Aktuális

Szabó Gyuri bácsi, füvesember: A növények sokat tudnak!

Most jött meg Erdélyből, ahol segít a kolostorok gyógynövénykertjeit újratelepíteni. Az idén százezer orbáncfűpalántát vitt vissza a Bükkbe. "Cukorteáját" a tengerentúlról is keresik. Gyógynövénytúrákat vezet. Minden szombaton és vasárnap tanácsadást tart… A bükkszentkereszti Szabó György, Gyuri bácsi, a füvesember, nyolcvanöt éves. Azt mondja, Magyar Örökség Díja, amit nemrégiben kapott, a magyar népi gyógyítás megbecsülése is.

Szabó Gyuri bácsi, füvesember: A növények sokat tudnak!– Kóstold csak meg, ez a sütőtökleves nagyon finom!
Gyuri bácsi már kanalazza a levesét, azt mondja, a dél, az dél. Együtt ebédelünk, csak így tudtunk időt találni egy beszélgetésre. Két napja egy hosszú erdélyi útról jött meg, most meg egy tévéinterjúból.

– Hogy bírod, Gyuri bácsi?

– Hála istennek, jól, igaz, amióta először találkoztunk, azóta vannak segítőim. Zsuzsa, a lányom komoly társam évek óta, és nagy örömömre Zsófi unokám is beleszeretett a gyógynövényvilágba. Az én programjaimat is ő egyezteti, beosztja a jelentkezőket, figyeli a naptáramat…

– Elgondoltam, mi mindent végeztél nem is olyan sok év alatt. Emlékszem, akkor még késsel, ollóval indultunk a Bükkbe, mutattad, nem szabad tépni vagy törni a növényt, csak vágni…
– Ma is így szedünk. Az évelőknek így ott marad a töve, az egynyáriakból pedig hagyni kell néhányat, hogy a magját elhullathassa és jövőre is megtaláljuk. Ezt is a nagymamától tanultam.

 Névjegy

• 1928. április 15-én született Miskolcon.
• Édesapja iparosember, édesanyja háztartásbeli.
• Tanult szakmája könyvkereskedő.
• Tudását ma már természetgyógyászok, orvosok, tudományos kutatók is elismerik.
• Számos elismerése, kitüntetése mellett az idén szeptemberben a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében a magyar népi gyógyászat képviselőjeként Magyar Örökségdíjat kapott.

– Hadd idézzem ide, amit akkor meséltél nekem Bori nagymamádról…
„Vele kezdődött a történet, azaz az ő déd- és ük- és szépanyjával. Mert öt nemzedékig minden nagyanyja javasasszony volt. Ha jól számolom, háromszáz éve ismerik a gyógyítást a családunkban. Bori nagyanyám nemcsak a sajókazinciakat gyógyította, de az állataikat is. Ingyen, pár tojásért, szalonnáért. Úgy tartotta, az Isten úgy adott betegséget, hogy mindenre megadta a gyógyítást is. Erdőjáró, a természetben csavargó gyerek voltam, látta ezt nagymama, vinni kezdett magával a gyűjtőútjaira. Éveken át tanított, megmutatta, amit tapasztalt. Sose felejtem el, amit mondott: Gyurikám, kisfiam, sokat jártál velem, sokat tudsz, de még nem eleget. A legfontosabb, hogy ismerni és használni kell mindazt, amit a jóisten a természetben ad, hogy segítsünk magunkon és másokon…”

