Zenével és mesével gyógyítja a gyerekeket Korzenszky Klára pszichológus, énekesnő

Vasárnap délelőtt a Kolosy tér környéki utcákon van olyan, aki már a karácsonyfát cipeli haza, más egy helyben állva, arcát a nap felé fordítva, a járda közepén élvezi a melengető, téli napfényt. Mi azonban másfelé indulunk, magunk mögött hagyjuk az álmos óbudai utcákat, és a picinyke Tündérkert közösségi térben belépünk meseország kapuján. Sárkány ellen harcolunk, fénylő csillagokként segítjük a bátor legényt, és a végén hetedhét országra szóló lakodalmat is csapunk. Mindez a Klárisok zenekar mesekoncertjén, melynek a gyerekek és a lelkes szülők legalább annyira főszereplői, mint az együttes tagjai.

Korzenszky Klári énekesnő a hétköznapokban a Bethesda Gyermekkórházban dolgozik gyermekpszichológusként. A két világ látszólag távol áll egymástól, a valóságban azonban nagyon is közel.

A nézők is főszereplői az előadásnak

„Klasszikus zenészként indultam, sokáig fuvolistának készültem, de aztán elkezdtem népzenét tanulni az Óbudai Népzenei Iskolában, és néptáncolni a Bihar Táncegyüttesben, majd a Bartók Táncegyüttesben, és ez sokkal jobban tetszett. A klasszikus zenét valahogy nagyon magányos dolognak éreztem, míg a népzene világában igazi közösségre leltem. Egy néptánccsoport tagjának lenni szerintem életérzés.” Klári húsz évig táncolt, majd elkezdett gyerekcsoportokat is vezetni, már akkor érezte, hogy megtalálja a hangot a gyerekekkel. Az énekesi karrierje is szépen alakult, még kiskamaszként a zeneiskolában alakította meg első népzenei együttesét, később a Tűz Lángja zenekarban moldvai dalokat énekelt, majd következett a Ghymes és a Makám, ez utóbbinak nyolc évig volt énekese.

Idén februárban azonban elbúcsúzott a Makámtól, úgy döntött, ideje, hogy a saját útját járja. A kórházi munkája mellett, a Klárisok zenekarban (Buzás Attila, Eredics Dávid és Porteleki Áron zenésztársakkal) és a Hangszersimogató produkcióban (Bársony Bálinttal és zenekarával) is énekel. Az éneklés azonban önmagában nem fejezi ki pontosan Klári szerepét ezekben a produkciókban, ugyanis nemcsak énekesnőként van jelen, de az interaktív előadásokban, a gyermekpszichodráma alapjaira építve, a gyerekekkel együtt alakítja az előadást. A Klárisokkal a koncert során egy mesét játszanak el, melynek történetére vannak felfűzve a dalok, a Hangszersimogatóban pedig a hangszerek világában barangolnak, de nemcsak távolról ismerkednek velük, a gyerekek ki is próbálhatják azokat.

Együtt énekel a család

Több interjúban is szerették volna már kicsikarni Kláritól a választ, hogy a két szerep, a pszichológus és az énekes közül melyik áll közelebb hozzá. Ő azonban nem tud választani a kettő közül, mert azok szervesen kiegészítik egymást. A kórházban pszichológusként a zenét hívja segítségül bizonyos terápiákhoz, énekesként pedig a pszichológiai tudását kamatoztatja a mesekoncertek során. „2012-ben kért fel egy kiadó arra, hogy készítsek egy gyerekeknek szóló lemezt, akkor próbálkoztam először azzal, hogy összehozzam a gyermekpszichodrámát és a népzenét.”

A Szerelemcsütörtök, dobszerda, majd az idei Kerekégenjáró című albumon ismert gyerekdalaink vannak a klasszikus népmese fonalára felfűzve. Ezeket a dalokat mindannyian ismerjük, de eredeti funkciójukról már nem sokat tudunk. A jól ismert Cickom, cickom című dal például egy leánykérés alkalmával hangzik el, a Süss fel nap pedig akkor, mikor sötétségbe borul a világ, és az emberek szeretnék visszakapni a fényt. „A zene jó feszültségoldó és kapcsolatteremtő eszköz, de úgy érzem, hogy mára már sokat vesztett eredeti szerepeiből, és leginkább csak a színpadon van jelen. Pedig minden művészeti ágnak volt valami funkciója egykor. Az éneklésnek például az, hogy kiadják a bánatukat vagy közösséget teremtsenek általa.”

