nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Ez van!
„Az isten is drag queennek teremtett”

„Az isten is drag queennek teremtett”

Vannak fiúk, akik gyerekként nem játékautókat kérnek a szüleiktől, hanem pöttyös szoknyát, aztán tiniként a sminkelés és a feminin ruhadarabok rajongói lesznek. Vallomás és fotók Hegedűs Martinnal, a pécsi Wannabe Café&Bar állandó drag queen előadójával.
Országh Kitti
Fotózta:Neményi Márton
f Ajánlom

A legkevésbé sem szeretnék indiszkrét lenni, de most éppen a pöcsöm is csillámos.

Hegedűs Martin sminkel, pontosabban átváltozik drag queen alteregójává, TinezDollá, mielőtt fellép a pécsi Wannabe klubban. Martinnal frissítő élmény beszélgetni: őszinte és vicces, öniróniával szemléli magát, dől belőle a szó. Smintippek és gardróbtrükkök közt némi önismeret, LMBTQ-közösség, önpusztítás, elfogadás, család, idolok. Öltözői nagymonológ egy pécsi pincéből. Át is adjuk a szót.

Fotók: Neményi Márton

Drag queen vagyok, nekem az a lényeg a sminkben, hogy bírja a reflektort, és legyen pigmentált.

Mutatom, figyelj! A saját szemöldököm stiftes ragasztóval tüntetem el, feljebb pedig megrajzolom az újat. Van egy sminkes kellékbolt itt Pécsett, náluk szerzek be egy csomó mindent, ők a „Kedvesék”, mert mindig annyira készségesek, legyen szó műszempilláról vagy strasszfelhelyező csipeszről, mert kiderült, ilyen is van. Az egyéb sminkeket, jelmezeket és parókákat viszont online rendelem, itthon elég szűkös a kínálat.

Ha nincsen tus, akkor jöhet az akril. A volt párommal egyszer bementünk Bécsben egy drogériába, a férfi eladó pedig Hola, queens! felkiáltással köszönt nekünk, látta, hogy a színes sminkcuccokat nézegetjük. A tusvonallal és a szempilla felragasztásával vannak nehézségeim, ezért találtam ki, hogy az egész mozgó szemhéjra kerüljön a tusvonal, mert ha feljebb csúszik a műszempilla, akkor pont jó lesz az úgy is, nem látszik. Persze törekszem a tökéletesre. Az elején még halmoztam a mono szemhéjpúdereket, de aztán rájöttem, hogy a palettákkal sokkal jobban járok.

Nem mindig én csináltam magamnak. Az első fellépésemre egy maszkmester barátnőm sminkelt volna a Wannabe-ben, ahol azóta is rendszeresen fellépek. Az előadás előtt viszont teljesen váratlanul megszült – igen, hirtelen elfolyt a magzatvize úgy, hogy nem is tudott a terhességéről. Mindenre fel voltam készülve, leesek a színpadról vagy bármi, de arra nem, hogy váratlanul gyereke születik a sminkesnek. Aztán a következő alkalommal egy másik sminkes barátom lebetegedett, így rákényszerültem a B tervre: elkezdtem begyakorolni a sminkelést, felkenem-lemosom, és ezt a rutint csináltam meg többször egy nap alatt, autodidakta módon, YouTube-videókból ellesve.

A sminkes barátom mindig azt mondta,

rajzolj egy negyed mandalát a szemedre, és akkor az már drag.

RuPaul drag show-jában láttam egy drag queent, akinek létezik saját, limitált szériás parókakollekciója, na, azok a parókák 70 ezer forint körül vannak, még nem engedhetem meg magamnak, de megmondtam a páromnak is, meg ne próbáljon venni karácsonyra, mert úgyse fogom felvenni, dacból. Senki meg nem mondaná róla, hogy extra cucc, ám a drag világában presztízs, ha van ilyened. Nekem amúgy nagyon könnyű ajándékot venni, két rúzs, és boldog vagyok. Most a Nyx márkára vagyok rákattanva.  Ha van olyan cucc, ami nem jó, nem jön be, azt kidobom vagy elajándékozom. Nemrég jelentkeztem egy sminkversenyre fantázia kategóriában, sminkoktatást lehetett nyerni első helyezettként. Elképzeltem, hogy meglátja egy mestersminkes, mit csinálok én egy előadás előtt, hogy kábé körömlakkot kenek a fejemre és ilyenek… teljesen szabadon kezelem a sminkcuccokat, legyen pigmentált és színes, ez a lényeg.

Drag queen?

A drag queen általában (de nem kizárólagosan) olyan férfi, aki előadásaiban az ellenkező nem ruháit viselve eltúlozza, ezáltal karikírozza a feminin karakterjegyeket és nemi szerepeket.

