Az összeomlás előtt is vidám az élet a Hős utcai gettóban

A foci szóról sok minden az ember eszébe jut, de az biztosan nem, hogy az ellenfelek haverkodnak a pályán. (Hát még a magyar foci szavakról.) A társadalmi misszióként meccseket szervező Oltalom Sportegyesület fair play football roadshow-ja azonban pont erről szól. Annyira, hogy még bíró sincs a pályán, így aztán anyázni sincs kinek, már csak azért sem, mert helyette mediátorok segítik a békés megoldást, sőt még a szabályokat is együtt találják ki, ennek főleg a vagány gyerekek csapatánál (Hős Utcai Srácok és Lányok) volt jelentősége.

Fotók: Neményi Márton

A roadshow ugyanis szombaton Budapest drog- és bűntanyájaként (egy kicsit jogosan, egyébként igazságtalanul) elhíresült Hős utca 15. két tömbjébe érkezett, pontosabban azok közé, hogy végre összehozza az érintetteket: a lakókat, a közeli Wesley János Általános Iskola tanárait (ide jár a Hős utcai gyerekek nagy része), a hétköznapokat segítő-egyengető Kontúr Egyesület civiljeit, a rendőrséget, az önkormányzatot és a médiát.

Na, vajon kik nem jöttek el?

Az utóbbi három intézmény.

Az önkormányzatot és a rendőrséget az Oltalom SE hívta, az újságíró-válogatott maga jelentkezett – mesélte a 24.hu-nak Rákos András, a szervezet elnöke.

„Na, ez a három csapat nincsen itt a mai nap folyamán.”

Az újságírók „mondvacsinált indokkal bocsánatot kértek”, a rendőrségnek fontosabb volt a százezres ellenzéki tüntetés (ahol végül semmilyen atrocitás nem történt, hacsak a virágosztást nem vesszük annak), „az önkormányzatnak meg hetvenkét mailt írtunk, és körülbelül százhússzor hívtuk őket (…), totális kudarc”. De „ilyen a foci”, úgyhogy „most foci fog itt történni”.

Történt is, igaz, a meghirdetett 5 órai eredményhirdetés helyett már fél háromra átadták az összes díjat (természetesen mindenki nyert), fél négyre pedig visszaállt a rendes tavaszi, napfényes ügymenet: kapualjban álldogálás, fel-lekiabálás, körfolyosón bizniszelés, az ablakokból mulatós és az utcai életet hesszölő családok.

A foci tehát riporttémaként ebben a formában mérsékelten volt érdekes, de legalább volt időnk és némi alibink körbenézni, milyen állapotok uralkodnak a Hős utca 15-ben, illetve hogy változott-e valamit, mióta novemberben ott jártunk. (Le is lőjük a poént: nem.)

Rengeteg szemét, beazonosíthatatlan összetételű sár, ránézésre is életveszélyes körfolyosók, az ablakokból pedig a fényképezőt látva hangosan kurvaanyázó lakók. (Meg a miattuk halkan mentegetőző csendes többség.) Néhányan tántorogtak, mások gyanakvó tekintettel tébláboltak, de a legtöbben az önfeledt gyerekek voltak. Hogy még abszurdabb legyen a kép, szemben, kicsit a Hungária körút felé található a készenléti rendőrség laktanyája.

Már csak azért is fontos lett volna az önkormányzati-rendőri haverkodás, mert a Hős tömbjeit hamarosan kilakoltatják, ez pedig túlságosan kényes és összetett helyzet lesz ahhoz, hogy elég legyen hozzá a hatósági ügyintézés. Kilakoltatás márpedig lesz, a helyzet ugyanis tarthatatlan: egy tavalyi haláleset és tűz után a média megszállta a két tömböt, drámai hangvételű és még drámaibb című cikkekben számoltak be a súlyos droghelyzetről, bűnözésről, mélyszegénységről, koszról és élhetetlen lakásokról.

Íme néhány cím:

• Pisztolylövést hallani, de a gyerekek csak nézik tovább a tévét
• Bemehet a házakba, de nem biztos, hogy kijön
• A drog átvette az uralmat a Hős utcában
• A Hős utcai nyomortanya megdöbbentő felvételei
• Szükségállapot a Hős utca környékén

Még a Google automatikus kiegészítője is odateszi a Hős utca keresőszavak után, hogy gettó.

A helyzet azonban az, hogy bár a látvány tényleg egyszerre kiábrándító és szívfacsaró,

(például azért, mert a tűz miatt kikapcsolták a világítást, és a szemetet sem szállítják el hónapok óta)

a két tömbben egymást védő és segítő szövetség alakult ki a családok között. Inkább ez a jellemző a közösségre, mint a drog és a bűnözés. Már csak azért is kell az összetartás, mert az életmentő állványzatot a B-ben az önkormányzat szó nélkül ráterhelte a magántulajdonosokra, akiknek így hirtelen 100-150 ezres tartozásuk keletkezett. Úgy, hogy a többségnek eleve többmilliós közösköltség-elmaradás lóg a feje felett. Jelenleg az itt élők alig 15 százalékának nincs tartozása.

Még nem tudni, mikor és hogyan költöztetik ki a Hős lakóit, hogy lebonthassák az épületeket (még azt sem tudni, hogy hova irányítják a családokat), az már most biztos, hogy a kilakoltatás az ország történelmének egyik legnagyobbja lesz: a kőbányai önkormányzat tavaly télen több mint kétmilliárdot kapott arra, hogy szedje rendbe a területet. Évek óta bontanának, azt viszont nem tudják, kivel mi lesz: az önkormányzati lakásokban élők sorsát kell megoldaniuk, cserelakást pedig az együttműködő lakók kaphatnak, jelentsen ez bármit is.

Az itt élő 5-600 fő több mint harmada gyerek. „A gyerektársadalom háromfelé oszlik – mesélte Urbanovszky Zsuzsanna, a Kontúr elnöke, amikor tavaly télen ott jártunk. – Vannak, akiket ki sem engednek a lakásból, vannak, akiket kiengednek a gangra, az udvarra, és vannak, akik teljesen szabadon bóklásznak, például azért, mert a szülők nem tudják megoldani a felügyeletüket. Őket a Hős utca neveli.” A Kontúrnak köszönhetően a gyerekek heti kétszer-háromszor biztonságban kézműveskednek, teáznak és sütiznek, így próbálják értelmes időtöltés felé terelni őket a civilek.

Vallják:

nincs rossz gyerek, csak olyan, akit bánt valami vagy valaki.

Csak odafordulással segíthetnek, büntetéssel nem. Jó lenne több gyerekkel több időt tölteni, örülnének az önkormányzati segítségnek vagy legalább annak, hogy tudják, mire számíthatnak, de most ez van.