Klári számára a dalválasztásnál az is nagyon fontos szempont volt, hogy olyan dalokat keressen, melyeket mindenki ismer, és a szülők is könnyen együtt tudják énekelni azokat a gyerekkel. A közös éneklésnek számos, tudományosan is igazolható pozitív hatása van. Ezt személyes tapasztalatok alapján is megerősíthetem. A lemezt hallgatva, nem tudtam megállni, hogy ne énekeljem én is dalokat. Kisfiam ezt nagy örömmel fogadta, még akkor is, ha nekem messze nincs olyan hangom, mint Klárinak. De a hétköznap esti, spontán mesebuliban ezt egyáltalán nem számított.

A nindzsa menőbb, mint a királyfi

Klári a kórházi és színpadi munkája mellett gyermekpszcihodráma foglalkozásokat is tart a Mesemúzeumban. Ezeken a foglalkozásokon a gyerekek a saját képzeletük útján varázsolódnak bele a mesébe, ők alakítják a történetet és választanak maguknak hősöket is. „A kislányok még mindig királylányokká vagy tündérekké változnak a legszívesebben. A kisiskolás fiúk között azonban a szuperhősök és a nindzsák népszerűbbek, mint a királyfiak. A 21. században ez persze természetes, de ez nem is baj, hiszen a funkció ugyanaz, egy csodálatos képességekkel rendelkező főhőssel való azonosulás, és a hős útjának bejárása. A közös alkotási folyamat a gyerekek személyiségét, alkalmazkodóképességét is fejleszti, hisz itt például kicsiben kipróbálhatják, milyen az, ha más akarata érvényesül.”

A szülők általában akkor keresik meg őket, ha például a gyereknek valami nehézsége van az iskolában, vagy ha kistestvér született, de a módszer bármiféle szorongás vagy viselkedésprobléma esetén segíthet. A 12 alkalom letelte után a szakemberek számára több síkon is dekódolható a változás. „Például, ha az első alkalommal egy próbatétel leküzdéséhez a gyerek még választ magának egy felnőtt segítőt, de a végén már eljut oda, hogy egyedül is meg tudja oldani. De pozitív változást jelez az is, ha egy gyerek például sokáig beleragad egy szerepbe, és minden egyes alkalommal ugyanazt játssza, majd egyszer csak tud már váltani.”

Zeneterápia a kórházban

„Volt, hogy együtt sírtam a szülőkkel” – egy hely, ahol más ritmusra vált az élet

Klári a Bethesda kórház Gyermekrehabilitációs osztályán főként központi idegrendszeri és égési sérült gyermekekkel foglalkozik. A rehabilitáció kiemelten fontos részét képezik a csoportos zeneterápiás foglalkozások, melyek során a játékos feladatok segítségével például a gyerekek memóriáját vagy mozgáskoordinációját fejlesztik. A zene segítségével a gyerekek, még ha adott esetben a baleset következtében beszélni nem is tudnak, a zenével kommunikálhatnak, és a jól ismert gyerekdalok a beszéd újratanulásában is nagy segítségükre lehetnek.

Ha egy gyermek baleset következtében egyik napról a másikra mozgásképtelenné válik, sok más nehézség mellett az elszigeteltség érzésével is meg kell küzdenie. A zene ezt is oldhatja, és a közös foglalkozásokon a csoporthoz tartozás örömteli élményét is újra megélhetik. Klári a meséket is gyakran használja a kórházban. Az intenzív osztályon fekvő gyerekeknek olyan segítő meséket olvas fel, melyekkel a betegek végigjárhatják a szereplők útját és azonosulhatnak velük, ami ebben a nehéz életszakaszban kapaszkodót jelenthet számukra.

Barátok és apró rituálék

Klári kórházi munkája egy kívülálló számára elképesztő lelki tehertételnek tűnik, mely során a halállal is sokkal gyakrabban találkozik, mint egy átlagember. „Sokat segíti, hogy orvos édesapám révén a kórház gyerekkorom óta jól ismert közeg számomra. Sokat jártunk be  hozzá, láttuk közelről, hogy néz ki például a mentő, elmesélte, mik történtek bent, és úgy voltam szocializálva, hogy már gyerekként is az élet természetes részeként tekintettem a halálra.”

Klári a kórházi munkájára feladatként tekint, épp ezért, mint mondja, nem gyöngülhet el, hisz hogyan is tudna akkor segítséget nyújtani egy szülőnek, akinek gyermeke élet és halál között lebeg. „Azt, hogy egy kisgyermek váratlanul meghal, természetesen nehéz feldolgozni. Mindez a kollégák nélkül, akik közül többekkel baráti viszonyba is vagyok, nagyon nehéz lenne. De fontosak az apró rituálék is, az például, hogy bemegyek a kórházba, felveszem a köpenyem, ha végeztem leveszem, vagy elfordítom a kulcsot a zárban. Ezekkel a hétköznapi, apró mozdulatokkal én szimbolikusan leteszem a benti problémákat is, és ez segít abban is, hogy kiléphessek a saját életembe.”