Vitaversennyel nyert nívódíjat két szegedi nyelvtanár

A gondolat talán a spanyol tengerparton született, ahol megismerkedett Gera Judit és Bató Ágnes – micsoda véletlen – egy Erasmus program keretében. A spanyol és angol szakos tanárok keresték a lehetőséget, hogyan lehet élvezetessé tenni a nyelvtanulást a diákok számára olyan módon, hogy akár egyéb készségek fejlesztését is elősegítsék vele. Ekkor merült fel a vitamódszer, mint lehetőség.

Vitathatatlanul nyerő ötlet

A győztesek

– Elsődleges célunk az volt, hogy a gyerekek olyan környezetben is tanulhassák az angol nyelvet, ami nem a tanóra. Ha még utazhatnak is közben, megismerkedhetnek más emberekkel, kultúrákkal, az kétségkívül gazdagabbá teheti őket. Több készség fejlesztését is szolgálja a vitaverseny, így a kommunikáció kiemelkedően fejlődik, de önálló ismeretszerzésre, logikus gondolkodásra is nevel. Mi kifejezetten a verbális készségekre fókuszáltunk – mondja Gera Judit. – Mindenképpen szerettünk volna komoly dolgokkal, akár közéleti témákkal is foglalkozni, mert azt láttuk, hogy a diákokat ez nagyon érdekli. Illetve még egy fontos dolog vezérelt bennünket: az angol emelt szintű érettségi egyik feladata az, hogy érvelni kell. Volt egy csoportunk, akik imádták ezt a leckét, és nagyon szerettek vitázni. Ők inspiráltak bennünket.

Megtalálni a nemzetközi résztvevőket, kialakítani a terv fizikai részét, komoly szervezőmunkát igényelt. Spanyol, görög és lett iskolák tanárai és diákjai voltak a társak az angol nyelvű vitaversenyek megszervezésében. Két tanéven keresztül, négy országon át zajlott a sorozat.

Egy a résztvevő csapatok közül

„A vita – a tudás cseréje. A vitatkozás – a tudatlanságé.”

Egyetlen mondatban kifejezve, amit a vitázásból meg lehet tanulni az az, hogy szabadon alakíthatjuk ki a saját véleményüket. Bár ott vannak az adott témák, senki sem állítja, hogy ez és ez az igazság. Első kézből megtanulható, hogy lehet egy témát így is gondolni és úgyis, érveket lehet találni az egyik és a másik oldal mellett is. A vitázó diákok a kutatás, jegyzetelés, forrásmegjelölés, egyszóval a kutatásmódszertan területén is óriásit fejlődnek. Ez a korosztály az internetet nagyon sok dologra használja, de messze nem erre a célra. Ahhoz, hogy megtalálják a hiteles információkat és forrásokat, amivel aztán alá tudják támasztani az érveiket, az internetes kutatásmódszertan nélkülözhetetlen. Ha informáltan akarnak vitázni, és nem légből kapott érveket használni, ahhoz a témák alapos ismerete is alapvető. Nyilván a nagyon jól vitázók kreatívan gondolkodnak, logikusan, ügyesen fordítják át a másik csapat érveit és a saját malmukra hajtják a vizet. Ha jó cáfolatokat adnak a vita során, gyorsan reagálnak, akkor sikeresek lehetnek. A logikus érvek megtalálása kulcsfontosságú.

A vita versenyzés, ezen kívül csapatmunka is! Mikor felkészülnek a csapatok, nagyon sokat számít, hogy személyesen egymással hogyan tudnak együtt dolgozni, megérteni egymást, vagyis képesek kooperálni. Nem ritka, hogy a versenybe belefolyik egy kis személyeskedés, vagy érzelem is akár. A jó vitázónak viszont kerülnie kell ezt. Tisztelnie illik a másik felet, és tiszteletben kell tartania azt, hogy a másik érvei is lehetnek jók.

Hurrá, nyertünk! Mit is?

A diákok későbbi élete, karrierje során elkerülhetetlen a kommunikáció használata. Így a vitaversenyek során elsajátított készségek kétségkívül előnyökhöz juttatják a gyakorlottakat. Sikerélményt nyújt, nyitottságot, toleranciát és józan gondolkodásmódot – még mielőtt elkezdenék felnőtt életüket. Megtanít aktívan figyelni, alkotó módon reagálni illetve arra, hogy versenyhelyzetben sikeresen érvényesíthessék álláspontjukat. Tegye fel a kezét az, aki nem szeretne ezekben fejlődni!

–           A vitaversenyeken minden nemzet csapatában voltak magabiztosabb és kevésbé magabiztos diákok. Amit viszont nem lehetett nem észrevenni, az az, hogy görögöknél a retorikai készségek tanítása valószínűleg nagyon magas fokon állhat, minden kétséget kizáróan ők voltak a legjobbak ebben – árulja el Gera Judit. – Kifejezően kommunikáltak, szépen felépített beszédeket mondtak. Számunkra egyébként is a görög gyerekek angol akcentusa volt a legkülönlegesebb, bár később az összegzésnél kiderült, hogy a magyar kiejtés is furcsának hatott…
Nekünk, tanároknak egyértelműen olyan fejlődési lehetőséget jelentett ez a két év, amely teljesen megváltoztatta alapvető képünket a tanári hivatásról. Az egyik sajátossága az volt a folyamatnak, hogy mi tanárok sem voltunk még vitatrénerek, illetve nem vitáztunk így korábban. Tulajdonképpen együtt kellett tanultunk a diákokkal, ezzel pedig abszolút megváltozott az a szerep, hogy a pedagógus a „megmondó ember”: inkább tanulópartnerré váltunk. Nyilván a témákban sok esetben járatosabbak voltunk, mégis inkább mentorként segítettük a felkészülésüket. Úgyhogy folytatjuk a vitázás módszerét a tanórák során is, nem csak az idegennyelvű órákon, hanem a magyar, biológia és történelem tantárgyaknál is akár.