Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Régi tanár, akit utálsz
Létrehozva: 2012. november 28. 00:00
Sziasztok!
Főleg a felnőttekhez szól a kérdés..
Volt olyan tanár az életedben, aki annyira szemét volt veled, hogy még mindig benned van tüske? Akit kitiltanál a tanári pályáról? Akire még mindig haragszol? Olyan iskolai rossz élmény, amit nem tudsz elfelejteni?
Főleg a felnőttekhez szól a kérdés..
Volt olyan tanár az életedben, aki annyira szemét volt veled, hogy még mindig benned van tüske? Akit kitiltanál a tanári pályáról? Akire még mindig haragszol? Olyan iskolai rossz élmény, amit nem tudsz elfelejteni?
Nekem is volt /van 2 utált tanárom.....,a gimiben. Nem írom le a történeteket - semmi különös nem történt - szerintem....és már sosem tudom meg, hogy ŐK miért utáltak-hátráltattak-büntettek engem...., az osztály sem értette, hogy miért bánik velem úgy....A 20éves találkozóra eljött az egyik...., nem beszéltem ki vele az esetemet..., nem beszélgettem vele ....kihevertem!
Mert volt olyan tanárom is, akivel "én voltam szemtelen - valamiért".....aztán bünhődtem érte... ezt elfogadom!
Igen, borzalmasan türelmetle volt ha valamit nemtudtunk üvőltözöt nem magyarázott el semmit. És engem pedig borzalmasan utált folyton gúnyolodot velem és megalázot pedig még csak általános iskola alsó osztályos tanuló voltam. Miatta még mindig borzalmasan megy a matek neki még mindig nem bocsátotam meg.
Az ilyesmi nem évszázad vagy rendszerfüggő.
ez egy undoritó emberi tulajdonság.. az is aki nyal és az is aki elvárja a nyalást.
Ja, itt is az volt, hogy aki tudott neki disznóvágásos cuccot vinni, meg egy kis tüzifát, hazait, stb. az volt az eminens.
Nekem ilyen főnököm volt, a 2000-es években, Budapesten.
Abban biztos vagyok, hogy még a 30 éves osztálytalálkozón is Sissike-Sellőkét gúnyolják.
Nem is csodálom... van miért.
Bennem nincs tüske, de azért elmondom, hogy volt érdekes eset.
Általásno alsó tagozatban volt egy osztályfőnököm, aki elvált és 3 gyereket nevelt egyedül.Nem vetette fel a pénz, így mellékesként varrt és a ruhákat a piacon adta el.Volt egy két osztálytársam, aki az ő ruháit hordta, mert a szülők megvették tőle.Ezek között az osztálytársak között volt valóban nagyon okos és kevésbé okos is. (Azért írtam le a körülményeket, mert így érthető, hogy egy csepp harag sincs bennem.Felnőtt fejjel megértek mindent.)Mi is csórók voltunk, gyerekként szinte csak használt ruháim voltak.Az én szüleimnek még a fejében sem fordult meg, hogy vesznek bármit is.(Meg egyébként sem azok a simulós/nyalizós emberek.)
Egy alkalommal a pirospontokat be kellett váltani 5-ösökre.Nekem olyan 50-60 között volt.Az egyik osztálytársamnak, akinek a szülei segítették a tanítónőt, volt kb 30.Az az osztálytársam 6 ötöst kapott.Onnan tudom, mert pont előttem volt.Aztán a tanítónő nézte az én füzetemet, majd megszólalt:Jééé, neked ilyen sok van?Akkor neked 10 pirospontra adok egy ötöst.Tehát ugyan annyi ötöst kaptam, mint az az aosztálytársam, aki "csókós" volt.Akkor borzasztóan rosszul esett.Most felnőtt fejjel pedig értem az egész szituációt.Valahogy így van ez az életben is.Aki segít a másiknak, az viszonzást kap.Aki pedig a saját erejéből akar előbbre jutni, annak sokkal több erőt kell mindenbe belefektetnie.
Nics bennem harag, mert nem múlott ezen aztán az égvilágon semmi.Csak az igazságérzetemet nagyon bántotta akkor.Remélem ettől függetlenül, hogy jó alakult utána az élete, mert 3 gyerekkel egyedül sose volt könnyű.
