nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Ez van!
Hóesésben, köntösben bolyongott az eltévedt nagymama

Hóesésben, köntösben bolyongott az eltévedt nagymama

„Egy pillanatra sem tűnt fel neki, hogy szinte valamennyi vendég őt kémleli, csak bámészkodott, és kedves tekintettel szemlélte a helyet.” – Egyre több otthonról elszökő, bolyongó időssel találkozni, aki nem tud magáról.
czv
czv
f Ajánlom

Akár észre akarjuk venni, akár nem, egyre több olyan idős emberrel találkozni, aki nem nagyon van tudatában annak, hol jár, ki ő, hova tart, és miért. Budapesten feltűnően sok a demens ember, akikre figyelni, őket felügyelni – szakszerű segítség hiányában – nem mindig lehetséges. 

Európában jelenleg több mint 10,5 millió beteg él valamilyen demenciával, és 60-80%-uk szenved Alzheimer-kórban. Ez a szám várhatóan közel kétszeresére fog nőni az elkövetkezendő 35 évben a növekvő és idősödő népesség miatt, és 2050-re meghaladja majd a 18 milliót. 

Így járhatott az a nyolcvanas évei elején járó idős néni is, aki köpenyben és házi papucsban jelent meg abban az étteremben, ahol én is vacsoráztam. A hófehér hajú, görbe hátú, aprócska néni a havas utcáról menekült be az étterembe, ahol egy pohár meleg vizet kért, hogy átmelegedhessen. A személyzet kedvesen leültette, kapott pokrócot, egy bögre forró italt, a néni pedig – mintha csak színházban lenne – örömmel foglalt helyet, mosolyogva nézelődött, élvezte, hogy „társasága” van. Egy pillanatra sem tűnt fel neki, hogy szinte valamennyi vendég őt kémleli, csak bámészkodott, és kedves tekintettel szemlélte a helyet. 

Amikor a pincér megkérdezte tőle, szüksége van-e segítségre, érthetően válaszolt: ő csak a hideg miatt jött be ide, melegedni; arra viszont már nem tudott válaszolni, hogy honnan jött, és hova tart. A pincérek nem siettették, nem faggatták, elsodorta őket a munka, így az sem tűnt fel nekik, amikor az idős hölgy odalépett két orosz fiatalhoz, hogy megszólítsa őket. A pár három nyelven is elmondta a néninek, hogy nem beszélnek magyarul, a néni azonban csak állt az asztaluk mellett, és magyarázta, hogy ő csak melegedni jött ide.

Fél óra is eltelt már, amikor a pincérek érezték, lépniük kell valamit. Újra elkezdték faggatni a nénit, segíteni akartak, elkísérni, hazavinni, de ő a sok kérdéstől, az érdeklődő szempároktól szemmel láthatóan zavarba jött, ideges lett, felpattant, és kirohant az étteremből. Az ablakon keresztül még láttam, ahogy elsiet a hóesésben – a lelkiismeret-furdalás pedig azóta is üldöz. Kézen kellett volna fognom őt, de ahogy az összes többi vendég, én is az étterem személyzetére bíztam a megoldást – pedig a 112-t tárcsázni nem kerül semmibe. 

Megosztás Facebookon