nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Ez van!
Két tannyelvű képzés elsősöknek: valakinek gyötrelem, másnak élvezet

Két tannyelvű képzés elsősöknek: valakinek gyötrelem, másnak élvezet

Dübörög a beiratkozási láz a leendő elsősök családjában, hiszen nemsokára muszáj eldönteni, hova menjen a gyerek. Sokféle képzési forma közül választhat az, aki szeretné, ha már elsőtől emelt óraszámban tanulná a gyereke az angolt. Úgy tűnik, a nagy sláger ezek közül ma a két tannyelvű tagozat. Kevesen tudják azonban, hogy mit vállalnak azzal, ha valakinek már második osztályos korától angolul kell tanulnia a környezetismeretet.
Bakóczy Szilvia
Bakóczy Szilvia
f Ajánlom

Szakemberek szerint a korai nyelvtanulás egyik nagy előnye a természetesség. A gyerek úgy tanul szavakat, mint ahogy az anyanyelvét tanulta kisgyermekkorában, játékosan, hétköznapi szituációkban, észrevétlenül. A szókincse gyorsan bővül, a nyelvtan is ragad rá. A merek vagy nem merek megszólalni sem téma, hiszen hamar megszokja, hogy egy másik nyelven is kommunikál. A korai intenzív szakasz másik előnye a kiejtés: a gyerekek hangképző szervei sokkal rugalmasabbak, mint később bármikor, ezért automatikusan elsajátítják az új hangokat. (Ez persze azt is jelenti, hogy ha a tanárnak rossz a kiejtése, akkor a gyerekek azt sajátítják el.) Tudjuk, hogy az angol nélkül ma már szinte lehetetlen érvényesülni, a középfokú nyelvvizsga 2020 után a továbbtanulás feltétele is. Akkor mégis mi szólna a kéttannyelvű képzési forma ellen?

Ugrott a játszótér, a biciklizés!

Gáborék kislánya, Juli ötödikes koráig járt egy budapesti általános iskola angol két tannyelvű osztályába, utána a szülei átíratták a párhuzamos, „sima” osztályba. Utólag visszanézve, azt mondják, így is túl sokáig vártak a váltással. „Már másodiktól kínszenvedés volt az egész – idézi fel Gábor. – A környezetismeretet is angolul tanulták. Magolták, pontosabban. Nem emlékszem, hogy erről tájékoztattak volna a beiratkozásnál, de elképzelhető, hogy csak az én figyelmemet kerülte el. Persze, nem tudom, hogy befolyásolta volna-e a választásunkat. Az ember nem tudja, hogy mit jelent ez, amíg a gyakorlatban nem látja.”

Juli mindennap a környezettel küszködött, beleértve a szombatokat. „Kedden kiderült, hogy csütörtökön dolgozatot írnak, aznap és másnap órákig magoltuk a szavakat – folytatja Gábor. – Ha még matekból vagy magyarból is volt azon a héten valamilyen komolyabb számonkérés, ugrott a játszótér, a biciklizés. Juli a végén már sokszor hasfájással ment iskolába.” Gáborék nagyon nehéznek tartották a tananyagot. „Nem értettük, miért kell a madár csőrének a szerkezetét, a víz tulajdonságait, vagy a mágneses kölcsönhatást a gyereknek már alsó tagozaton megtanulnia?

Gábor szerint Juli osztályában a gyerek többsége nehezen tartott lépést a tananyaggal, így a szülői levelezőlistán a környezetismeret és a temérdek magolás visszatérő téma lett. „A szülőket nagyon idegesítette a helyzet, persze volt, aki nem is értette, mi a problémánk. Amit végképp nem értettünk: miért kell egy 95 százalékos tesztre négyest, egy 65 százalékos tesztre egyest adni?! Emlékszem, negyedikben, az utolsó szülőin azt mondta az osztályfőnök, hogy aki úgy érzi, sok a gyereknek, írassa át a sima ötödik osztályba. A nyolcvan százalék küszködött, azt hittem, a szülők fele eszerint dönt majd. Ehhez képest összesen ketten váltottunk. Teljesen elképedtem. Hiába. A szülői önérzetnek nincs határa.”

Juli idén már a normál tantervű osztályban kezdte a tanulást. Amiből hármas osztályzata volt, négyes lett, a négyeseket is kijavította ötösre. A váltás nem viselte meg, szülei szerint egy-két napig volt csak rosszkedve, utána azonnal beilleszkedett. Gábor szerint mostanra visszakapta a gyerekkorát. Önállóan tanul, beleértve az angolt is, és ismét szereti az iskolát. Visszatekintve, a szülei nem a tanárokat hibáztatják, hanem a rendszert, ami ekkora tananyagmennyiséget ír elő már kisiskolás korban.

„Ahogy kötélre sem tud mindenki mászni, a nyelvtanulás sem mindenkinek megy egyformán könnyen.” (Fotó: Thinkstock)

De vajon Juli esete tényleg általános? Ha igen, muszáj erőltetni ezt a képzési formát elsőtől kezdve?

