Leselkedés az üvegajtón, feltöltött hűtő, külön ágy az apának – más országokban így szülnek a nők

Románia: hagyományok és hálapénz

„Romániában az orvos szava a mai napig szent és sérthetetlen – meséli Cosma Sonja (dúla). – A szülésnél az ő szava határoz meg mindent. A hagyományos beavatkozások (oxitocin, gátmetszés, fekvő pózban való kitolás) szinte magától értetődőek. Ha a megadott időn belül nem halad a szülés, akkor automatikusan gyorsítják a folyamatot. A szülésznők szerepe minimális, ők mindenben asszisztálnak az orvosoknak. Dúlából meg olyan kevés van, hogy a szülész-nőgyógyász szakma talán nem is tud a létezésükről. Az emberek többsége igyekszik orvost választani, akinek utána hálapénzt fizet, de szülésznőt nem lehet választani.

Az országban összesen talán két orvos van, akikkel együtt tudnak működni a nők egy természetesebb és beavatkozásoktól mentesebb szülésért.

Sonja szerint az apás szülésre a román orvosok nem túl nyitottak. „A törvény szerint akárkit és akárhány embert be lehet vinni a szülőszobára, a gyakorlatban azonban ezt az orvosok félresöprik. Általában arra hivatkoznak, hogy nincs hely, nem megoldható, illetve zavarhatja a többi nőt. Azt nem tartják problémának, hogy az üvegajtók miatt gyakorlatilag bárki beleláthat egy nő szülésébe.”

Cosma Sonja: „A törvény szerint akárkit és akárhány embert be lehet vinni a szülőszobára, a gyakorlatban azonban ezt az orvosok félresöprik.”

Romániában a szülés utáni aranyórákkal kapcsolatban is meglehetősen maradi a szemlélet. Sonja szerint van olyan kórház, ahol rácsodálkoznak arra a babára, aki a szülés után megtalálva a mellet, nekilát szopizni. A babák általában az újszülöttosztályon vannak, és megadott időszakban lehet őket elvinni.

És mi a helyzet az otthonszüléssel? Se nem tiltott, se nem szabályozza rendelet. Legfeljebb a kórházaktól messze fekvő területeken vállalják a nők, ott is elsősorban azért, mert nem tudnak mivel bejutni. Az orvosok nem vállalják, hiszen komplikáció esetén ők felelnek a történtekért. Nem véletlen, mondja Sonja, hogy – aki csak teheti –, Magyarországon szül, ahol ma már jobb a helyzet. A többiek pedig egyre inkább igyekeznek a magánrendelésekre és a magánkórházakba menni, ahol több beleszólásuk van a saját szülésükbe.

Belgium: utcai ruha és sárga csekk

Keller Krisztina Belgium keleti részén, egy kisvárosban élt évekig. Első gyermekét is ott szülte. „Belgiumnak ezen a részén a nők nem fogadnak orvost vagy szülésznőt. Általában annál maradnak, akihez először kaptak időpontot a kórházban. Havonta egyszer megyünk kivizsgálásokra, ilyenkor a szülésznő vizsgál meg minket, a testsúlymérést, a tanácsadást, a vérvételt is ők végzik, majd a nőgyógyász vár minket egy hagyományos vizsgálatra és ultrahangra.”

A hálapénz vagy a magánpraxis Krisztina szerint fel sem merül senkiben. Az egyes vizsgálatok után a kismamák kapnak egy csekket, amit befizetnek, majd ennek minimum hetven százalékát visszautalja az egészségpénztár. „Legfeljebb 5-10 euró maradt a saját önrészem vizsgálatonként. A szülés utáni önrész körülbelül száz euró.”

Keller Krisztina: „A szülés utáni aranyórákat Belgiumban nagyon fontosnak tartják.”

„Amikor beindul a szülés, az éppen ügyeletes szülésznő fogad minket, aki egészen a kitolási szakaszig mellettünk marad. Csak ekkor jön be az orvos.

Teljesen mindegy, hogy mennyi időre van szükség a vajúdáshoz, nem avatkoznak bele a folyamatba, gyakran még haza is küldenek az ötperces fájásokig

– meséli. A szülőszobák Krisztina szerint nagyon otthonosak, a bordásfal és a nagylabda az alapfelszereltség része, az egész légkör laza. „A férjem abban a ruhában állt végig mellettem, amit otthon magára vett.”

A szülés utáni aranyórákat Belgiumban nagyon fontosnak tartják. „A kislányomat inkubátorba kellett tenni, majd elvitték a megfigyelőszobába, de kérés nélkül azonnal betolták mellé az én ágyamat. A kórtermekben legfeljebb két ágy van, plusz a babák kiságya. A babák éjjel-nappal mellettünk lehettek, még a vizsgálatokat is ebben a szobában végezték az orvosok, hogy arra a rövid időre se kelljen elválni. Estig az apák is bent lehettek velünk.”

