Szeméremajkakról készít rúzslenyomatokat a magyar művész

Davide Di Votti magyar művész első kiállítása bátor témával debütál: szeméremajkakról rúzzsal és akvarellel készített lenyomatai nőiségről, intimitásról, másságról, bátorságról és elfogadásról mesélnek. Megkérdeztük őt a különleges projektről.

Mesélj, hogyan jött az intim lenyomat ötlete?

Régóta szerettem volna valami kreatív dolgot csinálni, és ahogy egyre több kiállításra mentem el, úgy erősödött az érzés bennem, hogy festeni szeretnék. Szerettem volna valami meghökkentőt, de ugyanakkor mait csinálni, mert úgy látom, hogy bizonyos témák ritkán kerülnek vászonra, vagy nem elég merész megközelítésben. Aztán ahogy elindult a festés, úgy jöttek az ötleteim, hogyan lehetne jobb, szebb és érdekesebb. Így nem volt mindegy, milyen színeket és festékeket használok. A képekhez a nőiséghez kötve rúzst és körömlakkot is használtam, ami szintén sok kihívást tartogatott. A megfelelő rúzs kiválasztása már maga külön móka volt, hiszen nem sok férfit látunk a drogériákban rúzsokat próbálgatni.

Fotó: Klug Viktor

Hogyan készülnek a lenyomatok?

Ez egy nagyon intim helyzet, sőt szerintem még a szexnél is intimebb, így rendkívül fontos a bizalom és az oldott hangulat, hiszen nem túl hétköznapi dolog az, hogy valakit kirúzsoznak az intim területein is. Nem is a meztelenség része a kihívás, hanem a helyzet újdonsága, főleg a lányoknak. Ezért az összes képet az otthonomban készítettük, mert az komfortosabb. Az már csak munka közben derült ki, hogy a kanapém tökéletes segédeszköz a rúzsos képekhez és az akvarellhez is. Tegyük hozzá, hogy én nagyon beszédes vagyok, így hamar oldódott a hangulat, és onnantól, hogy lekerült a ruha, már a lányok is a technikai részre és az eredményre koncentráltak, és természetessé vált, hogy meztelenek. 

Fotó: Klug Viktor

Számodra mit jelent a női intim zóna?

Talán paradoxnak tűnik, de az ember attól függetlenül is a másik intim zónáján kívül tud maradni, hogy éppen a lába közt térdel, és a nemi szervéről vesz lenyomatot. Az intim zónán kívül maradás ilyenkor nem is annyira csak fizikai értelemben történik, hiszen úgy is kívül maradhatok, hogy a kommunikációmat és a mozdulataimat munka közben a lehető leginkább deszexualizálom, hogy ami ott történik, az szigorúan művészeti munka maradjon, és ne zavarjam meg vele a modelleket se. Egy ilyen helyzetben maga az ecset mozgatása szexuálisan izgató lehet a modellnek, és erre figyelnem kell, hiszen a modelleket talán pont ezzel hozhatom izgalomba, és így léphetek be az intim zónájukba anélkül, hogy ezt bármelyikünk is direkt akarta volna. Illetve ha ilyen helyzet van, fel kell ismerni, hogy a másik számára ez a helyzet elfogadható és komfortos-e. Utána pedig kettőn múlik, hogy mennyire nyíltan tudjuk lekommunikálni. A női intim zóna pedig pont ebben a kommunikációban kezdődik számomra, és nem a fizikai határokban.

Fotó: Klug Viktor

Kik voltak az alanyaid? Egyáltalán, hogyan lehet egy ilyen projekthez alanyt találni?

Hihetetlenül hosszú idő volt, mire találtam hozzá modelleket, mert nagyon bizalmatlanul álltak hozzám mindenhol. Meghirdettem kulturális fórumokon, modelloldalakon és testfestő csoportokban is, de nem volt túl nagy sikerem. Illetve sok olyan jelentkező volt, aki a festés előtt lemondta a találkozót, vagy csak szó nélkül el sem jött. A megoldást végül a Tinder jelentette, ami számomra is hihetetlen volt. Az első két modell után az elkészült képek viszont már megkönnyítették a modellkeresést, és nem volt szükségem a Tinderre. Sőt a végén már én válogattam a modelleket, és van, akivel majd a következő projektem kapcsán szeretnék dolgozni. De volt olyan leszbikus vagy éppen transzgender modell is, akit én kerestem meg célzottan. Ilyen volt például Novák Angéla is.

Fotó: Klug Viktor

Angéla által megértettem, hogy a transznemű nők is nők, és ugyanarra vágynak, mint minden más nő, csak nekik a női létükért is küzdeni kellett. Ez már maga egy olyan feladat, ami igazi kihívás, főleg ha arra gondolok, hogy az emberek sokszor apróbb dolgok kapcsán sem állnak ki magukért. Elképzelni is nehéz, milyen nehéz lehet egy transz embernek magát elfogadni, és megpróbálni önazonossá válni, főleg ha a körülötte levők nem értik őt. Az emberek többsége a transz embereket a transzvesztitákkal azonosítja, pedig a kettő messze nem ugyanaz. Ha csak annyit elérek, hogy a látogatók kicsit beszélnek róluk, vagy megpróbálják elképzelni, milyen nehéz lehet nekik, netán olvasnak a témában, az már haladás.

Fotó: Klug Viktor

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy nem tudom nagy tömegek gondolkodását megváltoztatni, de hiszem, hogy vannak olyan témák, amikről beszélni kell, mert úgy talán közelebb jutunk a megértéshez és az elfogadáshoz is. Ilyen téma a genderváltás is. Üzenetet végül pont a téma komplexsége miatt nem fogalmaztam, mert csak elcsépelt klisének tűnne, még akkor is, ha a valós gondolataimat tükrözi.

A HER kiállításnak, ami a Pride Fesztivál programjába is bekerült, a Klauzál13 ad helyet.