nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Ez van!
„Csak a vasutassapkáját és 30 év emlékeit vitte magával” – képriport egy nyugalmazott állomásfőnökről

„Csak a vasutassapkáját és 30 év emlékeit vitte magával” – képriport egy nyugalmazott állomásfőnökről

Kovács István csaknem 30 éven át szolgált a Nógrád megyei Romhány vasútállomásán. Itt érte a 2007-es vonalbezárások híre is, amelyek ezt a szárnyvonalat sem kímélték: az év márciusában gördült be az állomásra az utolsó személyvonat. Három évvel később, 2010-ben nyugdíjazták.
Leéb Ádám
Leéb Ádám
f Ajánlom

Azóta nem járt korábbi munkahelyénél – egészen 2017 decemberéig, amikor visszakísértem a ma már omladozó vakolatú állomáshelyre, ahol a berendezett főnöki iroda helyett egy szétvert, falnak támasztott ágy, az utoljára általa szignózott forgalmi napló és három évtized szabad szemmel nem látható emlékei fogadták.

Somorjai Balázs a Budapesti Metropolitan Egyetem fotográfia szakán végzett. Bár közel 15 éve dolgozik újságíróként, csak harmincévesen döntötte el, hogy szeretne komolyabban foglalkozni a fotózással. Képriportjain keresztül igyekszik előtérbe helyezni azokat a társadalmi csoportokat, amelyek a hétköznapokon inkább mellettünk, mint velünk élnek, éppen ezért alig vagy egyáltalán nem ismerjük őket. Visszatérés című portrésorozatával idén harmadik helyet ért el a 36. Magyar Sajtófotó Pályázaton, mindennapi élet kategóriában.

Fotó: Somorjai Balázs

Nyugdíjazása óta csendes vidéki életet él az egykori vasutas, Kovács István. Ideje egy részét kiteszik a feleségével közös otthonuk körülötti teendők. Gyermekeik régóta felnőttek, így már jó ideje nem velük élnek.

Fotó: Somorjai Balázs

Nyaranta a kertjüket gondozza, telente pedig az otthonukat fűti be.

Fotó: Somorjai Balázs

Olykor az okostévén betöltött, régi mozdonyokat bemutató YouTube-videókat néz, hol csendben somolyogva, hol pedig – egy-egy végsebesség vagy össztömeg hallatán – felkiáltva: „Azta!”

Fotó: Somorjai Balázs

Lévén, hogy autójuk nincs, a garázs mellett, az udvarra néző kis helyiségben alakított ki magának egy kis konyhát. Bár a lakáson belül is van egy takaros konyhájuk, azt mondja, hogy így legalább nem lesz ételszag odafent.

Fotó: Somorjai Balázs

Lakóhelyük, Rétság és egykori állomáshelye, Romhány között 10 éve már csak buszok közlekednek – hol sűrűbben, hol ritkábban, de ha nincs szerencséje az embernek, és lekési a járatát, akár két órát is várhat, mire jön a következő.

Fotó: Somorjai Balázs

Talán 10 perc is alig van busszal az út vissza az egykori munkahelyre, mégsem tette meg egyszer sem, mióta nyugdíjba ment – egészen 2017 decemberéig.

Fotó: Somorjai Balázs

Sínek közötti gaz, omladozó vakolatú állomásépület – ez lett az egykori munkahelyből. A pályán ma már csak emberek botladoznak, ha épp erre vágnak át a közeli házakhoz.

Fotó: Somorjai Balázs

Darabjaira hullott ágy, a falnak támasztott ágykeret, piszkos falak – ez az egykori állomásfőnöki iroda 10 évvel azután, hogy az utolsó személyvonat is kigördült az állomásról.

Fotó: Somorjai Balázs

Bár sok minden megváltozott az egykori irodában, a forgalmi napló ennyi év után is ott hevert a jegykiadó ablakban. Utolsóként Kovács István szignózta.

Fotó: Somorjai Balázs

Kovács István több mint hét év után, 2017. december 4-én járt először az egykor óriási forgalmat bonyolító, általa vezetett romhányi állomáson. Amikor utoljára bezárta az épület ajtaját, egy korszakot is az ajtó mögött hagyott – csak a vasutassapkáját és 30 év emlékeit vitte magával.

A 36. Magyar Sajtófotó Pályázat győztes képeit a linkre kattintva tudod megtekinteni!

Megosztás Facebookon