nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Ez van!
Veszélyes munkahelyek: rengetegen mondanak le a milliós kártérítés lehetőségéről

Veszélyes munkahelyek: rengetegen mondanak le a milliós kártérítés lehetőségéről

Féltik a munkahelyüket, nem ismerik a jogaikat, ezért gyakran belemennek méltánytalan megállapodásokba a dolgozók, amikor a munkahelyi rossz körülmények miatt megbetegednek, vagy üzemi baleset következtében maradandó egészségkárosodást szenvednek. A munkáltatók pedig persze kihasználják a dolgozóik jóhiszeműségét, tájékozatlanságát, visszaélnek a „hatalmi helyzetükkel”. Csakhogy amíg ez így megy, és nem állunk ki magunkért, nem lesz változás.
Szalma Erika
Szalma Erika
f Ajánlom

Anikó (37) egy kis üzemben dolgozik, ahol elektronikai berendezéseket, paneleket raknak össze. „Kábé húszan vagyunk, mind nők – meséli a kétgyermekes anyuka. – Van egy forrasztó és egy lakkozó részleg. Én a lakkozógép mellett dolgozom, az elkészült panelekre kell felkenni egy réteg lakkot. Hígítóval is érintkezem, kesztyűm van, de elszívó egyik üzemben sincs. A főnök szerint nem ártalmasabb a levegő, mint egy forgalmas utcán, ahol a kipufogógázt lélegezzük be. Mindenesetre nekem még jobb a helyzetem, mint azoknak a nőknek, akik forrasztanak.

Nem egy kolléganőmnek mentek már tönkre a fogai, van, amelyiknek több fogát is ki kellett húzni. A fogorvos szerint az óngőz nagyban hozzájárul ezekhez a problémákhoz. Azt sem értem, hogy a főnököm terhes felesége, aki egy hónap múlva szülni megy, miért dolgozik még mindig.

Nem hiszem, hogy ez a levegő jó hatással van a babára. Persze, tudom, fontos, hogy határidőre elkészüljön a megrendelt mennyiség, de talán nem minden áron” – mondja Anikó, aki nem akar sokáig az egészségre ártalmas körülmények között maradni. Azt tervezi, hogy amint másik munkalehetősége adódik a közelben, otthagyja az üzemet.

Sorra betegszenek meg a festőüzem mellett

 „Öt éve dolgoztam a festőüzem mellett karbantartóként, amikor egyre erősebb légzőszervi panaszaim alakultak ki – meséli Zsolt (47), egy autóalkatrészeket gyártó cég alkalmazottja. Festékkeverők és pumpák javítását végezte akkoriban.

Köhögtem, aztán egyre kellemetlenebbül fulladtam. A háziorvos köhögéscsillapítót írt fel, de az állapotom csak még rosszabb lett. Elküldtek röntgenre. Addig nem gondoltam semmi rosszra, de a képalkotó orvos arcán láttam, hogy valami nagyon nincs rendben. Ő nem mondott semmit, csak, hogy el kéne végezni egy CT-vizsgálatot is. Az egész tüdőmet apró gyulladások borították.

Zsolt betegsége annyira agresszívvá vált, hogy a két vizsgálat között eltelt néhány nap alatt is látványosan megnőttek a foltok a tüdején.

„Befektettek a tüdőgyógyászatra, a diagnózis szarkoidózis volt. Azt mondták, jól gyógyítható betegség, mindenesetre négy évig kellett kortikoszteroidokat szednem. Az orvosom szerint egyértelmű volt az összefüggés a munkakörülmények és a kórképem között. Tíz hónapig voltam betegállományban. Amikor visszamentem elvégezték a munkaalkalmassági vizsgálatot, és kaptam másik helyet a cégen belül. Nem gondoltam rá, hogy pereljem a munkáltatómat, mert elég korrektek voltak velem. Amíg táppénzen voltam próbáltak kárpótolni, adtak továbbra fizetést is. Az új helyemen pedig továbbra is a veszélyességi pótléknak megfelelő összeget kapok, ami amúgy itt már nem járna. Szóval szerintem nem jártam rosszul.”

