Normális politikus nem mond ilyen aljas butaságot

Sötét, szexista bunkósággal viccelődött a „keresztény” képviselő

Kövér házelnök – nem, nem vagyok hajlandó leírni, hogy úr, mert az feltételez bizonyos intelligenciát, kultúremberhez illő viselkedést és megnyilvánulásokat – szerda este fórumot tartott Zuglóban, ahol az unalomig ismert fantazmagóriákkal olvasztotta közönsége agyát. Picit rettegett az európai parlamenti választások lehetséges eredményétől (bevándorláspárti szabadkőművesek el akarják veszejteni Európát), picit rettegett a „keresztény kultúra eltűnésének” rémétől, majd rátért egyik kedvenc témájára: a más emberek nadrágjában és hálószobájában való kotorászásra. Mert ugye az Országgyűlés elnökeként feltétlenül szükséges, hogy megmondja az úgyvant, kinek mit, mikor és kivel szabad csinálni. Mintha bárki kérdezte volna.

Kövér László jobban tenné, ha maradna a munkájánál (Fotó: Berecz Valter/smagpictures.com)

Az örökbefogadó melegek a pedofilok

Kövér azt mondja, bár a papi pedofíliát a legundorítóbb bűnök egyikének tartja, mégis, minőségi különbséget vél felfedezni a gyerekeket abuzáló lelkipásztorok és a világi pedofilok között: szerinte az előbbiek a „Jóistennek” tartoznak elszámolással, és utóbbiak is, csak ők nem tudnak róla.

Ha a nyájas olvasónak elsőre zavaros a fenti okfejtés, zárjuk is rövidre: Kövér házelnök szerint a pedofil papok azért jobbak, mint a nem papi hivatást űző pedofilok, mert előbbiek az „ő pedofiljaik”, istenfélő keresztény emberek, ettől tehát minőségileg jobbak, mint azok, akik nem hisznek Kövér László képzelt barátaiban.

Mielőtt tovább haladnánk, szögezzük le: a pedofília semmilyen formában nem elfogadható, vagyis itt csak rossz és rosszabb létezik. Egy gyerekekkel erőszakoskodó, őket zaklató vagy esetleg megerőszakoló pap esetében – Jóisten ide, gyóntatófülke oda – mégiscsak arról van szó, hogy egy, amúgy önmegtartóztató, erkölcsös életet élő ember él vissza a gondjaira bízott kiskorúak közelségével. Nem baj, Kövér szerint ez rendben van, mert miközben az oltár árnyékában fogdosnak, és alányúlnak gyerekeknek, áhítatos szemmel néznek fel a feszületre, talán még kacsintanak is, hogy „nyugi, majd utólag meggyónom”.

Kövér házelnök ezután hozzátette azt is, hogy azok a melegek, akik házasodni szeretnének, de pláne akik még gyereket is örökbe fogadnának, egyenlőek a pedofilokkal. Idézném is a szóban forgó mondatot, mert ennyire erőltetett baromságot akkor is nehéz lenne kitalálni, ha fizetnének érte. Bár Kövér Lászlónak fizetnek – azaz fizetünk –, az a gyanúm, hogy az alábbi förtelmet nem a munkája iránt érzett hivatástudatból, hanem afféle személyes gonoszságból sikerült mondania:

Erkölcsi értelemben semmi különbség nincs egy pedofil magatartása között, meg a között, aki ezt követeli. Mindkettő esetben a gyermek egy tárgy, egy élvezeti cikk, a kiteljesedés, az önmegvalósítás eszköze. Különböző okokból nem akarok gyereket, de igényt tartok rá, hogy más gyerekét jogom legyen felnevelni.

Sok cikk, okfejtés, vélemény megjelent már arról, hogy milyen gyatra állapotban van a magyar közbeszéd, hogy nem adjuk meg egymásnak a kellő tiszteletet és a többi. De egy ilyen gondolat olvastán a „kellő” tisztelet körülbelül a „már ne haragudj, de normális vagy?” szintjénél található, ennél udvariasabban ezt egyszerűen nem lehet megfogalmazni. Ilyen buta, demagóg, gonosz, szívtelen és uszító kijelenetéseket tévő embert nemhogy tisztelet nem illet, de az sem, hogy közjogi méltóságnak nevezzék, az meg pláne nem, hogy dolgozó emberek pénzt adjanak neki azért, hogy hasonló aljasságokkal fertőzze a magyarok agyát.

De lássuk, Kövér házelnök mondatait hogyan lehet viszonylag könnyedén olyan kontextusba helyezni, hogy esetleg ő is megértse, miről van szó: „Erkölcsi értelemben semmi különbség nincs egy kirekesztő fasiszta és aközött, aki ugyanilyen gondolatokat fogalmaz meg. Mindkettő esetben mások elnyomása, alsóbbrendűként való feltüntetése a kiteljesedés, az önmegvalósítás eszköze. Különböző okokból nem értek egyet más emberekkel, de igényt tartok rá, hogy beleszóljak az életükbe.”

Kövér házelnöknek azonban ennél is sikerült mélyebbre mennie, elvégre otthonosan mozog ott a mocsár legalján. A fenti mondatainak élét ugyanis azzal gondolta egy picit elvenni, hogy legott kijelentette, azért nem minden meleg ember ilyen.

