előtted ember ráng a porban?
Megértem, belerúgni könnyebb.
Még emberibb átlépni rajta
könnyed sikkjével a közönynek.
Mentséged is van, ha a lelked
bátortalan feddése rád vall?
másokért őrzött tisztaságod
nem szennyezheted más porával.
Ha lehajolsz, még orra bukhatsz,
és hát derekad roppanó is,
ápolt tüdődet is belepné
a talajmenti szilikózis,
hát nem hajolsz porig, ha porból
akármi hív: kincs, ócska holmi...
Pedig akit porig aláztak -
porig kell azért lehajolni.
jaj, de szépek. Köszönöm.
Der Asra (Az Asra)
Mindennap fel és le sétált
a szultán szépséges lánya
estidőn, a szép fehéren
csobbanó szökőkút mellett.
Ott állt a rabszolga - ifjú
esténként a szép fehéren
csobbanó szökőkút mellett,
napról - napra sápadtabban.
Egy nap a szultánkisasszony
hozzálép, azt kérdi gyorsan:
Hogy hívnak, hovávaló vagy
és miféle származású?
Mohamed vagyok, felelt ő,
Jémenből, az Azra törzsből ———
az azráknak az a hírük:
belehalnak, ha szeretnek.
Heinrich Heine
Fordította:
Nadányi Zoltán
....és alábbi megint én....
Yvette tánca
A táncteremben buja fények gyúltak.
Yvette táncol; arcán bánat és öröm,
S míg börtönömben rovom én únt köröm,
Az ő ölébe égő rózsák hullnak.
De új csókjain áttörnek a múltak:
———„...Emlékével, Yvette, sorsod beszövöm,
S várni fogod őt, bár soha, meg se jön...”
——— A nő fülébe őrült szavak zúgnak.———
Forró a tánc, a saxophonok búgnak,
És ő repül... karjába az újnak;
Könnyes szemén hűtlen fények égnek.
Yvette, vigyázz, engem rejt az új öröm,
És hamis varázsát úgyis megtöröm,
Ne higyj hát az álnok, szép beszédnek!...
1957.
Dsida Jenő:
A gyöngék imája
Jó Uram, aki egyként letekintesz
bogárra, hegyre, völgyre,
virágra, főre, szétmáló göröngyre, –
Te tudod jól, hogy nem vagyok gonosz
csak nagyon-nagyon gyönge.
Mert pókháló és köd a szív,
selyemszőttes az álom,
pehelykönnyű és szinte-szinte semmi
s én erőtlen kezem
még azt sem tudja Hozzádig emelni.
De azért vágyaim ne dobáld a sárba,
ami az Óceánnak
legdrágább, legkönnyesebb gyöngye!
Hiszen tudod, hogy nem vagyok gonosz
csak gyönge, nagyon gyönge.
Hóvirág
~ Zelk Zoltán ~
.......................................
Tél eleje, tél közepe:
havas a hegyek teteje,
sehol egy árva virág -
zúzmarás a fán az ág.
Ám télután egy reggelen,
csoda történik a hegyen:
kibújik a hóvirág,
s megrezzen a fán az ág.
Öröm rezzen ágról ágra:
itt a tavasz nemsokára,
kizöldülnek mind a fák -
Isten hozott, hóvirág!
Köszönöm, hogy betetted.
Gyönyörű, szép szonett!...
——— Ma már ilyent nem tudnak...
Alábbit 1959 - ben írtam....
N E H I D D . . .
Ne hidd, hogy néma vagyok, ha hallgatok,
Ne hidd, hogy nékem nem fáj már semmisem,
Ne szídj, hogy a "nagy szerelmet" nem hiszem,
Ne bánts, ha rámtörnek régi dallamok.
Bús meséket szőnek néma Alkonyok,
———— Könnyek kútját nem látja más, senki sem,
Csak az, ki halni tudna, de élni nem,
Akit nem vonzanak léha asszonyok.
Nincs nekem más világ, hova tarthatok,
Az én dalom nem dalolják dalnokok,
És boldogságot nem rejt zárt köröm...
———— Hűtlen lett már minden régi kedvesem;
Álmaim azért el mégse' kergetem
S furcsa selymem, ki tudja, mért szövöm?...
590226 (F.G.)
Kosztolányi Dezső: Téli alkony
Aranylanak a halvány ablakok…
Küzd a sugár a hamvazó sötéttel,
fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel,
a hósík messze selymesen ragyog.
