Az informatikai cégek örülnek, ha nőt vehetnek fel, de gyakran még mindig nekik adják az egyszerűbb feladatokat

Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a világ első számítógépén, az ENIAC-on nők végezték a programozói és szoftverfejlesztői munkát, és hogy eleinte kifejezetten sok nő volt úttörő ezen a területen. Tény, hogy a személyi számítógépek megjelenése után a számuk drasztikusan csökkent, ám az utóbbi években ez a tendencia ismét változott.

Figyelemre méltó fordulat ez ahhoz képest, hogy a Mattel 2010-ben megjelentetett Én is lehetek informatikus című könyvének főszereplője egy béna Barbie baba, aki elrontja testvére számítógépét, és a fiúk segítségére szorul… (A Mattel végül visszavonta a könyvet, és elnézést kért.) 

Miért eveznek át egyre többen a nők közül erre a területre? És vajon találkoznak még előítéletekkel?

„Egyenes út vezetett az IT világába!”

A huszonkilenc éves Csilla tájépítész mérnökként végzett, ezzel a diplomával azonban nem volt egyszerű munkát találni. Így inkább egy IT-cég adminisztratív munkatársa lett, ami egy idő után kisebb webfejlesztési feladatokkal járt. „A kollégáim 80 százaléka informatikus volt. Szerettem volna jobban megérteni őket, közelebb kerülni a világukhoz, és fontosabb részt vállalni a feladataikban – mondja. – Tulajdonképpen egyenes út vezetett az IT-hez.”

Csilla, informatikus férjével

Csilla azért szerette volna átképezni magát, mert úgy érezte, jóval több lehetőség áll előtte az informatikán belül. „Egész életemben azokat a lehetőségeket kerestem, amikben látható egy folyamatos tanulással kikövezett karrierút, amely kellő kitartással bejárható. Ez a terület ezt is megadja.”

A Prooktatás átképzésének köszönhetően Csilla korábbi feladatai fejlesztési teendőkkel bővültek. A céges weblapjuk és több kisebb portál üzemeltetése is a munkája része lett, ezek folyamatos karbantartásáért és kisebb fejlesztési igények kezeléséért is ő lett a felelős.

A fiatal nőt a környezete is támogatta a váltásban. Vele párhuzamosan a férje is átképezte magát, így közösen készültek a házi feladatokra, vizsgákra (férje ma már egy nagynevű cégnél dolgozik szoftverfejlesztő mérnökként).

A nemi sztereotípiák Csillát nem érintették, legalábbis eddig még egyszer sem volt rossz tapasztalata. „Azt gondolom, az emberek inkább szimpatizálnak azzal a nővel, aki nyitott az informatika felé. Én egyébként is mindig könnyen tudtam együttműködni férfiakkal, a munka velük számomra egyszerűbb és racionálisabb, mint a nőkkel.

Az elmúlt néhány évben egyre inkább összemosódnak a nemi szerepek az élet minden területén. Szerintem egyedül az számít, hogy az elvégzett munka milyen minőségű, és hogy milyen a munkavállaló hozzáállása, személyisége. Ha valaki megtalálja azt, amiben igazán ki tud teljesedni, akkor teljesen mindegy, hogy férfi vagy nő az illető. A cél elvben az egyenjogúság lenne, de amíg szinte kizárólag a férfiak irányítják a világunkat, talán a korábbinál is fontosabb, hogy a nők még több területen ki tudják próbálni magukat.”

„Magam sem gondoltam, hogy ennyire beszippant!”

Henit mindig is a művészetek és a humán tudományok érdekelték. A gimnázium után grafikusnak tanult, ami a tervezőprogramok miatt „erős IT-s hátteret” jelentett. Ettől függetlenül, miután megtervezett egy weboldalt, átadta valakinek, hogy „lekódolja.” Amikor az első munkahelyén, egy kereskedelmi cégnél felmerült, hogy továbbképezhetné magát, egyetlen kérése volt: kapcsolódjon az alapszakmájához. „Nyitott szemmel járok, tudom, mi passzol hozzám, mik azok a programok, amik az IT-n belül keresettek. Eleinte tartottam a kódnyelvektől, de vonzott a kihívás. És nem tagadom, volt bennem egy »csakazértis-érzés«, mert nem igaz, hogy az IT nem való a nőknek.”

A különböző kódnyelvek elsajátítása Heni szerint elsőre valóban nem volt egyszerű. „Meg kellett tanulni egy teljesen másfajta gondolkodásmódot. Rengeteget számít, hogy az első kudarc után magadba roskadsz, vagy a nyakadba veszed az internetet, ahol rengeteg hasznos oktatási anyag van. A többi ugyanúgy működik, mint máshol:  be kell járni az órákra, és meg kell csinálni a házi feladatokat.” Heni szerint a legtöbb embernél eljön az a pont, amikor „az agya rákattan, és onnantól kitisztul a kép”.

