nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Ez van!
“Ezt nem lehet abbahagyni, én már örökre utcajogász maradok”

“Ezt nem lehet abbahagyni, én már örökre utcajogász maradok”

“Ezt nem lehet abbahagyni, én már örökre utcajogász maradok”

Akinek mindig volt tető a feje fölött, elképzelni sem tudja, milyen otthon nélkül lenni. Magyarországon különösen tragikus a helyzet, az ember nemcsak a lakását, de vele a gyermekét, egészségét, méltóságát és kilátásait is elveszítheti. Ebbe a rendszerbe visz halvány reményt az a tizenhat önkéntes jogász, aki ingyenes szaktanácsadássál segíti a hajléktalanokat és rászorulókat, nehogy végleg kicsússzon lábuk alól a talaj.

Ki legyen Az Ország Kedvenc Civil Szervezete? Szavazz te is!

Év végi játékos versenyünkkel azokat szeretnénk megjutalmazni, akik egész évben másoknak segítenek. Ők a civilek: a modern társadalom lelkiismerete. Akik ételt osztanak, kutyát gondoznak, betegágyak szélén ülnek. Nem nézik, kinek, nem nézik, miért. Csak azt látják, hogy nagy szükség van rájuk. Nekik szeretnénk köszönetet mondani az NLCafé Kedvenc Civil Szervezete játékkal. Amelyik szervezet a legtöbb szavazatot kapja tőletek, 300 ezer forint értékű reklámfelületet nyer az ADSelf, a Central Médiacsoport digitális portfóliójának felületeit értékesítő automata hirdetési rendszerben. Neked ki a kedvenced? Szavazz!

Blaha Lujza tér, péntek, 15:00 óra: a rendőrök egy pénzért zenélő, közepesen tehetséges fiatal férfit küldenek el a térről; egy lila orrú, ittas bácsi a buszmegálló oszlopát támasztja; négy gyermek tavaszi kiskabátban menetel csapzott édesanyja után; hajléktalan jó barátok üdvözlik egymást a szökőkútnál; zavaros tekintetű fiatal kér száz forintot kajára. Csak a szokásos. A Blaha Lujza térre mindig úgy gondoltam, mint a fővárosi valóság egy szeletére, ahol elég tizenöt percig várakozni, hogy az ember mélyen belélegezze a szegény ember nyomorát – és talán pont ezért választotta ezt a helyet az Utcajogász Egyesület, hogy szaktudásukat ingyen adják azoknak, akiknek szinte semmijük nincsen. Ezen a pénteken Dietz Henrietta ügyvéd és Mekler Kinga ügyvédjelölt fogadják a klienseket.

Az Utcajogász hat éve működteti Blaha Lujza téri ingyenes jogsegélyprogramját, az önkéntesek évente több mint száz esetben adnak  ingyenes jogi tanácsot, segítséget lakhatási szegénységben élő és hajléktalan emberek számára, akik lakbérelmaradásban vannak, rossz lakáskörülmények között élnek, vagy a kilakoltatás, lakásuk elárverezése fenyegeti őket. A rászorulókat minden pénteken 15:00 és 17:00 óra között a Blaha Lujza téren várják – jó időben a szökőkút mellett, rossz időben az aluljáróban. 

Három éve csatlakoztam az Utcajogászhoz – kezdi Mekler Kinga önkéntes. – Ügyvédjelöltként dolgoztam, amikor olvastam a felhívást, hogy olyan embereken kellene segíteni, akik máshogy nem érhetik el ezt, vagy nem tudják megfizetni. Olyanokról van szó, akiket rajtunk kívül mindenki magukra hagy. Azóta nincs megállás, egyre több ügyet vállalok, és minél több igazságtalanságot látok, annál nagyobb lendülettel vetem bele magam a munkába. Átlagosan heti tíz órát biztosan ezekkel az ügyekkel foglalkozom. 

Sikertörténetből sajnos kevés van. Már az nagy lépés, ha például egy kilakoltatás végrehajtását felfüggesztik, így időt nyerhetünk. De van, hogy tehetetlenek vagyunk. Három hete egy öt gyermekét egyedül nevelő édesanya kért segítséget tőlem, Óbudán volt önkormányzati bérlakásuk, és jött, hogy kilakoltatták őket. Itt volt az a pont, amikor már nem tudtunk semmit sem csinálni. Sajnos minden jogszerű volt. Ezek a pillanatok nagyon kemények. Az érzelmeket nehéz kizárni, de muszáj.”