Szia! sajnos nekünk nem volt lehetőségünk anno sulit választani, 5,-ben történt h a feleletemre 5-t kaptam, de mert kevés volt a jegyem ezért a tanár elosztotta két felé kaptam egy 2 és 3!
Ennél borzalmasabb dolog is történt velem, édesanyám abban az éveben halt meg sprotoltam vékonyka voltam elől deszka típus: de 6,-ban győztek a hormonok cici popsira husi stb., ofő behívott h beszélgessen velem, azt hitte h terhes vagyok szerinte még eltudják vetetni a gyereket már beszéltek orvossal stb. sokk volt, ez sajnos még mindig bennem van ismernie kellett voln, de szerintem ilyen már biztosan nem fordul elő!?
Sokat kitiltanék, de azt hiszem, bennük maradt tüske, tőlem, engem rendkívüli elégedettség töltött el, amikor a jó cél érdekében nyilvánosan megszégyeníthettem őket. Pedig mindig igazat mondtam, és csak az ellentmondásokra, meg a házirend rájuk (is) vonatkozó tételeire havítam fel a figyelmüket. No meg a gyermekek jogaira. :)
Ma már tudom, hogy kicsit talán kegyetlen voltam, de hát, ilyen a sors. A gyereknyúzók néha nagy falattal kezdenek, de hát így van azzal, aki sem nem bölcs, sem nem elég okos a szakmájához.
*kettőt
Jó éjt nektek!
Átérzem amiről írtál. Általánosban valahogy a tanárok gyerekei mindig jobb jegyet kaptak. Emlékszem versmondásnál pl. 2-őt lehetett téveszteni az még 5, már nem emlékszem mennyi volt az 1, de az osztálytársam (1-3 osztályig minket tanító ofőnk lánya) a 8. osztályig mindig 5-öst kapott holott volt h. 10-11 hiba is volt a versmondásában. Mikor valaki felelt a többiek követték a könyvben h. jól mondja-e, de persze a tanár adta a jegyet. Az első évben még nem értettem h. hogy nem veszi észre az irodalomtanár a hibákat ha én észreveszem, aztán leesett h. nem akarja észrevenni őket. Ugyanez a lány 3. osztályig magyarból mindig ötöst kapott aztán a 4. osztályban a tollbamondáskor annyi hibája volt h. épp h. megütötte a kettest (többször is). Nekem kicsit furcsa volt... egy nyár alatt ennyire rossz lett a helyesírása? Szerintem a kedves anyukája (volt ofőnk 3 évig) duplán íratta vele a tollbamondásokat h. menjen neki. De semmi gond a kettesek ellenére azért mégis jó jeggyel zárta az évet (ált. 5) ... nekem 4,66666 átlagra mindig 4-es lett a végeredmény a bizimben. Én megírtam a fogalmazásokat, más helyett megírta az anyuka és simán 5 lett. Azért egy tanár is észreveszi h. milyen a nyelvezete egy fogalmazásnak és mire képes egy 9-14éves és egy felnőtt. Persze a volt ofőnk lánya csupa jó jegyet kapott, onnantól h. tudták h. tanár gyereke akit ismertek is, ő csak okos lehetett. Lett egy új osztálytársunk ötödikben, a matek-fizika tanár lánya, hármas tanuló volt ott ahonnan jött, itt mindjárt javított egy egész jegyet és ötös is lett pár tárgyból... és őt is okosnak gondolták... .
Egy osztálytársam, a srác akiről már írtam lentebb (az egykori nagykutya szülőkkel) minden jegynél ami nem 5 lett elbőgte magát. Azt adta be a tanároknak h. nagyon szigorúak a szülei, nem mehet sehova, bezárják meg minden ha négyest visz haza, rendre 5 lett a legtöbb tárgyból... jó esze volt, de nem tudta mindig ötösre. Az öccse 3-as volt szinte mindenből, őt se zárták be, nem kapott szobafogságot sem, kamu volt az egész. Ez az osztálytársam gimiben pl. megbukott föciből (mégse verték agyon és oda ment ahova akart) és az öccse is szakközépben valamiből... ott már nem számított h. kik a szülei, meg már nem volt TSZ sem mire középiskolába mentek. A kivételező tanárok nem váltottak ki nálam utálatot, de a tiszteletemet elveszítették.
