Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szomorkas vagyok
Létrehozva: 2018. május 23. 11:10
Sziasztok !
Kicsit szomorkas a hangulatom, pedig igazabol örülnöm kene, ugyanis egy oraval ezelött vettem at a vadiuj Audimat. Viszont cserebe oda kellett adnom a 12 eves, mar csak az alapfunkciokon müködö Renault-omat. Sosem hittem volna, hogy az ember ennyire függhet egy targytol, hisz az auto csak egy hasznalati targy. En, bizony bevallom, meg is könnyeztem. Hozza kell tegyem, az volt az elsö autom, ugyanis meglehetösen kesön tanultam meg vezetni. Mar napok ota szörnyen izgatott vagyok, alig tudtam aludni, s most mar magam mögött tudhatom az egeszet. De mondom, kicsit faj a szivem, pedig tudom, hogy csupa racionalis erv sorakozott a csere mellett.
Normalis vagyok?
Ajjaj!
Javaslom, egy darabig csak vonattal és busszal közlekedj. /Ha már visszaköltöztél/
Amúgy itt Magyarországon én is szomorkás vagyok kissé. Szomorkás, mert már 30 /!/ éve nem telik kocsira /bár annak idején én is jól vezettem, egyetlen balesetem sem volt évtizedekig/ de mostanában már nem is vágyom rá. Szomorú vagyok, mert a híradások nem a kiegyensúlyozott, különösebb feszültségektől mentes életvitelt tükrözik, hanem a meg nem értést, szélsőségeket /most igencsak árnyaltam fogalmaztam/ Itt minden egészségügyi ellátás kínosan-keservesen intéződik - tisztelet az igen kevés kivételnek. Szomorkás, mert tulajdonképpen mindenki a borravalóra - hálapénzre - csúszópénzre hajt. Szomorú, mert a híradások időnként egészen másról szólnak, mint amit a mindennapokban tapasztalunk, és, ha ezt a média esetleg szóvá teszi, szólamokat, semmitmondó válaszokat kapunk - vagy éppen válaszra sem méltatnak. Szomorú vagyok, mert a napokban egy 16 éves fiú - akinek rendezetlen volt a családi élete, úgy igyekezett az érzelmi frusztrációját levezetni, hogy agyonvert egy 8 éves kislányt...és még sok mindenért vagyok szomorú.
Szomorú, mert az ifjuságunk nagy része a külföldön próbál szerencsét - mert nagyon sok szociális mutató alapján az utolsók között kullogunk Európában.
En jol vezetek. Szeretem a sebesseget, de ovatos vagyok, s soha nem mereszkedem rizikos manöverekbe. Ha belegondolok, milyen nehezen tanultam vezetni... Az oktatom olyan soviniszta megjegyzeseket tett, hogy minden egyes ora elött hasmenesem volt a felelemtöl.
" Gabriella, az ut es az auto beszelnek hozzad, csak te nem erted, mit akarnak mondani. Adj gazt, Gabriella, meg a teherautok is megelöznek bennünket. Amint latom, Gabriella, mas sem akarsz megtanulni beparkolni. Ahogy te vezetsz, Gabriella, az az auto megeröszakolasa" Kb. 50 orat vettem nala, orankent 27 euroert, de nem haladtam semennyire. Aztan beszeltem egy lany anyukajaval, aki velem kezdett a tanfolyamon,s vele olyan türhetetlen hangon kiabalt, s a lany atment egy masik autosiskolaba, ahol secperc alatt kesz volt.
En is ugyanezt tettem. Ott talalkoztam jonehany mas lannyal, akik sokkal rosszabb tapasztalatokat szereztek, mint en, s a "masiknal" szinte azonnal megtanultak vezetni. En is. Nem egeszen 2 het alatt meglett a jogositvanyom, holott az elözö helyen honapokig kinlodtunk egymassal. Raadasul egesz idö alatt a bunkofonjat bamulta. Idönket felnezett, ha keresztezödesben voltunk, vagy utasitasokat adott, de egesz idö alatt nem szolt egy kedves szot sem hozzam. A vegen meg elmondta, hogy mit csinaltam rosszul. En ugy gondolom, felnötteknek is szüksege van motivaciora es dicseretre, s ha mast sem hall az ember, hogy milyen rossz es ügyetlen, el is hiszi.
