Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nyugi csajok! Úszni csak úszva, vezetni csak vezetve tanul meg az ember lánya! Menjetek este kisforgalmú utakra - gyakorolni, járjátok be a legfontosabb célállomásaitokat, hogy tudjátok a forgalomban is az útvonalat....hogy ne essetek pánikba........és szép lassan belejöttök a vezetésbe.
Sziasztok :-)
Egy hete kaptam meg a jogsit, azóta vezetgetek. Egyedül is rákényszerültem már. Pl. Miskolc-Szerencs útvonalon oda-vissza és Miskolc belvárosában. A párom azt mondta: semmi kec-mec, menni kell és kész. Én még nagyon izgulok, de ha beülök az autóba teljesen megnyugszom. Bár vétek hibákat, ma pl. Ma nem adtam elsőbbséget telizöldnél az egyenesen haladónak de szerencsére nem történt baj.. A T betű az autómon van, előzgetnek is rendesen a már rutinos vezetők, bár nem számítok lassan közlekedőnek . Izgulok most is nagyon, megyek a lányomért a munkahelyére :-) Szorítsatok kérlek ;-)
Pszichológia a munkahelyen? Egy blog, ahol Ön is megoszthatja tapasztalatait.
http://prleder.hu/listing/pszicholog ia-a-munkahelyen-blog
Sziasztok
Nekem két éve van jogsim, azóta egyszer vezettem, kb fél éve, akkor is egy parkolóban. Szörnyen ment :S
Volt párom anyjáék meg állandóan súlykolták, h ne vezessek, mert olyan béna leszek, mint volt párom tesójának a férje (aki szintén nem vezetheti a csajjal közös kocsit :D ) és hogy nekem se engedje ex-párom, h vezessek. Engedte volna, csak ezekután már a kedvem ment el az egésztől, és én nem akartam + nagy is volt nekem az 1,6-os Volkswagen.
Most szakítottunk, de gondolkodom rajta, hogy tavaszig gyűjtögetek még és veszek egy Opel Corsát, vagy valamilyen kis, női autót. Nem tudom, hogy fog menni, szerintem az autó előtt órákat is veszek majd :(
Nekem már másfél éve van jogsim és kocsim, ahhoz képest nagyon béna vagyok. Ez már szerintem kóros!:) Megvannak az útvonalaim (anyukámék-munkahely és onnan hazafelé :)) és azokon vezetek. Egyéb úton nem igazán...
Még mindig félek a sávváltástól
Többször a férjemmel együtt megyünk munkába, és mindig megy a huzavona hogy ki vezessen, és én szépen rábeszélem. (Nem szeretem ha ő ül mellettem, mert mindig beleszól...)
Nekem nem azzal van a gondom, hogy parkoljak vagy tolassak, hanem ha nagyon tele az út, a sávváltásnál kicsit még parázok. Ha nem engednek be, mi lesz, ha más útra kényszerülök és nemtok visszatalálni eredeti útvonalamhoz? Vagy csak hosszadalmasan, és újabb mániám, hogy mi lesz, ha kifogy a benzinem, pedig ügyelek rá.
Szóval az az egyik fele a dolognak, hogy az ember elbánik az autóval, a másik meg a tájékozódás, hogy akkor most merre is? Általában megtervezem a nagyobb utakat gps-szel, google maps-szel, kinyomtatom, ha nagyon gáz vagy bonyolult.
(Nemrég éjjel kb. fél 2-kor keveredtem el egy lezárt útszakasznál, az első pillanatban f*ngom se volt, merre vagyok. De a gps segített, két utcányira kevertem csak el az irányt.)
De erre is van valami szabály, hogy ha valahogy megyek és túlmentem, keresek egy jobbkezes utcát, amin vissza tudok menni, meg az ilyen elkeveredésekre az ügyesek-gyakorlottak erre is biztos sok okosságot tudnak mondani.
Páromat irigylem, múltkor is mentünk valahova, egyszer csak puff, útlezárás. Én magamtól biztos leálltam volna térképet böngészni, de a párom diktálta, hogy most erre menj, arra kanyarodj és kilukadtunk ott, ahol már nem volt lezárva az út és simán elértük a célunkat. Na, azért ez nem volt semmi. Általában nagyon jól tájékozódik, akárhol is van, és még curvára élvezi is a helyzeteket... :)) Mondjuk a belvárost, a zug utcákat, egyirányú kis utcácskákat baromira nem csípi, ott tök ideges lesz...