A két tannyelvű képzés nagyon jó lehetőséget jelenthet, de be kell látni, hogy nem mindenkinek való – mondja Berkesi Zsuzsa francia szakos nyelvtanár. – Néhány hónap után azonban egy jó tanár el tudja dönteni, mennyire jó ez az adott gyereknek. Ha nem jó, nem kell úgy felfogni, mint a világvégét. Ahogy kötélre sem tud mindenki mászni, a nyelvtanulás sem mindenkinek megy egyformán könnyen. Szükség esetén nagyon fontos a váltás, hiszen a folyamatos kudarc borzasztó következményekkel járhat. Mindez természetesen egyáltalán nem jelenti azt, hogy a gyerek nem okos, nem tehetséges.”

A szakember szerint nagyon fontos az is, hogy ki, mit és hogyan tanít. „Alsó tagozaton én – a nyelvórákon kívül – egész biztosan a készségtárgyakból választanék, hiszen a lényeg az idegennyelvi közeg. A matematikát, a környezetismeretet nem idegennyelven oktatnám. Semmi értelme, hogy a gyerekek érthetetlen definíciókat magoljanak, ettől sem a tantárgyi tudásuk, sem a nyelvtudásuk nem lesz jobb.”

Azoknak, akik óvodásként vagy kisiskolásként találkoznak az idegen nyelvvel, természetes lesz az idegennyelvi kommunikáció, sokkal könnyebben veszik később a nyelvi akadályokat és sokkal szélesebb látókörük lesz, de ide sokféle egyéb úton is el lehet jutni, hangsúlyozza Berkesi Zsuzsa. „Egy hatéves gyerek számára nem az idegennyelv-tanulás a legfontosabb, hanem az, hogy legyen egy békés átmenet az óvodából a kisiskoláskorba, hogy megtanuljon írni-olvasni, megszokja az iskola rendjét, az új viszonyokat, és bővüljön a szókincse az anyanyelvén.” (Ezzel egyébként az általunk megkérdezett tanárok többsége teljesen egyetértett, beleértve a nyelvtanárokat is.)

Mivel tudtuk, hogy a kérdés megosztja a családokat, kíváncsiak voltunk olyan szülők véleményére is, akinek a gyereke kéttannyelvű osztályba jár, ugyanakkor különösebb nehézségek nélkül teljesíti a követelményeket.

„Ragadnak rá a szavak!”

Éva nagylánya például ugyanannak az iskolának a diákja, mint Juli. Ők teljesen elégedettek a kéttannyelvű képzési formával. A hatodikos Borinak Éva szerint soha semmilyen problémát nem okoztak az angolul tanult tantárgyak. „Nekünk is le kell ülnünk vele hetente egy-két órára, mert egyedül azért nem tud megbirkózni a főtantárgyakkal, de szinte ragadnak rá a szavak – meséli Éva. – Valamennyivel biztosan többet kell tanulnia így egy héten, de nem érzem úgy, hogy ez jelentős terhet jelentene. Szerintem az, hogy mennyire könnyű vagy nehéz ez a képzés egy gyereknek, nagymértékben függ a tanártól is.” Éva szerint Borinak nemcsak a kiejtése jó, mostanra (rövid mondatokban ugyan) nagyon jól beszél angolul. A tankönyvekben megtanult tananyaggal az alapszerkezetek többségét ügyesen használja, ehhez persze kellettek a sima nyelvórák is az iskolában.

Tudtuk, hogy ahova megyünk, alsó tagozaton játékosan, heti öt órában tanítják az angolt, és szerettük volna, ha Panka elsőtől kezdve ilyen intenzitással kapja a nyelvi képzést – mondja egy másodikos kislány édesanyja, Erika, aki Évához hasonlóan elégedett az oktatással. Igaz, náluk egyelőre csak a rajz, az ének és a testnevelés órák egy része folyik angolul, jövőre jön hozzá a környezetismeret. „Minden második órát egy texasi tanár tartja, Pankának már most gyönyörű a kiejtése – folytatja. – Nagyon szereti az órákat, a könyvek is játékosan, élvezetesen tanítják a nyelvet. Jó látni, hogy mennyire gyorsan és magától értetődő természetességgel ragad rá minden, beleértve az egyszerűbb nyelvtani szerkezeteket. Nem várunk csodát az első négy évtől, de a tanárok is elmondták a nyílt napon, hogy nem fognak a gyerekek folyékonyan beszélni. Én abban bízom, hogy Panka kap egy olyan alapot, amit később jól kamatoztat az angoltanulásban.”