Zsolt évente kétszer jár kontrollra, két éve tünetmentes. Viszont a gyógyszerektől májkárosodást szenvedett és 51 százalékos csontritkulása lett. „Néhány napja tudtam meg, hogy a régi helyemen dolgozók közül megint megbetegedett valaki. És sajnos ő nem az első és valószínűleg nem is az utolsó. Az a probléma, hogy a karbantartóknak nem jár védőfelszerelés, pedig a az oldószerből felszabaduló gőzöket ők is belélegzik. Hiába vannak elszívók, ezek szerint sokkal hatékonyabb védekezésre lenne szükség.”

A területi munkavédelmi hatóságok nyilvántartása szerint 2011. és 2015. között 17.295-ről 21.088-ra emelkedett a munkahelyi balesetek száma. (Ezek a jelentett, hivatalos ügyek.) A legtöbb munkabaleset (2015-ben az országos mennyiség kb. 17 %-a) Budapesten történt. A leginkább érintett ágazatok: feldolgozóipar, szállítás, raktározás, kereskedelem, gépjárműjavítás. A leggyakoribbak: fertőző betegségek, légzőrendszeri megbetegedések, bőrbetegségek, mozgásszervi betegségek.

Forrás: Nemzetgazdasági Minisztérium Munkafelügyeleti Főosztály

Alagútszindrómásak lettek a kezei

Edit (45) már régóta végez fizikai munkát, de csak néhány éve dolgozik olyan helyen, ahol nagyobb megterhelés éri a karjait, kezeit. „Nemrég műtötték meg mindkét kezemet, úgynevezett alagútszindróma miatt – meséli a háromgyerekes családanya. – Már évekkel ezelőtt is rendszeresen előfordult, hogy zsibbadt vagy fájt a kezem, olyankor kaptam rá kezelést, attól jobb is lett. Most viszont a szokásos kúra nem használt, sőt még erősebb lett a fájdalom és hideg, zsibbadt volt mindkét kezem, nem egyformán, a jobb egy kicsit rosszabb állapotban volt. A vizsgálatok közben gerincsérv gyanúja is felmerült, ezért beutaltak MR-vizsgálatra. Két hónapot vártam az időpontra, ott megerősítették a diagnózist, a gerincem felső szakaszán találtak sérvet. Azt is furcsállottam, hogy csak azt a részt nézték meg, pedig deréktájon is éreztem fájdalmat. Az orvos azt mondta, csak a felső szakaszra van TB-alapon lehetőség, a többi fizetős. Szóval ez a dolog még függőben maradt, a meglévő sérvvel meg egyelőre nem csinálnak semmit.” Edit kezeit néhány hónap különbséggel műtötték, több mint fél évig volt táppénzen, ami elég nagy kiesést jelentett a családnak.

„Nem egyértelmű, hogy a betegségem munkahelyi ártalom következménye, de elég valószínű, hogy a nagyobb megterhelés miatt alakult ki. Hallottam kezelőorvostól is, hogy az alagút szindrómát gyakran okozza a kéz és a csukló túlzott fizikai igénybevétele. Nem tudom, lehetne-e bizonyítani, hogy pont ettől a munkától alakult ki, hiszen voltak már hasonló gondjaim korábban. Ami biztos, hogy ennyire nagy igénybevételnek még sosem voltak kitéve a kezeim, a gerincem. Van, hogy napokig csomagolok négy-öt kilós alkatrészeket, szünet pedig alig van a nyolcórás műszak alatt. Úgy vagyok vele, hogy még mindig jobb itt, mint a gépsoron, szalag mellett kapkodni.”

Viszonylag sűrűn fordul elő baleset, sérülés a nagyvárosi, gépalkatrészeket gyártó üzemben, ezért 24 órás orvosi ügyeletet tartanak.