Én 97-ben ballagtam az általánosban, akkor még más idők jártak. Most ha lekever egy tanár a gyereknek egyet, kirúgják vagy fegyelmi esetleg a TV is mutogatja, régen ez nem így ment.
Akkor még szinte az összes tanár helyi lakos volt, szerintem azért (is) őt alkalmazták, mert helyi volt, nem kellett neki buszt fizetni és nem hemzsegtek a természettudományos tanárok (bezzeg most), volt sok év tapasztalata, gyesre se ment férfiként. Nem tudom mennyire volt jóban az igazgatónővel, de szerintem a többi tanár is tudta h. nem normális. A szülők nem mentek be. Volt sok rossz osztálytársam, de nem így kellett volna rendet tartani. Egyszer ment be az egyik osztálytársam szülője (apukája tsz-elnök (remélem így írják) volt ha jól emlékszem, anyukája pedig a városházán dolgozott, ezek a beosztások egy kis településen sokat jelentettek+pl. Egyiptomba járt nyaralni a család 1x min., tehát nem csórók voltak) akkor az a srác nem kapott több fülest, de a pasi nem kapott fegyelmit meg semmit. Igyekezett mindenki "jó" lenni, nem moccanni h. ne legyen oka a pasinak kiakadni. Engem nem ütött meg és a szüleim akkor se mentek volna be szerintem. Itthon az a felfogás volt mindig h. a tanárnak mindig igaza van, ezért sohasem magyaráztam a bizonyítványomat se, akkor se ha jobb jegyet kaphattam volna ha fer az osztályozás. Én bármelyik nap összefuthatok ezzel a volt tanárommal mivel még mindig itt lakik, de egy köszönésnél többet ne várjon... ez sem a tisztelet jele felé... csak nem akarom visszahallani másoktól h. már köszönni sem tudok.
Általánosban:
- Viola néni, aki szerint mindenki hülye volt. A fiúkból bűnözők, a lányokból örömlányok lesznek.
- Krisztina néni, aki matekot tanított és a kedvenc káromkodása a "k..rva néger életbe, ennyi idiótát!" Hol a táblát csapkodta, hol a krétát a táblához. ha valaki pechjére a táblánál volt, akkor a diákot, hogy a feje koppant a táblán. remélem diliházban végezte. A férjét meg bírtuk nagyon, jó fej töritanár volt. Nem is értettük, hogy egy ilyen idegbeteggel hogy tud együtt élni.
Középsuliban:
- Mónika tanárnő, aki mint egy darab fekáliára, úgy nézett a diákokra. A folyosón, mint valami felsőbbrendű lény vonult végig és még véletlenül sem kontaktol feleslegesen a diákokkal. Kapott is rendesen megjegyzéseket azoktól, akiket nem tanított.
Fősulin:
- Ágnes, aki buktatott, mert épp aznap olyanja volt. Egy ember kapott kettest, mert elment szigorlati vizsga alatt a benzinkútra, vett desztvizet a kocsijához és bele is töltötte.
- Judit, aki cseszett elolvasni a több száz beadandó feladatot, ellenben szólt a titkárnőnek, hogy a postán beérkező dogákat tüntesse el, mert kevés pénz folyik be a késedelmi vonalon. A személyesen leadottaknál ez nem ment, mert alá kellett írni, hogy átvette. Aki meg simán adta fel, annak minden dogája eltűnt. Persze hamar kiderült, utána mindenki biztosítva, személyes átvétellel, visszaigazolással adta fel a dolgozatát a postán.
De akkor meg a ZH-kon ment a keménykedés, mert a minimum megbuktattaknak meg kellett lennie.
Némelyeknek tényleg a vérében van a szemétkedés génje.
Jelentkezzen aki el tudja olvasni
Ékezetek nélküli ömlesztett betűhalmaz. Káprázik a szemem
nem megy.
