Szó nélkül lealázok mindenkit – a magyar targoncakupa nő versenyzőivel beszélgettünk

– Kislányom! Mi leszel, ha nagy leszel? 
– Targoncavezető.
– Rendben, nekem csak az számít, hogy boldog légy. (– idézet az emancipált nő mesekönyvéből. A szerző ismeretlen.)

*

2019. május 16-án tizenegyedik alkalommal rendezték meg az országos Targonca Kupát, ahol három darab fakeretbe illesztett piros pöttyös labdát kellett minél gyorsabban egymásra pakolni.

Fotó: Neményi Márton

A versenyen kétszázharminchét targoncás mérette meg magát, az indulók közt nyolc női név szerepelt, végül azonban csak heten érkeztek meg. A rendezvényt a Mach-Tech és az Ipar Napjai szakkiállítás keretein belül tartották, az első három helyezett képviseli hazánkat a németországi Nemzetközi Targonca Kupán. Nőt sajnos nem küldünk ki, pedig ha a lányok között a negyedik legjobb idővel pakoló Németh Noémi ismerős gépet kapott volna a keze közé, akkor… „Egy percünk volt kitanulni a típust, de az kevés. Stresszeltem is eléggé a versenyen, nem tudtam, hogy melyik gombot kell nyomnom, hogy melyikkel lehet dönteni. Ha a saját gépeinkkel lettünk volna, szó nélkül lealázok mindenkit” – jelenti ki lezser magabiztossággal.

Noéminek négy éve van jogosítványa targoncára. Hogy egy férfiak dominálta világban dolgozik, azt az is illusztrálja, hogy a gépkezelői tanfolyamon a tizenöt fős csoportban ő volt az egyedüli lány. Azt mondja, a tanfolyamon a fiúk távolról figyelték, hogy egyáltalán mit keres ott, a vizsgán viszont összehaverkodtak. „Egy ipartelep büféjében dolgoztam, mielőtt targoncás lettem, már nagyon untam a vendéglátót. Ismertem a helyi cégeket, jóban voltam párral, és egynél megkérdeztem, van-e valami munka. A mostani főnököm akkor közölte, hogy »nekem nem kellenek lányok, mit csináljak egy lánnyal? Nekem gépkezelő kell!« Mondom neki, hogy »ne idegesíts, akkor levizsgázom neked.«” Noémi levizsgázott, és már négy éve dolgozik ugyanannál a cégnél. Ez egy gyár, sokan ülnek targoncán, de rajta kívül csak egy nő van, akivel sosem dolgozott együtt.

Németh Noémi (Fotó: Neményi Márton)

„Én »üzemes« vagyok, mi a gyártósorokat látjuk el alapanyaggal. Ki-be rakodunk az állványokról, a másik részleg pedig kamionokat pakol. A kollegina ott dolgozik. Nyilván neki is szoktak pislogni a népek, amikor megkérdezik, mivel foglalkozik, ő meg mondja, hogy targoncás.” Noémi huszonöt éves, szereti a munkáját, azt mondja, még az is lehet, hogy a gépről megy nyugdíjba. Úgy véli, kitanulni nem nehéz a szakmát, de gyorsan és ügyesen végezni igen. „Van olyan nap, hogy háromszáz palettát (raklapnyi árut) megmozdítok.” 

Fotó: Neményi Márton

A háromszáz paletta munkaköre megváltozása miatt már csak álom lehet Barnóczki Reginának, aki tavaly a legjobb időt mente a nők közt, a mezőnynek pedig a felét hagyta maga mögött. „Az idei teljesítményemmel nem vagyok megelégedve, a lányok közt csak az ötödik helyet szereztem meg. Ahogy a többieknek, úgy nekem is gondot okozott, hogy idegen volt a gép – mondja. Reginának négyéves a targoncakezelői jogosítványa, raktárosi tapasztalata két éve van. – Az utóbbi néhány hónapban már sajnos nem gépen vagyok, szellemi munkát végzek, és kevés lehetőségem van géppel dolgozni. Hiányzik, de heti fél órát azért el szoktam szökni. Önállósítom magam, jó fej vagyok, és nem kiadom a munkát, inkább beállok egy kitoló- vagy egy forgóvillással, és megcsinálom.”

