Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Egészségügyi anomáliák
Létrehozva: 2017. december 12. 23:33
Sok bírálat éri a magyar egészségügyet, most kissé árnyaltabban igyekszem fogalmazni. A leírt esetek velem történtek meg, és nem feltétlenül a sanyarú egészségügyi finanszírozásról szólnak...
1. RTG szakvizsgálat.
Nyelési nehézségek miatt kaptam beutalót a röntgen osztályra. Az időpontot a Szakintézet portáján, személyesen kértem, 4 hétre kaptam egy pénteki napra.
"Mikor ehetek utoljára a vizsgálat előtt?" - kérdezem.
"Ennél a vizsgálatnál nincs ilyen korlátozás..." Kissé furcsállottam, de hát a Betegirányító biztosan tudja...
Pénteken a megadott időpontban jelentkezem. Ugyanaz a hölgy, akitől az időpontot kaptam elveszi a beutalót...
"A röntgenen név szerint szólítják.."
"Kitől kapta ezt az időpontot?" - kérdezi a röntgenes nővér.
"Itt a betegirányítótól..."
"Tudja, az furcsa, mert pénteken soha ilyen vizsgálatot nem végzünk. Nincs is orvos!"
A megdöbbenéstől nem jutok szóhoz... "Hétfőn jöjjön, fél nyolcra. Pontos legyen, és vasárnap ehet utoljára!"
Mikor visszamegyek a betegirányítóba, másik eligazító hölgy keresztülnéz rajtam..
"Ha önnek problémája van a betegjogi képviselőhöz tessék fordulni!"
Nem fordultam, de azóta is töprengek azon, hogy honnan tudta az első betegirányító, hogy a pénteki vizsgálathoz nem kell koplalnom...
2.Sürgős kórházi beutaló.
A doktornő telefonon leegyeztette a kórházi befekvés időpontját. Mikor jelentkezem felvételre, az orvos sajnálkozva széttárja a kezét:
"Sajnos, az előző beteg nem ment haza, de V.I.P. ellátással tudjuk fogadni! Ha nem tudja vállalni, nézzen be a jövő héten..."
A jövő héten sincs hely.
"Tudja mit, hozza be az előző leleteit, kiállítunk egy kezelési zárójelentést, és magának be se kell jönnie...!?!!"
Persze, mikor a "zárójelentéssel" a beutaló orvost felkerestem, az a megdöbbenéstől nem jutott szóhoz. Becsületükre legyen mondva, az interneten azóta utána néztem az OEP finanszírozásnak, egy fillért nem számláztak a virtuális vizsgálatért...
3. Ellenpélda: kórházi kezelés - ahogy a Nagykönyvben be légyen írva...
A leírt kezelés időtartama általában 3 hét. Kezelés: kétágyas, háromcsillagos, fürdőszobás szobákban. /Szines TV, hűtő,szobaszéf../
Naponta háromszori étkezés. /Étteremben, választható A-B menü, repeta.../
Vizit: hetente egyszer. A kezelések időpontjain - a lehetőségekhez képest lehet változtatni. A társalgóban wifi, asztali számítógép használat lehetősége. Készséges, figyelmes nővérek.
Mindez nem Csipkerózsika-mese. Az igazsághoz tartozik, hogy az emelt szintű szobákhoz térítést kell fizetni /naponta 2.700 ft./ de anélkül is igénybe vehető a kezelés csak hosszabb a várólista.
Ilyen is van.
Nekem mára, ennyi év után pontosan kiderül, hogy mikor vagyok jó ápoló. Ha: ugrom, ha a beteg csettint, azt csinálom és úgy, ahogy ő akarja - mert persze jobban tudja, mint én. Ha ráhagyom a dolgait és nem szólok semmiért. A beteget kurvára nem érdekli, hogy a kanüljéhez steril kesztyűvel nyúlsz-e vagy sem. Nem érdekli, hogy átviszed-e hozzá a másik betegtől a fertőzést vagy sem. Nem érdekli, hogy betartod-e a hygiénés szabályokat, a protokollokat stb. Mert amint ezek keresztezik az ő elképzeléseit, terveit, komfortját borítják, abban a pillanatban én csak egy felesleges tényező vagyok körülötte. Szóval nem attól vagyok jó ápoló, hogy szabályosan, pontosan dolgozom, hanem attól, hogy milyen mértékben vagyok hajlandó a kedvére tenni, akár úgy is, hogy az nem megfelelő ápolási szempontból. Na, amint ez világossá vált, onnantól a szükséges és elégséges szemléletet követem. Alapszabály: az ápolási probléma NEM AZ ÉN problémám.
1. A betegirányításon nem szakképzett dolgozók ülnek. Az ma már luxus lenne, ha szakdolgozók dolgoznának ott is, amikor nincs elegendő asszisztens, ápoló az orvosok mellett. A beutaló ORVOSNAK is lett volna alkalma elmondani a vizsgálat menetét, tehát készen is mehettél volna. Egyik hiba: A BETEG NEM AZ ORVOSTÓL!!!! KÉRDEZ! SŐT! NEM KÉRDEZ! Ha meg valami nem jó, akkor azt leveri az ápolókon, asszisztenseken, egyéb személyzeten. Én, betegként az orvosomtól szeretném a lényeges dolgokat megtudni.
2. Külföldön már régóta létezik "távgyógyítás". Magyar specialitás, hogy mindenki az orvos szeme elé akar kerülni, kórházba feküdni, de minimum órákig ülni egy rendelőben. Külföldön a beteg nem is kerül orvos szeme elé, amíg a szakápoló (védőnő, gyógytornász, dietetikus, körzeti ápoló stb) nem küldi oda. Azaz: előszűri az orvosnak a valóban fontos és más által meg nem oldható problémát. Nálunk pont fordítva van: mindenki orvossal kezdi, aztán az, ha elhajtja a halál f..ra akkor megy a duzzogás.
3. Tudok neked mutatni olyan osztályt is, ha belépnél el sem hinnéd, hogy Magyarországon jársz. Még a külföldiekben is a balkán él, ha ide gondolnak. Aztán jönnek az amcsik, angolok, kanadaiak - a menők - és elkerekedik a szemük, hogy nem nádfedeles kunyhóban, döngölt padlón gyógyítunk. Jééé... Náluk is pont ilyen egy osztály, náluk is pont ilyen géppark van, náluk is pont ilyen ez, az, amaz.
HŰHA!
és ez egyre ilyenebb lesz, amíg az asszisztensek, nővérek nincsenek megbecsülve, elmegy aki teheti, marad az 50+ éves, aki már nem tud elmenni, és hulla fáradt, mert túlórázik, dupla műszakot visz. nincs ember. orvos se. nagy kórházban omlik össze több osztály, ez mai, bennfentes info. ha nem történik valami nagy jó, nagy változás, akkor nagy baj kesz. de ezt mi eü-sök már mondjuk rég.