Meg elmeselem a fosulis sztorit, ha valakit erdekel, aztan lelepek innen is. Rolam annyit, hogy annak dejen, amikor kotelezo volt az orosz, kikerulven tolem, kozepiskolaban kivalo oroszos volt egy volt tanitvanyom, egesz jo karriert futott be kesobb az orosz nyelvvel. Kerdeztek is tole, hogy meghibbant, hogy szereti az oroszt? Nem, mondta, neki jo tanara volt, aki orokre megszerettette vele ezt a gyulolt tantargyat. Sokfele beszelt rolam, o mondta.
Egyik foulis okitom politikai gazdasagtanbol folfedezte a nevem mellett, hogy egyhazi kozepiskolaban vegeztem. Kerdezte, hogy "maga meg hogy aJO Istenbe kerult ide?" "Hogy fogja maga a szocialista erkolcsnek megfeleloen nevelni a gyerekeket?" Aztan mondta, feleljek a kerdesere igennel vagy nemmel. Ha igennel felelek, azonnal kirugat. A kerdes az volt, dontsem el, hogy van Isten, vagy nincs. Nos en azt valasztottam, hogy semmit nem valaszolok. Vallasos soha nem voltam, de Istent nem tagadom meg ennek a tetunek. Aztan mondta, hogy menjek a szobajaba, ha eldontottem, engem kulon fogad,barmikor. Soha nem mentem. Aztan o jott fel evkor, hogy nem mentem, es hogy ugye o azert jo tanar, mert nem buktatott meg, hanem 3-ast adott. Csoporttarsaim mondtak aztan nekem, hogy persze, hogy van Isten, de en soha nem beszeltem a temarol. Egy se mert ott oran szolni, nem tudtam, velem vannak vagy ellenem. Mellesleg engem az a foiskolai tanar vett oda fel, aki szinten abban az iskolaban vegzett, ahol en, es ekkorara mar o lett a foigazgato.
Van jo par kellemetlen emlekem, de annal sokkal tobb nagyon jo emlekem a volt tanaraimrol. De gyulolni nem gyulolok senkit. Majd meg talan olvaslak benneteket, de vissza tobbe nem jovok.
Nem, nem utálok senkit.
Nyilván voltak nehéz vagy kellemetlen perceim, akadt egy-két kivételező tanár is.
Én inkább azokra emlékszem, akik hozzájárultak a fejlődésemhez, rengeteg pozitív dolgot, megerősítést kaptam tőlük.
Szép is lenne évtizedes dolgokon rugózni
Elképesztő baromságokra tud vetemedni az, aki nagyon unatkozik. Ilyen buta témájú topikot indít.
A következő témád ugye az lesz, hogy volt olyan orvos, eladó, buszsofőr, varrónő, hivatalnok, ......stb. akit annyira utáltál, és máig benned a tüske?
A véleményem pedig az, hogy akiben sok évig benne marad az a bizonyos tüske, ott valami difi van, Menjen pszihológushoz, esetleg pszihiáterhez!
Ezert imadtam a pontozos teszteket, hogy a szemetladakat nehogy lepontozzam, a kedves aranyos gyerekeket meg nehogy felpontozzam.
Pedagógusnak tetszik lenni? Látszik.
Nekem egyik általános iskolai, másodikos tanítónénim jön elő néha a rémálmaimban:)
Rettenetesen kivételezett azokkal akiknek a szüleik rangosabbak, vagy módosabbak voltak az átlagnál. Én többekkel együtt nem tartoztam ezek közé, nem is kedvelt, és ezt soha nem is titkolta. Egyszer napos voltam, de belázasodtam, és annyira rosszul voltam hogy szinte ülve bóbiskoltam, és nem teljesítettem a kötelességemet. Még akkor sem eszméltem mikor óra elején bejött, ő persze rögtön durva stílusban megszégyenített az osztály előtt hogy lusta voltam letörölni a táblát, és állva kellett maradnom. Mondanom sem kell hogy hamarosan elszédültem, na akkor hazaküldött, de még akkor is úgy viselkedett mintha csak őt akartam volna bosszantani. Hozzáteszem hogy nagyon jó magaviseletű, zárkózott kislány voltam, nem volt rám jellemző a pimaszkodás, sőt, még megszólalni is alig mertem.....