Beszélget a kályhánál a család,
a téli alkony nesztelen leszállott.
Mint áldozásra készülő leányok,
csipkés ruhába állanak a fák.
A hazatérő félve, csöndesen lép,
retteg zavarni az út szűzi csendjét,
az ébredő nesz álmos, elhaló.
S az ónszín égből, a halk éjszakában
táncolva, zengve és zenélve lágyan,
fehér rózsákként hull alá a hó.
Szép ez az Ady vers is nagyon.
Annyira nekem, hogy azóta, mikor tizenéves srácként, egyedül utaztam Budapestről Dorogra, nyári munkára, vakáció helyett, és csak annyit tudtam, hol kell munkára jelentkeznem, és semmi más nem volt biztosítva, a vonaton egyetlen utitársam a Babits - kötet volt. Ott nyílt ki a lap... Mire odaértem, már fejből tudtam, és "hitvallásommá" vált... ——— Azóta is...
Akárcsak Ady:
SZERETNÉM HA SZERETNÉNEK
Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.
Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak – fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.
De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.
Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.
Akkor Babits ezt Neked írta?
EGY SZOMORÚ VERS
Melyben a költő azon panaszkodik, hogy nincsen barátja.
Nekem nem volt barátom,
tőlem mindenki fut,
társaim elkerültek
mint idegen fiut,
idegent, megvetettet,
ki mindég mostoha,
kit senki sem szerethet,
nem is szeret soha.
Magányosnak születtem,
baráttalan vagyok,
így lettem, ami lettem,
mindentől elhagyott,
mindég a szenvedésre
vitézül víni kész:
magányosság vitéze,
magam ellen vitéz,
barangoló borongó,
ki bamba bún borong,
borzongó bús bolyongó,
baráttalan bolond.
Nekem nem volt barátom,
nem is lehet soha,
örökre már belátom,
maradtam mostoha
nincs szem, amely szememben
a lelket lelje meg,
szív, mely setét szivemben
lakozni nem remeg,
lelkekkel lelkesülni
lelkem hiába vágy
lelkeknek egyesülni
nincsen menyasszonyágy.
Babits Mihály
(fiatalkorom óta egyfolytában időszerű nálam ez a vers)
Gyere és hozzál szép verseket.
Várunk.
Lehet, hogy visszatérnek. Bár leginkább akkor szokta, ha valami baj van . ! Majd időnként betérek 1-1szép verssel, melyet topikjaimban is megjelentetek.
Szép verset hoztál, köszi szépen.
Ez a topic is tartott annak idején személyes találkozót, nem is egyet, mégis ide jutott.
Nagy László: Elfogynak a fák
Elfogynak a fák a parton
éjszakánként lassan, lassan,
amikor az Isten szeme
jéggé fagy a kék magasban.
Ilyenkor az éhes fűrész
nem énekel, mert nem szabad.
Ilyenkor az éhes ember
nem nyöszörög, bár megszakad.
Fáért nem kár, lesz helyette,
hisz tavasz jön, új ültetés,
de a nyomor parancsol itt,
melle csupa kitüntetés.
A tuskókon Isten keze
kalácskát formál a holdból
az éhező kisdedeknek,
de csak holdból, de csak holdból.
Látod Hildánk is a fészen van . Az mozgalmasabb , látványosabb . Ezek a topikok csendesek, tartalmasak . Sok ember addig vesz részt amíg érzelmi problémája van, ha ez megoldódott keres más foglalatosságot . Eredeti zárt topikunk varázsa az, hogy személyes kapcsolat is kialakult , évente 2-3x találkozunk . Ez sokat jelent .
Juhász Gyula
Epilógus
A vágyak bágyadt hegedűjén
Gyászindulót húzok neked.
Fáradt ujjakkal, tört vonóval
Belesírom mély lelkemet.
Elhantolt álmaim zokognak
A horpadt öblű hegedűn
És könnyeim, az eltitkoltak
Hullnak a húrra keserűn.
Fejem a hegedűre hajtom
És szívem belétemetem,
Most olvad, mint a gyöngy a borban,
Egy dallamba az életem.
A vágyak bágyadt hegedűjén
Elhal a legszebb nóta ma,
Örvénylő mély tenger-szemedbe
Szédül utolsó dallama!
Látom, hogy itt is nagy a csend.