Black Friday – most tényleg, minek ez nekünk?!

Black Friday. Ez az a nap november végén, amikor józan eszünket vesztve megvásárolunk mindent, amiről azt hisszük, hogy jól járunk vele. Valójában a kereskedelem piros betűs ünnepe ez, a nagy őszi készletkisöprés, a karácsonyi téboly főpróbája. De nem is ez az érdekes. Hanem az, hogy miért veszünk benne részt.

Marry Christmas! (Profimedia)

Szögezzük le: vásárolni nagyon jó. Magam is imádom. (Feltéve, ha van miből, de ezt a szempontot most tegyük félre, egy nappal a szegénység világnapja után.) Mért jó vásárolni? Hülye kérdés, ugye? Jó, jó, de mégis! Nem árt ezt tudni, mikor még nincsen „helyzet”, mikor még az eszünknél vagyunk.

Mikor még az eszemnél vagyok, tudom, hogy nincs szükségem semmire, ami pénzért vehető. Azt is, hogy a fogyasztói társadalom vásárlási kényszere káros, belepörget fölösleges költekezésekbe, közvetetten túlmunkára, pénzhajszára kényszerít, miközben csak olcsó és pillanatnyi kielégülésekkel jutalmaz. Ez a tudatosság az évnek ezen szakaszában még megment attól, hogy bedőljek a Black Friday-csalinak. Ráismerek a marketingfogásokra: próbálják elhitetni velem, hogy jól járok, olcsóbban jutok valamihez – valójában azt veszem meg ilyenkor, amitől a kereskedők szabadulni szeretnének. Statisztikák szerint

nincs több 40 százaléknál azok száma, akik céltudatosan indulnak ilyenkor vásárolni

(arról nincsenek statisztikák, hogy a listájukhoz képest végül mit vásároltak), a legtöbben a mínusz százalékok bűvöletében kelnek útra. Az észszerűség, az előre hozott karácsonyi bevásárlás, mint fő szempont, csupán a fedősztori. Azt mondod magadnak black friday morning, hogy „megyek, megveszem anyának karácsonyra olcsón a… – mondjuk a derékmelegítőt vagy talán a kávéhabosítót..? Hm, nem is tudom, mit. Majd meglátom!” – legyintesz könnyedén, és elindulsz felajzva, hisz mást sem hallasz, látsz, olvasol hetek óta, mint hogy „ne várj a karácsony előtti nagy rohamig!”, sőt, ne várj a Black Fridayig se, légy okos, vedd meg már most, olcsón. Az első tiszta pillanatod black friday eveningjén az a csúfos szembesülés lesz, hogy vettél magadnak két cipőt, három melltartót, egy parfümöt, egy sírásálló szempillaspirált (az tényleg kellett) és vigaszágon egy telót a párodnak, egy kávéfőzőt apádnak, plüsskutyát a keresztlányodnak, és nem vettél anyádnak semmit. A kijózanodás első pillanata az volt, amikor megláttad az akciós termékek közt „leárazva” a nyáron vett komposztáló ládát, ugyanannyiért, amennyiért akkor vetted. A fekete péntek éjféli óráiban keserűen gondolsz arra, hogy ezt a sötét napot meg kell majd ismételned a karácsony előtti hetekben.

A mobil is új (Profimedia)

Könnyen élcelődöm én most rajtad, kedves Olvasó, és az egész a Black Friday fenoménon, mivel szerencsére a plázázástól heveny agytolulást kapok, már csak a tömegiszonyom miatt is, a parfümök, kozmetikumok és a silány olcsó divatáruk nem hoznak lázba, és sosem vennék drága műszaki cikket karácsonyra senkinek. A bevásárlóközpontok ugyan nem veszélyesek rám, annál inkább az online piacterek – általában évente egyszer vagy kétszer. Mivel hajlamom van a vásárlási kilengésekre, nagyon résen vagyok, és szoktam magam analizálni, hogy ezek mikor és milyen formában törnek ki rajtam.

Az online vásárlás a legveszélyesebb műfaj, két csapdát is rejt: nem tudod fizikailag megtapogatni, a kasszáig meggondolni, szükséged van-e tényleg a vágy titokzatos tárgyára. Ráadásul általában szemtelenül olcsó a cucc, pláne, ha nagyon messziről jön. Minél messzebbről, annál olcsóbb. Az utóbbi verziótól szerencsére mindeddig megóvott környezettudatos vénám:

több ezer kilométerről még nem utazott ide az én kedvemért semmi, ami valami helyi rabszolga kizsákmányolása árán készült, és semmi, de semmi szükségem rá.

