Műtéti előjegyzések: olyan soha nem lesz, hogy senki sem vár?

Nem kevés emberről van szó: az összesített várólistaadatok szerint tavaly és tavalyelőtt is átlagosan huszonnyolcezer beteg várt arra, hogy megműtsék – írja az Index. Mint az a Világgazdaság cikkéből kiderül, ezzel a kontinens középmezőnyéhez tartozunk. Ma lép hatályba egy olyan változtatás, melynek célja a betegek érdekeinek erősítése – hát igen, nagyon is rászorulnak.

A sorrendiség mindenekelőtt

Jelenleg sok esetben az a rutin, hogy a beteg hónapokkal későbbre kap műtéti időpontot akkor is, ha vannak szabad idősávok korábban is. Elvileg ezt a helyzetet számolja fel mostantól az intézményi várórendszerek funkcióbővítése. Ez a szép körülírás nagyjából annyit  jelent, hogy lesz egy ellenőrzési rendszer, amely figyelmezteti a szolgáltatót, ha sérül a sorrendiség elve, azaz nem a lehető leghamarabb elérhető időpontot adják ki. A kórház ilyenkor hibaüzeneteket kap: ha ebből begyűjt „egy bizonyos darabszámot” (egyelőre nem tudjuk, mennyit is), és nem korrigál, akkor a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) szankciót róhat ki rá az indokolatlan halogatásért.

Emellett a várólista-csökkentési program 2019-ben is folytatódik: az ígéretek szerint idén 6 milliárd forintot fog erre fordítani a költségvetés. (2010 és 2018 között 26 milliárd forinttal próbálták a legrégebben várakozók helyzetét rendezni.)

Kép: Profimedia

Mindez még mindig kevés lesz ahhoz, hogy minden területen kevesebben várakozzanak, vagy legalább rövidebb ideig. A NEAK szerint nem reális cél az, hogy a tervezhető (azaz nem sürgősségi) ellátás területén egyáltalán ne kelljen várni. Persze a semmi és a két év között lenne azért tér…

Problémás testtájak

Vannak olyan műtétek, amelyekre köztudottan sokat kell várni – akár éveket is, mint ahogy azt tavaly októberben írtuk. Íme, néhány elrettentő szám:

A legtöbben (11 474 beteg) szürkehályog-műtétre várakoztak: az átlagos idő 87 nap volt, de egyes régiókban akár egy hónappal is hosszabb volt a sor – a helyzet az Észak-Alföldön volt a legrosszabb, ott 119 nap telt el az előjegyzés és az operáció között. A NEAK friss közleménye szerint viszont már csak 45 nap országos szinten a várakozási idő: van tehát előrelépés. A Menedzsment Fórum adatai szerint azonban a Dél-Dunántúlon sem jó a helyzet.

De mire várunk?

Röviden: sok a várakozó, kevés az orvos. A szakemberek tömegesen vándorolnak el külföldre, ahol sokkal jobbak a fizetések és a gyógyítás körülményei (igen, többek között ezért kellenek a milliárdok). A maradók közül is sokan a magánszektorba mennek. A kórházak állaga, szervezettsége a fővárosban várhatóan javulni fog, ha felépülnek az új szuperkórházak Dél-Budán, Dél-Pesten és Észak-Pesten, de ez a vidékiek gondjait nem fogja megoldani. Arról nem beszélve, hogy ha minden marad a régiben, ki dolgozik majd ezekben a kórházakban? Itt nemcsak a sebészekre kell gondolni, hanem az aneszteziológusokra, ápolókra, beteghordókra… jelenleg egyik területen sincs munkaerő-felesleg.

A munkaerőhiány igencsak megdobja a várólistákat – derült ki abból a cikkünkből, melyben a hálapénz megítélését vizsgáltuk. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) becslése szerint éves szinten több mint 8 milliárd forintnyi hálapénzt fizetnek ki a magyar betegek, de vannak szakértők, akik ennek a tízszeresére becsülik a valós számot.

Miért is pergetjük a súlyos tíz-, sőt százezreket? Mert félünk, hogy nem kapunk megfelelő ellátást. Vagy nem időben. Persze nem minden kórház és nem minden orvos működik alapjáraton így, de sok páciens inkább nyújtja a borítékot, mert a köztudatban az van, hogy a rendszer igazságtalan: aki fizet, az előrébb jut.

Magánutak: gyors áthaladás jó pénzért

Vannak, akik nem mennek bele a találgatásokba, hogy vajon pontosan kinek kell adni, mennyit és hányszor: ehelyett ha tehetik, inkább a piaci szolgáltatókhoz fordulnak, ahol sokkal inkább ügyfélnek, partnernek tekintik őket.

Lássuk, mennyibe kerülnek magánellátásban azok a műtétek, amelyekért kígyóznak a várólisták. Néhány fővárosi magánkórház legjutányosabb ajánlatai:

A műtétig el kell jutni

Hiába idegőrlően hosszú néhány várólista (ráadásul betegen minden perc hosszabbnak tűnik), az a helyzet, hogy várólistán lenni előrelépés ahhoz képest, ha azt sem tudjuk, hogy mi bajunk van. Hányszor halljuk, hogy hónapokkal későbbre kap valaki egyáltalán csak vizsgálati időpontot?! Még akkor is, ha egy egyszerű konzultációról van szó. A helyzet fokozódik, ha műszeres kivizsgálásra – például CT-re, MRI-re, ultrahangra – van szükség.

A budapesti Bajcsy-Zsilinszky Kórház betegfelvételi centrumában januárban például még időpontot sem tudtak mondani a Házon kívül riporterének egy hasi ultrahangra. Az orvoshiány miatt csak egy olyan várólistára tudták volna feltenni őt, amelyen már több száz név sorakozott. Nyíregyházán júliusban, Nagykanizsán augusztusban fogadták volna: de van fél év, nyolc hónap időnk akkor, ha nagy baj van? Mennyit tud mondjuk egy daganat terjedni ennyi idő alatt?

Így hát a vizsgálati várólistákat is sokan magánúton kerülgetik – ha tudják. Egy hasi ultrahangot például már 8-22 ezer forintért lehet vásárolni. Akár aznapra.