Mindehhez képest Krisztina szerint ellentmondásos és nagyon meglepő a kérdés, amit szülés után tesznek fel az anyáknak: „Szeretne szoptatni, vagy kér egy tablettát?”

Hollandia: orvos csak vészhelyzet esetén

„Hollandiában a nők jogait nagyon komolyan veszik. Minden nő szabadon eldöntheti, hogy a saját otthonában, szülőotthonban vagy kórházban hozza világra a gyermekét, és azt is, kit szeretne maga mellett tudni szülés közben” – mondta az NLCafé-nak Szabados Zs. Éva, aki húsz éve dolgozik Hollandiában szülésznőként.

Orvost választani ott nem lehet, de minden várandós választ egy szülésznőt a lakóhelyétől legfeljebb húsz percre. A szülésznő méri fel a kockázatokat, és dönti el, hogy melyik kismama az, akinek erősen ajánlott orvosi felügyelet. A terhesgondozást teljes egészében a szülésznő végzi – ideális esetben orvossal nem is találkozik a kismama a várandósság ideje alatt. Hüvelyi vizsgálatok a vajúdásig nincsenek, CTG-vizsgálat pedig az egészséges kismamáknál egyáltalán nem szerepel a protokollban (kutatások alapján az a véleményük, hogy a CTG növeli a császármetszés esélyét).

Szabados Zs. Éva szülésznő

„A vajúdás első szakasza otthon zajlik. Ha a fájások elkezdődtek, a kismama felhív minket, mi pedig azonnal elindulunk hozzá – folytatja Éva. – Ha úgy látjuk, hogy a vajúdás szépen halad, megkérdezzük, mikor szeretne kórházba vagy szülőotthonba indulni. Nem érdemes túl korán, mert otthon minden jobban megy.  Az otthonszüléssel kapcsolatban az utolsó percig az anya dönthet. A statisztikáink szerint a holland nők harminc százaléka az otthonszülést választja. A mentősök nagyon jól ismernek minket, komplikáció esetén tíz percen belül a helyszínen vannak. Amennyiben a szülés komplikációmentes, mindenhol mi magunk kísérjük, mi végezzük el a gátmetszést is, ha szükséges.

Az orvos csak akkor segít, ha császármetszésre kerül sor, vagy ha valamilyen komolyabb probléma adódik.

A hálapénz fogalmát nem ismerjük, a családok jellemzően egy-egy fényképpel köszönik meg a segítségünket.”

Hollandiában a szülés utáni aranyórákat is magától értetődőnek tartják. Mindenhol késleltetett köldökzsinór-ellátás van, kérés esetén a lótuszszülés is engedélyezett (ez azt jelenti, hogy megvárják, amíg a köldökzsinór magától leesik, addig a baba melletti kosárban helyezik el a méhlepényt). Egy normál szülés után néhány órával mindenki hazamehet, de ez nem jelenti azt, hogy a rendszer magukra hagyná az anyákat. A gyermekágy első nyolc-tíz napjában gyermekágyas nővér jár házhoz, hogy naponta néhány órában segítséget nyújtson a családnak.

Olaszország: háborítatlan szülés igen, apás szülés talán

Nem kevésbé anyabarát az olasz rendszer sem. Pedig a hetvenes évektől jellemzően ott is kórházban szülnek a nők. „Egészségügyi intézményt nem választhatnak, és általában azzal az orvossal, illetve szülésznővel szülnek, aki épp ügyeletes – meséli az olasz Sonia Patanè, három gyermek édesanyja. – Szicíliában ugyanakkor előfordul, hogy a nők eldönthetik, az adott kórházon belül kit választanak.” Hálapénzt szerinte Olaszországban nem fizet senki (úgy látszik, az csak felénk divat).  Az orvos itt is végig a háttérben marad, vagyis az olaszok is a nőkre bízzák a vajúdás technikáját.

Mindenhol a természetes szülést preferálják, ezért van például az, hogy ma már sehol nem kötelező hanyatt fekve szülni.

Az észak-európai államokhoz hasonlóan az olaszok is mindenről alapos tájékoztatást adnak, valamint minden egyes beavatkozáshoz szigorúan engedélyt kérnek a nőtől.

A szülés háborítatlan jellegére olyannyira odafigyelnek, hogy a szülés utáni órákban békén hagyják a babát és az anyát, még az alapvető méréseket sem végzik el. Ellentétben a belga szemlélettel, itt mindenki szoptatáspárti. Az egyetlen érdekesség vagyis inkább ellentmondás, hogy az apás szülésre nem minden intézmény egyformán nyitott.