Nekem december óta van jogsim, de keveset vezetek, mindig van kifogás, hogy miért nem, meg kényelmesebb beülni az anyósülésre.
Az előző autónk egy Alfa 145 volt, boxer motoros sportautó, amely nagyobb gázzal indult, így vagy rendszeresen lefullasztottam, vagy bömbölő motorral indultam
. Talán második alkalommal vezettem, beértünk a határátkelőhöz, előttünk egy autó, majd az mikor elindult, következtünk volna mi...ha sikerül elinduljak és nem fullasztom le a motort kb. hatszor egymás után. Végül a vámos megunta és odajött hozzánk az iratokért 
. Párom azóta is ezen röhög.
De sikerült ledudáljak egyszer egy gyalogost is a zebrán, sötétben. Nem volt kitáblázva, a festés pedig nem látszott, én meg azt hittem a tilosban sétál előttem a nő, így jó hosszan ráfeküdtem a dudára. Szegény, futólépésben hadonászott nekem, azóta is szégyellem
.
Senki sem született kormánykerékkel a kezében. Igen, mindenki így kezdte, s sokan még egy jó darabig így is folytattuk. Nekem lejárt úgy a jogsim, hogy nem vezettem. Amikor meghosszabbíttattam, rákényszerültem a vezetésre is. A régi, ősöreg S100-as skodában (múzeális érték volt már akkor is:-)) az akkori barátom ült be mellém, s tanítgatott újra. Mondanom sem kell, hogy még neki is meg akartam felelni, így egy-egy "tanóra" után még a bugyimból is csurgott a víz. De megtanultam, s még most, akkora infláció mellett is igyekszem, hogy ne teljen úgy el hét, hogy ne vezessek legalább egyszer. Így a heti nagybevásárlás nekem gyakorlás is.:-)
Ha már megy az indulás, akkor próbáld meg ugyanezt lejtőn felfelé is. A kézifékes indulást is be kell ám gyakorolni, mert nagy meglepetések érhetnek, rá is csúszhatsz így valakire. Főleg, ha olyan lejtős utcában vagy kénytelen parkolni, ahol mások esertleg nem sok helyet fognak neked hagyni a kiállásra.
Így kezdte és így is folytatta...ne izgulj!
Elég, ha én vagyok béna és gyáva...
Köszönöm a tanácsaidat!
Igyekszem hasznosítani őket!
:)
Lámpánál lefulladás: Próbálj gyakorolni kis forgalomnál lámpás kereszteződében (pl. késő este). Erős gázzal indulj, kezdetben inkább bőgjön a motor, minthogy lefulladjon. Aztán majd ha már nyugodtabb leszel, próbáld finomabban. Gyakorold azt is, hogyha lefullad, azonnal kuplung benyom, kézzel a slusszkulcshoz nyúlsz és indítasz újra. Ha ezt gyakorlod, kevésbé fogsz pánikba esni attól, ha netán mégis lefullad.
Igen, más is így kezdte. És a "mögöttem a gyerek" tudat még rosszabb, de!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! akik az utakon vannak is kezdték valahol. Meg tudod csinálni, és sikerülni fog! Ha lefullad, újra indítod! Nah, és!? úgyis olyan szépen süt a nap, lehet gyönyörködni a tájban, szívni a füstöt, azaz friss levegőt!
Nyugi, ne görcsölj rá, lazulj, és menni fog!!!!!!!!!!!!!!
Sziasztok!
Látom, nem friss a topic, mégis az itt olvasottak nagyon ismerősek.
Pontosan abban a cipőben járok, amiben a topicindító is.
8 éves a jogsim, de az elmúlt pár hétig kb. másfél km-t vezettem
, vidéken !!!
Elérkezett az "anyának végre el kell kezdenie vezetni" mondat ideje is, így most egy 15 éves 'anya-autó' várja, hogy megtanuljak újra vezetni a fővárosban!
Pár hete jogsi frissítő órákat veszek. Úgy érzem, én vagyok az országutak réme!!!
De tényleg!!!
