A futóruházat múltja (x)

Ma már hihetetlen választéka van a futóruházatnak, az egyszerű modellektől kezdve a trendi cuccokig mindenki talál kedvére valót. A boltok és webshopok tele vannak izgalmasabbnál izgalmasabb darabokkal, így csak a pénztárca szabhat határt a vásárlási őrületnek. A nagy választékban még a gyakorlott vásárló hölgyek is elvesznek a megfelelő futóruházat kiválasztásában, ezért is kérte fel a BSI Kovács Marcella Lola divatszakértőt, hogy segítsen az eligazodásban. A csillagok azonban nem mindig álltak ám így együtt, hiszen például az 1896-os első olimpiára csak férfiak nevezhettek be, s ekkoriban a női sportruházat egyébként szinte semmiben sem különbözött a nappali viselettől az 1900-as évekig.

hirdetés

1.rész

Manapság szerencsére annyira magától értetődő, hogy nők és férfiak egyaránt számos sportág közül tudnak választani, ha szeretnék test és lélek egységét napi szinten harmóniában tartani, s az is természetes, hogy minden sportágnak megvan a jelenlegi tudásunk szerinti legkényelmesebb viselete.

A csillagok azonban nem mindig álltak ám így együtt, hiszen például az 1896-os első olimpiára csak férfiak nevezhettek be, s ekkoriban a női sportruházat egyébként szinte semmiben sem különbözött a nappali viselettől az 1900-as évekig. Ha ez az állítás valamilyen elképzelhetetlen okból, de így lenne most is, még akár azt is mondhatnánk, hogy ez kivitelezhető, ha nappali viseletként általánosságban a farmer-póló-tornacipőt nevezhetnénk meg, na de emlékezzünk csak vissza azokra az időkre, amikor a nők még nadrágot sem viselhettek! Ekkoriban a mindennapi viselet a földig érő, bő szoknya volt fűzővel, s a női sportruházat a divatos sziluettet követte, miközben olyan darabokból állt, amiket más alkalmakra is fel lehetett venni. Könnyebbségként ekkor már azért megjelent a szoknyanadrág, vagy osztott szoknya, mint praktikusabb viselet, ami egyébként a kor kedvelt női sportjaihoz, a teniszhez és a kriketthez még csak-csak elment.

Míg a korszellem a nőiességet helyezte előtérbe a teljesítménnyel és a funkcionalitással kapcsolatban, ha nőkről volt szó, addig a másik nem támogatottsága a sportruházat terén jóval előbbre járt.

Összegzésünk segíti átlátni, hogy az évtizedek, sőt, évszázadok során miként változott a futók sportruházata, s a hálához is elvezet minket: ugye milyen jó, hogy mind kényelemben, mind funkcionalitásban már a jelenben tartunk? 🙂

1896. Athén: az olimpián a sprinterek nadrágja még következetesen félhosszú, hosszú volt, de térdig biztos, hogy ért, felsőruházatuk ugyanakkor változatos ujjhosszúságú volt.

1904. St. Louis: Ekkoriban még nem voltak különösebb sportruházati követelményei az olimpiának. Felix Carvajal kubai futó (aki egyébként civilben postásként dolgozott) lett az 1904-es olimpia egyik legendája, aki késve érkezett a játékokra, értelemszerűen hétköznapi ruhájában: hosszú nadrágban és nehéz, hosszú ujjú felsőben. A szervezők elhalasztották a verseny kezdetét, s az így nyert kis idő alatt Felix egy sporttársa segítségével levágta ruházatának hosszú szárait és ujjait. Végül egyébként negyedikként ért célba.

1912. Stockholm: Nyolc évvel később a sprinterek öltözéke már sokkal szabályozottabb volt. Egy hivatalos, 1912-es olimpiai jelentés arról számolt be, hogy minden versenyzőnek kötelező volt rövid ujjú mezt – és azon elöl-hátul rajtszámot – viselni.

1948. London: A holland Fanny Blankers-Koen (jobbra), a „repülő háziasszony” 4 aranyat is nyert ebben a picit puffos rövidnadrágjában. A férfiak viselete ennél egyszerűbb volt, ahogy a szintén aranyérmes Harrison Dillard (balra) fotóján is látjuk.

A futóruházat történetét rövidesen folytatjuk. Ha érdekel, hogy a nők körében mi az aktuális futódivat, akkor gyere el a május 19-i 24. ALDI Női Futógálára!