Később is találkoztam néhány olyan pedagógussal aki kizárólag a szülők kedveskedése alapján értékelte a csemetéket, nagyon közösségromboló hatásúnak érzem így utólag is őket. Szerencsére ezekből volt kevesebb
Most eszembe juttatad.. Középiskola első-másodikban nekem is volt egy matektanárom ai kifejezetten szivből gyülölte a gyerekeket- fiatalokat.
Mindenkit alázott. A hajviselete a ruhája miatt.
Volt, hogy azért adott karót osztálytársamnak, mert farmernadrág volt rajta,. Az első hónapban már tudtuk, hogy nem normális a nő.
Nekem nem ment annyira a matek és ezzel mázlim is volt. Harmadiktól a rosszabb csoportba kerültem egy nagyon aranyos segitőkész tanárnőhöz.
A jó maradtak az "apácánál" a gyülölősről ugyanis azt terjesztették a felsöbb évfolyamosok, hogy apáca volt valamikor. El is hittük, és biztos volt valóságalapja. Egy teljesen világtól- 80-as évek elrugaszkodott banya volt. Aggszűz és öreglány a rosszabbik fajtából.
Pont eszembe jutott egyik előbb... erre látom, hogy itt ez a topik!
Általánosban az egyik tanítónénit. Mindenkit nyírt, aki nem volt nyalógép...
Én ez mellé még dacos is voltam és nem alkudtam meg. Utáltam és utálom.
Borzalamas volt.
Pld. Szülőin az anyukákkal kezet fogott, akiknek személyesen köszönte meg a névnapi és egyéb cuccokakt, amiket bevittek a suliba csemetéjük előtt az utat egyengetni!
A többi szülő meg csak nézett...
A másik.., Szintén általános, felsősként,
Esztergom, bazilika, osztálykirándulás.
Kérdeztük tőle, hogy honnét tudják, hogy a kiállított "szent ereklye" -egy fog- tényleg XY nagy királyunké volt-e?
Na, azt a lebakást, amit kaptunmk tőle!!! Hogy mi hogy képzeljük, hogy ilyennel csalnának?
Biológia szakos volt a szentem.
És a "legszebb" az egészben, hogy ezek meg még pár hasonszőrűelvárják, hogy köszönjek nekik! Na, aki szemét volt velem azoknak nem szoktam! Többieknek viszont mindig köszönök!
Ja, van akinek ez rosszul esik ám, ha én köszönök és el sem akarja fogadni mivel...
Akiknek egyengette az útját, azoknak java része soha, de soha egy biccentést nem ejtenek meg felé, ha találkoznak!
És ezt még el is panszolja... nekem!
Az első antitanár, aki eszembe jut, az első gimis angoltanárnőm. Harmincas, vékony nő volt egy rozsomák empatikus készégével. Kezdő csoport voltunk, tehát nulláról kezdtük a nyelvet, ehhez képest a legfőbb motivációs eszköze az volt, hogy állandóan megalázott, gúnyolódott a kiejtésünkön, és szándékosan zavarba ejtő szituátiós gyakorlatokat eszelt ki. (Pl. fiú + lány flörtöljön egy buliban, 14 évesen marha kellemes volt). Szerencsére a tárgyat nem sikerült megutáltatnia (és két év után megszabadultunk tőle).
Még ma is szívesen megpofoznám.
Általánosban volt egy náci szellemben működő tesitanárnőnk is, szikár ötvenes nő, dobhártyaszaggató fejhanggal, és bármit csináltunk, félpercenként a sípjába fújkált. Szerintem ez archetípus, addig lógsz a kötélen még fel nem mászol, vagy le nem esel, bukfencezel a gerendán, akkor is, ha leesel és a gerinced törik, ájulásig futsz, nem érdekel, hol fáj, szerintem sokaknak ismerős. A szadista hajlamokkal megvert emberek egyik leginkább preferált pályája a testnevelőtanári, az fix.