Csak egy valamivel van problémám...
Az elindulással lámpánál...
Már a gondolatától is rosszul vagyok! Minél jobban rákoncentrálok, annál valószínűbb, hogy bénázok és lefulladok... Egyre idegesebb vagyok és a kormányból is tudnék vizet fakasztani, ha nagyon akarnék!Persze alap a vizes bugyi is!
A mai vezetésem után nincs topon az önbizalmam.
Mondjátok, hogy más is így kezdte...
De igen, apukám oktató volt...
Szia!
Nem úgy gondolod, hogy kint a forgalomba versenyeznek, remélem
. A tanfolyam elvégzését nem hiába teszik kötelezővé, nem biztos, hogy édesapád minden eshetőségre felhívta a figyelmedet, ha csak nem oktatással foglalkozik.
Ennyi erővel meg lehetne szüntetni mindenfajta képzést, mert majd apu vagy anyu megtanít rá...
Nekem spec semmi ujat nem tudtak mondani kresz oktatáson, egyedül csak az eü tanfolyam volt új...
Akkor a legtöbb ember nem szabályos, mert a gyalogosokra is vonatkozik a kresz, de ezt sokan nem tudják...
Nekünk ezt már gyerekkorunkban megtanította az apám...
SZIA SORSTÁRS !
Nem olvastam vissza ezért bocsi, de Gratulálok ! Nekem 1 éve van jogsim, többé-kevésbé rendszeresen vezetgetek, de egyedül még nem mertem. Mellettem a párom, hátul a gyerek. Ugyanúgy izgulok minden egyes nap és tök bénának érzem magam, néha még amikor kiszállok a lábaim is remegnek. Be tudok pánikolni, mert a "mit is csináljak hirtelen" érzés még mindig bennem van - váltsak vissza, álljak meg - csak lassítsak. A parkolásról ne is beszéljünk. Mintha a rutin részt elfelejtettem volna
)) Előre oké, nagy helyen tolatva is - de pl. parkolóházba be sem merek menni, pedig sokszor kéne. Emelkedőn indulás pláne lámpás csomópontban reszket a gyomrom!
Szóval szerintem Te nagyon ügyi vagy és biztosan hamarosan belejössz a gyakorlatba. Azért csak óvatosan
Szia!
Talán azért is nehéz, mert nagy a forgalom és szerintem kevés az idő arra, hogy tolatgassál és javítgatással beparkoljunk. A másik dolog: az nehéz benne, legalábbis nekem, hogy az sem mindegy hogyan állsz az előtted álló kocsi mellé és milyen szögben szeded a kormányt. Mert én vagy neki szoktam menni a padkának, vagy túl messze állok meg.
Sokkal kellemesebb minden szempontból, ha a két kocsi között van annyi hely, hogy előre simán be tudok állni.
Az otthoni garázsunk egy szűk utcáról nyílik (amit csak azok használnak, akik ott laknak) és zsákutca is egyben. Nos itt csak tolatva tudunk bejárni a garázsba, és a tükröktől kb. 10-10 centire van a garázskapu. Nos egypárszor sikerült behajlítanom a tükröket, pedig nem is akartam, másik alkalommal meg összement a garászkapu, tudjátok fából van...talán HP csinált vele valamit
. Most már 7 év után elmondhatom, nincsenek zökkenők (lekopogtam
 
). Na és itt persze időm is van a korrigálásra, és senki sem látja a bénázásomat.
Szia!
Ez a térítéses dolog nagyon tetszett
Megkérdezhetem melyik felekezetnek (autósnak) térítesz?
Emellett azt is elismerem, hogy kevés ember az olyan, aki olyan szabályosan vezet egész életében, mint azt a forgalmi vizsgán tette.
Én évekig vezettem jogsi nélkül és minden ment szuperül, tolatva parkolás is csak ráérzésre, a tükörbe sem nagyon néztem. Mindennap kocsival jártam melozni és hétvégente 100-200km-et vezettem.
Tavaly kezdtem el a jogsit, de még nem sikerült vele végeznem, de lehet hogy abba is marad. Egy ideje szinte szabályosan félek a kocsiban, és fogalmam sincs hogy miért. Hiányzik a vezetés, de ha átülök a kormányhoz totál leizzadok mint annak idején a rally-pályán (ott tanultam vezetni).
