nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Ez van!
A nap, amikor egy nő felért a világ legmagasabb csúcsára

A nap, amikor egy nő felért a világ legmagasabb csúcsára

Május 16-a különleges nap a női hegymászók naptárában. 1975-ben ugyanis egy édesanya is megérkezett a Mount Everest csúcsára, pedig nem csak a heggyel kellett megküzdenie.
M. M.
f Ajánlom

Ishibashi Dzsunkóról kezdetben senki sem gondolta, hogy hegyeket fog megmászni. A vézna japán kislány a Fudzsi lábánál elterülő Miharu városban született, egy hétgyerekes család ötödik lányaként. Hét gyerek a II. világháború előtt álló Japánban nem jelentett anyagi jólétet, pénz nélkül pedig azután sem lehetett hegymászó karrierben gondolkozni, hogy Ishibashi Dzsunko tízévesen feljutott osztálytársaival az 1916 méteres Mount Nasura, és beleszeretett a hegycsúcsokba.

Később Dzsunko a Sóva Női Egyetemen, ahol angolszakos volt, megalapította a Japán Hegymászónők Klubját, és több lehetősége nyílt mászni. Élt is velük, feljutott a Fudzsi 3776 méteres csúcsára, majd emelte a tétet, és az Alpok egyik impozáns, 4478 méteres ormát, a Matterhornt is meghódította.

A Fudzsira négy különböző útvonal visz fel.

70-es évek, Japán – a feminizmus még sehol, sőt tisztelet se nagyon a nők felé, Dzsunko is megkapta, hogy csak azért mászik, hogy pasizhasson, néhány hegymászó pedig leszögezte, hogy nem is hajlandó egy nővel mászni. Ha nem, hát nem – gondolhatta Dzsunko, és nekiállt megszervezni a Japán Női Everest Expedíciót.

Tizenöten voltak, dolgozó nők, tanárok, programozók, ifjúsági tanácsadók, akadt a csapatban két édesanya is, egyikük maga (ekkor már Tabei) Dzsunko. Ezeknek a nőknek egy céljuk volt: nem törődve a japán férfiak véleményével, feljutni a világ legmagasabb csúcsára. Komoly bátorítást jelentett számukra, hogy Dzsunko és társa, Hiroko Hirakawa 1970-ben megmászta a 7555 méteres Annapurna III-at, jelezve, hogy a nyolcezres hegycsúcsok is elérhetők számukra.

A csúcstámadás előtt azonban egy másik nehézséget kellett leküzdeniük a női Everest-expedíció tagjainak, a szponzorszerzést. Sok cégtől azzal küldték el őket, hogy nő létükre inkább a gyerekeiket neveljék. Szerencsére Dzsunkóék nem adták fel, így az utolsó pillanatban a média megsegítette őket. Egy újság, a Yomiuri Shimbun és a Nippon televíziós társaság állta az útjuk költségeinek nagy részét, kisebb részét pedig maguk a mászók fizették (mindannyian az akkori japán átlagfizetéssel megegyező összeget tettek a közösbe).

1975 tavaszán jött el az idő, hogy nekivágjanak. Biztosra akartak menni, ezért a Sir Edmund Hillary és Tenzing Norgay (az Everest első megmászói) által használt utat választották. Már 6300 méteres magasságban táboroztak, amikor újabb nehézséggel kellett szembenézniük, egy lavinával. Mindannyian a hó alá kerültek, Dzsunko hat percig volt eszméletlen, mire az egyik serpa rátalált, és kiásta.

Egy társadalmi előítéletekkel és lavinával sújtott japán nőt azonban nem lehet visszafogni, ha céljai vannak. Alig 12 nappal a majdnem halálos hógörgeteg után Tabei Dzsunko (egy Ang Tsering nevű serpa társaságában) feljutott a Mount Everest 8848 méteres csúcsára. 1975. május 16-án a nők elérték a világ legmagasabb pontját.

A világ tetején. Forrás: Youtube

Dzsunko sikerének lett is visszhangja, a japán kormánytól a nepáli királyig mindenki üdvözölte a csúcstámadást, az expedícióról tévésorozat készült, társaival sztárok lettek, bár Dzsunko ezt kevésbé viselte jól. Talán ezért is folytatta a mászást, újabb és újabb olyan hegycsúcsokat meghódítva, ahol nincs tömeg. Végül 1991-ben az Antarktisz, egy évre rá pedig az Ausztrál-Indonéz-lemez legmagasabb pontját érte el, így azok között is ő lett az első nő, akik a világ hét kontinensének legmagasabb hegycsúcsait legyőzték.

Dzsunko sosem engedte el a hegyeket, 2000-ben végzett a Kjúsú Egyetemen, ahol tanulmányainak fókuszában az Everest környezetvédelmi pusztulása állt, amit a mászók által otthagyott hulladék okozott. Tabei Dzsunko életét a hegycsúcsok tisztán tartásának szentelte, részese volt egy olyan hulladékégető építésének is, amelyben a mászók szemetét égették el.

2012-ben még egy utolsó csatának állt neki, gyomorrákot diagnosztizáltak nála, ám a 73 éves asszony a magashegyi tevékenységét a betegség ellenére sem adta fel egészen 2016-os haláláig.

Ja, és igazuk lett azoknak, akik szerint pasizni (is) ment a csúcsokra. Férjét, Masanobu Tabeit egy 1965-ös mászása során ismerte meg, házasságukból két gyerekük született. A férfi túlélte feleségét, és kiállítást rendezett Dzsunko életéről, hogy ne vesszen feledésbe a nő által legtöbbet hangoztatott gondolat: 

Nem a technika és a képesség visznek fel a csúcsra, hanem az akaraterő. Az akaraterőt pedig nem veheted meg pénzért, vagy szerezheted meg másoktól, csakis a szívedből eredhet.

A cikk forrásául szolgált a New York Times nekrológja és Tabei Dzsunko angol nyelvű Wikipédia-szócikke.

Megosztás Facebookon
[central_CentralFbLikeboxComponentWidget fb_page="https://www.facebook.com/noklapjacafe/" small_header="true" show_facepile="0" show_posts="0"]