Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Igen, én is rá reagáltam.
Ez a rövidke párbeszéd nem a konkrét esetről szólt már, hanem úgy általánosságban az egyik fórumtárs hsz-ére reagálva.
Ha figyelmesen olvastál. :)
En csak a gyaszhoz tudok hozzaszolni,95-ben 3 het utan meghalt a ferjem rakban,csak 47 eves volt,es semmit sem lehetett tenni,ezt nem kivanom senkinek,hamar tortnet,leborult az eg,vege lett mindennek hirtelen,eleg varatlanul....en ilyenkor gondoltam,hogy akarmilyen lenne,jobb lenne ha maskepp tortent volna...en meg ma sem tudom elhinni..
Talan a valas ilyen,akivel sok szep idot toltottel,es vege lett,de semmivel sem hasonlithato avval,hogy tudod ,hogy a parod soha tobbe nem latod...ez amit en eltem at,talan segit ,nem tudom.....
Igazat adok neked!!!Elhamarkodott volt a valaszom,mert itt a gyerekek erdekeit nezik,es azt akinek a valasi oka volt.De nem kellettt volna beleszolnom mert szerencsere szemelyes tapasztalom nincs.Igy kerlek,nezdd el nekem ,ha olyanba szoltam bele amibe nem kellett volna
A válás ugyanolyan, mint a gyász. (tapasztalatból mondom). Végigmész ugyanazokon a fázisokon, mint amikor valakit elvesztesz. Talán annyiból kicsit összetettebb a dolog, hogy itt nemcsak egy embert vesztesz el, hanem az életednek egy részét is. Bár ez igaz lehet akkor is, amikor meghal egy nagyon közeli hozzátartozód (pl. szüleid - szerencsére ezt még nem tudom, hogy milyen)
Szóval mindenképpen idő kell ahhoz, hogy az ember feldolgozza. Nekem talán annyiban volt szerencsém, hogy én már az összes fázison végigmentem, amikor elhagytam a férjemet. Nem tudom, hogy ez mennyiben segített. Éppen a hét végén beszélgettem a fiammal arról, hogy mi minden hiányzik a régi életemből. Azóta is ezen kattog az agyam. De én is tudom, hogy úgysem lenne semmi másképp, mint korábban. Hiába ígérgette a férjem, hogy megváltozik, azóta (is) többször kiderült, hogy ez max pár óráig (max napig) tartana csak. 50 évesen nem fog megváltozni.
Igazad van...!
Hát, az emlékeimmel én is birkózom, pedig még férjnél sem voltam soha. Szerintem nem kell megtagadni semmit, az éremnek két oldala volt, és van, most elfáradtál és így döntöttél. Nem tettél tönkre semmit (ha esetleg ezt érzed), az a sok érték, amit létrehoztatok, az szerintem megmarad, mert mindig ott lesz a két gyereketekben. És lehet, hogy valamiképpen csalódás a válás, de máshonnan nézve pedig érték: mert megmutatja, hogy vannak határaink, és hogy valamiben nem alkuszunk, valahol meghúzzuk a határvonalat. És ezt nem azért tesszük, hogy a másikat bántsuk vele, hanem azért, hogy magunkat védjük, illetve hogy máshol esetleg pedig megnyithassuk a határvonalat - nem feltétlenül egy új kapcsolatra gondolok, hanem bármi új számára, amit hoz az élet, vagy amire vágysz majd!
És az is érték szerintem, hogy a továbbiakban is tartjátok a kapcsolatot, és lesznek még családi élményeitek így is.
Az élet már csak ilyen kiszámíthatatlan, és ezt szereti az orrunk alá dörgölni...
Az anyagi dolgokról csak annyit, hogy több évtizedes együtt élés után beteg dolognak tartom ha valaki ki akarja semmizni a partnerét. Szerencsére ezt tudjuk kultúráltan kezelni...megegyeutünk.
Jobban érdekel az, hogy hogyan változott az elváltak jövőképe, hogyan birkózott meg az emlékekkel...hiszen ennyi idő után az nem kevés.
Nekem vannak rossz pillanataim...az agyammal tudom, hogy úgysem lenne semmi másképp ( annyiszor megpróbáltuk) de mégiscsak együtt voltunk. Nem lehet azt mondani, hogy öltük egymást....
Szóval a mélypontokat próbálom áthidalni , főleg érzelmileg...