Reginát világ életében a műszaki dolgok érdekelték, gyerekkorában is legózott vagy autókkal játszott ahelyett, hogy babákat fésült volna. Tizennyolc elmúlt, és nem sokkal később beiratkozott a gépkezelői tanfolyamra, csoportjában persze ő volt az egyedüli lány. „Ennek már közel öt éve, de a szakmában csak két éve vagyok. A kollégáim nagyon elfogadóak, szeretik is, hogy van egy lány köztük. Sosem diszkrimináltak. Ha egy lány megkérdezi, hogy mivel foglalkozom, akkor vagy azt mondja a munkámra, hogy »hú, de menő«, vagy csak néz, és nem érti, miről beszélek. Pedig ez is csak egy munka, és itt is az a lényeg, hogy jól csináld, amit csinálsz. Akár nőként, akár férfiként.” 

A gépkezelői tanfolyamon elméleti és gyakorlati oktatás van, Regina azt mondja, a tananyagban benne van, hogy milyen körülmények közt kell dolgozni, mire kell figyelni, miközben raktári KRESZ nincs. „A targoncán van duda, különböző fényjelzések, például index. Folyamatosan figyelnünk kell a környezetünkre. A rakomány súlya csak azért számít, mert tudnod kell, milyen magasra emelheted fel. Figyelni kell, hogy ne menj neki semminek, mert ha nekimész két-három tonnával valaminek, akkor az borul. Ha például egy két tonnás targoncával két méter magasságból leveszel másfél tonnát, akkor amíg magasban van a súly, addig a targonca hátul megemelkedhet. Meg van adva, hogy milyen magasra milyen súlyt emelhetünk egy targoncával. Sokféle targonca van, amiről én tudok, az maximum tíz tonnát visz.” 

Barnóczki Regina (Fotó: Neményi Márton)

A versenyen használt gépek kisebb súlyokra optimalizáltak. Regina szerint a feladat jobb volt, mint a tavalyi, az szerinte szerinte pepecselős. „Egy fakockán volt egy hosszabb gyufa, amit a villa hegyével kellett felemelni. Egy állványon állt egy üvegkupola-szerűség, amin belül égett egy mécses. Be volt vezetve oda egy cső, és ezt a gyufaszálat be kellett dugni a csövön, míg a láng be nem lobbantotta a gyufát. Ehhez képest az idei verseny könnyű volt, mégsem ment jól – mondja. – Jövőre is jövök, eddig 1–1 az állás. Gyerekkoromban sportoltam, rövidtávfutó voltam, 100 méteren érmeket vittem haza. Megmaradt a versenyszellem, a targoncakupán pedig újra visszaköszönt.”

A hölgyek mezőnyében idén Seiler Alexandra lett az első, a teljes versenyt Bozsó Balázs nyerte meg, így szeptemberben ő utazik a második helyezett Juhász Imrével és a harmadik Geleta Attilával az aschaffenburgi Nemzetközi Targonca Kupára. Németországba a Linde Magyarország Anyagmozgatási Kft. ügyvezető igazgatója, Pesthy Péter, illetve egy műszaki segítő kíséri őket. „Arról még nem tudni, hogy milyen feladatot kapunk, de annyi bizonyos, hogy Európa-szerte az országos versenyeken mindenhol másféle feladatokat kapnak a targoncások – mondja Pesthy. – A jelenlegi információk szerint csak egyéni verseny lesz, a csapatverseny kizárt. A cél persze a dobogó. Meglátjuk. Kár, hogy lány nem jön velünk, jó lenne egyszer úgy kiállni a többiekkel.”

Pesthy Péter / Fotó: Neményi Márton