Finnország: mint egy ötcsillagos wellness

„Ha a magyarországi és a finn szülészet közötti különbséget szeretném érzékeltetni, akkor azt mondanám, hogy a magyar egy kétcsillagos hotel modortalan személyzettel, a finn pedig egy ötcsillagos wellness-szálló, ahol minden gondolatodat lesik” – meséli Franciska, aki kint adott életet Misha fiának. A kórházban napidíjat kell fizetni, 40 eurót naponta. Van lehetőség úgynevezett családi szobát igényelni, ahol az apa is ott aludhat, ez 60-70 euró/nap. Egy problémamentes szülés után két nappal már hazaengednek, de császárosoknak öt nap a minimum. 

A szobák tiszták, az ágynemű rendes. Van tévé, és saját fürdőszoba, vécé. Az ágyakat függöny választja el egymástól. Az étkező olyan, mint egy amerikai konyha.

A konyha hűtője önkiszolgáló, fel van töltve különféle tejtermékekkel, aszalt gyümölcsökkel, felvágottakkal, és kenyér is mindig van kitéve.

A folyosón kikészítve tiszta hálóing, törölköző és babaruhák a kicsiknek a kórházi tartózkodás idejére. Utólag nem is értem, miért aggódtam annyit azon, hogy mit vigyek magammal a kórházba. Elég lett volna egy fogkefe meg a ruha, amiben a fiamat hazavisszük. Minden mást megkaptunk.

„A magyar egy kétcsillagos hotel modortalan személyzettel, a finn pedig egy ötcsillagos wellness-szálló, ahol minden gondolatodat lesik.”

A nővérek normálisak voltak, segítettek mindenben. Mielőtt bejöttek volna a szobába, kivétel nélkül kopogtak, akkor is, ha én nyomtam meg a nővérhívót. Az első találkozáskor a nővér és az orvos is bemutatkozott, elmondta, hogy mi lesz a szerepe a kórházi tartózkodásom alatt, és csak ezután fogott bele a mondandójába. Nem beszéltek el a fejem fölött, nem néztek levegőnek, és sosem mulasztották el megkérdezni, hogy értettem-e mindent.

A szülőszoba tágas volt, és tiszta. Középen egy ágy, mellette monitor, a falon tévé. A fal mellett hintaszék, labda és egy felgöngyölt matrac az apának. A férjem a vajúdás alatt ezen aludt éjszaka pár órát, de ha akart volna, mehetett volna az apáknak fenntartott pihenőszobába is.

Finnországban a szülést szülésznők vezetik. Orvost jobb nem látni, mert ha ő felbukkan, az azt jelenti, hogy valami gond van. Amíg vajúdtam, a szülésznő mindig azonnal jött, ha hívtam. Határozott volt, de kedves, egyszerre volt jelen, és maradt a háttérben. A szülés után a fiamat egyből a mellkasomra tették, és velem maradt végig, amíg engem elláttak. Kaptunk kávét, reggelit, és készítettek rólunk családi fotót is.

Kanada: saját szülési terv

„Nincs nagy fakszni a terhesgondozás körül egyik országban sem, nem néz meg nőgyógyász, csak szülésznő, és összesen kétszer ultrahangoznak – összegzi Katalin a szülés előtti időszakot. – Kanadában van egy kis könyv, amelynek alapján te állíthatod össze magadnak az úgynevezett szülési tervet. Engem nem érdekelt, hogy vízben szülök, vagy bordásfalon, egyetlen dolgot kértem: egyvalaki kísérjen végig a folyamaton, mert attól érezném magamat biztonságban. Ehhez képest volt olyan időszaka a vajúdásnak, amikor, bár kellett volna, nem volt szakember mellettem, a végén viszont már húszan ugráltak körülöttem, mert baj volt.”

Katalint kétszer is hazaküldték elhúzódó vajúdása alatt (ez itthon is előfordul, sokszor tényleg nincs értelme a gyenge fájdalmakat a kórházban átélni). Van azonban, akit az egész folyamat megrémít, nem mi fog következni, nem biztos abban, hogy a megfelelő időben odaér a szülészetre – ilyenkor jó lenne a szakértő gondoskodás. Magyarországon ezt „vásárolja meg” az, aki választott orvosnál, szülésznőnél szül. 

A vancouveri kórházban Katalin először oxitocint, másodszorra morfiumot kapott, a harmadik alkalommal, amikor bementek a kórházba, újabb lazítószert – hibásan, ügyeletes orvos híján egy nehezen előkerített gyakornoktól. „Annyira ellazultam, hogy belassult a szülés, a baba szívhangja is romlott. Végül fogóval szedték ki a kisfiamat, mert mert már egyáltalán nem tudtam nyomni. Utána kisimult minden, hiszen a kórház szuperül felszerelt, nagyon kulturált intézmény. Saját szobát kaptam, a férjem is bent alhatott velünk. De maga a szülés borzalmas élmény volt.”