„Régen volt, hogy szinte minden műszakban vittek valakit hordágyon. Aztán csak azt láttuk, hogy kísérik vissza. És az is furcsa, hogy egyre kevesebb a férfi a sorokon. Leginkább csak műszakvezetők, főnökök vagy karbantartók vannak, akik pasik, ők szinte alig végeznek fizikai munkát. Mi nők, meg egész nap nagy súlyokat emelgetünk, üzemanyag-adagolókat, autópumpa-öntvényeket. Tulajdonképpen férfimunkát végzünk. Gyakran több ember munkáját is kénytelenek vagyunk megcsinálni, mert vannak, akiknek átmenetileg felmentésük van. Ilyenkor a pihenőnapunkon is nehéz munkát kell végeznünk. Az is bosszantó, hogy egyértelmű, hogy van pénz, hiszen, ha túlórázni kell, sokszor még külön autót is kiküldenek a vidéki dolgozókért. ”

Edit nem tervezi, hogy kártérítést igényel a munkáltatójától, biztos benne, hogy a cég jogászai fel vannak készülve ilyen esetekre.

Van egy kolléganőm, akinek korábban a véréből egyértelműen kimutatták azt a vegyi anyagot, ami az üzemben párolgott. Gyakran voltak légúti panaszai, azért ment orvoshoz. Aztán behívták üzemorvosi vizsgálatra, az itteni laboreredményei pedig érdekes módon rendben voltak. Nyilvánvaló volt, hogy így védik le magukat. Az ismerősöm pedig már ötven fölött van, esze ágába sincs pereskedni, félti a munkahelyét.

Vannak korrekt munkáltatók is

Egy hazai bútoráruház-lánc HR-munkatársától megtudtam, hogy náluk viszonylag gyakran, egy-két havonta fordulnak elő kisebb-nagyobb balesetek. „Minden esetben igyekszünk méltányosan, a törvényi előírásoknak megfelelően eljárni. Elég gyakoriak a targoncás balesetek, viszonylag gyakran van olyan, hogy ráhúzzák a lábukra a békát. Nagy súlyokat kell emelni, amitől meghúzódhat a derekuk, a hátuk. Ha megtörténik a baj, a munkavállalónak jelentenie kell, a jelentés alapján pedig készül egy baleseti napló. A körülmények kivizsgálását követően hivatalos jegyzőkönyvet állítunk ki, majd az áruház határozatban üzemi balesetként ismeri el a történteket. A határozat alapján pedig mindig teljes összegű táppénzt fizetünk, sőt a szükséges orvosi ellátást is térítjük.”

Néha persze előfordul, hogy egy-egy mozgásszervi probléma esetén nem bizonyítható a munkahelyi baleseti előzmény, például egy derék- vagy hátfájás esetén, de ezek a ritka esetek. „Ha a munkavállaló figyelmetlensége okozza a bajt, az is üzemi balesetként kezelendő, hiszen munkavégzés közben történt. Ha az udvaron megcsúszik, mert nincs felszórva, akkor is, hiszen a mi területünkön esett baja, a mi felelősségünk. De akkor is elismerjük a felelősséget, ha megbotlik, hiszen a vizsgálat során általában kiderül, hogy volt miben megbotlania. Ez lehet, hogy furcsán hangzik, de az áruháznak kötelessége minden olyan körülményt kiiktatni, amely bármilyen mértékben veszélyeztetheti a dolgozók egészségét.” A munkahely akkor is téríti a távolmaradást, a kezelést, ha a munkáltatókat hazafelé vagy munkába menet éri baleset. Az úti balesetekre 90 százalékos táppénz jár, viszont ilyenkor az ellátást vagy a kártérítést a terület karbantartásáért felelős személynek vagy cégnek kell kifizetnie.