Kilencedikes koromban egy ének-zene tagozatos gimnáziumban kezdtem el a sminkeléssel ismerkedni, nagyon hippik voltunk az osztályban, háremnadrág, felrojtozott pólók, Lennon-napszemüvegek minden színben, beindult a cigizés. Hamarosan elkezdtem mindenfélét firkálni az arcomra, így kezdődött a sminkelés iránti vonzalmam. Később összevontak minket egy másik iskolával, ott már ment a buzizás, de a legtöbbször visszaszóltam. Ráadásul nem is a melegekre használták ezt a szót, hanem mindenkire, aki nem volt nekik szimpatikus. Ettől még persze tetszettek a tesiöltözőben látottak, majd rájöttem, hogy a női ruhák is.

Ezt legoogle-öztem, kidobta a transzneműséget.

Ezért aztán egy hónapig abban a hitben éltem, hogy transznemű vagyok. Aztán szembejött RuPaul Drag Race műsora, és rájöttem, hogy nekem ez kell! Így szembesültem a saját melegségemmel: „ú, de jó, akkor ez egy létező dolog, nem vagyok elcseszett!”

Szerepelni meg már korábban is szerettem, édesanyám mondta, hogy sejthette volna már előre, mi lesz, mert Abba-filmhez kértem jelmezt gyerekként, meg pöttyös szoknyát a Made in Hungáriához, és mehetett a performansz a családnak. Persze nem tudtam, hogy ebből meg lehet élni. Nem mintha most megélnék, de talán majd egyszer.

Hétköznapokon is sminkelem magam. Ha koncertre vagy fesztiválra megyünk, jöhetnek az atomszínes rúzsok, dragtől függetlenül is.

Lila, kék, ami a csövön kifér.

Van, hogy nehezen veszem rá magam, hogy kimenjek sminkben az utcára, de ilyenkor végül mindig felspannolom magam, és azt mondom, dehogynem!, és mégis elindulok full puccparádéban.

Azt meg vállalom, hogy beszólnak, ha full sminkben megyek ki az utcára. Nyilván jó lenne, ha nem itt tartanánk, de sajnos még itt tartunk. Múltkor is megkaptam az utcán a hátam mögött, hogy „ez most fiú vagy lány?”, pont édesanyámmal voltam, aki visszaszólt: „Közkívánatra!”  Sokszor a frappáns reakcióktól blokkol le az, aki sérteni próbál, olyankor már nem tud úgy kezelni többé, mint egy tárgyat. Nehezen lehet kihozni a sodromból, mindig arra gondolok, hogy nem éri meg, nem akarok ötvenévesen szívinfarktust kapni.

Amennyire tudok, részt veszek a helyi LMBTQ-aktivizmusban, tavaly mondtam is egy Pride-megnyitó beszédet Budapesten. Nagyon sok ismerősöm van itt, Pécsett, aki pedig a show-ra is lejön ide, a Wannabe pincéjébe, szinte mind a barátom. Természetes, hogy ha már kiállok a színpadra, akkor az aktivizmusban is szerepet vállalok. Az orlandói tragédia estéjén pont retró puccparádéműsorral készültünk, de nem éreztük helyénvalónak, hogy megcsináljuk a show-t, helyette fogtam egy mikrofont, és az elfogadásról, szeretetről beszéltünk.

Pécsre kifejezetten tanulni jöttem, de ahogy ide kerültem, az már a hedonizmusom katedrálisának története – én így hívom. Szóval volt egy pillanat, amikor másfél hétig nem mentem haza, kocsmáról kocsmára jártam. Anyával nagyon jó volt a kapcsolatom, de úgy tudta, hogy a párom Alexa, nem pedig Alex. Elkezdett Facebookon nyomozni utánam, megírta:

Ha azért tűntél el, mert buzi vagy, akkor gyere haza, és koccintunk rá egyet

„De az is érthető, hogy a szakítás miatt kiborultál, viszont tényleg gyere már haza, és különben is, be kéne menni már az iskolába.”

Kaptam tőle nemrég egy latex combcsizmát. Eljön a fellépésekre megnézni. Apukám nehezebb dió volt. A pár évvel ezelőtt comingout-videóm bekerült egy kereskedelmi tévé műsorába, így a kis falunkban a helyiektől tudta meg, hogy meleg vagyok. A tanulság:

a szüleinknek nem elég elmondani, el is kell magyarázni, hogy mit is jelent melegnek lenni, hogy ne a sztereotípiák alapján találják ki maguknak.

A fellépést megelőző napokban általában már kitalálom, milyen lesz az aznapi haj és smink. Van olyan ruhám, amit flitteres sötétítő anyagból varrtunk, Csurka Balázs női szabó barátom például maradék latexanyagból varrt nekem ruhát a legutóbbi fotózásra. Azon gondolkodtunk, mennyire snassz lenne megint valami szexruhát varrni, legyen inkább egy nagyestélyi, ha már ilyen sok anyagunk van.