Azon a kurzuson, ahova ő járt (ő is a Prooktatás képzését végezte el), ő volt az egyetlen lány, ami miatt óhatatlanul azt érezte, hogy bizonyítania kell. Akkor is, ha a környezete nem kérdőjelezte meg a rátermettségét. Sőt. „A tanfolyam előtt kitöltettek velünk néhány tesztet, amolyan előfelvételiként. Utána azzal biztattak, hogy semmi félnivalónk nincs, a nők még ügyesebbek is szoktak lenni, mint a férfiak, mert precízebbek és igényesebbek a designra.” Heni szerint az állásinterjúkon is nyitottan állnak a nőkhöz, sőt, sokan kifejezetten örülnek, ha velük bővül a csapat. A feladatok elvégzése és a vizsga sok sikerélményt jelentett, utólag ezen már Heni sem csodálkozik. „A férfiak is ugyanolyan nehézségekkel szembesülhetnek, ugyanúgy kipöröghetnek innen, mint a nők” – zárja rövidre a kérdést.

Heni a sztereotípiákat – Csillához hasonlóan – elavult dolognak tartja. „Nincs olyan, hogy női szakma, férfiszakma. Ezeket a kategóriákat az IT-vel kapcsolatban legfeljebb azok hangoztatják, akiknek nagyon kevés tudásuk van erről a szakmáról, és akik a legkevésbé sem nyitottak.”

De mi történik konkrétan egy tanfolyamon? „Meg kell csinálni egy weboldalt úgy, hogy egymás alatt legyenek a menüpontok. A tanfolyamon megtanuljuk a HTML programnyelvet, de a menüpontokkal nem boldogulok. Minden kérdést nem tudok feltenni, mert hajt az idő, sok mindennek otthon kell utánanéznem” – említ egy példát Heni. Aki egyébként ma már egy ingatlanszoftvereket üzemeltető cégnél dolgozik. Ugyan még mindig a grafikai munkái állnak az első helyen, programozási ismereteit napi szinten kamatoztatja. Arról, hogy a szakmai fejlődésnek mennyi forintosítható haszna van, ezt mondja.: „Érdemben többet keresek, mint korábban, de ez persze attól is függ, hogy alkalmazottként vagy egyéni vállalkozóként dolgozik-e az ember. Én eddig mindig az előbbit választottam, sok pluszmunkával. De így sem panaszkodom.”

„A piaci kereslet határozta meg a döntést”

Juli nemsokára szociológusként végez az egyetemen, tervei szerint utána még jön egy mesterszak. Tanulmányai azonban nem töltötték ki minden szabadidejét, ezért döntött két éve úgy, hogy elsajátít egy piacképes szakmát. Valamit, ami kézzelfoghatóbb, mint a társadalmi folyamatok elemzése. „Azt akartam, hogy értelmes dolgokra menjen el a szabadidőm. Bár a szüleimtől mindig minden támogatást megkaptam, szerettem volna saját pénzt. Volt bennem egy pici érdeklődés az IT iránt, de bevallom, inkább a piaci kereslet határozta meg a döntésemet” – meséli.

A tanfolyamon Juliék is honlapfejlesztést tanultak. Édesapjával közösen választották ki a céget is, a kurzust is. „Amolyan próba-szerencse alapon kezdtem, de mostanra már egy csomó minden vonz a programozásban. Tetszik, hogy amit leírok, az úgy van, és hogy egy esztétikus és praktikus termék születik a végén” – folytatja, majd sietve hozzáteszi, arról szó sincs, hogy a szociológiát feladja, az új szakmára mindössze keresetkiegészítésként tekint.

„Azoknak az IT-seknek, akiket ismerek, ez a mindenük – feleli a kérdésre, hogy mit gondol a vérbeli IT-s szakemberekről. – Valószínűleg azért ez rám így sosem lesz jellemző. Ugyanakkor hatalmas előnye ennek a szakmának, hogy a megbízások nagyon jól összeegyeztethetők minden egyéb feladattal, munkával, hiszen ha egyéni vállalkozóként dolgozol, épp csak annyi feladatot vállalsz el, amennyi belefér az idődbe.”

A kiképző cégnek köszönhetően Juli ma már az úgynevezett „frontend” területen dolgozik, vagyis különböző weblapok megjelenését programozza. Félállásban dolgozik egy cégnél a minimálbér másfélszereséért. A befektetett pénz ezzel ugyan még nem jött vissza, Juli annak is nagyon örül, hogy gyűlnek a tapasztalatok, a referenciák. Hogy mit gondolnak minderről a többiek az egyetemen? „Senki nem furcsállta, hogy kerestem magamnak egy másik szakmát, elég sokan csinálnak valamit a suli mellett. Néhányan kifejezetten kedvet kaptak ahhoz, hogy ők is belevágjanak valami ilyesmibe. A tanfolyamon egyébként nagyon sokféle emberrel találkoztam. Grafikus, asztalos, pszichológus, asszisztens… Volt, aki azért jelentkezett, hogy a saját cége honlapját megcsinálja. Tényleg nagyon színes volt a társaság, mellesleg minden harmadik résztvevő nő volt, szóval kicsit sem éreztem magam egyedül.”