Több szervezettel kapcsolatban állnak, de elsősorban a Város Mindenkié csoport az, ami minden követ megmozgat, hogy átmeneti szállást találjon a rászorulóknak. 

Dietz Henrietta egy éve csatlakozott az Utcajogászhoz, motivációja az emberség: „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy szakértő segítségét kérje, az pedig, hogy valakinek kevés pénze van, nem lehet akadály. Péntekről péntekre olyan emberek jönnek el hozzánk, akik szerződéses vagy a hatóságokkal kapcsolatos jogi feladatokat nem tudják segítség nélkül megoldani, de sokan keresnek minket szabálysértésekkel is. Legutóbb egy egyszerű tárgyalásban segítettem egy családnak,  a főbérlőjükkel nem tudtak megegyezni. Gyakran már az óriási segítség tud lenni, ha valaki érthetően megfogalmazza helyettük a problémát.”

Az Utcajogász egyik legfontosabb távlati terve, hogy az elhelyezés nélküli kilakoltatások megszűnjenek. „Különösen a gyermekes családoknál fontos ez, hiszen sorsok múlhatnak azon, hogy sikerül-e megoldani az ügyet. Ha szegénység miatt kerül egy család az utcára, a gyerekeket egyből kiemeli a családból a gyámhivatal – magyarázza Henrietta. – Bár a kilakoltatási moratóriumot meghosszabbították (jelenleg november 15-től április 30-ig tart), mégis minden érintettet arra biztatunk, hogy időben keressenek fel minket, mert az utolsó pillanatban már minden nehezebb.”

Miklós (63) hajléktalan, és bár évek óta a Város Mindenkié hajléktalan érdekvédő csoport és annak munkacsoportja, az Utcajogász egyesület tagja, ma ő is segítségért érkezik. Pénzvisszafizetésre kötelezik, de mivel ügyét diszkréten kezelik az ügyvédek, részleteket nem tudhatok meg.

„Már fél éve jártam a Blahára segíteni, amikor felkértek a tagságra – magyarázza Miklós. – Ma már társelnök vagyok.  Az évek során ugyan jogi tudásra nem tettem szert, de akit csak lehet, ide irányítok. Péntekenként az ügyfeleket tartom szóval, hogy az egyes ügyekbe senki ne hallgathasson bele, de ha kell, segítek kihozni az asztalokat és székeket. 2000-ig Budapesten öröklakásban éltem, 2007 óta hajléktalan vagyok. Otthonom a Kamaraerdő, onnan járok rendszeresen a találkozókra.”

A csoportot jelenleg tizenhat önkéntes működteti, de minden évben új jogászokat és negyed-, ötödéves joghallgatókat toboroznak. Minden segítséget boldogan vesznek, legyen az pénzadomány, kreativitás vagy éppen a honlapjuk fejlesztése. 

Az utcajogászok nemcsak a téren munkálkodnak, komoly stratégiai terveik vannak: szeretnének egyre több szakembert – ügyvédet és joghallgatót – bevonni a munkába, elérni azt, hogy minden jogász a felelősségének érezze, hogy segítsen. A távlati céljaik között szerepel, hogy a lakáshoz való jog alkotmányos alapjoggá váljon – ehhez azonban előbb azt kell elérni, hogy a hajléktalan és lakásszegénységben élő emberek jogegyenlősége valósággá váljon. 

Bár a hőmérséklet a nulla fok felé közelít, a leheletem hófehér, a két fiatal nő türelmesen és megértően beszélget az ide érkezőkkel. Jegyzetelnek, mobiljaikkal fényképezik a hivatalos dokumentumokat, hogy aztán otthon az ügyek végére tudjanak járni. Rám már nem jut idő, segíteni kell. Kingától azért még megkérdezem: meddig tudja ezt a munkát még csinálni? „Az identitásom része. Ezt nem lehet abbahagyni, én örökre utcajogász maradok!”