Aktuális

Indul a visszaszámlálás: ti már tudjátok, melyik suliba fog járni a gyerek?

Szeptemberben ismét el fogják lepni a közösségi oldalakat az először iskolába induló kis elsősök fotói. Ez minden családban óriási esemény, ahogy az is sok mindent meghatároz, hogy sikerült-e a lehető legjobb iskolát kiválasztani. Hetek óta készülünk arra, hogy minél több információt gyűjtsünk nektek a döntéshez. Mutatjuk a választási szempontokat és a lehetőségeket!

Egykor, ha közeledett a nyár, minden szülő szépen beíratta a gyerekét a körzeti (egyetlen) általános iskolába, majd más dolga nem volt, mint vasalni a fehér inget az évnyitóra. Aztán legfeljebb bosszankodni, ha nem jó osztályfőnököt fogtak ki. Belesimultunk a rendszerbe.

A mai szülők viszont épp ezt nem akarják. Nem akarják, hogy a gyerekük „egy munkadarab” legyen a sok közül. Többségük személyes odafigyelésre vágyik, de úgy, hogy mellette a kicsi megállja majd a helyét az élet versenyében.
Sokan vélik úgy, hogy az állami oktatásban kisebb az esély erre, ezért alternatív szemléletű intézményekben gondolkodnak, még ha azok több pénzbe kerülnek is. Nekik és minden általános iskolába felvételiző családnak készítettük iskolaválasztó mellékletünket. Nem sok idő van olvasgatni – április 11-12-én beiratkozás!

Melyek a legfontosabb szempontok? Az iskola a fontos vagy a tanár? Miről árulkodik a nyílt nap? Lehet-e jó egy felekezeti iskola egy ateistának? És egy állami suli egy SNI-snek? Egy neveléskutatónál kezdtük a tájékozódást.

Iskolaválasztási dilemmák? A neveléskutató most minden kérdésre válaszol

„Egy biztos: állami suliba nem megy” – halljuk sokaktól, akik hajlandók rászánni havi legalább százezer forintot a dologra, csak hogy személyesebb, kreatívabb, szabadabb oktatást kapjon a gyerekük. Jó, nem a „körzetesbe”, de akkor hova? Melyik az a hely, ahol a diák jól is érzi magát, de a szorzótáblát is megtanulja? Ahol a szülőnek sem kell délutánonként feszt nemezelni és mézeskalács-házikót gyártani? Vagy legyünk mi is rugalmasabbak? Waldorf, Montessori, Rogers: videós stábunk, Éva és Peti több helyre is elment, hátha mi nem jutottunk el a nyílt napokra.

Iskolaválasztás: Montessori, ahol játszva nevelnek az életre

 

Éld át a tanulnivalót! – Bemutatkozik a Waldorf-iskolarendszer

 

Itt a gyerekek önmaguk lehetnek – bemutatjuk a Rogers iskolát

 

Nem találtak a lányuknak megfelelő iskolát, hát alapítottak egyet

 

„Kicsit úgy éreztem, áruba bocsátom a gyereket” – szülők mesélnek az iskolaválasztásról

fotó: istock

És ha megvan a döntés, jöhet a lobbizás. Olyasmi ez, mint mikor magunk kajtattunk állás után, csak itt még a felelősségérzettel is meg kell birkózni, és persze a gyereknek is megmagyarázni, hogy ha nem sikerült, akkor miért nem (és az miért nem baj). Talán jobban izgulunk, mint egykor, magunkért… Nem ritka az olyan család, ahol táblázatba szedik az összes szóba jöhető iskolát, és akár húsz-huszonöt nyílt napra is elmennek. Sokan pedig úgy érzik, hogy ezeket az intézményeket nem is annyira ők választják, mint amennyire az iskola választja a gyereket. Sőt, az egész családot. Úgyhogy mindenki megpróbál őrülten szimpatikus lenni. Bodrogi Eszter cikkében öt szülő meséli el, náluk milyen stratégia volt nyerő (vagy sem).