Nem egyszerű még akkor sem ha én mondtam ki a végét. Milliónyi közös emlék, ami a családi létből és a gyerekek felneveléséből fakad...utazások...konkrétan egy fél élet...
Nem is kifejezetten neked, inkább kékelefántnak szól ez...
Mi lenne, ha odafigyelnétek a topiknyitóra? Itt nem kisgyerekekről van szó, hanem felnőtt emberekről. Az egy dolog, hogy nyilván az élethelyzetükből adódóan még a szülőkkel együtt élnek.
Csak háta a jog árnyoldala az, hogy ahol gyerek van, ott általában az apa, aki a rövidebbet húzza. Mert, hát a gyereknek az anyja mellett a helye és nem maradhat fedél nélkül. Ha nem kulturáltak a felek, akkor csúnyán szokott az ilyesmi végződni.
Időnként meg kell újítani. Amikor nagyságrendi, vagy egyéb nagyobb horderejű változás történik.
Nekünk mondjuk nincs. Úgy kötöttük össze az életünket, ahogy mindenki más, hogy mi aztán sosem válunk el. :)
Amúgy igen, jó dolog az az 50-50% a jogban. Akinek meg nem felel meg, a szerződjön időnként.
Igen, természetesen, mindig a másik a hibás....
A házassági szerződés jó dolog, de szerintem egy idő után már értelmét veszti. Pl 20 év házasság alatt, hiába hoztál te ennyit a házasságba, a másik meg annyit, ezt is azt is esetleg eladtátok közben, vettetek közösen egy újat, amire közösen vettetek fel hitelt, stb. Ráadásul az egyik dolgozott közben, a másik nem, plusz mama, papa, anyós, após is esetleg besegített... Ilyen helyzetben már nagyon nehéz tisztzázni, hogy kinek is mennyi az annyi... Ilyen szempontból jók a magyar törvények, hogy 50-50% jár mindenkinek. Nem biztos, hogy igazságos minden esetben, de legalább "gyors" és "hatékony".
Mi is kötöttünk 20 évvel ezelőtt házassági szerződést. Az ingóságok nagy része már meg sincsen, ráadásul, ami akkor pl. műszaki berendezés értékes volt, ma már nem ér semmit (pl. CD lejátszót ma már pár ezer forintért vehetsz, 25 évvel ezelőtt kb egy havi fizetés volt az ára). Az akkori lakásom sincs már meg, van azóta kettő másik két különböző országban különböző felállásban, közte is volt egy közös. A külföldire a magyar hatóságnak nincs is hatásköre, úgyhogy hiába a házassági szerződés anno, gyakorlatilag annyit ér, hogy kb látjuk anno ki mennyit hozott a házasságba. Az meg nagyjából ugyanannyi volt, de ezt már 20 évvel ezelőtt is tudtuk.
Kezdem megérteni a házassági szerződés létjogosultságát, miután vannak emberek, akik úgy gondolkoznak, hogy ha tönkre megy a házasság (amiről mindenképp csak és kizárólag a másik fél tehet), akkor ki kell hajítani a lakásból oszt' jónapot. :)
Totál hülyeség, amit írsz!
A házasság alatt szerzett vagyok megfeleződik válás esetén. Totál mindegy, ki volt a hibás. Ennél "nagyobb" dologért (mint, hogy valaki barátnőt tart a felesége mellett) sem lehet senkit kitenni a saját lakásából.
Egyébként meg tök mindegy, a topic indító és férje már megegyezett a korrektül, semmi jelentősége, hogy te mit gondolsz a vagyonuk megosztásáról.
Termeszetes,hogy te tudod a legjobb megoldalstTalan itt maskepp van,mert mindig a gyerekek erdekeit veszik figyelembe,ha a 2 gyerknek kulonszobaja volt,es tagas konyha,ahol el lettek latva,a biro mindenkeppen az eladas helyett a gyerekek erdekeben a ferjet javasolja elmenni....nem akartam beleszolni,kerdezted,hat feleltem,sok szerencset,erot es egeszseget!!!!!
Nem, nem voltál pimasz...de azt gondolom, hogy az anyagiakkal kapcsolatos megegyezésünk teljesen korrekt. Nem akarom, hogy pusztán azért kifacsarjak egy embert mert nem akarok vele tovább együtt élni. Van megoldás a saját és gyerekeim további életére és szetetném ha neki sem albérletről albérletre kellene tengődnie ötvenegynehány évesen. Szóval végiggondoltam/végiggondoltuk az anyagi hogyan továbbot.