Erika egyetért Gáborral abban, hogy a szülők túlnyomó többsége nem tudja, mit vállal a kéttannyelvű képzéssel. Ők is így voltak vele. Az iskola vezetését és a tanárokat ugyanakkor nagyon nyitottnak, felkészültnek és gyerek-centrikusnak találták, ezért is döntöttek a két tannyelvű képzési forma mellett. Egyelőre az emelt óraszámot sem érzik nagy kihívásnak. „A kislányunk első osztálytól megszokta, hogy mindennap van egy plusz órája, nem lázad ellene. Ha jövőre meggyűlik a bajunk a környezetismerettel, legfeljebb keresek neki egy magántanárt, akivel egy kicsit gyakorolhatja a nehezebb szavakat, kifejezéseket.”

„Semmi értelme, hogy a gyerekek érthetetlen definíciókat magoljanak, ettől se a tantárgyi tudásuk, se a nyelvtudásuk nem lesz jobb” (Fotó: Thinkstock)

De akkor hogyan tudja eldönteni a szülő, hogy való-e a gyereknek ez a képzési forma vagy nem? Hiszen az általános iskolák leendő elsősöket régóta nem felvételiztethetnek.

Szilágyiné Debreczeni Mária, a budapesti Nagy László Általános Iskola intézményvezetője szerint az alábbi szempontokat kell végiggondolnia mindenkinek, aki két tannyelvű osztályba szeretné adni a gyermekét:

  • Mennyire terhelhető a gyerek?
  • Mennyi ideig képes koncentrálni egy dologra?
  • Mennyire szeret iskolásat játszani, mennyire várja az iskolát?
  • Mennyire érdeklik a könyvek, mennyire szeret beszélgetni másokkal?
  • Mennyire aktív az óvodai foglalkozásokban?
  • Mi a véleményük a gyerekről a vele foglalkozó szakembereknek? 

Az igazgatónő szerint az utolsó kérdésnek különösen nagy jelentősége van.

Sok nyelvóra, sok teher

 „Ahogy fejlődik a világ, lehetetlen kikerülni az idegennyelv- és az informatikaoktatást – mondja Szilágyiné Debreczeni Mária. – A két dolog ráadásul szorosan összefügg egymással. Egy iskolának muszáj felelnie ezekre a követelményekre. Az, hogy mikortól, mindig az adott gyerek képességeitől függ.”

Arra a felvetésre, mely szerint jobb lenne kizárólag készségtárgyakat tanítani angolul, a válasza az, hogy ezt törvényi rendelet szabályozza, ennek alapján legfeljebb két készségtárgy oktatása történhet idegennyelven. Az igazgatónő szerint a két tannyelvű képzés így mindenképp plusz terhet jelent egy gyereknek, erre a beiratkozás előtt mindig felhívják a szülők figyelmét. Ezekben az osztályokban hetente 32 órájuk van a diákoknak, ami első osztályos kortól napi hat-hét tanórát jelent. A szülők ráadásul – az intézményvezető tapasztalatai alapján – minimum két-három plusz különórára elviszik a kisiskolás gyereküket. „Más iskolában oktató kollégákhoz hasonlóan mi is azt tanácsoljuk a szülőknek, hogy válasszanak ki egy dolgot, és hagyjanak a gyerekeknek hetente legalább két szabad délutánt. Hiszen ők maguk is nyolc órát dolgoznak egy nap, nem várhatnak el ennél többet a gyereküktől. Az, hogy a gyereknek mennyi szabadideje van, befolyásolhatja a két tannyelvű képzés követelményeinek a teljesítését is” – folytatja Debreczeni Mária. Az igazgatónő fontosnak tartja azt is, hogy legyen visszaút, ha valaki ilyen osztályba íratja a gyerekét. „A legtöbb iskolában ez természetes, hiszen a kollégák mindenhol a gyerekek érdekeit nézik. A tapasztalatom azonban az, hogy nagyon kevesen élnek ezzel a lehetőséggel.”

A normál tantervű osztályokban alsó tagozaton legfeljebb heti egy-két órában tanulják a diákok az angolt, de nem a két tannyelvű képzés az egyetlen opció, ha egy család ennél nagyobb intenzitást szeretne. Az angol tagozatos osztályokban harmadiktól heti három, majd heti négy a kötelező óraszám, de ezek sima nyelvórák, a fő tantárgyak tehát itt magyarul folynak. Az igazgatónő szerint ezek a tagozatok – bár szintén nagyon népszerűek – nem annyira kedveltek, mint a két tannyelvű osztályok.

 „A szülők jelentős része úgy érzi, különösen, miután már beíratta a gyerekét a két tannyelvű osztályba, hogy ha nem ide jár a gyermeke, akkor lemarad valamiről – mondja az igazgatónő. – Ez azonban nincs így. Egyrészt az általános tantervű osztályokban is rengeteg pluszt kaphatnak a diákok, például zeneoktatást vagy alapfokú művészeti oktatást, másrészt miért szenvedne az a diák bármiben hátrányt, aki nem hatodikos korában, hanem tizenhat évesen szerzi meg a középfokú nyelvvizsgát?

Megosztás Facebookon