Lehet hogy a sok szabály az oka amit a fejünkbe vernek a tanfolyamokon
Ez oké, de a tükörben látott kép ugyanaz, mint a valóság
Csak azt kell nézni, hogy elég közel van-e már a padka, illetve, hogy ne menj neki a mögötted állónak.
Szerintem a nőkkel sokszor az a baj, hogy nem érzik az autót. Aki nem tud bemenni egy olyan ajtón, ami csak 20 centivel szélesebb az autónál, ott nagy baj van. Aki nem tud tolatni, annál szintén. Aki meg parkolás közben belekoccol a másik autóba... Nem egy ördögien nehéz dolog autót vezetni. Gyakoroljatok!!! Sokat!!!! Főleg a parkolást. Az nagyon nem megy a nőneműeknek.
Van különbség a férfi és a női agy között: ők sokkal jobban érzékelik a teret, így sokkal könnyebben értelmezik a tükörben látott képet tolatás során.
Viszont ugyanezért a férfiak kevesebb dologgal képesek egyszerre foglalkozni, abban a mi agyunk a jobb.
Én 6 hónapos terhesen szereztem jogsit, aztán a bürökrácia miatt egy hónapig nem jutottam hozzá - úgyhogy most a 8. hónapban kezdek vezetni.
Szervos yarison tanultam innét nem szervos VW polót kell vezetnem. Van különbség, ha lassan megyek, a kormányt alig bírom eltekerni. Ráadásul elköltöztünk, így már egy idegen városban kell vezetnem, ahol összesen 5 helyet ismerek.
Eddig 6x vezettem, de még sose mertem egyedül, mindig megkérem a férjem, hogy üljön be mellém. De már vezettem autópályán, 120-as átlagtempóval, kamionokat előztem, éjszaka, szitáló esőben. Úgyhogy gyakorlok.
Merthogy gyorsan haza akartam érni, mert nagyon rugdosott a baba a pocakomban.
Faca, ha rendesen le tudom nyomni a kuplungot, akkor a hasam pár centire van a kormánytól
A párom rendes, bár be nem áll a szája, folyton mondja, hogy mit csináljak, pontosabban, hogy hogyan csináljam jobban. Sajna még sokszor előfordul, hogy nem tudok úgy kikanyarodni egy mellékutcából, hogy ne álljak meg teljesen. Sok mindent sokkal lassabban csinálok meg, mint kellene, van, hogy kétszer is igazítanom kell a parkolást, ami őt nagyon idegesíti, mert nagyon jól vezet
Szóval, bénázok. Tépem a többi vezető idegeit. A férjem nem engedi, hogy kitegyem a T betűt a kocsira, mert az az ő kocsija
Én november közepén kaptam kézhez a jogsimat (de szeptember végén vizsgáztam, csak közben beteg voltam, és soká tudtam elmenni az okmányirodába). December közepére lett meg az autóm - új (én nem újat akartam, de a férjem ragaszkodott hozzá
Aztán azóta szoktam vele menne be a melóhelyre (X. kerületből a III-ba), meg már két 500 km-es utat is megcsináltam, amikor a szülőkhöz mentünk.
Érdekes módon, mióta a sajátomat vezetem, úgy érzem, sokkal kevésbé parázok, mint tanuló koromban. Sokkal jobban oda tudok figyelni mindenre, táblákra, többi autóra, még a visszapillantókat is rendszeresen ellenőrzöm, sokkal sűrűbben, mint tanuló koromban.
Hozzáteszem, az első egyedül vezetett utam (ismeretlen helyre mentem, riasztót beszereltetni), fél órás helyett másfél órásra sikeredett, mert eltévedtem
Nekem egy éve van meg a jogsi,de parkolni....
mindig csak oda ahol lehetőleg senki sem áll.Se tolatva,se padka mellé nem merek...ja,és csak a városba vagy annak 20 km-es körzetében vezetek.Ősz környékén beparkoltam,kocsi mellettem sehol,mikor visszamentem akkor meg sorokban álltak.Ki tolattam és meghúztam egy másik kocsit(igaz akkoriban már lazábban kezeltem a dolgokat,gyorsan mentem,nem figyeltem úgy)Csak épphogy baja lett a másik kocsinak,ráadásul egy fiatal srácé volt,de így is 60.000- bánta
Akkor nagyon kiborultam,de érdekes módon anyám,apám,párom stb, szóval mindenki lazán fogta fel hogy megesik az ilyen,és az a lényeg hogy nem lett semmi komoly.