En nem akarok belefozani,de itt talan maskepp van,aze marad a lakas,aki a gyerekeket neveli,a [volt[ferj mehet a baratnohoz,vagy alberletben,semmikeppen sem lesz egyen osztas,mert o egyedul fog elni es a gyerekek nalad lesznek,igy megillett a lakas.
Most akarhogy gondolkodsz,hogy ne bantsdd,o volt a valas oka,tehat neked sokkal tobb jar!!Ez lehet ,hogy onzoen hangzik,de az elet ilyen,te maradsz gyerekekkel akik egyre tobbe kerulnek...a lakas a tied,o keressen helyet,a gyerekek erdekeben,ezt minden csaladi biro igy vegezne...
O egyedul,ti harman,csak nem alberletbe akarsz menni?A lakast nem kell eladni,a tied es a gyerekeke,ahova o megy az mar az o dolga...
Bocsass meg ,ha illizuzio rombolo vagyok,de ez torvenyi alapon igy van,mar a jellemet az is megmutatja,hogy hagyna elmenni rosszabb korulmenyek koze?????????
Bocsass meg ha tul pimasz voltam,en es a tobbiek csak a te erdekeidet nezik....
Tokeletesen igazad van!!!!Csak sajnos az egyik baratnomnel a gyerekek az apa partjan volta,nem csinalhatott semmi rosszat a szemukben,azert kellet leulni veluk,es elmondani ami okosan leirtal.....nem volt igy sem konnyu,de aztan elintezodott,most 4 ev utan mar minden rendben....
Én a kölkökkel már egy hónapja keresemaz új kecót.
Szóval semmire nem várunk. És így, hogy nyilatkoztunk a bíróság sem nagyon fog foglalkozni a dologgal. Mi ezt anyagilag tényleg házon belül megoldjuk.
A kecó megtalálása a nehezebb, nem az eladás. Remélem az egész eladás-vétel tavasz végéig megoldódik...most van egy kicsit szabadabb időm a melómban, ezért is pörgetem. A válás gondolom későbbre lesz csak meg de ez mindegy is...
Áruljátok már a kecót? Mert az válási papír nélkül is meg lehet tenni. Ráadásul, ha együttműködőek vagytok és megosztjátok vita nélkül a pénzt, amit kaptok, eggyel kevesebb ügy, amit a bíróságnak kell tisztáznia.
Ez azzal is jár, hogy nem kell megvárni, hogy a bíróság felbontsa a házasságot, hanem hamarabb szabadok lesztek mind a ketten, el kezdhetitek élni a saját életeteket. A válás kimondása ezek után már csak egy adminisztratív ügy, jelentősége semmi.
Köszi!
Azt hiszem, hogy a sebekkel lehet együtt élni. A régi barátnős sztori is seb...de behegedt és együtt éltem vele.
Ráadásul nem utálom...pusztán csak elfáradtam. Azt hiszem nem is volna értelme tovább várnom.
Anyagi értelemben véve nincs gondom. Korrektül megbeszéltük. Nem akarok többet, nem akarom lehúzni sem. 23 év nagy idő, a válás sem kell arról szóljon, hogy hogyan csesszünk ki a másikkal.
Miután a külön költözéshez el kell adni a mostani kecót, ezért én azt gondolom, hogy egy közös megegyezéses válás egy csatolt vagyonmegosztási nyilatkozattal tiszta helyzetet teremt. Én szetetem ha a dolgok tiszták.
Utána ne legyen ebből gond. Ki ki járja a saját útját, anyagi függetlenségben is.
Nem akarok háborút, vitát. Csak csukjuk be az ajtót, hogy elinduljon valami új.
Már bocsi, de szerintem nem túl jó, ha a gyerekeknek "pártoskodni" kell. A válás, különösen, ha már a gyerekek kirepültek, a két szülő dolga, a gyerekeknek miért kéne bárki pártjára állniuk? Normál esetben (mármint ha az apa nem egy vadállat, aki ütötte-verte a gyerekeket), illetve ha egy alapvetően "jó" apáról van szó (aki gondoskodott a gyerekektől a "maga módján"), az a normális, ha a válás nincs hatással a szülőkkel való kapcsolatra. Azért, mert én a férjemmel nem vagyok megelégedve partnerként, a gyerekek még apaként becsülhetik, tisztelhetik, szerethetik.