Nem csoda, hogy sokaknak ez a B- terve, hiszen hatalmas a kereset programozókra, és legendás fizetésekről is hallani. De… nem monoton kissé? – vetem fel, hiszen az egész napos kódolásról, valljuk be, akár ez is eszünkbe juthat. „Monotonnak nem mondanám, folyton jön valamilyen új probléma, amire megoldást kell találni” – válaszolja. – Az egyetlen komoly kihívást talán az jelenti, hogy ahhoz, hogy jól menjen, folyamatosan benne kell lenni az IT-ben. Sok cégnél rendszeres a teammunka, ezért egyáltalán nem érzed bezárva magad a számítógéped mögött.”

Heni kurzusán ő volt az egyetlen lány, Csilla és Juli esetében a nők aránya jóval magasabb volt. Mi a tapasztalata a kiképzőnek? „A képzéseinken a résztvevők 30-40 százaléka nő – válaszolja Tanay Marcell, a szoftverfejlesztői tanfolyamokat szervező Prooktatás egyik ötletgazdája. – Nálunk a kezdetektől ugyanez volt az arány. Igaz, mindig is bátorítottuk a nők jelentkezését mind céges kommunikációban, mind a reklámjainkban.”

Tanay Marcell szerint sokszor a csoport éltanulója is nő. Ami pedig a fogadókészséget jelenti a piac részéről: „A munkáltatók kifejezetten örülnek, amikor egy szinte csak férfiakból álló munkakörnyezetbe fel tudnak venni néhány nőt is. Ennek ellenére még mindig előfordul, hogy egy munkahelyen belül a nőnek adják az egyszerűbb, kevesebb kihívást jelentő munkafolyamatokat. Remélhetőleg ez is hamarosan változni fog.”

„A képzésen részt vevők 30 százaléka nálunk is nő, de fontos célunk, hogy ez a szám 50 százalék legyen – mondta el az NLC-nek a témával kapcsolatban Szántó András, a Codecool marketingese.  – Bár egyre több nő jelentkezik, ez lehetne sokkal meredekebb növekedés is. Igyekszünk lépéseket tenni ebbe az irányba: marketingcsatornáinknak egy része kifejezetten a nők elérésére van dedikálva, szervezünk női meetupokat, nyílt napokat, és támogatunk minden olyan kezdeményezést, ami segíti, hogy ezt a szakmát válasszák.”

Az a sztereotípia, mely szerint az IT-s szakmák férfiaknak valók, Szántó András szerint két tény miatt sem állja meg a helyét. „A programozás során előforduló kihívásokban egy nemek szempontjából is sokszínű csapat változatos megoldásokat fog hozni, vagyis nemcsak a munka folyamata, hanem a munka végeredménye is kreatívabb, hatékonyabb lesz. Ebben a szakmában pedig ez két nagyon fontos tényező, így kifejezetten szükség van a női programozókra. Másrészt magának a céges kultúrának sem tesz jót, ha kizárólag férfiakból épül fel a teljes vállalat. Nagyon sok partnerünk van, aki kifejezetten azért jön hozzánk, mert női programozót keres. A nagy kihívás most az, hogy minél több pályakezdő vagy karrierváltó nőben tudatosítsuk, hogy számukra is valós választási lehetőség ez.”

Úgy tűnik, a fentieket a munkáltatók sem vitatják – legalábbis a Vodafone-nál így van. Tóth Zsuzsanna, a Vodafone Magyarország HR-vezérigazgatóhelyettese szerint egyre többen gondolják úgy, hogy a kódolás és a programozói szemlélet tanulható, és a közhiedelemmel ellentétben nem egy „fiús” szakterület. „Ettől függetlenül továbbra is kihívást jelent, hogy a műszaki pozíciókra többségében férfiak jelentkeznek. A Vodafone-nál kiemelten foglalkozunk azzal, hogy a nemek aránya kiegyenlített legyen, ennek érdekében számos olyan programot szervezünk minden évben, melyek elsősorban a fiatalabb lányokban igyekeznek felkelteni a műszaki-digitális érdeklődést. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a Vodafone globálisan és Magyarországon is egyenlő foglalkoztatási esélyeket és feltételeket nyújt a munkavállalóknak. Meggyőződésem, hogy a nemi egyenlőség jelentősen erősíti a céget.”