Nincs kockázata a hivatalos eljárásnak

Dr. Ikanov Gábor ügyvéd másfél évtizede képvisel munkahelyi egészségkárosodást szenvedett munkavállalókat. Ahhoz képest, hogy ma Magyarországon milyen körülmények között dolgozik rengeteg ember, nagyon csekély azon munkavállalók száma, akik a problémát be is jelentik kivizsgálásra a hatóságnál. „Az a gond, hogy nálunk rettentő kevesen élnek a jogaikkal, nem tudatosak a munkavállalók, ellentétben mondjuk a nyugat-európai dolgozókkal – mondja az ügyvéd. – Pedig amíg a munkáltatók nincsenek presszionálva, addig a munkavédelmi követelmények sem lesznek betartva.

Nagyon sokan kiengednek a kezükből több millió forintos kártérítéseket. Nincs információjuk, nem ismerik a lehetőségeiket, talán félnek is. Mindez azért szomorú, mert éppen akkor kerülnének védettségbe, amikor »hivatalossá« válik az ügyük.

Hiszen gondoljunk csak bele: ha akkor bocsátanak el egy munkavállalót, amikor jogos igényét bíróságon érvényesíti, az nagyon átlátszó, abszolút öngól a cégnek. Másrészt pedig munkaügyi perekben megilleti a munkavállalókat a költségkedvezmény, mely egy kivételtől eltekintve minden pénzügyi nehézséget és kockázatot levesz a vállukról. Vagyis tulajdonképpen minimális vagy semmilyen kockázatot nem kell vállalnia a munkavállalónak.”

Az ügyvéd szerint nagyjából 30 ezer munkahelyi baleset történik hazánkban, de a tényleges szám ennél jóval magasabb lehet, hiszen a balesetek egy jelentős részét még mindig nem jegyzőkönyvezik. „Ráadásul a jegyzőkönyvezett baleseteknek is csak a 10-20 %-a kerül kifizetésre. Húsz százalékosnál súlyosabb egészségkárosodás esetén már 10 millió forint fölötti összegre lehet számítani (sérelemdíj, vagyoni károk). És sajnos nem is azzal szokott gond lenni, hogy nem nekünk adnak igazat, inkább azzal, hogy a kis cégek nem tudják kifizetni ezeket az összegeket. Maradnak a felszámolási eljárások, ott viszont már csak egy körben lehet érvényesíteni a kárigényt. A biztosítás megoldás lenne, de nagyon kevés foglalkoztató rendelkezik felelősségbiztosítással Magyarországon. Megjegyzem, hogy a felelősségbiztosítás is csak a munkahelyi balesetek után járó kártérítést fedezi, a foglalkozási megbetegedések után járót nem.”

Az egyszerűbb baleseti ügyek akár egy év alatt lezárulhatnak, megbetegedés esetén két-három évig is elhúzódhat az eljárás. „Foglalkozási megbetegedésből kevesebb van, hozzánk négy-öt ilyen eset fut be évente – avat be a szakember. – Általában peren kívül megegyezünk, hiszen a munkáltatók is tudják, hogy nagyon nehéz helyzetbe kerülnek a folyamatos ellenőrzésekkel. Amellett, hogy kártérítésre kötelezik a vállalkozást, súlyos büntetéseket is kiróhatnak rájuk. Viszont az senkinek sem jó, ha az emberek olyan körülmények között dolgoznak, hogy rendszeresen megbetegednek. Sem a cégnek, sem a munkavállalóknak. Ezért lenne fontos, ha a dolgozók felvállalnák, hogy végigviszik az ügyeiket.”

Ha kialakult a betegség, amely jó eséllyel összefügg a munkahelyi körülményekkel, akkor a beteg, vagy annak orvosa is fordulhat a munkavédelmi hatósághoz, amely vizsgálat után határozatot hoz arról, hogy foglalkozási megbetegedésről van-e szó. Ezután a munkáltatónak adott esetben el kell ismernie a betegség üzemi jellegét, amelynek alapján a munkavállalót táppénz, járadék, rokkantsági ellátás, rehabilitáció stb. illeti meg, ezen kívül kártérítést lehet igényelni.