Nagyon szeretek vezetni. Mar elöre felek, ugyanis ugy nez ki, hogy visszaköltözünk a gyerekekkel Magyarorszagra, ha a legidösebb fiam jövöre leerettsegizik. Nos, a felelmem oka a magyar sebessegkorlatozas. Nemetorszagban csak szakaszonkent letezik, de az autopalya altalaban szabad. Hat hogy a nyavalyaba fogom en megszokni a 130-as tempot, ha itt a 140-nel ugy erzem, hogy csak allok?
A szemelyes rekordom 185 km/h volt, igaz, vasarnap, s alig volt forgalom az uton. A ferjem mindig azt mondja, hogy nem akarja tudni, mennyivel megyek, mert rosszul lesz az aggodastol.
De csak akkor vezetek nagyon gyorsan, ha egyedül vagyok. Ha a gyerekeim, vagy barki mas mellettem ül, akkor uralkodom magamon.
Az uj Audim jol megy. Igaz, meg csak orszaguton probaltam, de nagyon jol gyorsul. Szeretni fogjuk egymast.
Miert eppen Walter?
A mi első autónknak neve is volt - Walter ...nagyon szerettük...,sokáig emlegettük....
Nekem pedig még soha nem volt kis kocsim.Mióta pedig klasszikusodok,nem is lesz.Ha nem lehet táncolni benne,akkor túúúúúúúl kicsi.Kezit csókolom.
Hmmm... nem tudom, ez segít-e, de én szeretek szép Audiban utazni, ha valaki más vezet... pláne, ha jól vezet... mondjuk én a pasikat preferálom inkább...
Van meg egy-ket dolog, ami miatt szomorkodhatok, de ma eppen ez foglalkoztatott. Tudom, nem igazi problema, de megis erdekelt, hatha jar(t) valaki hasonlo cipöben. Tudod, en mindig kinevettem azokat, akik nem tudom, milyen szemelyes kapcsolatot epitettek ki az autojukkal, s tessek, en se vagyok mas.
Köszönöm az epitö valaszt !
Valahogy igy gondolom en is. Ami a hozzaszokast illeti, azt alaposan megkönnyiti, hogy a rendszamon ( valaszthattam, csekely felarert) a varos utan a monogrammom es a születesi napom es honapom all. A ferjem ugyan az evet szerette volna, de ugy gondolta, lehet, hogy morcos lennek erte.
Ez igaz, de neha ilyen vegyes erzeseink is vannak. Üröm az örömben ...
A szokas hatalma ... beletelik egy kis idobe, mig ertekelni tudod a vadiuj Audit, egyfolytaban a Renault-hoz fogod hasonlitgatni, es barmennyire hihetetlen, lesz amiben nem tud majd a Renault-val versenyezni. Majd ha mar tobb autot tudsz magad mogott, nem leszel szomoru, de az elsovel tanultal meg igazan vezetni, sok mindent ateltetek egyutt ... :-)
Igen, lehet ragaszkodni tárgyakhoz....De én a helyedben inkább örülnék....az előrébb visz,,,,
En is szomorkodtam, amikor lecsereltem az elözö automat, pedig nem is hasznaltam sokaig, megis nagyon fontos volt nekem, mert a függetlensegemet jelentette.
Majdnem nekimentem az anyosomnak, amikor azt talalta mondani: na vegre egy rendes auto. Pedig pont ömiatta vettem a Ladamat, hasznaltan, egyeves volt, autogazra atepitve. Sokfele elvitt minket, csak aztan nagyon sokat kellett volna költeni ra, hogy tovabbra is biztosagosan autozhassunk, igy lecsereltük.
En is szomorkas voltam.
Örülj neki, hogy csak emiatt kell szomorkodnod.