Ha a döntésed már megszületett, az már mindenképpen jó. Ehhez képest a papírok beadása és az egész procedúra csak adminisztratív dolog. Én már több, mint egy éve elhagytam a férjemet, de még mindig hivatalosan házasok vagyunk. Nekem nem sürgős a válás, a férjem néha felhozza, de aztán nem tesz semmit. De nyilván, minden szituáció más, mindenkinek mások a prioritásai.
Amit még tapasztalatból javasolnék: ne azzal foglalkozzál, hogy mi volt és mi van (mármint egy megromlott házasság, illetve most a válás), hanem azzal, hogy mit nyertél, hogyan szeretnél ezután élni és ezt az életet építgesd. Hidd el, ez is éppen elég energia, nem kell, hogy elvonja ettől az erődet a múlt és a jelen. A jobb és rosszabb pillanatokat megértem, nekem is volt rengeteg (különösen a rosszak zavartak), hidd el, el fog múlni, ha majd tényleg úgy érzed, hogy megtaláltad a lelki békédet és az életed úgy alakul már valóban, ahogy te irányítod. Sajnos, ez nem megy egyik napról a másikra, ahogy a mondás is mondja: az idő minden sebet begyógyít. ..... a sebeket viszont nem tünteti el - ez a része a mondásnak lemarad mindig. Magyarul: meg kell tanulni a sebekkel együtt élni. Nem könnyű, de ez van.
Irj le mindent nyugodtan,ne felj senki sem fog gunyolodni,bizony nem lesz konnyu,de mire varnal????A gyerekek kinek a partjanal vannak?
Mikor Ivana Trump elvalt ,azt mondta :ne vegyel elegtetelt,vegyel el mindent!!!Ez a nok kozott azota zsalloige,meg is kapta a maga 25-+ milliojat.
Ha nalatok ilyuen osszegekrol nincs is szo,azert rajta legyel,hogy ki legyel rendesen fizetve....
Szia
A döntés már megszületett. A papírokat beadtam....
Március körül lesz kb. a válóper....vagy később. Értesítést még nem kaptam.
Vannak jobb és rosszabb pillanataim mostanában...nehéz ez mindenképp.
Koszi,azert ird meg,hogy ,hogy dontessz,akar hiszed,akar nem sokan veled erzunk!!!!!!!
Köszönöm a hozzászólásokat!😍
De nagyon fejen talatad a szoget!!!!!talan idaig ez a legjobb tanacs!!!!
Nem bantjuk egymast!!!!banatot masik fedonevvel ismerem,es kivanok neki megerdemelt boldogsagot!!!
Nem kell ehhez atalni semmit,hogy mit kellet volna,az mar mindegy,de most van lehetoseged javatinai,ne felj ,hogy mit mondd ez az ,fiatal vagy a te eleted!!!!Majd talalkozol avval akivel jobban osszevalok vagytok!!!!Batorsag,es ne hagydd ,hogy vissza sirja magat...
Szomorú írás...bár azt hiszem nem a világvége jön el a válással. Rossz, nagyon rossz...még akkor is ha én akarom. De a jövő titkos előttem is, előtted is. Ha egy az utatok, akkor az úgyis kiderül...ha nem, akkor lesz más út.
Ebben hiszek, ebben próbálok hinni.
Itt leírom ezzel kapcsolatos dolgaimat:
https://mokuska66.blogspot.hu/
Sziasztok
Most úgy gondolom, hogy nincs közös utunk. Bár 23-24 év nagy idő és a gyetekek is bizonyos értelemben összekötnenk bennünket.
A tény, hogy olyan régóta élek "egyedül", hogy leginkább csak a külön fedél alatt élés lesz nagy változás. Nincs közöttünk ellenségeskedés meg viták....csak valahogy mindig visszasüppedünk abba, hogy nem jó és nem lesz jobb. Nem tudom a jövő mit hoz...majd elválik. Most még a gyakorlati kivitelezés zajlik csak. Kecót keresek a gyerekekkel...
Egyelőre olyan sok a feladat és egyre csak tornyosul előttem, így nem látom még, hogy mit hoz/hozhat a jövő.
Szia!
Szerintem azt kell realizálnod, hogy a döntésed abszolút végleges-e. Az, hogy válsz és nem csak külön költöztök ezt mutatja, kérdés, hogy valóban így érzel, vagy van benned egy halvány csírája annak, hogy később még bármi előfordulhat.