Az ügyvéd hangsúlyozza, az egészségkárosodás megléte önmagában nem elégséges a kártérítéshez. A munkavállalónak bizonyítania kell tudni, hogy az a munkavégzésével áll úgynevezett okozati összefüggésben. Az okozati összefüggést általában bírósági vagy hatósági úton lehet igazolni, melyhez mindenképpen javasolt szakember segítségét igényelni.

Elfordultak a kiváló dolgozótól, amikor lerokkant

„Több, mint öt éve, hogy elestem éjjel az áruházi parkolóban, miközben szedtem össze a bevásárlókocsikat” – meséli Györgyi (53), akit egy ártalmatlannak tűnő munkahelyi baleset ültetett kerekesszékbe. Eladóként dolgozott egy tiszántúli szupermarketnél, de gyakran előfordult, hogy kiküldték bevásárló kocsikat begyűjteni. „Az áruház parkolójának kövezetében botlottam meg. Pár nappal később, amikor megvizsgáltak, kiderült, hogy ínszalag-szakadásom van. Előjegyeztek műtétre, de több mint két hónappal későbbre kaptam csak időpontot. Fájós lábbal is dolgoztam, még éjszakára is többször behívtak. A kollégák mondjuk rendesek voltak, sokat segítettek. Amikor a műtét után levették a gipszet, a lábam elkezdett balra fordulni és továbbra is nagyon fájt, de nem kaptam kezelést. Végül egy magánrendelésen tudtam meg, hogy nem volt elég erős a szalag, amit átvezettek a bokámon, ez okozza a deformitást. Akkor már fél éve szenvedtem, dolgozni pedig nem tudtam, ezért üzemi baleseti táppénzt kaptam. Az első műtét után fél évvel újra megoperáltak, de a fájdalmam sajnos továbbra sem csillapodott, sőt rosszabb lett.”

Györgyi egy év után jelentkezett munkára, de az üzemorvosa az állapota miatt nem engedte dolgozni. Azt tanácsolták neki, keressen ügyvédet, kérjen kártérítést. Elindult a hivatalos eljárás, a bíróság igazságügyi orvosszakértőhöz rendelte Györgyit, ahol először 8 százalékos károsodást állapítottak meg, majd többszöri fellebbezés után 40 százalékot kapott. „A munkáltatóm biztosítója ezt nem fogadta el, újabb vizsgálatra küldtek, de a diagnózis ugyanaz maradt, sőt, az orvos arra biztatott, hogy állapotromlási kártérítést igényeljek. Az ügyvédem továbbra sem tudott megegyezni a munkáltatómmal, miközben lezajlott a rokkantsági ellátásra vonatkozó igényem elbírálása. Több mint 70 százalékosan rokkantnak nyilvánítottak, azóta kapom a nyugdíjat, de elvileg jogosult lennék járadékra is, a nyugdíj és az egykori bérem különbözetének mértékében. Egyelőre ezt is elutasították és egy fillér kártérítést sem kaptam.”

Györgyi a hosszú küzdelembe, a rokkant létbe lelkileg is belebetegedett: depresszióval is kezelik. Mindkét lábában érelzáródások alakultak ki, sőt a bal lába három centivel rövidebb lett a baleset óta. „Itthon csak mankóval tudok közlekedni, egyébként mindenhová a kerekesszékemmel járok. Nem tart meg a lábam, segítség nélkül összerogyok. Fürödni, öltözködni sem tudok egyedül, még szerencse, hogy a családomra számíthatok. A legrosszabb az, hogy tehetetlen vagyok, nem tudok dolgozni, hogy sokat vagyok egyedül. Én imádtam a munkámat, bármikor hívtak helyettesíteni, eldobtam mindent és mentem.” Györgyinek több kitüntetése is van, elismerték, amíg munkaképes volt, amíg éjjel –nappal robotolt, százezer nettóért egy szó nélkül. Amikor bajba került, elfordultak tőle. Pedig csak azt szeretné megkapni, ami törvényesen jár neki.