– Mit szólna, ha látná a gyógynövénykerteteket, Bükkszentkereszt utcáin a tömegnyi embert a nyári Gyógynövénynapokon, a hálálkodó levelek ezreit. Vagy ahogy előadsz Pécsett, az orvosegyetemen, átadod, amit tudsz lányodnak, unokádnak, az érdeklődő embereknek. S hogy tanulsz még ma is…
– Azt érzem, hogy mosolyog odafönt és segít… Én magam is nagyon sok segítőre találtam. És mennyi izgalmas, érdekes emberre! Most, erre az erdélyi útra Böjte Csaba hívására mentem. A ferences rend, ahová ő is tartozik, valaha gyógyító rend volt, a szerzetesek a tarisznyájukban hordták a gyógyító növényeket, kenőcsöket, tinktúrákat. S gyógyítottak vele. Ezt szeretné feléleszteni Csaba testvér, de legalábbis a kolostorok és iskolák körül a gyógynövénykerteket s hozzá a tudást. Csíksomlyón is van iskolájuk, s ott a kollégium vezetője, egy lelkes fiatalasszony, Zsóka, már megcsinálta a kertet. A padlást kialakították szárítónak, palántált, magot fogott, jegyez mindent, amit mondok. Vittem nekik egy vágógépet meg egy gyümölcsprést, úgy nekilendültek, mondtam is, te, Zsóka, te még a latin neveket is megkeresed, amiket én nem is tudok! S járják a vidéket, gyűjtik a gyógynövényeket… Összeismertettem őket egy kiváló botanikussal, Lakatos Márkkal. Márk a gyöngyösi főiskola tanára, náluk gyógynövényszak is van, s az a terve, hogy a csíksomlyói kolostorkertbe viszi majd a diákjait gyakorlatra.

– Az a világon egyedülálló gondolat, hogy visszatelepítitek a gyógynövényeket az erdőbe – az is egy velük közös munka…
– Ez egy csodálatos összedolgozás! Én meggyűjtöm a gyógynövénymagokat a Bükkben. Átadom a főiskolának. Nekik vannak előnevelő fóliasátraik, s kikeltetik a palántákat. Azokat aztán visszaviszem az erdőbe. A Bükki Nemzeti Park egy elhagyott csemetekertjébe százezer orbáncfűpalántát ültettünk.

– Kérdezhetném, nincs elég orbáncfű erdőn-mezőn?
– Egyrészt, s ez örömteli, igen megnőtt az érdeklődés a növényi gyógyítás iránt. Másrészt, az emberiség egy része elkényelmesedett. Olvastam, hogy Németországban például már nem járják az erdőt, és nem hajolnak le a gyógynövényekért. Marad a termesztés. S akkor már a természetben, a saját élőhelyén nőjön az a növény. A mieink – kint a Bükkben. A gyűjtők egyébként nálunk is megritkultak. Azelőtt 150 ezer tonna gyógynövényt szállított ki Magyarország. Ma a harmadát. Tudod, hány cigány és nem cigány család élt gyógynövény- és gombagyűjtésből nyaranta? Minden helyen voltak felvásárlók, s vitték, hordták, aminek szezonja volt. De náluk is kihalnak az öregek, akik még ismerik a gyógynövényeket s a gyűjtőhelyeket. Pár éve érdekes pályázaton nyert az egyik vidéki rendőrkapitány. Harminc cigány fiatalt beiskoláztak hozzánk, hogy tanítsam őket a gyógynövényeket felismerni, gyűjteni. Jó gondolat, szép munka volt, s azt hiszem, hasznos is.

– Zalában egy piacon feketegalagonya-lekvárt vettünk. Azt sem tudtam, hogy létezik fekete galagonya.
– Nálunk igen ritka. Erdélyben tudom, hogy van. Ez is és a piros galagonya is igen jó hatású az erekre, a keringésre. Nálunk, Bükkszentkereszten a vörös, az egybibés vagy cseregalagonyából is csinálnak lekvárt. Egyszerűen csodálatos a szívre. Itt csak szívlekvárnak mondják.

Szabó Gyuri bácsi, füvesember: A növények sokat tudnak!