Feltalálom magam. Az egyik szoknyámat egyszer szét kellett szaggatni, hogy le tudjam venni, 15 másodperc volt rá a show közben, aztán persze nem volt szívem kidobni, felrojtoztam és megtartottam. Fontos, hogy az ember képes legyen megújulni.

Mindig boldogít valaki az öltözőben, de ha nincs bent senki, akkor két óra alatt elkészülök. Ha fáradt vagyok, akkor is erőt veszek magamon, és kedvesen üdvözlöm az embereket. A show-nak mennie kell. Persze van olyan, hogy Facebookon betalálnak a fetisiszták azzal, hogy öltözzek be nekik – miközben ez egy iszonyat kényelmetlen műfaj. A mai napig sokan fetisizmusnak gondolják azt is, amit mi csinálunk.

Pécsről gyakran megyünk fel Betty Blue előadásaira, ezek a Betty Blue-járatok. Ő nekem az abszolút ikon, igazi színházat hoz létre a színpadon. Tőle sokat tanultam. Betty képes elérni, hogy le se akarod venni róla a szemedet, mikor a színpadon van.

A dragben is több irányzat létezik: comedy queen, runway queen, dancer queen és így tovább. A dragkultusznak saját szlengje van, például a fishy queen megnevezés olyan hipernőies drag queent jelöl, aki már annyira feminin, hogy feltételezik a kollégái,

olyan halszagú a puncija, mint a nőknek, mert az kizárt, hogy nincs neki.

Ha meg kell jelenni, szeretem a dráma és a fishy irányzatot, ez a karakter, ha kell, nőiesen ugyan, de belelép a kutyaszarba. Színpadon viszont jöhet az elvetemültség, de erre jóval kisebb az érdeklődés. Még mindig a nőies, kedves szöszi karakter megy a legjobban a közönségnél, erre van a legnagyobb igény. Ez pontosan abból fakad, hogy nem ismerik a műfaj lényegét. Nem akarunk nőnek látszódni.

Sokat röhögünk. Ha hat-hét drag queent összeengednek, ott vége a világnak, az önirónia nagyon jellemző, mindig mondom is, „jól van, nőhet az még két centit!”. Imádom a vidéki bálokat is, én vagyok az, aki a mulatóst nem iróniával hallgatja, hanem azért, mert tényleg élvezi, akkor pont jó az MC Hawer. Amúgy magyar alternatív zenét hallgatok, Péterfy Bori és Pásztor Anna nagy kedvenceim, legutóbb születésnapomon az ő zenéikre építettem fel a show-t. Volt hatalmas, kifeszített, batikolt szoknya a színpadon, óriási estélyi kukazsákból, fehér falfesték, légpuska, lufiszurkálás.

Az nagyon zavar, ha nem figyelnek az előadás közben,

kentem már így fel valakit a falra fellépés közben egy csókocska erejéig.

És loccsantottam már pezsgőt is a renitens arcába, ha úgy éreztem, mással foglalkozik a produkció alatt. Utána aztán bocsánatot kértem, vettem neki egy italt, fingom nincs, mi történt velem abban a századmásodpercben. Sokszor hónapok munkája van abban a három percben, amit a színpadon töltök. Nem kötelező megnézni, elismerem, hogy a melegeket is megosztó műfajról van szó, de ha már ott vagyunk, tiszteljük már meg egymást a figyelmünkkel. Ez jólneveltség kérdése.

Szeretem hozni a szexéhes ribanc karakterét, például Rihanna S&M című számára. Néha születésnapi kérésekre is megcsinálok egy-egy számot, de ez nagyon ritka, mert általában tőlem idegen dalokról van szó,

összevissza eladni pedig nem szeretném magam.

Ha meghallok egy zenét, ami tetszik, akkor megjelenik hirtelen egy kép, amiből elindulhatok. Most épp a The Cranberries Zombie című slágerét gondolkozom megvalósítani színpadon, bár ez már vagy egy éve várat magára, de még nincs meg a tökéletes összkép. Sajnos most szomorú aktualitást is nyert a dal. Közel áll hozzám a komika szerepe is, egy teljesen koreografált szerepben erre kevésbé adódik lehetőség, a komika jóval kötetlenebb. A Totally Eclipse-re például szobrászkodtunk egy szívet, és piros festékkel kentük össze a fehér ruhámat. Itt, az épületben régen a Zsolnayak dolgoztak, szokták is mondani, hogy forognak a sírjukban.

A színház nagyon vonz, kipróbálnám a rendezést is! Eddig Kaposváron, a Csíki-színházban és a Roxínházban játszottam pár darabban, de aztán megtaláltam a draget, itt ki tudom élni a pucc iránti szenvedélyem, és megmarad a színházi jelleg is. Tehát most ezt csinálom, és maradok is ebben. Ahogy édesanyám szokta mondani:

van egy tűrhető negyvenes lábad, borosta nem nő rajtad, téged az isten is drag queennek teremtett.

Megosztás Facebookon