Velem középsuliban történt. Az első órán kettéosztotta az osztályt: a jobbik felébe azokat, akiknek volt valami sportmúltjuk, a másik felébe a dagikat, ügyetleneket, csenevészeket.
A sportosaknak rendes órákat tartott, a rosszabbaknak viszont egy óraeleji közös kör lefutása után le kellett mennünk a suli alagsorában lévő, salétromos, büdös, ablaktalan, konditeremnek nevezett lukba, ahol eyg ócska pingpongasztal volt, egy tornapad, néhány törött szék, gumikötelek... Ezt "erősítésnek" hívta.
Egy idő után lecsempésztünk tankönyvet és tanultunk meg beszélgettünk, mert sportolásra tökéletesen alkalmatlan volt az a luk.
Néha muszáj volt osztályoznia, akkor csere volt: mi mentünk a tornaterembe, a jobbak "erősíteni"
Ilyenkor nem fukarkodott a jelzőkkel, képzelheted hogyan mutattam a felemás korláton :)
Persze folyton egyest kaptam, mert béna is voltam és ennyi gyakorlás egyébként sem lett volna elég...
Félévkor, év végén persze kettessel zárt le, úgy h. az egész osztály előtt elmondta, hogy amit én csinálok az nem teljesítmény és csak azért nem buktat meg, mert sajnos testnevelésből nem lehet.
Sose gyűlöltem embert annyira, mint őt...Negyedikben félévkor új tanárt kaptunk, egy nyugdíjas óraadó bácsikát. Ő rendesen foglalkozott velünk, agyba-főbe dícsérte még a bénákat is.. azokat a tesiórákat szerettem :)
Nálunk is volt egy tanítónéni...
Konkrétan 3 évig szívta a vérünket. Mindjárt az első osztályban olyan dolgokat művelt velünk, hogy még ma is beleborzongok.
Például ha úgy tartotta kedve, összetépkedte az írás és matekfüzeteket, volt, hogy egy héten 2x is. A szüleink nem is mertek szólni, mert anno a kemény szocializmusban valami fejes volt a férje.
Az egyik fiú osztálytársunkat úgy megverette a szüleivel, hogy nem jött isibe 3 napig, utána 2 hétig látszottak a nadrágszíj és a verésnyomok még az arcán is.
A másik kislányt meg állandóan amiatt szekálta, hogy "hazudós", meg egy bűnöző lesz belőle,mert szegényt intézetből hozták ki. Ráadásul a nevelőapja a helyi rendőrök egyike volt, és azzal fenyegette mindíg, hogy behozatja a rendőrkutyát az iskolába.
Velem olyasmit akart a táblára íratni, amit nem is tudtam, mert nem én, vagy lehet, hogy senki sem követett el. Mindenesetre a mai napig nem értem mit szeretett volna kicsikarni tőlem...
Ja, itt is az volt, hogy aki tudott neki disznóvágásos cuccot vinni, meg egy kis tüzifát, hazait, stb. az volt az eminens. Lehet, hogy tök szefós volt a gyerek, de a szüleinek meg volt pénze.
Ráadásul nagyon ellenezte azt, ha valaki hitoktatásra, ne adj Isten templomba el merészkedett menni.Az megnézhette magát minden tanulmányi téren. Én is. Napi szinten történtek a megalázások, kegyetlenkedések.
4. osztályban szabadultunk meg tőle, végre azt is megtudhattuk ,milyen egy igazi ofő, akit zokogva siratott az egész osztály, mikor felső tagozatba lépve egy másik ofőt kaptunk.
Utálni valakit annyit jelent mint nem ismerni??? No ne viccelj már! Az eddig elhangzott szemétségeket, megaláztatásokat milyen indok tenné elfogadhatóvá, amit esetleg nem ismerünk?
Mit kéne ahhoz ismernünk, pl. hogy OK legyen az, hogy már a földön fekvö gyereket is ütötte még a tanár? Vagy a kövérség miatt cikizö tesitanár?
Velem nem volt szemét, de attól még utáltam.
Már nem kell utálni az ördög elvitte nyolcadikban.
Virágot soha nem tennék rá.