„Mi lesz, ha vitába száll majd hittanon a pappal?” – Egy ateista család a vallásos iskolában

Boldog Salkaházi Sára Magyar Tannyelvű Egyházi Óvoda, Alapiskola és Gimnázium MTI Fotó: Komka Péter

Szép-szép, amikor úgy fogalmazunk: iskolaválasztás. De a helyzet az, hogy az ország rengeteg térségében egyáltalán nincs valós választási lehetőség. Ebben a cikkben olyan helyzetet vázoltunk fel, amikor valaki három intézmény között dönthetett csak: a gyenge falusi iskola, a kisvárosi református vagy a katolikus suli között. Nem kell mondanunk, hogy aki nem istenhívő, annak ez nem egy egyszerű dilemma…

Sajátos nevelési igényű gyerekek – „Azt mondták: vagy kivesszük, vagy reggeltől délutánig büntetésben ül majd”

Fotó: Caitlin Teal Price/For The Washington Post via Getty Images

Az ateistáknál is nehezebb a helyzete annak, akinek a gyereke „kilóg a sorból”, ahogy mondani szokás. Nem mintha ne lógna ki mindenki valamilyen aspektusban, de a nagy rendszerek ugyebár szeretik a bélyegeket, ráadásul van, amikor tényleg mindenkinek az a jobb, ha a különleges tulajdonságokra odafigyelnek.

Itt van például a tizenegy éves Andris, akit Vizler-Nyirádi Luca mutatott be. Sosem volt átlagos gyerek, de ettől még nem kellett volna a játékraktárba zárni az óvodában… És talán az sem tett jót a fejlődésének, hogy aláírásokat gyűjtöttek ellene az ovistársak szülei. Azóta kiderült, hogy Andris sajátos nevelési igényű (SNI), de ettől nem feltétlen lett könnyebb az élet. Csakhogy neki is kell suliba járnia…

A diszlexiás gyerek nem hülye, csak nehezebben tanul

Furcsa vagy különleges?

Nagyon rosszul gondolkodik az, aki szerint a diszlexiás gyerek gyengébb képességű a többieknél. Sőt, e diagnózis egyik legfontosabb kritériuma éppen az ép intellektus. Albert Einstein vagy Jay Leno is diszlexiás, csak hogy két ismert példát említsünk. Ettől függetlenül nem könnyíti meg a szülők életét, hogy az ilyen kisgyereket csak olyan intézménybe lehet beíratni, melynek az alapító okiratában benne van, hogy felvesznek diszlexiásokat is. Sajnos ennek az az eredménye, hogy sok szülő eltitkolja a gyereke állapotát, amivel persze sem a beilleszkedését, sem a sikerességét nem segítik.

„Egy jól kezelt ADHD-s átlagos osztályban is megállja a helyét”– dr. Csiky Miklós gyermekpszichiáterrel beszélgettünk

Dr. Csiky Miklós (Fotó: Svábhegyi gyermekgyógyintézet)

Nehezen kezelhető, szétszórt, figyelmetlen, indulatos – mondhatjuk egy ADHD-s (figyelemzavaros hiperaktivitással diagnosztizált) gyerekre. Empatikus, nyitott, lelkes, kreatív – legtöbbjükre ezek a jelzők is illenek, arról nem beszélve, hogy ezeknek a kicsiknek sokszor átlag feletti a memóriájuk és a verbális intelligenciájuk. Tóth Judit írásából kiderül, hogy hiába tudunk ma már sok mindent az ADHD hátteréről és kezelési lehetőségeiről, csak az érintettek töredéke jut megfelelő kezeléshez, ami pedig segítené a beilleszkedést az iskolában.

Itthon nem kellett, külföldön egyetemre felvételizik a hatodikos magyar kisfiú

Győri Ildikó

Hogy kinek mik az igényeik, és hogy mit hajlandó megtenni azért, hogy ezek kielégüljenek, az nagyon változó. Van olyan szülő is, aki képes akár külföldre költözni csak azért, hogy a gyereke megkapja a neki való oktatást, az őt elismerő tanárokat. Bagaméri Viki egy ilyen anyával beszélgetett, és persze a kommentelőktől meg is kapták a magukét. Sokan viszont épphogy dicsérték az anyát a bátorságáért. Több mint ötezren osztották meg a cikket, érdemes elolvasni, ha még nem tetted!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top