Az ügyvédem már szóban megállapodott a biztosítóval. Csak néhány milliót hajlandóak fizetni, ami nem sok, de már nem akarom tovább húzni a dolgot, eleget idegeskedtem miatta.

A munkabaleset- kivizsgálásokra az a jellemző, hogy a munkáltató (…) a sérülést szenvedett munkavállaló mulasztásainak feltárására fektette a hangsúlyt, a balesetvizsgálat a munkaeszközök, védőberendezések és a munkakörülmények szerepét egyáltalán nem, vagy nem teljes körűen veszik figyelembe. A munkavédelmi hatóság helyszíni ellenőrzése során szinte mindig megállapítható volt, hogy az eseményt nem vizsgálták teljes körűen, ezért a munkabaleseti jegyzőkönyv olyan adatokat tartalmazott, amelyek elfedték, csökkentették a munkáltatói felelősséget.

Forrás: Nemzetgazdasági Minisztérium Munkafelügyeleti Főosztályának 2015. évi jelentése

Ügyvéd nélkül esélytelenek a munkavállalók

Sajnos Györgyi esete nem egyedi: elég gyakran előfordul az évekig húzódó pereskedés, aminek a végén méltánytalanul kevés kártérítést tudnak kiharcolni a dolgozók, illetve azok jogi képviselői. A Kereskedelmi Dolgozók Független Szakszervezetének tapasztalata szerint persze a cégek hozzáállása változó: vannak korrekt és kevésbé tisztességesen eljáró munkáltatók. „Ha kisebb balesetről van szó, amely a százszázalékos táppénzen túl nem jár további kártérítési kötelezettséggel, akkor általában nem szokott probléma lenni” – mondja Bubenkó Csaba, a KDFSZ elnöke.

Amikor viszont elhúzódik a gyógyulás, esetleg maradandó egészségkárosodással jár a sérülés, sajnos elég sok esetben megpróbálnak kibújni a fizetési kötelezettség alól a munkáltatók. A nagyobb anyagi felelősségvállalás terhét különösen a kis cégek viselik nehezen. A tőkeerős, öt-tízezer főt foglalkoztató nagyvállalatok jelentős része ma már rendelkezik felelősségbiztosítással, vagyis ha bírósági úton kell rendezni az ügyet, a dolgozó vagy annak ügyvédje nem a munkáltatóval, hanem annak biztosítójával pereskedik. És addig nem is szokott nagy gond lenni, amíg a kárigények meg nem haladják az éves keretösszeget, amelyre a munkáltató szerződött adott biztosítóval. Ha viszont túl sok káreset van, nagyon kemény meccsekre és perekre lehet számítani, de rutinos, megfelelő rálátással bíró ügyvéd nélkül még előbbi esetben sincs sok esélye méltányos kifizetésre egy átlagos munkavállalónak.”

És sajnos a munkavállalóknak csak elenyésző része olyan szerencsés, hogy előnyös megállapodást kössön, a legtöbben nincsenek tisztában sem a munkaügyi-, sem az egészségügyi jogaikkal.

Az alacsony béren foglalkoztatott dolgozókat viszonylag könnyen megvezetik olyan összegekkel, amelyek a fizetésükhöz viszonyítva magasnak tűnhetnek, miközben sokkal többre lennének jogosultak – mondja a szakember.

Ha egy százhúszezres nettó bért veszünk alapul, ahhoz képest soknak tűnhet az egy-másfél évnyi fizetésnek megfelelő kártérítési összeg, csakhogy az a tapasztalat, hogy nagyságrendekkel magasabb összegeket is megítél a bíróság még olyan esetekben is, amikor a sérülés nem jár maradandó egészségkárosodással.”

Megosztás Facebookon