„Soha nem akarom elfordítani a fejem” – ezért példaképek a magyar gyorskorcsolyások

Amerikában gyakran előfordul, hogy egy-egy híresség nemcsak pénzbeli adományokkal támogat egy fontos ügyet, hanem azzal, hogy felajánlja: az emberek (cserébe az adományukért) részt vehetnek vele valamilyen programon. A rövidpályás gyorskorcsolya-válogatott hasonló módon most a Bátor Tábor programjain résztvevő gyerekekért fogott össze.  

„Magyarországon újdonságnak számít az adománygyűjtő programoknak ez a formája – mondja Knecht Tamás, a Bátor Tábor adományszervező igazgatója az NLCafé-nak. – A rövidpályás gyorskorcsolya-válogatott tagjai igazi példaképek. Ráadásul a – Bátor Táborban részt vevő gyerekekhez hasonlóan – ők is jól tudják, mit jelentenek a kihívások. Nagy örömünkre azonnal igent mondtak.”

A magyar rövidpályás gyorskorcsolya-válogatott csapat tagjai balról jobbra: Varnyú Alex, Burján Csaba, Liu Shaoang, Liu Shaolin, Knoch Viktor, Oláh Bence

Mi alapján döntöttetek úgy, hogy a Bátor Tábort támogatod ezzel a kezdeményezéssel?

Liu Shaolin Sándor: Mindig nyitottak voltunk a gyerekek felé. Régóta fontos nekünk, hogy segítsünk, ha tudunk. Reméljük, hogy ezzel az apró támogatással kicsit jobbá, szebbé varázsolhatjuk a mindennapjaikat.

Oláh Bence: A Bátor Táborról már korábban is hallottam, több egyetemi csoporttársam is vállalt itt önkéntes munkát. Örülök, hogy most lehetőségem lesz segíteni az alapítvány munkáját.

Ez az első eset, amikor valamilyen jótékony ügy mellé álltok?

Knoch Viktor: A Mikulás Gyárral már többször is együttműködtünk, szövetségünk Mikulás-kupa elnevezésű versenyei kapcsán.

Liu Shaoang: Én eddig kétszer vettem részt jótékonysági futáson.  

Oláh Bence: Nagyobb volumenű, szervezett jótékony ügyek mögött még csak egyszer szerepeltem, a Hospice Alapítvány egyik rendezvényén. A hétköznapokban apró gesztusokkal, odafigyeléssel, néhány jó szóval, érdeklődéssel próbálok valamit adni az embereknek. Nem tudom és nem is akarom soha elfordítani a fejem sem a kórházban lévő daganatos kis betegektől, sem az utcán élő hajléktalanoktól.

Van bármilyen személyes tapasztalatod a Bátor Tábor célcsoportjainak betegségeivel, illetve a gyásszal kapcsolatban?

Varnyú Alex: Sajnos igen, nemrég ugyanis én is átéltem, hogy milyen elveszíteni egy számomra fontos embert. Vannak, akik a gyászt nehezen dolgozzák fel.

Liu Shaolin Sándor: Gyorsan lekopogom, szerencsére nincs daganatos beteg a családomban, de a betegségek, a nehézségek, illetve a gyász mindig nagyon megérintenek. Mi most ezzel a kezdeményezéssel a családtagokat is támogatjuk, arra bátorítjuk őket, hogy sohase adják fel.

Milyen szerepe van a gyerekeknek az életedben?

Liu Shaolin Sándor: Annak ellenére, hogy még csak huszonkét éves vagyok, tudom, hogy ők a következő generáció. Kötelességünk példát mutatni számukra, ami nagy felelősség, ezért ezt nagyon komolyan vesszük. Tudjuk, hogy olimpiai bajnokként olyan utat kell számukra mutatnunk, amelyet követni tudnak.

Knoch Viktor: Szülőként életem középpontjában áll a kisfiam. Igazságtalan a sorstól, hogy a gyerekeknek ilyen gondokkal és betegségekkel kell küzdeniük. Örülök, hogy a támogatásunkkal kicsit színesebbé tehetjük a hétköznapjaikat.

Liu Shaoang: Nagyon szeretem a gyerekeket. Úgy gondolom, kiskorban dől el, hogy milyen felnőttek válnak belőlük, hogy milyen lesz a személyiségük. Azt hiszem, erre nekünk még inkább oda kell figyelnünk, és a jövőben támogatnunk kell őket ebben.

Burján Csaba: Van két húgom, velük nagyon szeretek együtt lenni. Szerencsére egészségesek, nem is tudom, hogyan viselném, ha beteg gyerek lenne a családunkban…