Azóta megint nagyon óvatosan vezetek,de nekem még így is van olyan hogy a párom visz melózni,mert nem akaródzik kocsiba ülni.
Sziasztok!
Nekem ősszel lett meg a jogsim, és két hónapja vezetek egyedül. Szerintem aki Pesten belejön a vezetésbe kb. fél év alatt, az mindenhol fog tudni vezetni.
Férjem már 15 éve vezet, ő a tökély (de tényleg, még soha nem volt balesete, pedig Pesten vezet). Amikor beül mellém, mindent elrontok.
Úgyhogy mikor ez történt először, megmondtam neki, hogy úgy izgulok mellette, mintha vizsgáznék, akkor teljesen meg volt lepődve, azóta nem erőszakoskodik, hogy ő ott legyen velem. Viszem a fiamat is a gyerekülésben, és egész jól elvagyunk. (Megjegyzem a belvárosba nem szeretek bejárni, múltkor a Rákóczi úton nem tudtam kisorolni, és fel kellett mennem a hídra... alig találtam haza a pesti oldalra.) 
Mégegyszer: Én júliusban szereztem meg a jogsit.
Én júliusban kaptam meg a szereztem meg a jogsit! Két hónapig az ájulás meg a hasgörcs kerülgetett, minden bajom volt amikor be kellett ülnöm a kocsibaés az összes rossz dolgot elképzeltem, ami megtörténhetett volna velem. Aztán szépen lassan elmúlt, most így 4000 km után már nem félek elindulni sehová sem, valakinek könnyebben vanakinek nehezebben megy belerázódni, nekem ennyi idő kellett! Tolatva beparkolni két autó közé nekem sem megy, nem éreztem még rá. Lehet soha nem is fogok!
Megyek aludni, jó éjt mindenkinek!
par hete este elindultunk abba a varosba, ahol a ferjem dolgozik es lakik....kb. 200 km.....itt ir foldon eleg gyatrak az utak, az uthalozat, tehat kb. bp-pecs tavolsaghoz itt 3-4 ora szuksegeltetik....elertunk egy olyan utszakaszra, ahol csak 100-zal lehetett menni, a ferjem ment elol a sajat autojaval, en mogotte az enyemmel es a gyerekekkel....koztunk egy teherauto volt....nemegyszer 110-zel ment a teherauto elottem, gondoltam, nem elozom meg, hiszen megy normalisan, kulomben sem szaguldozunk sotetben szuk utakon...erre a ferjem attelefonal hozzam, hogy a pi''aba, elozzem mar meg azt a teherautot, mert neki nincsen kedve szuttyogni enmiattam es kulomben is faj a laba a pedalnyomogatasban...en meg visszaszoltam neki, hogy 'es mi van, ha nem elozom meg?'....erre elhuzott, mikor oda ertem a lakasahoz, azt hallgattam, hogy en milyen lassan vezetek..
en meg mondtam neki, hogy 'hat eleg szomoru, hogy a 100-as uton a teherauto 110-el megy, te meg elhuztal a francba elotte...akkor te mennyivel mehettel?'
aztan duhos voltam, mert mar olyan dugo volt a varosban, hogy nem ment at a sor a keresztezodeseken es ugy gondoltam levagom azt az utat egy bal kanyarral, utana meg visszajovok a rendes utra es egyenes az ut hazaig....na mit kaptam en, mikor hazaertunk, mert miert jottem vissza az elso korforgalomnal a rendes utra es miert nem csak a 3. korforgalomnal, mert akkor nagyobb utat kivagunk....es ez a szerencsetlen jott utanam....ki mondta neki, hogy arra jojjon, amerre en megyek?....
A Kedvesem állítólag nagyon jól vezet, de amikor mellette kell ülnöm, nekem bizony villog a beszarás-jelző a homlokomon
azt hittem csak Én vagyok ilyen mazsola....vagyis sztem túl kevés a vezetéshez.
de már látom,mindenki így kezdi...