Rám az veszélyes, ami használt – illetve a környezettudatosság egyfajta kifacsart értelmezésével szerintem „újrahasznosított”. Ugyan arra éppúgy nincs szükségem, mint másra, de úgy érzem, ha nem veszem meg, elviszik az orrom elől ezt az egyedi kincset, amely most, ezen egyszeri és megismételhetetlen alkalommal még az enyém lehet. Pláne, ha licitálni kell érte! Olyankor ellenállhatatlan harsogni kezdenek agyamban a vadászkürtök, orrom szagot fog, fülem hátracsapom, és vágtázom megállíthatatlanul… (Az ilyen pillanatok termései azok a lámpák, amelyek körülvesznek abban a zugban, ahol e sorokat írom most – szám szerint négy.) Az online vásárlási rohamokhoz általában az alábbi ürügyeket találom: egy szerettem születésnapját, valamit, amit tényleg be kell szereznem, illetve legjellemzőbben a karácsonyt. A „szer” egyetlen ellenszere: nem elkezdeni.

A Black Friday eredetileg, még mikor Amerikában a fogyasztói társadalom bölcsője ringott, a hálaadás ünnepének másnapja volt, amikor a tradicionális családi ünnepről hazautazó, jövő-menő emberek miatt tömöttek voltak az utcák és a közlekedési eszközök. Igazán fekete nappá akkor lett, amikor 2008-ban már halálos áldozata is lett a kedvezményígéretekkel felajzott, vásárolni készülő tömegnek, amely percekkel az ajtónyitás előtt már képtelen volt visszafogni magát, és beszakította egy üzlet ajtaját. Ha Madách még élne, szentelne egy színt a Black Fridaynek, hogy megkérdezhesse Ádámtól és Évától: mi ez a féktelen vásárlási hév, ember?!

Kis targonca nem volt otthon (Profimedia)

A te fekete napod, kedves Olvasó, akkor lesz, ha elveszíted a tudatosságod, és elfelejted az alábbiakat: te nem járhatsz jól. Nem fogsz olcsóbban vásárolni, nem azt fogod megszerezni, amit akartál, sokkal többet fogsz költeni, mint eredetileg szerettél volna, és elsősorban magadra – ez utóbbit különösen fogod bánni, amikor majd tényleg a karácsonyi bevásárlásodat intéznéd, és hiányzik ez a pénz. Mindezen élményekért még meg is kell küzdened a tömeggel. Ez utóbbitól megszabadulhatsz, ha mindezt az online térben adod elő, de mire kijön a csomagod, rég megbántad, és már örülni sem tudsz majd neki. A legjobb védekezés a megelőzés: ne indulj el!

A Black Friday ellensúlyozására találták ki a környezettudatosság apostolai a ne vásárolj semmit napot. Azonban a világnak azon a felén, ahol a fogyasztói társadalom törvényei diktálnak, igen kis hatékonysággal működik a nagy vásárlási akcióhetek, leárazások bojkottja. Elenyésző kisebbség képes ellenállni a túlfogyasztás kényszerének, már csak azért is, mert minden a vásárlás, lecserélés irányában hat:

a telefon, az autó, a tévé, a porszívó, a hűtő, a mosógép nem sokkal a garanciaidő lejárta után elromlik, és olyan drágán, körülményesen javítható, hogy egyszerűbb újat venned.

Erős ösztönzéseket is kapsz erre – legegyszerűbben a csereakciók révén tudsz az elektromos hulladékká lett hű cselédtől megszabadulni. A laptopod egy idő után annyira lelassul, hogy muszáj újat venned. Legalábbis azt hiszed – ezt hitetik el veled. Kivéve, ha nem az élet élése helyett nyomkodod, mert akkor nem is kell annyira sokat tudnia, ugye?

Olyan nagy az ellenszél, hogy nehéz tudatos fogyasztóként viselkedni. Én azért nem adom fel az ellenállást, még ha néha el is bukom. Az ismerőseim nem mindig szeretnek, amikor ilyeneket dünnyögök, hogy „a shoppingolás fölösleges és ártalmas luxus: hulladéktemetővé változtatja a Földet, nem igaz, hogy nincs egy rongyod, az sem, hogy a kedvenc márkád hozzád tesz, az sem, hogy szükséged van a telefonod legújabb és legdrágább verziójára. Csak annyi igaz, hogy ezeket rád akarják tukmálni, és ezért elhitetik veled, hogy gáz vagy nélkülük.” Legtöbbször inkább nem szólok semmit. Most is csak annyit: aki akar, szaladjon csak, szuper jó ajánlatokkal várja a Fekete Péntek, menj te is, és vásárolj magadnak boldogságot! Akciós!