Vivien, amikor Montrealban babát várt, már túl volt egy belgiumi otthonszülésen, és meg sem fordult a fejében, hogy kórházban hozza világra második gyerekét. A szülése nem volt könnyű, a családi környezet azonban átsegítette a nehézségeken.

„A fiam hatalmas volt, és nagyon megerőltető volt vele a vajúdás. A végén már nem is akartam szülni, remegtem a kimerültségtől.

A két és fél éves kislányom egyszer csak elkiáltotta magát: »Ábris, gyere ki!« A drukkolása az öccsének hirtelen visszaadta az erőmet.

„Ahogy a férjem ölelő karja és a bábák megértő biztatása is. Végül minden komplikáció nélkül jött világra a közel ötkilós gyerek, és ebben nem kis szerepe volt annak, hogy senki nem sürgetett (ahogy a többi gyerekem, a fiam is majd’ tíz hónapot volt a hasamban), és rajtam kívül mindenki végtelenül nyugodt volt” – idézi fel Vivien, aki egy nagyon felkészült szülésznővel vágott neki a szülésnek. „Különleges asszonyra találtam. Ő az őslakos inuitok közé járt, hogy az utolsó bábáktól tanuljon, és felélessze a mesterség hagyományait.”

Anglia: nagyfokú figyelem a szülés után is

Angliában pedig olyan szülésznő segítette világra harmadik gyerekét, aki a farfekvéses szülésekre specializálódott. „Ha senki sem próbál egy farfekvéses babát természetes úton világra segíteni, akkor elvész a technikai tudás, fel sem fog merülni, hogy a császár elkerülhető, tehát a természetes szülés ezekben az esetekben lehetetlenné válik. Ez a szülésznő nagyon sokat tanult, hogy ezt a tudást megszerezze és továbbadja – és akár kórházi, akár szülőotthon vagy otthoni szülésnél tudja alkalmazni.”

Vivien nemcsak a szülésznők szakmai felkészültsége miatt érezte magát biztonságban, a figyelmet is megkapta. „Ilyenkor tulajdonképpen egy csapattal kerülsz kapcsolatba, három-négy szülésznővel, hiszen nem tudni, hogy a szülés időpontjában ki ér majd rá. De ettől függetlenül van egy bizonyos személy, aki kiemelten figyel nemcsak rád, de az egész családodra is, mindenben támogat – hetekkel a szülés után is.”

Választott szülésznő hiányában azonban van, hogy fontos dolgokon is átsiklik a figyelem. „Másodjára úgy kellett kikönyörögnöm egy streptococcusvizsgálatot, pedig nagyon fontos volt, mivel az első terhességem alatt kiderült, hogy pozitív vagyok. Ha fennáll az állapot, akkor a szülés alatt antibiotikumot kell kapnia a mamának” – idézi fel Katalin a két és fél évvel ezelőtt történteket. A vajúdása hasonlóképpen zajlott, mint az előző, annyi különbséggel, hogy mire a kórház fogadta, már tolófájásai voltak, a bekerülése után három perccel meg is született a kislánya. 

Katalin: „Biztonságot, kiszámíthatóságot akartam, de ezeken a helyeken nem a kórház jelenti mindezt, hanem az otthonszülés.”

Nyitott szemekkel úszott a karjaimba, úgy emeltem ki a vízből, hogy érdeklődve körülnézett, először az apját, aztán a nővérét és a bátyját mérte végig, majd újra engem. Tökéletes pillanat volt

– hangzik Vivientől az egészen másmilyen, harmadik szülésélmény.

„Ma már másként döntenék – mondja Katalin.  – Biztonságot, kiszámíthatóságot akartam, de ezeken a helyeken nem a kórház jelenti mindezt, hanem az otthonszülés. Mert az intézmények túlterheltek, és szakemberhiány van, viszont az otthonszülés feltételei nagyon jól szabályozottak.”

Vivien hét országban élt, ebből háromban szült is. Az ő számára az angliai gyakorlat a legszimpatikusabb, különösen az egyre gyarapodó születésházak adta lehetőség miatt. „Ez remek dolog annak, aki nem tud vagy akar otthon szülni, de mégsem szeretné medikalizálni a dolgot. Biztosított a tárgyi feltételrendszer, és ez nem a ház előtt várakozó mentőautót jelenti, ahogy sokszor tévesen emlegetik, inkább a magas fokú képzettséget. Másrészt… én például vízben szültem mindháromszor, de ez nem mindenki számára megoldható otthon.” 

Bakóczy Szilvia, Donászi Franciska, Kertész Anna

A te babád úgy érkezett, ahogy képzelted? Kattints, és mondd el!