Mielőtt azonban a felszaladó szemöldökünket bevernénk a plafonba, Kövér házelnök gyors verbális kézifékes fordulót végrehajtva be is fejezte a mondatot, hogy gyorsan szignálozza az elvbarátai számára: nem támadta meg a szervezetét a szivárványos buzivírus.

Egy normális homoszexuális tudja, hogy a világ rendje micsoda, hogy ő így született, ilyenné lett. Próbál ehhez a világhoz alkalmazkodni úgy, hogy nem tartja magát feltétlenül egyenrangúnak.

$%!@#$!@#%!@$@#$^%#$&^%&@##@$^#$&^@#$%!@#$^#$^@
#$%#$&@##@&$%&^@$%@$%&#$%^#&!#@%#%$^@#%^@$#&^!!!!!!

A nőket nem kezeljük egyenlő félként Európában – végre egy férfi is kimondta

A fenti sorokat kénytelen voltam a képregények módszerével cenzúrázni, Kövér László mondatai hallatán ugyanis jóérzésű ember nem tud mást tenni, mint kocsis módjára káromkodni. De a kezdeti hiperventillálást és a vérnyomásom helyreállását követően ismét csak megpróbálom átfordítani a fenti mondatot, hogy ennek a szomorú öregembernek is esetleg legyen esélye felfogni, mi esett ki a száján.

Egy normális közjogi méltóság tudja, hogy a világ rendje micsoda, hogy hol húzódik a határ a sarkos kijelentések és a szemét, gonosz uszító gondolatok között. Kövér házelnök azonban nem nagyon van tisztában a realitással, ezért megpróbálnám felnyitni a szemét: ez a fajta gondolkodásmód már csak a kortársaira jellemző, mert még a konzervatív, jobboldali fiatalok többsége is elfogadó a melegekkel szemben. Eljárt felette az idő.

Ehhez képest Kövér László és a barátai egyáltalán nem tartják magukat az ország polgáraival egyenrangúnak, helyette igyekeznek mindenkinek előírni, hogy mit szabad, és mit nem szabad. Eközben pedig már ott tartunk, hogy a központi hatalom – jut eszembe, a kiváló, azonos nevű együttes YouTube-csatornája megvan? Kövér Lászlónak is ajánlom – prominensei szerint 2019-ben már az is belefér, hogy konkrétan kimondják a szájukkal, hogy vannak emberek, akik nem egyenrangúak a többiekkel, vagyis alsóbbrendűek.

A képet köszönjük Molnár T. Eszternek.

Persze, amilyen gonosz, cinikus ember Kövér László, biztos azt mondja majd, amikor erről kérdezik – haha, mintha bárki is a közelébe mehetne kényelmetlen kérdéseket feltenni –, hogy ő egy szóval sem mondta, hogy szerinte a melegek nem egyenrangúak, hiszen arról beszélt, hogy ezt a „normális” homoszexuálisok gondolják magukról. Elébe megyek: mondja nyugodtan, legalább újabb bizonyítékunk lesz róla, hogy a gerince olcsó szaloncukorzseléből van csupán.

Pixelszivárvánnyal támadnak a gyíkemberek a Facebookon

Kövér házelnök azt is elárulta, hogy szeretne a mostani három gyereke mellé „háromszor három” unokát. Bár megoszlanak a vélemények – részben azért, mert a melegek egy része épp a Kövér házelnökhöz hasonló alakok miatt kénytelen rejtőzködni –, az egyik elterjedt becslés szerint a nyugati társadalmakban körülbelül tíz százalék körül alakul a melegek aránya. Eszerint ha Kövér Lászlónak születne kilenc unokája, egész jó esély lenne rá, hogy közülük az egyik a saját neméhez vonzódjon. Persze nagyon kevés rá az esély, hogy Kövér házelnök ezzel szembesüljön is – legalábbis én ha tudnám, hogy a büszke nagypapa ekkora kőkori tapló, valószínűleg egyik gyerekemet se vinném a közelébe, nehogy megfertőzze az agyukat valami kretén gondolattal. Ettől függetlenül nagyon kíváncsi lennék, hogy ha ez a helyzet előállna, vajon Kövér nagypapa komolyan úgy gondolná-e, hogy meleg unokája alsóbbrendű a többiekhez képest.

Bár sajnos azt gondolom, hogy igen. Nagy megfejtés nincs, nem fogom megmondani, hogy mit kellene tenni, mit kellene gondolni, ezt mindenki saját belátására bízom. Mindössze szerettem volna itt hagyni az utókornak ezt a cikket annak emlékműveként, hogy 2019-ben a magyar Országgyűlés elnökének, Kövér Lászlónak sikerült olyat mondania, amire bizonyára a náci Németországban is elismerően csettintetek volna: „Ez igen! Erre a srácra szükségünk van, ő jól látja a helyzetet!”

Egy fasiszta, XX. század első felében létrejövő diktatúrában ez még lehetséges volt, de a XXI. században egy európai országban illene ezután lemondani, és eltakarodni a világ szeme elől.