– A nagymamám nem volt nap, hogy ne evett volna szilvalekvárt. Azt a húsz órán át főzött, feketét…
– Mert a nagymamád sokat tudott. Azt lehet, hogy nem tudta, hogy rengeteg benne az antioxidáns, de azt igen, hogy kell a szervezetének. Meg hát finom is. A szilva is egy csoda. Orvosi folyóiratban olvastam, ott álltak az első kutatási eredmények, hogy a rákot, a mellrákot meg lehet gyógyítani szilvalekvárral. Magyar Epidemiológia 2010. 2–3. szám. Aszalt gyümölcsökről olvastam, ott állt, hogy egységnyi aszalt szilvában 5740 egység antioxidáns van. A következő a fekete mazsola, abban már a fele sincs, ezt követi a szeder, abban még annyi sem. Pedig ezek is segítő gyümölcsök. Ismert ma már, hogy a japán szilvával és a nálunk is ismert fosóka szilvával is gyógyítanak rákot. A Bogácsi-völgyben egy öregasszony kökénylekvárral gyógyítja…

– A köznyelvben „cukorteának” elnevezett teakeverékedet sokan áldják, és tudom, hogy egyre ismertebb a babaváró teád is…
– A rendszerváltás után tíz évig jártam a miskolci piacra. Először egy nap, aztán már két nap, a végén már mind a hat napon. Délig voltam ott. Aztán mentem gyűjteni, szárítani, akkor még a régi dohányvágó késsel vágtam a növényeket. Járt oda egy ember, vitte a cukorteámat. Jött, vitte, itta, gyógyszerek nélkül szépen alakult a cukorszintje. Akkor már több hónapja. Egyszer aztán bemutatkozik. Ő volt az akkori kereskedelmi minisztériumnak az a főosztályvezetője, aki a gyógynövényexportra engedélyt adott. Ő volt az aláíró. Hát ő ajánlott be a Semmelweis Egyetemre, az ő ajánlására került ez a tea kutatásra. A szabadalmi eljárás, s hogy végül Diabess Györgytea néven forgalomba kerülhessen, az Zsuzsa lányom szívósságának köszönhető, de még így is több évbe telt.

– És a babaváró tea?
– Ez is valahonnan a nagymamától ered… Volt egy bábaasszony, Alvinka néni az utcánkból. A fiával erdőjáró barátok voltunk. Ő mondta a nagymamának, gyűjtsön sok csalánt és diólevelet. Írtak akkoriban a frontról szegény katonák, hogy szeretnének majd gyermeket… És ennek a bábának az volt az elve, hogy először lelkileg fel kell készülni a párnak, hogy egy embert föl fognak nevelni, aztán pedig ki kell magukat takarítani fizikailag is. Teával. És képzeld, vagy negyven éve ugyanezt hallottam egy öreg nőgyógyász orvostól: fölkészülni lelkileg és kitakarítani a testet erre a nagy feladatra… Olyan szép és egyszerű ez. A csalán a vérereket tisztítja, a diólevél meg a nyirokereket takarítja ki. Az én teám erre alapszik. A kúra során aztán van a nőnek és a férfinak szóló külön-külön erősítő teakeverék. Ajánlottam én sokfelé, kínáltam kísérletre, felmérésre… Eddig nem jelentkezett vissza semmilyen hivatal. Pedig mennyi a gyerekre várakozó, drága beavatkozásokra vállalkozó pár! De készítettünk egy privát statisztikát…És már szép számmal vannak babaváróteás gyerekeink. Ott a történetük a honlapunkon…
Tudod, micsoda öröm ez?

– A díj is az lehetett…
– Nem tagadom. A Magyar Örökség Díj nagy elismerés volt, de nem nekem egyedül. A magyar népi gyógyászatnak szólt, aminek én csak egy szerencsés képviselője és halálomig munkása vagyok. Elgondolom, hány és hány ismeret, hány növény van még ebben a mi gyönyörű hazánkban, ami testünk, lelkünk karbantartását szolgálhatná! Hála istennek, itt vannak a fiatalok, a lányom, unokám… Nagymamám intelmeit ők is vallják: Csak alázattal és szerényen, de keresd a tudást mindig, kisfiam!

  Szabó Gyuri bácsi, füvesember: A növények sokat tudnak!Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:

Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted!
Csatlakozz hozzánk a Facebookon is!

 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top