Másként állsz neki az újrakezdésnek, ha ezt tisztázod magadban.
Ez csak egy gondolat, nem vagyok szerencsére tapasztalt a témában.
Kérlek bánat és kékelefánt ne bántsátok egymást. Egy- egy élethelyzetre ki-ki habitusa szerint reagál, nyilván a megélt tapasztalatai függvényében. Nekem minden vélemény segítség tud lenni...
Bár már nem is arról van szó, hogy meglépem-e a válást...sokkal inkább az "újratervezés" nehézségeiről és tapasztalatairól szerettem volna véleményeket. Most egy nagy ködös massza van még csak előttem...
Az ilyen rosszfiúk amúgy imádnivalók tudnak lenni, amikor akarnak. De ha nem, akkor rémálom mellettük az élet.
Minden nő azt hiszi, meg tudja változtatni a rosszfiúkat. Mondjuk 1%-nak sikerül valami csoda folytán. A maradék 99% vagy időben feladja, vagy élete végéig szenved egy semmirekellő mellett. Döntsd el, meddig próbálkozol.
Ha mar itt tartunk,milyen jogon hozod fel,a te elfuseralt eleted?????
Miert lenne a gyerekeire szorulva,fiatal meg nyugontan talalhat neki tetszo munkat,plane ha a parazita him nem zavarja....
van egy szomszedom,48 eves volt]aki valas utan elment hazakat arulni,kiderult ,hogy nagyon jo benne,sokat keresett,megismerkedett egy hozzavalo ferfival,ennek 10 eve,hat ezen a jogon probalok jo tanacsot adni.....ha nem tetszik nem olvasd....
Nem elunk a kozepkorban....
Na ennyi volt...
Nem haragszom....o kert tanacsot....Es mondjuk neked mi kozod mindenhez????
Hogy mit kellett volna az mar nem szamit,a lenyeg,hogy ma legyel onmagad,es ne hidd mhogy ennel jobb nincs!!!
Nelkem volt egy hasonlo rovid[szerencsere]hazassagom,es vegett vetettem,nem volt konnyu eleinte,de aztan rendbe rakodott minden,neked plusz,hogy a gyerekeid biztosan tamogatnak...
Már ne haragudj, de milyen jogon osztod ki a másikat? Te nem így döntöttél volna, ő így döntött. És mivel az ő életéről van/volt szó, szíve-joga. Egyébként is mi közöd hozzá, hogy ő hogy dönt? Nem ismered a körülményeit, nem ismered az érzelmi életét, nem látsz bele a másik kapcsolatába. Honnan tudod, hogy főzött, mosott, vasalt-e rá?
Ennél kicsit árnyalrabb volt a kép de tulajdonképpen igazad van. Lehet, hogy akkor kellett volna máshogy döntenem....
Most azonban már utópisztikus volna azon rágódnom, hogy mit és miért csináltam. Akkor úgy láttam jónak, hogy "szedjük rendbe" most meg úgy érzem, hogy mennem kell.
Nem tudom ezekre a választ. Gondolom nem vagyunk egyformák, nem azonosan reagálunk. ...nem is beszélve arról, hogy egy helyzetről beszélni és véleményt mondani mindig sokkal könnyebb, mint a helyzezet átélve döntéseket hozni.
Volt valamikor egy regi dal: ha megversz is imadlak en.....de draga szep apacslegeny....
Ha a cipo nem passzol,el kell dobni......en sajna nem ertem,hogy lehet valaki ilyen kapcsolatban,sajnallak,de talan magadhoz tersz,,,,,
Nem akarlak bantani,csak nem ertelek,a gyerekeid hogy viselik el?Pl.apuka nem mehet veletek kirandulni,mert a macaval van,de gondolom foztel ra es mostal,vasaltal, penze,allasa nem volt?Bocsass meg de ugy rugtam volna ki az utcara,,,,,,
Örülj neki, higy nem ebben a cipőben vagy...nem túl kényelmes viselet.
Nem, nem szeretek szenvedni.
Ezek a dolgok nem egyidőben történtek, hanem kb. az elmúlt 8-10 évben.
Azért írtam csak le őket, hogy elmondjam, nem az első nehéz pillanat ez az életünkben...és tudom, hogy mindig 2 fél kell a dolgok jobbá vagy rosszabbá tételéhez. Mostanra született meg bennem az, hogy meg kell próbáljuk külön.