„Elegünk van!” – videóban szólnak be a Magyar Anyák

Az „Elegünk van!” a mozgalom saját évértékelő videója, amelyet a miniszterelnöki évértékelővel egy napon tettek közzé, s amelyben elmondják, milyen magyar anyának lenni most, 2019-ben. Bátor vállalkozás arccal kiállni, de mint kiderült, ezt közülük sem sokan merik megtenni. „Csak azok vállalnak be ilyesmit, akik vagy akiknek a családtagjai nem az állami rendszerben dolgoznak. Érthető, hogy senki nem akarja elveszíteni a munkahelyét” – avatott be az egyik aktivista anya, aki elmondta, Facebook-oldalukon az akciókon felül heti rovatok is helyet kapnak, ilyen például az #anyasztorik. „Ezeket a történeteket mind édesanyák küldik be nekünk. Igaz történetek, melyeket máshol nemhogy leírni, de gyakran elmondani sincs lehetőségük, itt nálunk viszont arc és név nélkül mindenki közzéteheti a véleményét vagy a történetét, mert igenis ezzel is segítenünk kell egymást.”

Úgy látják, nagyon erős az emberekben a félelem, az elkeseredés, a tehetetlenségből adódó szorongás, kiváltképp azokban, akik felfogták, hogy a gyermekeik jövője a tét. „Folyamatosan vannak ötletelések, akciók, reakciók, a Facebookon keresztül szinte állandóan kapcsolatban tudunk maradni” – mondja Dóra, a Magyar Anyák szerveződés tagja, három gyerek édesanyja, aki a mindennapokban a saját bőrén tapasztalja a kisgyermekes anyaság minden nehézségét.

A háromgyerekes Dórának is elege van

És ahogy a Magyar Anyáknak, úgy neki is elege van. Három pici gyerekkel van otthon (közülük kettő már óvodás, de ma egyikük sem ment be, mert betegek), s az anyaság mellett próbál néhány órát dolgozni naponta. Ha meg tudja szervezni. „Nem voltunk orvosnál, mert akiben megbízom, szintén betegszabin van. Az itteni gyerekorvosok elavult módszereinek nem akarom kitenni a gyerekeimet. Szerencsére annyira nem vészes a helyzet. Náthásak, köhögnek, jobb, ha otthon maradnak.”

Ez az egyik fő probléma szerinte, hogy nagyon kevés a jó orvos, azok is szinte elérhetetlenek. „A háziorvosok általában idősek, akik a hetvenes-nyolcvanas években elsajátított elveiken nehezen tudnak változtatni.”

Dóra szerint általános gond, hogy a magyar anyák elszigetelődve kénytelenek megoldani a mindennapjaikat. „Az apák rengeteget dolgoznak, hogy eltartsák a családjukat, a munkahelyeken pedig nincsenek tekintettel arra, hogy otthon várják őket. Sok helyen a nagyszülők vagy azért nem tudnak segíteni, mert még szintén dolgoznak, vagy azért, mert már túl idősek, mert későn születtek az unokák. Nincs segítségünk.”

Dóra úgy véli, a terhesgondozáshoz és a szüléshez kapcsolódó ellátások helyreállítása vagy az otthonszülés támogatása sokkal inkább hatással lenne a nők szülési hajlandóságára, mint mondjuk az szja-fizetés alóli felmentés. „Sok olyan nőt ismerek, aki nem szült volna, ha nem teheti meg otthon. Nagyon sokan azt mondják az első gyerek kórházi érkezése után, hogy köszönik, de ebből a traumából nem kérnek többet.”

Dóra attól tart, hogy a beígért bölcsődéket is azok fogják elérni, akik meg tudják fizetni, mert magánintézményeket fognak létrehozni uniós pénzekből. Vagy azok, akik teljes munkaidőben dolgoznak, és ezt igazolni tudják.  

Dórának abból is elege van, hogy az óvodákban harminc-harmincöt fős, nagy létszámú csoportok vannak. Ráadásul – hangsúlyozza – az óvónők körében is egyre nagyobb a fluktuáció. Az állami iskolák is hasonló problémákkal küzdenek, a pedagógusok frusztráltak. „Aki jót akar a gyerekének, és meg tudja fizetni, na meg van kocsija, amivel át tudja logisztikázni a második-harmadik településre a gyereket, az inkább meghozza ezeket az áldozatokat.”

Megtalálják a csatornákat az üzeneteiknek

Tavaly novemberben találtak egymásra a Magyar Anyák tagjai, akkor még csak egy csapat anya voltak, hasonló értékrenddel és küzdelmekkel. Ahogy mondják, a csoport arra is jó, hogy panaszkodjanak egymásnak, kicsit kiengedjék a gőzt, de többen tenni is akartak, hangot adni az érzéseiknek. Első akciójuk a Kutyapárt (MKKP) Össznemzeti Békemenetére készített köszönővideó, amelyet 400 ezren láttak, és amelyben az anyák ironikus hangvételben hálálkodnak a magyar kormánynak, megköszönve a rengeteg családbarát intézkedést. 

A leghangosabb sikert a #tuntessjatekkal mozgalmukkal aratták. Igyekeztek minden elégedetlen anyát megszólítani, aki szíve szerint kimenne tüntetni, de mégsem teheti, és megtalálták a legkézenfekvőbb módot a figyelemfelhívásra: a gyerekeik játékait. „Úgy döntöttünk, nem elégszünk meg azzal, hogy csak lélekben legyünk az utcán tüntetőkkel, mi is el akartuk juttatni az üzenetünket a kormányhoz: nem kérünk a túlóratörvényből! Saját készítésű képeink mellett felhívásunkra sok nő elővette kreativitását, így a tüntető játékok fotói elárasztották az oldalunkat, két kampányt is levezényeltünk a segítségükkel.”

A Magyar Anyák mozgalom szót kap a Csalódott családok oldalán is. Ők az előbbi csoporthoz hasonlóan a Facebookon szerveződtek, szintén anyák, családok által, azokból és azokért, akik nem tudnak részt venni személyesen a tüntetéseken, megmozdulásokon, de fontosnak tartják, hogy elmondják a véleményüket, tegyenek valamit a változásért. Ők saját 7 pontjukkal reagáltak tegnap a kormány 7 pontos családvédelmi akciótervére: