nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Ez van!
„Ez az egyetlen olyan alkalom, ami egyedül rólam szól!” – nők és a futás

„Ez az egyetlen olyan alkalom, ami egyedül rólam szól!” – nők és a futás

Egyre többen futnak. Futni trendi lett. De vajon miért futunk? Mert a barátainkon látjuk a változást? Mert magával ránt minket a feeling? Vagy mert elegünk lett abból, hogy magunkra szánjuk a legkevesebb időt? A Budapest Sportiroda és a 21 Nő az Egészségügyért Alapítvány majd válaszol nekünk.
B. Sz.
f Ajánlom

Bár sokan rávágnák, hogy a legtöbb nő biztosan azért fut, hogy lefogyjon, egy friss, országos kutatásból egyértelmű, hogy egyáltalán nem ez a legfőbb ok. (Egyáltalán, miért hisszük még mindig azt, hogy egy nőnek semmi sem lehet annál fontosabb, mint hogy lefaragjon magáról néhány kilót?) Úgy tűnik, sokkal inkább azért futunk, mert szeretnénk csökkenteni a bennünk lévő feszültséget, illetve szeretnénk megőrizni az egészségünket. Valamint azért is, mert a rendszeres futás önbizalmat ad, és segít átvészelni a válságainkat.

Az országos kutatást a Budapest Sportiroda és a 21 Nő az Egészségügyért Alapítvány végezte. Ennek során először kérdezték meg a nőket arról, miért futnak. Legtöbben az egészségmegőrzési szándékot, illetve a stresszoldást jelölték meg az okok között, csak tízből négyen mondták azt, hogy fogyni szerettek volna. Majdnem ilyen súllyal szerepel a kikapcsolódás is a magyarázatok között.  (A kutatás részleteiről itt lehet olvasni.)

De nézzük, mint mondanak erről az érintettek.

Önismeret és önbizalom

Azért kezdtem el újra futni, mert amikor egy időre másik városba költöztünk, rájöttem, hogy távol kerültem önmagamtól, és olyan módszert kerestem, ami segít visszatalálni ahhoz, aki vagyok. Én nagyon hiszek a változásban, esetemben is az egyik változás hozta el a másikat. Nemcsak a fizikumomat, hanem a szellememet is edzeni akartam, ehhez pedig tökéletes volt a futás. Három kilométerrel kezdtem, ma már tizenkettőnél járok. Folyamatos a kihívás és motiváció, és persze az eredmények is megjöttek. Azóta, hogy elkezdtem futni, átalakult a testem és a lelkem. Kitartást és önbizalmat kaptam tőle. Jobb függőséget el sem tudok képzelni!” (Bori, 36 éves, kommunikációs szakember, kétgyermekes anya)

Stressz és énidő

Én azért tértem vissza a futáshoz, mert annyit dolgoztam, hogy két évvel ezelőtt elviselhetetlen mértéket öltött testemben-lelkemben a stressz mértéke. Folyamatosan fájt a hátam, és ugrottam mindenre. Egész napos ülőmunkát végzek, amitől leesett a vérnyomásom, lelassult a vérkeringésem, úgy éreztem, hálni jár belém a lélek. Először három-négy kilométert futottam, a táv azóta sem lett több mint öt-hat kilométer, de én ezzel is elégedett vagyok. Ez a heti két-három alkalom sok mindent megváltoztatott. Könnyebb például az étkezésemet is kordában tartani (futás után nem kíván nehéz kajákat az ember), így szinte észrevétlenül leadtam azt az öt-hat kilót, amit szerettem volna. De nem ez a lényeg. Hanem az, hogy a mozgástól végre energikusabbnak érzem magam, és nagyon jó kiszellőztetni a fejemet munka után. Nem is értem utólag, hogy bírtam korábban sport nélkül. Futás után más színben látok szinte mindent.” (Kinga, 42 éves franciatanár)

(Profimedia)

Nagycsaládban élek, három gyerekkel, és van egy teljes állásom. Estére azt érzem, hogy zsong, zakatol a fejem, és még mindig rengeteg a tennivalóm. Egy éve arra jutottam, hogy valamit csinálnom kell, különben megbolondulok. Mert semmi időt nem szánok magamra, és vészesen kezdek besokallni mindentől. Az első hónap iszonyú kemény volt, talán egy kilométert, ha le tudtam futni alkalmanként. Aztán szép lassan növeltem a távot, ma már hét-nyolc kilométer is megy lassú, egyenletes kocogással. Hetente háromszor akkor is elmegyek, ha vár otthon még egy sor házimunka, mert nem igaz, hogy ennyi nem jár nekem. Gyakorlatilag szinte ez az egyetlen olyan alkalom, ami teljesen rólam szól. Nagyon jó egyedül lenni ilyenkor. Az egész attól kezdve, hogy beülök a kocsiba, és beteszem a kedvenc zeném, addig, hogy megérkezem az Omszki-tóhoz, és bemelegítek, egyfajta szertartássá vált. Összehasonlíthatatlan az a két állapot, amit futás előtt és futás után érzek.” (Kati, 39, HR-asszisztens)

Féltékenységből motiváció

Két évvel ezelőtt a férjem elkezdett edzőterembe járni. Fél év alatt leadott vagy tíz kilót, és megszűnt a derékfájása. Mindenki látta rajta a változást. Be kell vallanom, eleinte borzasztóan frusztrált. Bár hajnali hatra járt edzeni, vagyis nem tőlünk »vette el« az időt, irigy és féltékeny voltam az őt ért változásokra, bármilyen borzasztóan is hangzik ez egy házasságban. Úgy éreztem, rommá dolgozom magam, nekem a családom az első, nálam nem fér bele a heti négy edzés. Aztán elgondolkodtam. Kinek a döntése ez? Hiszen a férjem mindenben mellettem áll. A gyerekek körüli teendőket és a házimunkát is közösen intézzük. Elkezdtem futni, hetente két este és egyszer hétvégén. Először csak azért, hogy én is csináljak végre valamit. Az igazi motiváció később jött, amikor már hozzászoktam a rendszeres mozgáshoz. Borzasztóan jó volt futni, utána csinálni 5-10 perc hasizomgyakorlatot, mindezt pedig összekötni a barátkozással. Én ugyanis nem egyedül járok a szigetre, hanem két másik barátnőmmel. A legjobb, hogy még csak azt sem érzem, hogy emiatt kevesebb időm jutna az otthoni dolgokra. Futás után ugyanis sokkal többet is bírok, mint előtte.” (Hajni, 41, social media manager)

Egyenjogúság a sportban is

Kocsis Árpád, a Budapest Sportiroda versenyigazgatója szerint egyre fontosabb hangsúlyozni, hogy a szabadidősportban a nők szerepe ugyanannyira fontos, mint a férfiaké. „Ugyanannyi idő kell, hogy jusson a nőknek is a sportra, mint férfitársainknak. Igenis, lehet egy család laza és támogató abban, ha egy anya, feleség, nagymama időnként azt választja, hogy elmegy futni vacsorakészítés és vasalás helyett.”

Kertész Éva, a 21 Nő az Egészségügyért Alapítvány ügyvezetője szerint „a kérdőíves felmérés azt bizonyítja, hogy egyre többen vagyunk nők, akik tudatosan a kezünkbe akarjuk venni a sorsunkat, és nem bízzuk a véletlenre a saját egészségünket”.

A kutatási eredmények azt mutatják, hogy a korral párhuzamosan egyre egészségtudatosabbak vagyunk. A negyvenes éveik felé közeledve a nők egyre jobban figyelnek testi és lelki egészségükre. Az, hogy a mozgást tudatosan használják például a stresszel való megküzdésre, olyan információ, amelyet a fiatalabbak számára is közvetíteni lehet” – reagált a kutatási eredményekre dr. Menczel Zsuzsa pszichológus.  

Megosztás Facebookon