Nők, akik a jogainkért harcolnak, de talán még nem is hallottál róluk

A nő, akit a tragédiák csak megerősítettek céljaiban: Rigoberta Menchú

A most 59 éves asszony évtizedek óta guatemalai emberi jogi harcos. Szegény földbirtokos családba született, és a quiche maja kultúrában nőtt fel. Szülei kávé- és gyapotültetvényeken dolgoztak éhbérért, és naphosszat azon fáradoztak, hogy egyáltalán megéljék a holnapot. Édesapját megvádolták azzal, hogy a baloldali gerillamozgalom tagja, ezért több alkalommal letartóztatták, és meg is kínozták. Rigoberta öccsét hasonló vádak alapján 16 évesen élve felgyújtották. Szüleit is hasonló körülmények között vesztette el: édesapja egy tüntetésen lelte halálát, amikor a rezsim hívei tűzvészt okoztak, édesanyját pedig szintén meggyilkolták.

Rigoberta tanulmányai során, egy internátusban ismerkedett meg a felszabadítás teológiájával és a feminista mozgalmakkal. Ezek az ismeretek megváltoztatták az egész addigi világképét és gondolkodását. A tragédiák után nem megfutamodott, hanem még inkább harcolt a népe jogaiért. Sztrájkot és tüntetéseket szervezett a földművesek jobb életkörülményeinek megteremtéséért. Az 1980-as években Mexikóba kényszerült menekülni, mert munkássága miatt üldözték, és az életére törtek, de ez nem akadályozta meg abban, hogy megalapítsa az Egyesült Ellenzéki Pártokat, és folytassa a harcot az indián lakosság jogaiért.

Rigoberta Menchú tevékenységért 1990-ben megkapta az UNESCO Békére Nevelés Világdíját. 1992-ben Nobel-békedíjat adományoztak neki a szociális igazságért és a bennszülött népek jogainak tiszteletben tartásán alapuló etnikulturális megbékéléséért végzett munkájáért. 33 évesen ő volt az addigi legfiatalabb, akit ebben a kitüntetésben részesítettek. A Nobel-békedíj révén nagyobb nyilvánosságot kapott a tevékenysége, ezáltal pedig elérte, hogy 1996-ban a kormány és a gerillamozgalmak végül békeszerződést kössenek. A Nobel-díjjal járó pénzből iskolákat támogatott, és létrehozott egy gyógyszergyár-hálózatot is. 1996-ban az ENSZ és az UNESCO jószolgálati nagykövetnek választotta őt. 2007-ben indult a guatemalai elnökválasztáson azért, hogy végre egy maja származású bennszülött is beleszólhasson az ország sorsának alakulásába. A választáson ugyan vereséget szenvedett, de tevékenysége révén rengeteg ember sorsa fordult jobbra.

Törvényben tiltatta meg a gyerekek elleni erőszakot Shirin Ebádi

Az iráni bírónő a demokráciáért és az emberi jogokért küzd évtizedek óta. A most 70 éves Shirin Teheránban nőtt fel, ott is végzett jogászként a helyi egyetemen. 1969-ben bíró lett, 1975-ben pedig a Teheráni Városi Bíróság elnöke. Ezzel ő lett az első nő Iránban, aki ilyen magas posztot töltött be bíróként. Az 1979-es forradalom új hatalmi helyzetet teremtett az országban, és a vallási színezetű vezetők eltávolították őt a posztjáról, mondván, hogy az iszlám vallás tiltja a nők számára, hogy ítélkezzenek. Sok évig ügyvédi munkához sem juthatott. Mellőzése időszaka alatt könyveket írt, és egyetemi oktatóként emberi jogi képzéseket tartott. Ebádi 1992-ben végre létrehozhatta ügyvédi magánpraxisát, és olyan nemzetközi ügyeken dolgozott, amelyek gyilkosságokkal, gyermekbántalmazásokkal voltak kapcsolatosak. Az 1999-es elnökválasztási kampányban aktívan részt vett, és tevékenységének köszönhetően 14 nőt is képviselőnek választottak.

Így öltözködtek az iráni nők mielőtt kendők alá kényszerítették őket – képek

Ebádi úgy véli, tévhit az, hogy az iszlám összeegyeztethetetlen lenne az emberi jogokkal, csak sokan szélsőségesen gondolkodnak. Ennek fényében gyermek- és embervédelmi szervezeteket alapított, elsősorban a nők, a gyerekek és a kisebbségek jogaiért küzd. Tevékenysége során elérte, hogy törvényben tiltották meg a gyermekek elleni erőszak minden formáját Iránban. Erőfeszítéseiért 2003-ban Nobel-békedíjjal tüntették ki, ezzel pedig ő lett az első iráni és egyben első muszlim nő is, aki megkapta ezt az elismerést. 2009-ben azonban az iráni hatóságok elkobozták tőle a díjat. Ebádi a hatóságok folyamatos zaklatása miatt végül elhagyta hazáját, és Angliába költözött.

Közös tragédia kovácsolta össze Betty Williams és Mairead Corrigan békeaktivistákat

Az északír békeaktivisták évtizedek óta együtt küzdenek a békéért, az emberek védelméért országukban, de tevékenységük nemzetközi jelentőségű. Mindkettőjüket személyes tragédia vezette arra felismerésre, hogy valamit tenniük kell az erőszak megállításáért, a nők és a gyerekek védelméért. Betty Williams római katolikus neveltetésben részesült, annak ellenére, hogy nagyszülei zsidók voltak. 29 évesen belépett az IRA-ba, az Ír Köztársasági Hadseregbe, de amikor a szeme láttára gyilkoltak meg egy brit katonát, nem az ellenséget látta benne, hanem az embert, ezért letérdelt mellé és imádkozott érte, majd kilépett a szervezetből. 1976-ban szemtanúja volt annak, ahogyan egy IRA katonai autó halálra gázolt három kisgyereket. A gyerekek anyja öngyilkos lett a trauma hatására. Williamst annyira megérintette ez az eset, hogy belevetette magát a harcba a békéért, több ezer aláírást gyűjtve és békemeneteket szervezve.

E tevékenységében lett társa Mairead Corrigan, az elgázolt gyerekek anyjának nővére. A két nő együtt alapította meg a Nők a Békéért mozgalmat, majd a Béke Embereinek Közösségét 1976-ban. Több tízezer nőt állítottak maguk mellé mindössze egyetlen hónap alatt, és azóta is fáradhatatlanul dolgoznak a béke megteremtéséért, az emberek védelméért.  Williams és Corrigan még munkásságuk kezdetén, 1976-ban együtt kapták meg a Nobel-békedíjat.

Példaértékű együttműködést hozott létre a béke és a nők érdekében Leymah Gbowee

A 46 éves libériai asszony békeaktivistaként és a nők jogainak védelmezőjeként tevékenykedik. Erőszakmentes mozgalmak szervezője, amelyekkel hozzájárult Libéria 14 éven át tartó polgárháborújának megszüntetéséhez 2003-ban. Ez történelmi jelentőségű tett volt a részéről, amellyel azt is elősegítette, hogy megválasszák Afrika első női államfőjét Ellen Johnson-Sirleaf személyében. Leymah 17 éves volt, amikor kirobbant a polgárháború, és ez saját bevallása szerint néhány óra leforgása alatt gyerekből felnőtté tette őt. Úgy gondolta, hogy a nőknek óriási szerepük van a béke helyreállításában, ezért békemozgalmakat hozott létre, és példaértékű együttműködést alakított ki a béke megteremtése érdekében keresztény és muszlim nők között.

Leymah tüntetések és nyilvános megmozdulások útján rávette a politikai vezetőket, hogy találkozzanak, és tárgyaljanak egymással a béke érdekében. Az akkori libériai elnök végül lemondott, átmeneti kormány alakult, és Leymah tevékenysége révén aláírták a békeszerződést. 2006-ban megalapította az Afrikai Nők Béke és Biztonsági Hálózatát, 2012-ben pedig a Gbowee Béke Alapítványt, amely többek között oktatási lehetőségeket teremt nők és fiatalok számára. Munkásságáért 2011-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki.

Életét kockáztatja a nőkért a világ legfiatalabb Nobel-békedíjasa, Malala Juszufzai

Malala Juszufzai: “Megígértem magamnak, hogy jobb országgá teszem a hazámat”

Malala Juszufzai neve már Magyarországon is jól ismert, különösen amióta idehaza is megjelent az életéről szóló könyv. A húszéves nő pakisztáni emberi jogi aktivista, aki a lányok, nők tanulásának jogáért küzd. 1997-ben született szunnita muszlim családba. Édesapja tanárként sokat tett a taníttatásáért, Malala pedig elszántan harcol már kisgyerekkora óta, hogy a tanulásra más lányoknak is lehetősége legyen. Először akkor szólalt fel 11 évesen a nők jogaiért, amikor a tartományukban az iszlám fundamentalista tálibok megtiltották a nőknek, hogy tanuljanak. Első lépésként az interneten Búzavirág álnéven indított blogot arról, milyenek a hétköznapjai a tálibok elnyomása alatt, akik még azt is megtiltották, hogy tévét nézzenek, és zenét hallgassanak az emberek. Írásai a BBC-hez is eljutottak, így nagy nyilvánosságot kaptak a gondolatai. Miután a pakisztáni hadsereg visszafoglalta a táliboktól a Szvát-völgyet, Malala felvállalva kilétét, és személyesen is kiállt a nyilvánosság elé törekvéseivel.

Mindezzel azt is elérte, hogy a tálibok első számú célpontjai közé került. Eleinte csak üzenetekkel fenyegették őt, de mivel Malalára ez nem hatott, a tálibok elhatározták, hogy meggyilkolják. Ez rendhagyó döntés volt, mivel a tálib törzsi törvények szerint nőt tilos megölni. 2012-ben két tálib fegyveres megállította az őt szállító iskolabuszt, ahol többször is rálőttek és életveszélyesen megsebesítették. A 15 éves lány azonban szinte hihetetlen módon túlélte a támadást. Életmentő kezelését Angliában folytatták, ahonnan azóta sem tért haza.

A merénylet nemzetközi hőssé és példaképpé emelte őt, a világ számos vezetője pedig azóta is támogatja törekvéseiben. Malalát a támadás csak még inkább arra ösztökélte, hogy tovább harcoljon, ezért 2013-ban alapítványt hozott létre abból a célból, hogy a világon minden nő, lány és gyermek tanulhasson. A kezdeményezés során elsőként Pakisztánban építtetett iskolákat. Munkásságáért számos elismerést kapott. Malala Juszufzai az első pakisztáni és minden idők legfiatalabb Nobel-békedíjasa, hiszen mindössze 17 éves volt, amikor kitüntették.